Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-13 / 10. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ A Vatikánhoz lehet fordulni A Vatikánhoz fordulhatnak kártérítésért olyan személyek, akiket katolikus papok szexuálisan molesztáltak - döntött róla Kentucky amerikai szövetségi állam egyik bírósága. Ez az első eset, hogy magán- személyeket a Szentszékhez irányítanak kártérítésért pedofil papok visszaélései miatt. A sértettek nevében a louisvil- le-i bíróságnál három olyan férfi kezdeményezett jogi eljárást, akik azzal vádolják a helyi egyházmegye hatóságait, hogy tudomásukra jutott ugyan szexuális visszaélések ügye, de nem jelentették fel a bűnelkövetőket. Mindhárman állítják: a Szentszék tudott arról, hogy a Louisville-i egyházmegyében papok és püspökök kiskorúakat szexuálisan molesztáltak, de nem figyelmeztette erre a közvéleményt és a helyi hatóságokat. William McMurry ügyvéd, aki 243 ügyben képviseli a sértetteket, történelminek nevezte a bíróság döntését. Vatikáni tisztségviselők egyelőre nem fűztek megjegyzést a kentuckyi bíróság döntéséhez. (MTI/ANSA/AP) „Putyin nem demokrata” Angela Merkel német kancellár szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök nem olyan „kifogástalan demokrata”, mint amüyennek Gerhard Schröder lefestette őt, de együtt kell működni Oroszországgal az energiaellátás biztosítása érdekében. A német kormányfő a milánói Corriere della Sera című napilapnak hangsúlyozta: „Oroszország az Európai Unióval határos, a következő évtizedek energiaszállítója és műiden érdekünk ahhoz fűződik, hogy sikeresen fejlődjön tovább.” Schröder Putyint „kifogástalan demokratának” nevezte még kancellársága idején, és ezt megismételte emlékirataiban. A volt kancellár 2005 novemberében, egy hónappal azután, hogy megvált hivatalától, annak a német-orosz gázvezeték-konzorciumnak a vezetője lett, amelyet Putyinnal közösen hoztak tető alá. E lépéséért éles kritikák érték Németországban. Merkel január 21-én találkozik Moszkvában az orosz elnökkel. (MTI/Reuters) Franciaország reformra szorul A nyugdíjjárulék-fizetés időtartamának növelését és a nyugdíjkorhatár emelését javasolja a francia nyugdíj- rendszer megmentéséhez a Nyugdíjak Orientációs Tanácsa (COR). A szervezet jelentése leszögezi: a tavalyi 2,4 milliárd euró után idén várhatóan 3,5 milliárd eurós hiány fog jelentkezni a nyugdíjkasszában, amiért a három évvel ezelőtt bevezetett előrehozott nyugdíj okolható. A jelentés első helyen javasolja a kötelező nyugdíjjárulék-fizetés időtartamának növelését, amely jelenleg negyven év, valamint az Európában legalacsonyabb nyugdíjkorhatár megemelését 60-ról 64- 65 évre. (m) Korunk hősei (REUTERS-felvétel) HÉTVÉG(R)E Beteget Betegért Kisdisznót kapott újévi ajándékként a miniszterelnök Meéiar koalíciós partnertől. Finom célzásnak is vehette volna, de látta, kitől kapta. Slota pedig kedélyesen meglapult a koalíciós asztalnál, 11 nappal a vesztes választás után eladta a zsolnai sportcsarnokot, így nyugodtan dörzsölgethette tenyerét az asztal alatt. MOLNÁR NORBERT Fico miniszterelnök útjai kiszámíthatóak. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy. Mohamedhez, Líbiába. Hova máshova menne, ha ott fogadják őt tárt karokkal. Igaz, ezt megelőzően egy horvátországi és szlovéniai kiruccanásra is futja majd, de Líbia után Kína jön, a nagy fallal. Brüsszel túl közel van a kalandhoz, meg - saját szavai szerint - unatkozik is arrafelé a mi miniszterelnökünk, meg nem is nagyon kapja a meghívókat. Kadhafi vezér viszont minden vendégnek örül, aki Európából érkezik. Ha bolgár lenne a vendég, esetleg halálra ítélnék. De ez Ficót nem zavarja, mert ő nem bolgár, nem nővérke és más sem, így kus- sol a halálról, de nagy bizniszt köt Kadhafival (Homokot Kofoláért program). Na, és hova megy Tri- poliból Fico? Berlin? Aggyanmár, Peking, a gyengébbek kedvéért Beijing a megfejtés. Ott is mennyei béke honol, nagy a szabadság, mindenki jól van. Egyhavi béremet fölteszem, Tibetről egy szó sem esik majd. Na de mindez a jövő, a jelen és a közelmúlt ennél is kegyetlenebb. Fico kormányfő részt vett a kubai forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson. Megünnepelte Fidelt és Che Gue- varát, koccintott egyet a rendszer által legyilkoltakra, kezet fogott néhány elnyomóval, ha lehetett volna, talán még Castrót is lesmárolja, de ő beteg. Hogy melyik? Mindkettő (Beteget Betegért program - azzal a feltétellel, hogy nekünk nem kell az ő betegük). Azt még csak-csak megbocsátja neki az ember, hogy sivatagi show-ra vágyik, mert csak oda mehet, de a kubai nagykövetségre senki sem parancsolta őt. Ne csodálkozzunk, ha majd a legújabb iráni atomerőművet Fico nyitja meg. Vagy ha az észak-koreai rezsim hőstetteiről szóló fűmet ő rendezné. Esetleg egy nyájas vacsi Hugo Chavezzel? Megáll az ész. Az orosz-belarusz olajstop miatt fél Európa majdnem pofára esett. Azt tudjuk, hogy az olaj rossz helyeken terem, olyanokon, amelyeket megbízhatatlanoknak szokás nevezni. Aztán legalább annyira gyanús országokon át hömpölyögve jut el hozzánk. Ha eljut. Ha valaki el nem zárja a csapot. Egy részeg éjszaka, egy elvesztett fogadás, s oda az olajunk. Nem véletlen, hogy mindjárt az Adria kőolajvezetéket kezdték emlegetni a hirtelen kiürült Barátsággal szemben. Mint alternatívát. Ahhoz viszont a magyarokkal kellene egyezkedni, ami ezekben a terhelt időkben bonyolultnak tűnik. (Esetleg az Olajat Hedvigért program keretében?) Megoldásként marad tehát a Barátság Putyinnal és Luka- senkóval. Az menni fog Róber- tünknek. Elemzők szerint gyökeresen eltérnek az orosz és fehérorosz tárgyalási pozíciók Nem kizárt egy újabb olajcsata MTl-HÁTTÉR Oroszország nem zár ki egy újabb olajcsatát Fehéroroszországgal, és tovább keresi a Barátság (Druzsba) vezeték alternatíváit - írta egy moszkvai lap tegnap, miközben Mihail Fradkov miniszterelnök folytatta a tárgyalást fehérorosz kollégájával, Szjarhej Szi- dorszkival egy kompromisszumos megállapodásról. A Nyezaviszima- ja Gazeta szerint az orosz katasztrófavédelmi tárcánál a Fehéroroszországot elkerülő vasúti olajszállítás biztonsági problémáit boncolgatták, úgy látva, hogy nincs elég megfelelően karbantartott tartály, ami fokozza a balesetveszélyt. (Moszkvai elemzők szerint az orosz olajat vasúton az ukrajnai Brodiba szállíthatnák, ahol már be- tölthetnék a Druzsba Magyarországot és Szlovákiát ellátó, déli ágába. De kérdés, hogy mennyit tudnak szállítani, illetve lefejteni a tartály- kocsikból.) A Vedomosztyi megerősítette, hogy az állami Transneft csőmonopólium a szaktárcákkal együtt vizsgálja a Primorszk kikötőjébe vezető balti vezetékrendszer éves kapacitásának a mostam 75 tonnáról 120 millió tonnára való növelését. Ez Viktor Hrisztyenko energiaipari miniszter szerint 2-3 évet vehet igénybe. Magyar szemszögből érdekesebb lenne egy. olyan 200 kilométeres vezeték lefektetése ukrán területen, ami lehetővé tenné, hogy a Druzsba déli ága elkerülje Fehéroroszországot. De ezt az alternatívát csak az Alfa- Bank egy elemzője vetette fel. A Vedomosztyi az orosz és a fehérorosz tárgyalási pozíciók „gyökeres eltéréséről” adott számot, noha már pénteken megállapodást terveztek. Oroszország fenn akarja tartani az újévtől Fehéroroszországra is kiteijesztett olajexportvámját, amit pénzbeli támogatással kompenzálna négy éven át Minszk számára - írta az üzleti lap, amely szerint az orosz büdzséből folyósítandó szubvenciót Fehéroroszország gazdasági reformokra fordíthatná. Fehéroroszország viszont ennek az exportvámnak a visszavonását követeli, cserében az Európának szánt orosz olajra kirótt tranzitdíj visszavonásáért. Ez az exportvám ugyanis lecsapolja az (eddig vámmentesen kapott) orosz nyersolajból fehéroroszországi finomítókban készült olajtermékek nyugati eladásából befolyó jövedelmeket. Egy 1995-ös vámuniós megállapodás szerint Oroszországot 85 százalék illette meg abból a vámból, amelyet Fehéroszország a szóban forgó olajtermékek nyugati exportja után beszedett. De ezt az exportvámot Fehéroroszország 1998- tól nem osztotta meg többé Oroszországgal, és 2001-ben felbontotta az osztozási megállapodást. Fehéroroszország újév hajnalán az olajtermék-exportvám megfelezését ajánlotta a vámuniós sémához való visszatérés keretében. Orosz tisztségviselők az óév végén azt mondták, hogy egy 70-30 százalékos osztozkodás elfogadható lenne. KOMMENTÁR "ú - , Elveszthetjük a háborút? SERES LÁSZLÓ Ha az olvasó azt kérdezi, mi ez a háború és mi ez a többesszám, szívesen válaszolok: az iraki, és ezen túlmenően az egész terrorizmus elleni háborúra gondolok, arra az antiiszlámista harcra, amit Norman Podhoretz a Commentary-ben teljes joggal nevezett „IV. világháborúnak”. Világméretű összecsapásról van szó, nézzük csak meg a hírportálok külpol-rovatait: az amerikaiak Szomáliái al-Kaida sejteket bombáznak, az európaiak időnként feltételezett al-Kaida tagokat vesznek őrizetbe, a kínai hadsereg távoli határvidékeken csap le az al-Kaida kelet-ázsiai egységeire. Globális harcról van szó, az ellenség egy látszólag megfoghatatlan, globális franchise-rendszerben működő terrorcég - és ez bizony a mi háborúnk is. Nemcsak Amerika magánügye, mi lesz a szabadságjogainkkal, a felvilágosodás, a civilizáció értékeivel. Nem hiába mondta Bush elnök: „nemzetünk biztonsága érdekében győznünk kell Irakban.” És már régen nemcsak az amerikai nemzet szabadságáról és biztonságáról van szó. Irakot elnézve súlyos helyzetben beszélt az amerikai elnök egy új stratégia fontosságáról: a napi híradóképeken felrobbant bombák, hullák, harcok - holott Irak nincs teljesen veszve, a polgárháború veszélye is csak akkor válik akuttá, ha Amerika magára hagyja az iraki síitákat, szunnitákat, kurdokat. Márpedig ha stratégiaváltás kellett (és kellett), akkor itt: biztosítani kell az iraki - főleg a bagdadi - polgárok biztonságát, és annyival megnövelni a csapatok számát, amennyi szükséges a civü lakosság védelmére. (Erre szólították fel az elnököt a neves neokonzervatív tanácsadók és szerzők is, mint William Kristol és Robert Kagan.) A támadások már régen nem csak az amerikai csapatokat érik: aki most gyors visszavonulást akar, annak vállalnia kell a felelősséget azért, ami azután történik. A helyzet ugyanis nem úgy áll, hogy van a Bush-terv és van egy-két alternatív terv. Nem. Nincs más terv, és mintegy húszezer plusz katona részvételével egyáltalán nem utópia a határozott rendteremtés Irakban. A háborút mégis elveszíthetjük, így többes szám első személyben. Azt írja a térség legnevesebb elemzője, Dániel Pipes a Capitalism Magazine-en, hogy a Nyugat lényegében önmagát okolhatja, ha el- bukja a katonailag egyébként messze elhanyagolható erejű iszlámisták elleni harcot. Nem kell hozzá más, csak három dolog: pacifizmus (az az értelmiségi meggyőződés, hogy úgysem működhet a katonai megoldás), öngyűlölet (úgyszintén ballib értelmiségiek kedvenc időtöltése, vö. mi vagyunk a gonosz, a mi értékrendünk sem jobb az övékénél, minden relatív stb.) és elbizakodottság (mivel nincs szervezett iszlámista hadigépezet, sokan azt hiszik, könnyen legyőzhető az ellenség, pedig nem). Mint Pipes is írja, az iszlámista networkök „elkötelezett káderei” sok energiát fektetnek a többségi társadalmak rokonszenvének elnyerésére, vallási meggyőződésük hitelesítheti ideológiájukat, s hangsúlyosan erőszakmentes érvelésük is vonzó lehet sokak számára. Pedig ez is a játszma része. Márpedig ez az a játszma, amit nem veszíthetünk el. A szerző a Hírszerző.hu főszerkesztője JEGYZET Rám csukták a babakocsit TALLÓSl BÉLA Én már csak úgy nőttem fel, hogy eddig valójában soha se lehetett boldog az örömöm. Hogy mindig ült rajtam valami démon, amelyik elültetett bennem egyfajta terhes gyanút minden olyan pillanatban, amikor úgy istenigazából örülni tudtam volna valaminek. Nagyanyám igyekezett szeszélyeimet visszafogni azzal, hogy rám ripakodott: „Milyen ördög bújt beléd! Ma nagyon viháncolsz, a vesztedet érzed, látom.” Egyéb bölcsességei is voltak arra, hogyan szegje kedvemet, ha túlzottan lelkesedtem valamiért: a „Lesz ennek még böjtje” vagy a „Jön még kutyára dér” szólásokkal is gyakran helyre tette elszabadult jókedvemet, illetve engemet, amikor végtelenül élveztem valamilyen kellemes állapotot vagy helyzetet. Lehet, csupán én vagyok ilyen defektes, hogy annyira a lelkemre veszek ilyen és hasonló népi bölcsességeket, hogy aztán kezelheteden, el nem múló félelemérzet alakul ki bennem, és amikor ennek-annak örülnöm kellene, mindig aggaszt valami. Ezért nem bírok olyan felhőtlenül örülni a januári tavasznak, mint a franciák, akik carpe diem!-alapon a nice-i fövenyen sütkéreznek, s a tengerparton napernyők alatt pihengetnek. Na, nem azért nem ragadom meg az alkalmat, mert nekünk nincs tengerünk, hanem mert a depresszió ellen is hatékonynak tűnő fényes és meleg tél hozta tünékeny örömbe ürömöt vegyít a kérdés: mi lesz itt tavasszal? Meg nyáron! Nem beszélve a még távolabbi időkről. Az idei amerikai figyelmeztetés- cetli-bajnokság eredményei tudatosították bennem: minden aggodalmam gyökere, hogy olyan időben nevelkedtem, amikor egy archaikus kor leheletéként holmiféle lélekferdítő böjtökkel meg ködökkel fenyegettek, mondhatni, lelkileg rám csukták a babakocsit. Bezzeg, ha valamilyen időutazás-csavarral megtörténhetett volna, hogy a figyelmeztetéscetli-bajnokság bölcsességeit szajkózták volna nekem gyerekkoromban, ma világra szóló jókedvem lehetne, s fülig érne a szám reggeltől estig. Nézzük az említett figyelmeztetéscetli-bajnokság eredményeit! Az első helyen a következő mondat végzett: „Ne tegyen senkit a mosógépbe!” De a döntőbejutott olyan újkeletű bölcsesség is, hogy: „Ne szárítsa mobiltelefonját mikrohullámú sütőben!”. Ami még ezt is felülmúlja, a fogyasztói figyelmeztetések krémje könyvben is megjelent „Mielőtt összecsukja a babakocsit, győződjön meg róla, hogy kivet- te-e belőle a gyereket!” címmel. Nem semmi! Máris vidámabban veszem a januári tavaszt.
