Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-11 / 8. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 11. www.ujszo.com Elhunyt Carlo Ponti TALLÓSl BÉLA Kilencvennégy éves korában elhunyt Carlo Ponti producer. Valójában Sophia Loren férjeként vált ismerté a világ film- művészetének ez az óriási alakja, aki producerként járult hozzá az olasz neorealizmus és a francia új hullám virágzásához, ugyanakkor számtalan álom- gyári produkció megszületésénél is bábáskodott. Ám, hogy mennyire szívén viselte az „új hullámokat”, bizonyítja, hogy még „kelet” felé is ki-kikacsin- gatott, hogy felkarolja a tehetségeket: producere volt Jiirí Menzel Oscar-díjas remekének, a Szigorúan ellenőrzött vonatoknak, valamint Milos Forman Tűz van, babám! című vígjátékának, amelyet ugyancsak jelöltek az amerikai filmakadémia díjára. Ez a gesztus is mutatja, hogy Ponti nemcsak üzletember volt, mindig figyelt arra, hogy a valódi érték mellé álljon. Anyagi támogatásának köszönhetjük a filmművészet egyik legmeghatóbb történetét, Fellini legékesebb gyöngyszemét, az Országútont, de Antonioni pályáját is egyengette: a plasztikussá tett sejtelmesség filmje, a Nagyítás és a Zabriskie Point is Ponti finanszírozásával született. Élete legnagyobb hatású tette Sophia Loren felfedezése volt az 50-es évek második felében. A gyönyörű manökenlányban ő látta meg a tehetséget, és filmszínésznőként elindította a nemzetközi sikerek és a vüághír felé. A díva pedig, akinek lába előtt hevert az egész világ, minden idők talán legismertebb producerévé tette férjét. A grandiózus felemelkedés útja-sora címekben: A szép Molnárné, Altona foglyai, Egy asszony meg a lánya, Tegnap, ma, holnap, Házasság olasz módra, A pap felesége... Ez utóbbi egy pap és egy szépasszony kapcsolatáról szól - a film azért is érdekes, mert története némileg Ponti és Loren házasságának aspektusaira utal. S ki más alakíthatta volna a férfi és női főszerepet, mint Sophia Loren és Marcello Mast- roianni, a legendás színészpáros, akiknek filmes találkozása ugyancsak Ponti „bűne” és ajándéka volt. (AFP-felvétel) Filmbemutató: Konyec - Az utolsó csekk a pohárban A szabadsághoz vezető út ELŐZETES Budapest. A héten mutatják be a magyarországi mozikban Ro- honyi Gábor első nagyjátékfilmjét. A Konyec - Az utolsó csekk a pohárban című alkotás egy idős házaspár - rablásokkal tarkított - boldogságkereséséről szól. Roho- nyi Gábor első filmje egy külvárosi lakótelepen élő, szegény házaspárról, Kis Emilről és Felleghy Hédiről szól. Amikor már a végrehajtók fenyegetik az idős párt, a félj bepattan Szélmadárnak becézett Csajka típusú kocsijába, és az első útjába kerülő postafiókot - udvariasan és szelíden - kirabolja. A következő rablásra, egy benzinkút kifosztására már a történet vidéki nyomozópárosa is felfigyel. Az idős házasok végül Emil régi barátjánál, a kubai emigráns Jüannál húzzák meg magukat, aki bujkálás közben még egy ötvenmilli- ós rablásba is belerángatja őket. Amikor a rendőrség rájuk talál, Hédi és Emil együtt vág neki a szabadsághoz vezető útnak, azt remélve, hogy bepótolhatnak valamit elvesztegetett életükből. Kérdés, hogy sikerül-e elmenekülniük az őket üldöző rendőrök elől. A film főszerepében Keres Emil, Földi Teri, Schell Judit és Schmied Zoltán látható. (MTI) Földi Teri és Keres Emil (Képarchívum) A pécsi Kiss Bernadett magyar és szlovák zenészekkel rögzítette a Túl a láthatáron című nagylemezét Pályafutás győzelem után (Balogh Péter felvétele) Bizonyára sok olvasónk emlékeiben élénken él Kiss Bernadett, főleg csodás hangja. Elmondható, hogy pályája a csúcson indult, a közvéleményben legalábbis így maradt meg. Megnyerte az 1993-as Ki Mit lúd? népzene-népdal kategóriáját. Aztán a Ghymes lemezeinek és koncertjeinek állandó vendége volt, majd kis időre eltűnt. Az év végén az első szólóalbumával törte meg a csendet. Többek közt a Ghymes egykori tagja, Buják Andor hathatós közreműködésével készítette el. PUHA JÓZSEF Hogyan alakult az élete a Ki Mit Tud? után? Gondolom, sok fellépési lehetősége adódott. A kezdetekben valóban, a legkülönbözőbb rendezvényekre hívtak énekelni itt, a lakóhelyem környékén is, de főleg Budapestre. Baranya megyében élek, Pécs mellett. Az idő múltával a fellépések egyre jobban ritkultak. Elmondható, hogy a tehetségkutató műsort a kilencvenes években megnyerni már korántsem jelentett akkora dicsőséget, és nem hozott akkora kiugrási lehetőséget, mint a televíziózás hőskorában? Többé-kevésbé elmondható. Ez volt az utolsó előtti Ki Mit Tud?, és a győzelem már nem jelentette automatikusan, hogy azon a vonalon egy életre sínre került az ember pályája, de én ezt nem is vártam tőle. Az éneklésre úgy tekintek, mint egy csodára, ami nyilván mindvégig jelen lesz az életemben, miközben sosem merült fel bennem, hogy ebből éljek meg. Még a győzelem után sem. A Ki Mit Tud? nem olyan volt, mint napjaink zenés tehetségkutató versenyei, ahol minden a sztárság körül forog. Az éneklés nálam hobbi, és nem hivatás. Egy nagyon komolyan vett hobbi. A versenynek sokat köszönhetek, ajtók nyíltak meg előttem. 1995-ben felbukkant az életemben a Ghymes, a zenészekkel közel tíz évig volt szerencsém dolgozni. Melyik volt nagyobb ugródeszka, a Ki Mit lúd? vagy a Ghy- messel való együttműködés? A kettő együtt volt az ugródeszka. Az országos ismertséget a versenynek köszönhetem. Előtte is énekelgettem, de csak a dunántúli régióban volt ismert a nevem. A Ghymesnek nem voltam a tagja, a lemezem, koncertjein vendégénekesként szerepeltem. Évente több fellépésen vettem részt a zenekarral, ezáltal olyanok is megismertek, akik korábban nem hallottak rólam. Sokat köszönhetek a tagokAz éneklés nálam hobbi, és nem hivatás. Komolyan vett hobbi. A versenynek sokat köszönhetek, ajtók nyíltak meg előttem. nak: a koncertek és a szép zeneszámok mellett barátságokat is. Szép időszak volt, de véget ért. Az ön szólókarrierjét a Ghymes és egyáltalán a közös munka ténye mennyire segítette? Párhuzamosan működött a kettő, nem voltak átfedések. Mikor született meg a szólóalbum gondolata? Biztosan egy régóta dédelgetett álom volt. Persze, a fejemben már régen megszületett. Sokáig csak amolyan vágyálom volt, nem is mertem hangoztatni. Csupán a közvetlen környezetem és a zenészbarátaim tudtak róla. Két évvel ezelőtt a producerem, Papp László mondta ki, hogy mi lenne, ha belevágnánk. Elmondani sem tudom, milyen boldog voltam. Aztán belépett a képbe Buják Andor. A Ghymesben ismertem meg őt, és miután kivált az együttesből, a kapcsolatunk nem szakadt meg. Zenésztársként, barátként tekintek rá. Az év végére készült el a lemeze. Hogyan határolná be? Menynyire népzene és mennyire pop? Nem népzene, bár vannak népzenei alapjai, vagy inkább úgy fogalmaznék, vannak benne ilyen stüuselemek. Érthető, elég csak a fő zeneszerzőre, Andorra és az ő korábbi munkásságára gondolni. Popzenének sem nevezném, inkább populárisabb zenének. Pontosabban populárisabb, mint amit eddig énekeltem. Nehéz besorolni, maradjunk annyiban, hogy kellemes zene, amit jó hallgatni - ha állíthatok ilyet a sajátomról. Nemcsak magyarországi, hanem szlovákiai magyar és szlovák zenészek is közreműködnek rajta. Hosszú a szereplőgárda. A legtöbbjükkel csak egyszer, a felvételnél találkoztam. Nagyszerű zenészek, hálával tartozom nekik. Az albumot Budapesten, Vágsellyén és Nagyszombatban rögzítettük. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával, Bevallom, a lelkem mélyén nem hittem abban, hogy egyszer lesz egy lemez, amely az én nevem alatt jelenik meg. Andor cégének kiadásában látott napvilágot. Mit vár a daloktól? Mikor lesz elégedett? Én már most elégedett vagyok. Mondom, ez vágyálom volt, és bevallom, a lelkem mélyén nem hittem abban, hogy egyszer lesz egy lemez, amely az én nevem alatt jelenik meg. A siker nálam nem példányszámfüggő. Nem tűztem ki célul az elkészítésekor, hogy több ezres példányszámban fogyjon. Csak azt szeretném: akihez eljut, az örüljön neki. Nekem ez jelenti a sikert, és mindegy, hány ember fog neki örülni. Csak az mondhat ilyeneket, és tudja háttérbe szorítani a kereskedelmi szempontokat, aki nem ebből él. Említette, hogy önnél hobbi az éneklés. Elmondhatjuk, mivel foglalkozik? Persze. Konduktor vagyok, a Pe- tő-módszer alapján fejlesztek mozgássérült gyerekeket. És munka közben lehet énekelni? Lehet, sőt kötelező. A módszer egyik alapja, hogy gyermekdalokkal, mondókákkal ritmizáljuk a mozgást, tehát a munkám során sokat énekelek. Nagyon szeretem a hivatásomat, s mellette az éneklés a hobbim, ami feltölt. Úgyhogy alapjában véve boldog ember vagyok. Január 30-ig tekinthető meg EsFekete Zoltán Kollázsok 2006 című kiállítása a komáromi Limes Galériában A részeire bontott valóságból illesztett kép KISS RÉKA Komárom. A Limes Galéria kórustermében láthatja a közönség EsFekete Zoltán Kollázsok 2006 című kiállítását. A kiállító művészt 1995-től foglalkoztatja a számító- gépes grafika. EsFekete Zoltán a valóságot részeire bontja, majd kiválasztja a számára izgalmas mondanivalót, aztán újra összeilleszti a képrészleteket. A művészt élete során számos jeles egyéniség inspirálta, többek között Ady Endre, Faludy György, Latinovits Zoltán és Presser Gábor. EsFekete Zoltán 1965-ben született Losoncon. Főiskolai tanulmányait a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán kezdte, majd a Nyitrai Konstantin Füozófus Egyetem kulturológia szakán diplomázott. Jelenleg művész-tanárként dolgozik a gútai Schola Privata Gutaiensis Szakközépiskolában és az Ógyal- lai Művészeti Alapiskolában. Tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának és a Szlovák Képzőművészeti Uniónak. A kollázs - a Magyar Festők Társasága meghatározása alapján - részekből ragasztott, síkművészeti alkotást jelent, amely papírból, kivételesen más, síkba lapuló vékony anyagból (fólia, film, műanyag) készül. A magyar kollázs története csaknem egyidős a legkorábbi nemzetközi példákkal. A magyar művészetben Kassák Lajos honosította meg. A Kollázsok 2006 című kiállítás izgalmas művészi élményt kínál. A kollázsok bűvöletében (A szerző felvétele) I € < « I I € I I « « « i « I «
