Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-10 / 7. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Könyv: Kultúra (1989-2006) Dunaszerdahely. A szlovákiai magyar kultúra az elmúlt másfél évtizedben nagy változáson ment keresztül. Újjáalakult az intéz­ményrendszer, megváltozott a kultúráról alkotott hagyományos felfogás, új kiadók alakultak, más finanszírozási rendszer jött lét­re. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, töretlen volt az a mun­ka, melyet a kultúra szervezői és művelői végeztek. Erről ad szá­mot a Magyarok Szlovákiában című könyvsorozat 3. kötete, amely az irodalom, a könyvkiadás, a színházak és múzeumok, a könyvtá­rak, a tudományos élet, a művészet, a zenei élet, a színpadi folklór és az öntevékeny művészeti mozgalom elmúlt több mint másfél év­tizedes fejlődést rögzíti. A kötetet holnap 18 órától Korpás Árpád történész, lapunk munkatársa mutatja be a Vámbéry Irodalmi Ká­véházban. (ú) Jo mozgású gyerekeket vár a konzervatórium Táncos nyílt nap UJ SZO-H1R Pozsony. Táncos lábú és kedvű gyerekeket, fiúkat és lányokat vár­nak szüleikkel január 20-án, szom­baton 9-től 14.00 óráig a pozsonyi Éva Jaczová Tánckonzervatórium­ba, ahol nyílt nap keretében ismer­kedhetnek meg az érdeklődők Szlovákia legrégibb és legnagyobb táncpedagógiai intézetének műkö­désével. A szülők jöhetnek egyedül is. Akinek hiperaktívnak tartott, jó mozgású, jelenleg negyedikes gyermeke van, hozza el, nézzen vele körül, lehet, hogy a jövő híres táncosának karrieijét alapozza meg ezzel a látogatással. Ha ötödi­kes fedez fel magában hirtelen haj­landóságot a tánc iránt, még nem késett el, őt is szívesen fogadják. A táncos előképzés nem feltétel, te­hát jöhetnek olyanok is, akik még soha nem jártak balettra vagy egyéb mozgásképzésre. A távo­labbról érkező növendékek bentla­kásos kollégiumban nyernek elhe­lyezést - tudtuk meg Vojtek Mik­lóstól, az intézet klasszikus táncot oktató pedagógusától, aki azt is el­mondta, hogy az oktatás klasszi­kus, modern és népi tánc szakon folyik. A felvételi vizsgák tavasszal lesznek, időpontjukról később ér­tesítjük olvasóinkat. Az intézet címe: Tanečné kon­zervatórium Evy Jaczovej, Go- razdova ulica 20, 811 04 Bra­tislava, telefon: 5477-1109, 5478- 8354. (vk) Az egykori növendékek ma már sikeres táncosok (Képarchívum) Paulo Coelho új regényének részletei magyarul A portobellói boszorkányok MTl-HÍR Budapest. Paulo Coelho, a vi­lághírű brazil származású író internetes naplójában immár ma­gyarul is olvashatók az alkotó leg­újabb könyvének részletei. Az író műveit gondozó Athae- neum Kiadó tervei szerint A portobellói boszorkányok című regény negyedét olvashatják majd az érdeklődők a blogon, ahol a spanyol és portugál nyelvű megje­lenést követően először magyarul érhetőek el a regényrészietek. Az alkotás Magyarországon könyv formában február 20-án lát napvi­lágot. Coelho legújabb, spanyolul és portugálul szeptemberben megje­lent könyvéből hetente töltenek fel új fejezeteket magyarul a blogra. A cél az, hogy kedvet csi­náljanak az olvasáshoz. A részle­tek alapján az olvasók már el tud­ják dönteni, tetszik-e nekik a re­gény, így elmosódik a határ az internetes és a hagyományos könyvvásárlás között. A www.paulocoelhoblog.com címen elérhető oldalon az író ma­ga válaszol rajongói spanyol, por­tugál, francia és angol nyelven írt bejegyzéseire. A magyar olvasók­nak is ezeken a nyelveken kell hozzászólniuk a fórumhoz, amennyiben az írónak szánnak egy-egy bejegyzést. Az oldalt azért hozta létre az al­kotó, mert számos közönségtalál­kozója ellenére nem tud olvasói­val személyesen beszélni, pedig fontosnak tartja a közvetlen kap­csolattartást. Az Athenaeum Kiadó A por­tobellói boszorkányok megjelen­tetése után Coelho korábbi, ma­gyarul még meg nem jelent alko­tásainak kiadását tervezi. Paulo Coelho a világ egyik leg­ismertebb kortárs szerzője, köny­vei 62 nyelven jelentek meg, és több mint 75 millió példányban keltek el. Egy arc a múltból: képernyőn is, lemezen is a varázsos tehetségű, felejthetetlen Dómján Edit Fény öntötte el a színpadot (Archív felvétel) Nincs kerek évforduló. Dómján Editet 34 évvel ez­előtt találták holtan buda­pesti lakásában, ahol ön­kezével vetett véget életé­nek, Molnár Ferenc Üveg­cipőjének Irmájaként pe­dig 43 éves felvételről lát­hatták karácsony táján a tévénézők. SZABÓ G. LÁSZLÓ Dómján Edit a hatvanas-hetve­nes évek varázsos tehetségű szí­nésznője volt. Azon felül pedig, ahogy kollégái mesélik: „egy vég­telen kis kályha, amelynél sokan melegedhettek”. Édesapja gyári munkásként dolgozott, édesanyja vidéken született, egyszerű család­ban. Szűkös körülmények között éltek Budapesten is, onnan költöz­tek 1946-ban Maglódra, amikor Dómján Edit tizennégy éves. A színművészeti főiskola elvégzése után Szegedre kerül, ahol Rosina szerepében debütál a -Figaró há­zasságában. Nem sokkal ezután már Stázi a Csárdáskirálynőben, de prózai szerepekben sem szen­ved hiányt: Viola a Vízkeresztben, Cordélia a Lear királyban, Anya a Cseresznyéskertben. Sikeres, sze­retett színésznő. 1960-ban köl­csönkéri őt a budapesti Petőfi Szín­ház Brecht-Weil Koldusoperájának Polly szerepére. A premiert köve­tően mindenki az ő alakítását di­cséri, az utolsó előadáson - meg- hatódottságában, hogy kollégái visszavárják Budapestre - sírva énekli végig a finálét. 1961 őszén, a Szegeden töltött hét év után, Dómján Edit fővárosi színésznő. A Petőfi Színház szerződtetett tagja. Első kirobbanó sikerét Molnár Fe­renc Üvegcipőjének Irmája hozza meg számára, a rongyos kis mus­kátli, aki rajongva szereti az ő szép Pilótáját, a repülni még csak lélek­ben sem tudó, amúgy viszont jó szívű, becsületes Sipos urat. Áz Ádám Ottó rendezte legendás elő­adást csaknem negyvenöt éve őrzi a celluloidszalag, a legszebb kará­csonyi ajándékként kapták a tévé­nézők. Azok is, akik egykor láthat­ták és soha nem halványuló szín­házi élményként őrzik emlékeze­tükben, és azok is, akik most látták először, és eddig talán nem is hal­lották Dómján Edit nevét. Szívmelengető sorozatot indított ezzel az előadással a Magyar Tele­vízió 2-es csatornája. Mostantól fogva negyedévenként műsorára Megbabonázta az embereket tűz egy-egy régi, nagy erejű elő­adást, amelyet pótolhatatlan érték­ként őriz archívumában. így teremt lehetőséget visszatekinteni a szín­házi múltba, újraélni néhány felejt­hetetlen sikert, viszondátni olyan kiváló művészeket, akik időközben már el is mentek. Dómján Edit három évet töltött a Petőfi Színházban, onnan szer­ződött a Nemzetibe, egyetlen évadra, majd 1964-től 1972-ben bekövetkezett haláláig a Madách Színház tagja volt. Irmája szívszorongatóan szép alakítás. Nem fog rajta sem az idő, sem a jelen divata, az éppen aktuális játszási stílus. Itt nincs színpadi hókusz-pókusz vagy ru­tin, az üresség, a lélek nélküli színjátszás, a jól bevált sablonok mutogatása távol áll Dómján Edit­től. Ahogy az édes-drága nagy emberének terít danolászva az el­ső felvonás legelején, vagy ahogy boldogságát csókolja a szalvétába, amelyet ebéd után Sipos úr majd a szájához emel, ahogy saját verseit szavalja, ahogy Pilótája dohány- szagú kabátját és párnáját csókol­gatja, majd ráönti fájdalmát és szerelmi ideálját, ahogy hozzá dörgölőzik, ahogy hümmög-hüp- pög és el-elcsuklik a hangja - ez mind az ő páratlan tehetségének egy-egy zseniális pillanata. Ezt fo­kozza aztán a második és a harma­dik felvonásban, amikor Sipos es­küvője napján csalódottságában pálinkát iszik, botrányt csinál, és felfordítja a világot, mert neki most igenis kilyukadt a szíve, és folyik, mint a lyukas fazék. Aztán ahogy másnap, a bíróságon Sipos vállára hajtja a fejét, és nagy bol­dogan elsétál vele - a rongyos kis muskátliból pompázatos nő lesz, aki elérte célját, és maga mellett tudhatja rajongva szeretett párját. Érzékeny, szenvedélyes alakítás. Egy lehetetlen szerelem megható története, amelyet Dómján Edit (és a szintén érzékeny alakítást nyújtó Agárdi Gábor) tesz mara­dandó értékűvé. „Minden kornak megvan a maga emblematikus Irmája” - mondta az első felvonást követően a jelenből Mácsai Pál, az Örkény Színház mai Üvegcipőjének rendezője. Ő Há­mori Gabriellára osztotta a szere­pet, aki ugyancsak kivételes él­ményhez juttatja nézőit. Dómján Edit a hatvanas évek Irmája volt, de hogy az előadás színházi kurió­zummá válhatott és ma is ugyan­úgy hat, mint annak idején, ahhoz az ő sugárzó egyénisége, bő fény­nyel áradó tehetsége kellett. És hogy az emlékezés teljes le­gyen, még egy Dómján Edit-aján- dék a múltból: A szívemmel látlak címmel húsz népszerű sanzont je­lentetett meg nemrég a Hungaro­ton Classic. Básti Lajos, Bilicsi Ti­vadar, Darvas Iván, Ferrari Violet­ta, Latinovits Zoltán, Márkus Lász­ló, Páger Antal, Mensáros László, Mezei Mária, Ruttkai Éva és Törőcsik Mari mellett két dallal (Fátyolos a szemed, Köszönet min­denért) Dómján Edit is megszólal. Fohász és könyörgés, kiáltás és né­ma sikoly a két dal, van benne re­mény és ígéret, simogatás és resz- ketés, rajongás és szerelmes köszö­net, bánat és megnyugvás. Nem született még egy ember, aki így tud énekelni, magányt, végső elke­seredettséget, kínt és fájdalmat szavakká formálni, dalba sírni. Énekel a lemezen Tolnay Klári is, aki a Madách Színházban közvet­len kollégája volt Dómján Editnek. Ô mesélte sok-sok évvel ezelőtt: „Mentem valahova elég rossz­kedvűen, pocsék idő is volt, szür­keség ült a városon, és egyszer csak látom, hogy Edit jön velem szemben. Fekete kabát volt rajta, boa, és ahogy ott libbent, szinte felragyogott minden. Fény öntötte el ezt a fáradt, unalmas körutat. Edit, szóltam neki elbűvölten, te olyan gyönyörű vagy! Ö megállt, pajkosan rám nézett, a kabátját egy gyors mozdulattal széttárta: és olyan magányos, mint a kisujjam! - csicseregte a maga huncut, rezig­nált mosolyával, és már libbent is tovább, eltűnve az emberáradat­ban. Én percekig ott álltam, és bá­multam utána, mint akit megba­bonáztak...” Mint akit megbabonáztak. Irma szerepében és a dalokban megszólaló Dómján Edit is ilyen. Megbabonázza az embert. De nem egy percre - egy életre. MOZIJEGY Parfüm: Egy gyilkos története Grenouille (Ben Whishaw) és az elbűvölő illatú lány (Karolíne Her- furth) (Képarchívum) 1766. Grasse városa, Franciaor­szág déli részén. A város főterén hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a parfümkészí­tő Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw) ítélete kihirdetésének. A sokadalom ujjong, amikor bilincs­be verve a citadella erkélyére vi­szik, és tombolva ünnepel, amikor a halálos ítéletet bejelentik. 22 évvel korábban, Párizs. Édes­anyja a párizsi halpiac bűzében ad életet Grenouille-nek, az év legfor­róbb napján. Megpróbálja elrejteni a nem várt gyermeket, de az újszü­lött iszonyatos lármát csap, anyját letartóztatják, és felakasztják a gyilkossági kísérlet miatt. Gre­nouille élete első éveit Madame Gaillard árvaházában tölti. A többi gyerek érzi, hogy valami nincs rendben a csecsemő körül és meg­próbálják megfojtani már az érke­zésének éjszakáján. Hároméves ko­rára, bár se járni, se beszélni nem tud, szemmel láthatóvá válik, hogy Grenouille fenomenális szagérzék­kel rendelkezik. Körbemászik négykézláb az árvaház padlóján, és megpróbálja az őt körülvevő vilá­got a szagokon át megismerni. A város megszünteti Madame Gail­lard segélyezését a gyerekek neve­léséért, így az asszony a 13 éves Grenouille-t 10 frankért eladja Gri- mal-nak, akinek bőrüzeme van. A munka a cserzőüzemben, tele bű­zös nitrátokkal és rothadó bőrök­kel, módfelett veszélyes, de a fiú túléli a pokoli körülményeket, és erős fiatalemberré érik. Első láto­gatásakor Párizsban, a város illatai­nak keveredésében a legelbűvö- lőbb illatot hozza a szél, amelyet Grenouille valaha is érezhetett. Önkívületben követi az illatot egy csodálatos lányig. A lány hirtelen jeges fuvallatot érez a levegőben és megfordulva Grenouille-t látja, ahogy az bámulja őt. Éppen sikol­tana, de Grenouille befogja a száját és behúzza az árnyékba. Mikor el­veszi a lány szájáról a kezét, látja, hogy megölte őt. Reménytelenül próbálja magába szívni a lány illa­tát, de az elhalványul, ahogy az élet elillan testéből, Grenouille elhatá­rozza, élete célja az lesz, hogy ezt az illatot újból érezhesse. Perfume: The Story of a Murde­rer / Parfüm: Príbeh vraha. Ameri- kai-francia-spanyol filmdráma, 2006. Rendező: Tom Tykwer. Sze­replők: Ben Whishaw (Jean-Bap- tiste Grenouille), Dustin Hoffman (Giuseppe Baldini), Rachel Hurd- Wood (Laura), Alan Rickman (Antoine Richis) (port.hu) < I I I I I I < I ( ( ( I I ( I

Next

/
Thumbnails
Contents