Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-08 / 5. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 8. / Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Bild am Sonntag Az Oroszországgal való megegyezést és Koszovó státusának rendezését sürgette az EU elnöki tisztét egy hete betöltő Németország külügyminisztere. Frank-Walter Steinmeier megerősítette: Berlin rendkívül fontosnak tekinti az Oroszországgal való megállapodást, a Nyugatnak alapvető érdeke, hogy Oroszország az európai értékek mentén haladjon. A másik indok az orosz energiától való függőség. Ezzel összefüggésben burkolt figyelmeztetést intézett Moszkvához, hangoztatva, energiakészleteit egyetlen ország se használhatja hatalmi eszközként. Németország nem ragaszkodik ahhoz, hogy Moszkva aláírja az EU energiachartáját, azt azonban elengedhetetlennek tekinti, hogy a charta legfontosabb elemeit belefoglalják a tervezett új együttműködési megállapodásba.- Vigyázzon, szomszéd! Igaz, hogy olcsó, leárazott termék, de már rég lejárt a szavatossága. (Peter Gossónyi karikatúrája) Sok chartást kirúgtak a munkahelyéről, sőt az ország elhagyására kényszerítették őket Harminc éve indult a Charta ’77 Három évtizede, 1977. január 6-án jelent meg Prágában a Charta ’77 elnevezésű nyilatkozat, amely szélesebb polgári és politikaijogokat követelt Csehszlovákia lakossága számára. KOKES JÁNOS Bár az emberek többsége alapvetően csak a korabeli kommunista propaganda által szerzett tudomást róla, a dokumentum és a róla elnevezett mozgalom a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években a totalitárius rendszer elleni harc legjelentősebb jelképévé vált nemcsak Csehszlovákiában, hanem egész Kelet-Európábán is. A Charta megszövegezéséhez a konkrét impulzust a The Plastic People the Universe nevű underground zenekar elleni 1976-os állambiztonsági fellépés szolgáltatta. Miután az együttes tagjait rendzavarás miatt letartóztatták és bíróság elé állították, több ellenzékbe szorult cseh értelmiségi nyíltan fellépett érdekükben. A mozgalom legismertebb alapítói közé Václav Havel drámaíró, későbbi csehszlovák, illetve cseh államfő, Jan Patočka filozófus, Zde- nék Mlynár politikus, Jirí Hájek volt csehszlovák külügyminiszter és Pavel Kohout író tartoznak. A mozgalomnak soha nem volt semmiféle alapszabályzata, sem irányító szervei, a korabeli eseményeket szóvivői nyilatkozataiban kommentálta. A Charta alapvetően olyan személyek tömörülése volt, akik nem voltak hajlandóak szó nélkül tovább tűrni, hogy a csehszlovák szocialista kormányzat megsérti az alapvető emberi jogokat, holott a helsinki konferencián 1975-ben a zárónyilatkozat aláírásával azok betartására kötelezte magát. A nyilatkozat szövegét 1977. január 7-én (az este megjelenő francia Le Monde már 6-án) közölte több vezető nyugat-európai és amerikai napilap, Csehszlovákiában szamizdatként terjesztették. Nyilvánosságra hozatalakor 242 aláírója volt. Az állambiztonság azonnal hazaárulásnak minősítette az egész ügyet, s Václav Havel és Ludvík Vaculík írókat, valamint Pavel Landovský színészt még január 6-án letartóztatta a rendőrség. A kommunista csehszlovák kormányzat a nyilatkozatot felforgatónak, szocializmusellenesnek nevezte és hatalmas ideológiai propagandakampányt indított ellene. így született meg az úgynevezett Anticharta, amelyet százezrek írtak alá kényszerből, köztük jól ismert és megbecsült közéleti személyiségek is. A Charta aláíróit viszont üldözték. Többüket elbocsátottak munkahelyükről, gyermekeik nem tanulhattak tovább, később sokukat a Csehszlovákiából való emigrációra kényszerítettek. Néhány aláíró viszont kényszer alatt később vállalta az állambiztonsággal való együttműködést. Az első aláírók közül 1979-ben államellenes tevékenység vádjával hat személyt háromtól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. Köztük volt Václav Havel is. A Charta 77 nyilatkozatát később Duray Miklós, a szlovákiai magyarok képviselője is aláírta. Szlovákiából egyébként csak néhány aláírója volt a dokumentumnak (pl. Ján Čarnogurský). A eltartásoknak jelentős szerepük volt az 1989-es bársonyos forradalomban. A rendszerváltás után a Charta 77 ismert vezetői közül többen politikai pozíciókba kerültek. Václav Havel előbb Csehszlovákia, majd később az önálló Csehország elnöke lett. Maga a mozgalom azonban 1992- ben beszüntette tevékenységét, hiszen a totalitárius rendszer megszűnt. A híres nyilatkozatot a mozgalom megszűnéséig összesen 1898 személy írta alá. A kivégzések 1976-os visszaállítása óta 123 elítélt esetében tévedtek a bíróságok Amerikában egyre kevesebb a halálos ítélet MT1-HÁTTÉR Tavaly hozták a legkevesebb halálos ítéletet az Egyesült Államokban 1976 óta, amikor a legfelsőbb bíróság újra bevezette a tengerentúlon ezt a büntetésnemet. Az amerikai bíróságok 114 halálos ítéletet hoztak 2006-ban, a megelőző évi 128-cal szemben. Még 1977-ben, a halálbüntetés újra- bevezetését követő esztendőben is több, 137 ilyen ítéletet róttak ki. A csúcsot 1996-ban jegyezték fel, 317 ilyen ítélet született. A kivégzések száma is a legalacsonyabbra süllyedt az utóbbi évtizedben. Tavaly 53 kivégzést hajtottak végre, 2005-ben 60-at. A legtöbb, 98 embert 1999-ben végezték ki az utóbbi három évtizedben. A halálbüntetés visszaállítása óta Texasban és Virginiában végezték ki a legtöbb embert. „A halálbüntetés visszaszorulóban van” - mondta Richard Dieter, a washingtoni Halálbüntetés Információs Központ elnevezésű szervezet igazgatója. A visszaesés okai között a szakértők a bűnözési arány csökkenését is emlegetik, valamint azt, hogy sok államban a hatóságok vonakodnak a halálos ítéletek végrehajtásától a magas költségek miatt. A legfőbb magyarázat azonban minden bizonnyal az (a halál- büntetést ellenzőknek is ez az egyik legfőbb érvük), hogy a kivégzéssel jóvátehetetlenné válnak a téves bírósági döntések. Az utóbbi években sok eset világított rá, hogy a régi ítéletek megalapozatlannak bizonyulhatnak. Az 1976-os visszaállítás óta ösz- szesen 123 elítélt esetében törölték a halálbüntetést, mivel kétségek merültek fel bűnösségüket illetően; 14 esetben a DNS-tesztek nem erősítették meg a büntetés jogosultságát. Deborah Fleischaker, az amerikai ügyvédi kamarán belül működő halálbüntetés-ellenes program vezetője szerint a hatóságok sok esetben nem a tettest fogják el, ami a közvélemény szemében kétségeket ébresztett a rendszer helyességét illetően. A tévedés, az ártatlan ember kivégzése miatti félelem a bírákat és az ügyészeket is egyre gyakrabban arra készteti, hogy kerüljék a halálbüntetés kiszabását, illetve követelését - mondta Arthur Green, az alabamai Bessemer város ügyésze. „Én nem alkalmazom, csak kivételesen ritka esetekben, amikor biztos vagyok abban, hogy a vádlott a tettes, és rémisztő bűncselekmény történd’ - mondta. Az Egyesült Államok 50 államából 38-ban alkalmaznak halál- büntetést. Közülük 37-ben azonban a bíróságok olyan életfogytiglani szabadságvesztést is kiszabhatnak - ha el akarják kerülni a halálbüntetést, de azt is meg akarják gátolni, hogy például egy gyilkos valaha újra szabadlábra kerüljön -, amelynek esetében az elítélteket még feltételesen sem engedhetik ki. Több államban, ahol elvben létezik halálbüntetés, gyakorlatilag évekkel ezelőtt befagyasztották a kivégzéseket. Illinoisban hetedik éve nem hajtanak végre halálbüntetést, New Yorkban 2004 óta. A méreggel végrehajtott kivégzések esetleges embertelensége miatt további kilenc államban (pl. Kaliforniában, Floridában és Marylandben) felfüggesztették a kivégzéseket. New Jersey-ben egy különbizottság a héten azt javasolta, hogy az állam az 1976-os szövetségi szintű bevezetés óta elsőként hozzon törvényt a halálbüntetés tilalmáról. A kezdeményezés indoklása szerint a halálbüntetésről egyre inkább bebizonyosodik, hogy nem egyeztethető össze az emberi tisztességgel. A halálbüntetés pártolói azonban úgy látják, hogy a támogatók tábora a kivégzések számának mérséklődése ellenére nem apadt. A Gallup tavaly májusi felmérése szerint a 18 év feletti amerikaiak kétharmada támogatja a halálbüntetést. A közvéleménynek ugyanakkor csak a fele gondolja úgy, hogy egy gyilkost ki kell végezni, a másik fele életfogytiglani börtönbüntetést tart megfelelőnek. KOMMENTÁR Európa sültparasztjai BARAK LÁSZLÓ Régen agyonragozott téma, hogy a posztkommunista hátsó udvarban, azaz Közép-Európában a népek szinte kizárólag jobb- vagy éppen baloldali szemszögből ítélnek meg bizonyos jelenségeket, s ilyen alapon aztán maguk is ekként ítéltetnek meg. Nagyon betegek vagyunk tehát itten. Még akkor is így van ez, ha éppen egyáltalán nem holmi ideológiák határozzák meg észjárásunkat, hanem mondjuk a zsigeri irigység, s komája, a haszonlesés, eseúeg a hamis barátság. Vagy teszem azt a nacionalizmussal általában párosuló célirányos fajgyűlölet. Nem mentesek az efféle magatartástól az ún. celebritások sem. Azaz a társadalom legfelsőbb szféráiban serteper- télő olyan közéleti tótumfaktumok, mint amilyen Ján Sokol érsek őeminenciája, a szlovák katolikus klérus első embere. Egyáltalán nem kell hát a Dunának menni attól, hogy ő azt a Jozef Tisót tartja félistennek még manapság is, akinek országlása alatt kilóra adták el a zsidókat Hitlereknek. Hogy aztán azok tömegével süthessék meg őket a koncentrációs táborok e célból létesített kemencéiben... Viszont, stílusosan szólva, megérne azért egy misét, hogy elgondolkodjunk, vajon otthon, reggelente, a fürdőszobai tükör előtt miként ítéli meg az ilyesmit az a magyar ember, aki ugyan nyíltan soha nem szokott zsidózni, ám máig imádott nagyszülei annak idején, a nyüas vészkorszakban szocializálódtak. Amikor többek között a szebb jövő reményében a magyar nemzetvezetők is ráhajtottak a zsidókra. Tekintet nélkül arra, hogy most, úgymond konzervatív, avagy baloldali értékrendet vall-e magáénak az ember... Errefelé ugyanis, lásd, mint fent, evidensen kóros jelenség, hogy attól szokás függővé tenni az aktuális utálkozás tárgyát, hogy az a mi kutyánk kölyke-e, avagy sem. Eszerint viszonyul most a közvélemény Sokol érsekhez is. Aid, „igazi” szlováknak tartja magát, amüyennek ő is mutatkozik most, a fasiszta szlovák állam iránt hirdetett szimpátiái nyomán, nyilván a nemzet első államalakulata védelmezőjének tartja. Ha pedig ráadásul hívő katolikus is az ítélkező, vélhetően Sokol mundéijának, reverendájának becsületét óvná az antiszemitizmus hivatalosan szalonképtelennek nyilvánított foltjától. Csak ilyen alapon történhet meg olyasmi is, hogy Dunaszerdahelyen néhány, némi haszonelvű seggnyalásra mindenkor kapható társával együtt egy gimnáziumi hitoktató (sic!) gyűjt most támogató aláírásokat a magyar gimnazisták szüleitől, mégpedig kuplerájban rajtakapott főnöke és pajtása, Zirig Ferenc igazgató úr javára! Ilyenkor szokás azt mondani, hogy megérett a világ a pusztulásra. Mielőtt azonban e sommás átkot kimondanánk, tessék csak belegondolni, hogy errefelé sajnos mindig csak a másik fél kommunistája, fasisztája, ha úgy tetszik, kurvapecére a büdös. Mintha egy kommunistákat szolgáló hivatásos katolikus titkos ügynökként humánusabban köpött volna annak idején, mint egy vérbolsevik vamzer... Vagy a reverendában sugalmazott antiszemitizmus bocsánatosabb bűn lenne, mintha egy buta civil zsidózna...? Netán erkölcsösebb egy vezető beosztású pedagógus, ha jobb oldalról csempészi be a lompost a szajhába, mintha netán balról teszi...? Míg a probléma „csupán” annyi, hogy az ilyen viselkedési mintákat, ezt a szemforgató, képmutató értékrendet épp miattunk vihetik majd tovább az utódok, gyermekeink, unokáink. Amely tény közvetlen következménye sajnos az lehet, hogy akár az idők végezetéig Európa sültparasztjai maradunk. Akiket a ganajszagú hátsó udvarból csak a cselédszállásra szabad beengedni. JEGYZET Nem félünk a farkastól GRENDEL ÁGOTA Ha hihetünk az angoloknak, idén nem kell attól tartanunk, hogy bővíteni kell télikabáttá- runkat, be kell szereznünk újabb, alaposabban kibélelt hó- taposót, usankát. Melegünk lesz. Tulajdonképpen lezárhatjuk a radiátorokat, nem kell szenet lapátolni, fát hasogatni (tehát az is jól jár, aki erdő mellett lakik), se tizenhárom ölet, se meg egy felet, de az ölelés, ha van, akit szeret az emberjöhet. És a farkasok sem fognak ordítani, meg a hideg se produkál farkasordítást. Jobb, ha mi se szűkölünk, elvégre pártjaink és kormányunk meglazította a satut, élvezgessük az álszabadságot, örüljünk, hogy kiszabadultunk a nem is oly régi, ámbár fokozatosan működésbe lépett megszorító intézkedések vasab- roncsos öleléséből. Majd, ha fagy, hó lesz nagy, és itt már répa se terem, se vastag, nagy, se kicsi, de satnya, akkor zokoghatjuk vissza a látszatjólétben telt évek után a farkasordító hideget, amikor már úgy gondoltuk, nem is fér több lyuk a nadrágszíjunkra, mégis beljebb húztuk, a lazítás reményében. Most kiengedhetjük ugyan, de semmi értelme, a hét szűk esztendőt csak tologatjuk magunk előtt, mint a galacsintúró bogár a maga terhét. Ez a meleg jól jött a kabinetnek, mintha a természet lágy ölén melegedhetünk, minden energiahordozóból kevesebbet fogyasztunk, tulajdonképpen fizethetne is nekünk, egyszerűbb, földközelibb halandóknak azért, hogy néha egyáltalán sütünk-fő- zünk - persze, távolról sem a pecsenyénket sütögetjük, az az ő tisztük-, esetenként (jól) befutónk (magunknak), ők meg nekünk ezzel az áldemokratikus hozzánk való viszonyukkal. Ez a se hideg, se meleg, se tél, se ősz, se tavasz azért nem mindenben kedvez nekik. Szilveszter éjszakáján kivonult a fél város a Duna-partra, megcsodálandó a rendes év végi tűzijátékot. Gondolom, mindent megterveztek, milliméteres precizitással - csak az időjárás viszontagságait hagyták ki a számításból. A sok ezer hulló csillag helyett néhány színes, fénylő pontocska lebegett a víz fölött, a köd belepte a várost. Persze, ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a kormánynak még ködösítenie se kell, elvégzi helyette a dicső természet.
