Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-30 / 299. szám, szombat
www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. DECEMBER 30. Vélemény és háttér 7 JEGYZET .,"r"l TTT"...mPt í Nehéz ajándék TALLÓSI BÉLA Karácsonykor bojkottált bennünket Eíolle anyó, nem rázta puha-pihe dunyháit, de mostanra itt-ott fehérük már a hó. Ujjong az unokaöcsém, s buj- togat lelkesen, buli lenne, ha elmennék velük snowboar- dozni vagy simán síelni. Buli lenne, az tuti. Síoktató nincs a földön, aki engem megtanít sílécen járni, nem még szlalo- mozva siklani le hegyoldalak lejtőm, lécen vagy deszkán! Olyan megrögzött síkföldi vagyok, akinek már a vakondtúrás és a hangyaboly is magas horizont. De volt idő, amikor menni kellett, mert a síoktatás része volt az iskolai programnak. Születési hibám, hogy peches vagyok, naná, hogy nekem jutott a legpocsékabb síléc, amelyet nem lehetett rendesen felcsatolni: pár méteres csúszás után meglazult a kötés, és a léc lecsúszott a bakancsról. Tartós balszerencsémnek tudom be azt is, hogy a Tátra legkopárabb pontján fogtuk ki a síterepet: fák sem eresztettek gyökeret a környéken, egyedenegy sem akadt, amelynek jó nagy svunggal nekimehettem volna, hogy lenyúzzam az arcom, a kezem, a térdem, következésképpen a síelés tanát ott fejezzem be, ahol Beja asszony, de főképp Virdzsi: a sítalpra állás alapjainál. Mégsem a lécre állás volt a legnehezebb, hanem a hátizsák. Ahogy a kéthetes kimerítő sítanulást, s a hozzá tartozó súlyos esti becsípéseket követően, fizikailag lerobbanva, bércekről le, bércekre fel, a bőrszaggató hidegben és szélben cipelnem kellett hátamon a zsákot, nyakamban a síbakancsot, vállamon a léceket. Csak az öröm tartotta bennem a lelket, hogy vége, ezentúl oda megyek, ahova eltökélem, nem pedig oda, ahova a sítalp visz. Egyetemi szobatársam is rágta a fülemet, hogy a lelkét kileheli a teher alatt, pedig jó kondiban lévő gyerek volt, több edzőterem készletéből kellett összegyűjtögetni azt a súlyt, amennyit ő fekvenyo- mással a magasba lendített. De ott, a buckákon ötpercenként prostinak becézte a hátizsákját, s megfogadta, legközelebb inkább agyonfagy, de nem pakol útra annyi téli holmit, mint amennyit akkor gyömöszölt bele a hátán fekvő utcalányba. Elgyötrő utazás után megérkeztünk a kollégiumba. Azt a kéjt, ahogy megszabadulva a tehertől, végre bevackoltuk magunkat bejáratott szobánkba...! És tempósan ürítettük a hátizsákot. Szobatársam a nagy pakolászás közben döbbenten felhorkant: „Ezt nézd!” Díszes selyempapírba csomagolt, ezüstszalaggal átkötött dobozforma lapult a hátizsákba gyűrt szennyesek között. Megfogta, hogy könnyedén kiemelje. Nem ment olyan köny- nyen. Aztán jól megmarkolta, kiemelte, s felolvasta a csomagolópapírra írt szöveget: „Szívből jövő szeretettel”. Kezdte tépni róla a papírt. A csomagolásból egy tégla bomlott ki. Egy súlyos, vörösre égetett, originál építkezési tégla. Nem vetítek. így volt. Hosz- szabb útra azóta nem megy teheremelő heveder nélkül. ÉVVÉG(R)E 2006, a nyelvújító év Elkúrtuk. Ha valaki szeptember 17. előtt egy olyan írással kopogtatott volna bármelyik országos napilapnál, melyben a rosszul vagy el nem végzett munkát ezzel az igével adja vissza, valószínűleg a kéziratát adták volna vissza. Ma már talán csak a kiscsoportosok nem használják. KOCUR LÁSZLÓ Mert polgárjogot nyert, ott van a szótárban, a böszmeség meüett. Bár egyelőre még mindkét szót aláhúzza a helyesírás-ellenőrző, bízzunk benne, hogy ez nem sokáig marad így! fia valaki egy éles konfliktus- helyzetben, július 9-e előtt, a tényleges ütésváltást megelőzően a „Kapsz egy Zidane-t!” mondattal kívánta volna lelkileg felőrölni ellenfelét, az akár még kedves gesztusként is dekódolhatta volna az ígéretet, azt gondolván, hogy a vérben forgó szemű illető valamilyen futballrelikviával szeretne neki kedveskedni. Ma már tudjuk, így kell intelligensen kifejezni a lefeje- lési szándékot. Büszkébbek vagyunk! Büszkébbek vagyunk, mint 3 éve! Gondolták volna? 2003-ban még csak a lakosság 49 százaléka volt büszke a Szlovákia által elért eredményekre. Ma már 71%, igaz, a Nagyszombati kerületben csak 61, valószínűleg a magyarok már megint rontják az átlagot... Ugye önök is látják, érzik, hiszik, ez elsősorban a népbarát baloldali kormányunk érdeme. Hogy dübörög a gazdaság, hogy a korona történelmi rekordokat döntöget, hogy van karácsonyi nyugdíj, hogy az elsőszülött gyermeket körülbelül a minimálbér kétszeresével támogatja az állam, igen, köszönjük neked, Robert! Ez a lakosság majd’ 30%- ának véleménye, akik végre hatalomhoz engedték a miniszterelnöki székért régóta lihegő Smer-vezért. A Dzurinda-kormány bukásának oka - a koalíció elkopása mellett, mert ki tudja ma már, mi (volt) az az ANO? - valószínűleg kommunikációs hiba. A lakosság - mint látjuk, nagy többsége nem tudott párhuzamot vonni ajavuló életszínvonal és a reformok között, csak azt látta, hogy 20 koronát kell fizetni az orvosnál. Naná, hogy azt fogják megválasztani, aki azzal kecsegtet: nem kell fizetni az orvosnál. Mert a gazdasági mutatók mutogatásával nem lehet megszólítani a választók széles rétegét. Aki ezt nem tudja, meg is érdemű, hogy elverjék a vályútól. Na de kik jöttek helyettük? Rájuk valószínűleg nem leszünk büszkék... Hedvig éve Felesleges feltenni a kérdést, lett-e volna Hedvig-ügy, ha a hol látens, hol kevésbé látens kormányzati támogatást érezve nem bátorodnak fel a hol látens, hol kevésbé látens nacionalisták, akik - ne legyenek illúzióink - nincsenek kevesen e hazában. Augusztus 25. előtt mindössze egy Hedviget ismertem. Nem egy gyakori név. Augusztus végén éppen hurcolkodtunk. A kora reggeli órákban, szétszerelt bútorok és dobozhalmok között csengett a telefonom. Azt hiszem, jogosan a „Ki a csoda ez üyenkor?” (Valójában egész mást mondtam, de hát...) kérdéssel indítottam. Egy a Konstantin Egyetemen tanító ismeEbben az évben sok volt az ügy. Ügyekkel tele van a padlás. Hát nem történt más ebben az évben, csak ügy? rősöm volt, hogy ugyan adnám meg neki a nyitrai munkatársunk telefonszámát, mert megverték egy hallgatójukat. Álomittas kábul- tomban először arra gondoltam, egy goromba nyelvész honorálta egy Zidane-nal egy diák mérsékelt ismereteit - irodalmárról ilyent so: ha nem feltételeznék - aztán, amikor megtudtam miről van szó, rögtön felébredtem. így kezdődött (számomra) a Malma Hedvig-ügy, amely a „zsidóknak botrány, a görögöknek ostobaság”. Szerencsére a rendőrség „példás gyorsasággal” göngyölítette fel az ügyet. Szeptember 12-én, a testületet a tartós bizonytalanság légkörének kialakításával és fenntartásával sikeresen destruáló ex-vendéglátós belügyminiszter a kormányfő jelenlétében ismertette a megdönthetetlen bizonyítékokat, és hirdetett ítéletet: nem történt bűncselekmény. Ettől a naptól a történet két változatban élt. Voltak, akik egy az egyben hitelt adtak Kalinák verziójának, és voltak, akik nem, így két igazság alakult ki. Kétségkívül vannak helyzetek, mikor egyidejűleg két félnek is igaza lehet, ez azonban nem olyan. Jó lenne tudni, hogy a „magyar igazság” vagy a „szlovák igazság”-e az „igazi igazság.” Kívánhatunk-e többet a jövőre nézvést? Ügyek helyett Ebben az évben sok volt az ügy. A Hedvig-ügy, a harminc évig húzódó, mégis kétségeket hagyva lezáruló Cervanová-ügy; az eddig köztiszteletben álló üzletembert egy csapásra erőszakos állatként beállító Rehák-ügy, a fővárosi sztárügyvédet hírbe hozó Valko- ügy, a Speciáüs Bíróság bezárásának júüus 19-e óta húzódó ügye, a tévészékház-ügy stb. Ügyekkel tele van a padlás, meg az átlagpolgár töke. Hát nem történt más ebben az évben, csak ügy? Nézzük tömören, csak számokban. 3,36 millió 12, 64, 147, 0,3. Talán aki nem Enigma-kódfejtő, az is sejti, hogy ezek a számok a focivébé különböző mutatói. 3,36 millió néző a 12 helyszínen, 64 meccs, 147 gól. Na jó, az utolsó szám kicsit övön aluli, ennyi százalékponttal járult hozzá a sportesemény a gazdasági növekedéshez. Gondolom, az olaszokéhoz meg a franciákéhoz nem annyira, mert ott mindenki a tévét bámulta. 43 évig bujkált Bernardo Pro- venzano szicíliai maffiafőnök, mielőtt április 11-én elkapták volna. Szép 43 év lehetett. Lassan 7 hónapja, hogy Csehországban nincs kormány. A június elején tartott választások ugyanis váratlan eredményt hoztak, a jobb- és baloldalnak egyaránt 100-100 voksa van az alsóházban. Több mint fél éve töketienkednek a politikusok, ennek ellenére a csehekjó- val többet költöttek karácsonyi ajándékra, mint mi. Szerintem észre se vették, hogy ott fönt valami nincs rendben. 96 évesen hagyott itt bennünket Faludy György. Hát üyen (is) volt ez a 2006. A közért kicsit is aggódó ember, látva a magát baloldalinak nevező kormány, az előző garnitúra tartalékait és érdemeit felélő esztelen osztogatását, talán kicsit keserű szájízzel fog pezsgőt bontani. Sajnos. Mert láttunk már ilyen osztogató kormányt, és annak bukását egy határral délebbre. Aztán mi lett belőle. KOMMENTÁR ..■ - !, ■ Egy kis ká-európai nép SERES LÁSZLÓ Miközben szlovén barátaink éppen napokkal állnak az euró bevezetése előtt, Lengyelországban minden nemzeti-ókonzervatív kormányzati töketlenkedés ellenére boom-ol a gazdaság; az Új Szóban pedig azt olvasom, hogy „az eüenzéki és a kormánypárti politikusok egyaránt pozitívan értékelik a búcsúzó esztendőt”, mivel konszenzus van abban, hogy „az előző kormány reformjai meghozták gyümölcseiket”, a Fico-kabinet pedig „a tervezettnél lényegesen enyhébb baloldali politikát folytat” - szóval mindeközben a magyaroknak enyhén szólva nincs okuk büszkék lenni erre az esztendőre. Könnyű kárhoztatni a kétoldali, heveny populizmust, az azt felhasználó, népszerű és olcsó követelésekkel előálló politikustípust. A po- pulizmus kevéssé vizsgált oldala ugyanis az az elvárástömeg, ami a popuüsta poütikust előhozza, formálja, mozgatja. Az elvárástömeg mi vagyunk: az olcsó kádárista álmainkkal, amelyek valójában méregdrága államosított rémálmok, és pedig egy olyan társadalmi berendezkedésről, amelyet vagy vérrel és gulággal, vagy svéd adófizetői koronákból lehet csak realizálni, azt is akkor, ha van rá pénz (most úgy tűnik, nincs). A magyar populizmus majdnem eltűnt egyébként az országból, éspedig tavasszal, amikor a jónép a kevésbé hazug ígéretcsomagra, a szociaüsta-liberális tandem EU-pén- zekből fejlesztő/beruházó, alapintézményeket és állami „szolgáltatásokat” alaposan megreformálni akaró pakkjára voksolt. A győztesek azonban megzavarodtak a győzelemtől, mintha nem is hittek volna benne. Megkezdődött a hosszú, üres magyar koranyár, hetekig tartó, zárt ajtók mögött elkövetett kormányzati alkukkal, amikor kiderült, hogy az ambiciózus kormányfőnek nincs ambiciózus reformcsomagja. Majd kiszivárgott az őszödi beszéd, a kormányfő azt hazudta, hogy mindig hazudott, ezt a fél ország leleplezésnek vette, a csalódás, a folyamatos kudarcorientált önbecsapás és a tehetetlenségi düh pedig az utcára vitte az árpádsávos plebszet, amely tévészékházat és utcai kukákat gyújtogatott, az 1956-os forradalomra hivatkozva - a többi már történelem. Vagy nem. Magyarország lemaradt. Félünk a reformoktól, nem akarunk olyanért fizetni, amiről eddig azt hittük, ingyen vagy kedvezményesen Jár” nekünk, az euró bevezetésének jelenleg egyetlen kritériumát sem teljesítjük, a hitelintézetek leminősítenek, és amikor e sorokat írom, a 10 milliós Magyarország 850 ezer polgára töltött ki olyan ívet, amely szerint jogosult lenne gázártámogatásra; és persze mi nem lennénk mi, ha nem folynának tömegével a lak- cím-átiratkozások, alacsony keresetű rokonok, barátok fiktív át- és bejelentései. A kormányfő átalakítaná az egészségügyet, lefaragna az állami feladatokból, de totálisan magára maradt, még pártján belül is. Valami nagyon komoly mentális oka lehet annak, hogy ez az ország, amely 1988/89-ben szinte optimális, mert részben piacosodon: alaphelyzetből indult neki az új, szabad, kapitalista viszonyoknak, ma újra kicsinyes, irigy, államfüggő, lázongóan apati- kus, a sikert megvető, a kapitalizmust egyszerre utáló és nem ismerő attitűdbe süllyedt vissza. Magyarországon ma nem lehetne leírni olyat, hogy a kormány és az ellenzék egyetért a reformok szükségességében. Soha nem tanultuk meg, hogy az Egyén szent és sérthetetlen, soha nem mondták el nekünk, mik a valódi és hamis Jogaink”, soha nem szabadultunk a kollektivizmusok mocsarából. Márpedig lassan ki kéne evickélnünk a partra. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője FIGYELŐ Sugárzó terrorveszély Sugárzó anyaggal végrehajtott terrortámadás következményeinek kezelésére igyekszik felkészíteni a brit kormány a rendőrséget, egyebek mellett személyi sugárvédelmi felszerelések ezreinek beszerzésével -jelentette a BBC. A közszolgálati rádió kiderítette, hogy a brit belügyminisztérium európai uniós beszerzési pályázatot írt ki 12 ezer radioaktív sugárzás ellen védő, rendőröknek szánt öltözet szállítására. Az ajánlati határidő még karácsony előtt lejárt. Eddig hétezer brit rendőr - az országos állomány alig 5 százaléka - kapott kiképzést radiológiai terrortámadás esetére, de a belügyminisztérium szerint ugyanannak a programnak a keretében, amely a sugárvédelmi öltözetek beszerzését is célozza, növelni fogják a kiképzett rendőrök számát. A tárca szóvivője ugyanakkor hangsúlyozta: a beszerzési pályázatot nem valamely konkrét támadási tervről szóló hírszerzési értesülés alapján írták ki. A brit belső elhárítás (MI5) leköszönő vezetője mindazonáltal épp a múlt hónapban jósolt „súlyos, sőt növekvő“ nagy-bri- tanniai terrorveszélyt és tömegpusztító fegyverek felé forduló terrortevékenységet, hozzátéve, hogy e veszéllyel az országnak még egy nemzedéken át együtt kell élnie. Eliza Man- ningham-Buller zárt körben tartott, de kiszivárogtatott novemberi beszédében kijelentette: a terroristák ma még házilagos gyártású robbanóeszközöket használnak, de a holnap fenyegetésének már része lehet a vegyi, bakteriológiai hatóanyagok, radioaktív anyagok, sőt a nukleáris technológia használata. Néhány nappal az elhárítás vezetőjének beszéde előtt ítéltek életfogytiglani börtönre Londonban egy indiai születésű brit terroristajelöltet, aki két olyan előrehaladott terven is dolgozott elfogása idején, amelyek célja úgynevezett „piszkos bomba“ felrobbantása lett volna Londonban. Az ilyen szerkezet, hagyományos robbanószerrel sugárzó anyagot szórna szét nagy területen. (mti)
