Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-30 / 299. szám, szombat

www.ujszo.com UJ SZÓ 2006. DECEMBER 30. Vélemény és háttér 7 JEGYZET .,"r"l TTT"...mPt í Nehéz ajándék TALLÓSI BÉLA Karácsonykor bojkottált ben­nünket Eíolle anyó, nem rázta puha-pihe dunyháit, de mos­tanra itt-ott fehérük már a hó. Ujjong az unokaöcsém, s buj- togat lelkesen, buli lenne, ha elmennék velük snowboar- dozni vagy simán síelni. Buli lenne, az tuti. Síoktató nincs a földön, aki engem megtanít sí­lécen járni, nem még szlalo- mozva siklani le hegyoldalak lejtőm, lécen vagy deszkán! Olyan megrögzött síkföldi va­gyok, akinek már a vakondtú­rás és a hangyaboly is magas horizont. De volt idő, amikor menni kellett, mert a síoktatás része volt az iskolai program­nak. Születési hibám, hogy pe­ches vagyok, naná, hogy ne­kem jutott a legpocsékabb sí­léc, amelyet nem lehetett ren­desen felcsatolni: pár méteres csúszás után meglazult a kö­tés, és a léc lecsúszott a ba­kancsról. Tartós balszeren­csémnek tudom be azt is, hogy a Tátra legkopárabb pontján fogtuk ki a síterepet: fák sem eresztettek gyökeret a környé­ken, egyedenegy sem akadt, amelynek jó nagy svunggal nekimehettem volna, hogy le­nyúzzam az arcom, a kezem, a térdem, következésképpen a síelés tanát ott fejezzem be, ahol Beja asszony, de főképp Virdzsi: a sítalpra állás alapjai­nál. Mégsem a lécre állás volt a legnehezebb, hanem a háti­zsák. Ahogy a kéthetes kime­rítő sítanulást, s a hozzá tarto­zó súlyos esti becsípéseket kö­vetően, fizikailag lerobbanva, bércekről le, bércekre fel, a bőrszaggató hidegben és szél­ben cipelnem kellett hátamon a zsákot, nyakamban a síba­kancsot, vállamon a léceket. Csak az öröm tartotta bennem a lelket, hogy vége, ezentúl oda megyek, ahova eltökélem, nem pedig oda, ahova a sítalp visz. Egyetemi szobatársam is rágta a fülemet, hogy a lelkét kileheli a teher alatt, pedig jó kondiban lévő gyerek volt, több edzőterem készletéből kellett összegyűjtögetni azt a súlyt, amennyit ő fekvenyo- mással a magasba lendített. De ott, a buckákon ötpercen­ként prostinak becézte a háti­zsákját, s megfogadta, legkö­zelebb inkább agyonfagy, de nem pakol útra annyi téli hol­mit, mint amennyit akkor gyö­möszölt bele a hátán fekvő ut­calányba. Elgyötrő utazás után megér­keztünk a kollégiumba. Azt a kéjt, ahogy megszabadulva a tehertől, végre bevackoltuk magunkat bejáratott szobánk­ba...! És tempósan ürítettük a hátizsákot. Szobatársam a nagy pakolászás közben döb­benten felhorkant: „Ezt nézd!” Díszes selyempapírba csoma­golt, ezüstszalaggal átkötött dobozforma lapult a hátizsák­ba gyűrt szennyesek között. Megfogta, hogy könnyedén ki­emelje. Nem ment olyan köny- nyen. Aztán jól megmarkolta, kiemelte, s felolvasta a csoma­golópapírra írt szöveget: „Szívből jövő szeretettel”. Kezdte tépni róla a papírt. A csomagolásból egy tégla bom­lott ki. Egy súlyos, vörösre ége­tett, originál építkezési tégla. Nem vetítek. így volt. Hosz- szabb útra azóta nem megy te­heremelő heveder nélkül. ÉVVÉG(R)E 2006, a nyelvújító év Elkúrtuk. Ha valaki szep­tember 17. előtt egy olyan írással kopogtatott volna bármelyik országos napi­lapnál, melyben a rosszul vagy el nem végzett munkát ezzel az igével adja vissza, valószínűleg a kéziratát ad­ták volna vissza. Ma már ta­lán csak a kiscsoportosok nem használják. KOCUR LÁSZLÓ Mert polgárjogot nyert, ott van a szótárban, a böszmeség meüett. Bár egyelőre még mindkét szót alá­húzza a helyesírás-ellenőrző, bíz­zunk benne, hogy ez nem sokáig marad így! fia valaki egy éles konfliktus- helyzetben, július 9-e előtt, a tény­leges ütésváltást megelőzően a „Kapsz egy Zidane-t!” mondattal kívánta volna lelkileg felőrölni el­lenfelét, az akár még kedves gesz­tusként is dekódolhatta volna az ígéretet, azt gondolván, hogy a vér­ben forgó szemű illető valamilyen futballrelikviával szeretne neki kedveskedni. Ma már tudjuk, így kell intelligensen kifejezni a lefeje- lési szándékot. Büszkébbek vagyunk! Büszkébbek vagyunk, mint 3 éve! Gondolták volna? 2003-ban még csak a lakosság 49 százaléka volt büszke a Szlovákia által elért eredményekre. Ma már 71%, igaz, a Nagyszombati kerületben csak 61, valószínűleg a magyarok már megint rontják az átlagot... Ugye önök is látják, érzik, hiszik, ez elsősorban a népbarát baloldali kormányunk érdeme. Hogy dübö­rög a gazdaság, hogy a korona tör­ténelmi rekordokat döntöget, hogy van karácsonyi nyugdíj, hogy az el­sőszülött gyermeket körülbelül a minimálbér kétszeresével támogat­ja az állam, igen, köszönjük neked, Robert! Ez a lakosság majd’ 30%- ának véleménye, akik végre hata­lomhoz engedték a miniszterelnöki székért régóta lihegő Smer-vezért. A Dzurinda-kormány bukásának oka - a koalíció elkopása mellett, mert ki tudja ma már, mi (volt) az az ANO? - valószínűleg kommuni­kációs hiba. A lakosság - mint lát­juk, nagy többsége nem tudott pár­huzamot vonni ajavuló életszínvo­nal és a reformok között, csak azt látta, hogy 20 koronát kell fizetni az orvosnál. Naná, hogy azt fogják megválasztani, aki azzal kecsegtet: nem kell fizetni az orvosnál. Mert a gazdasági mutatók mutogatásával nem lehet megszólítani a választók széles rétegét. Aki ezt nem tudja, meg is érdemű, hogy elverjék a vá­lyútól. Na de kik jöttek helyettük? Rájuk valószínűleg nem leszünk büszkék... Hedvig éve Felesleges feltenni a kérdést, lett-e volna Hedvig-ügy, ha a hol lá­tens, hol kevésbé látens kormány­zati támogatást érezve nem báto­rodnak fel a hol látens, hol kevésbé látens nacionalisták, akik - ne le­gyenek illúzióink - nincsenek keve­sen e hazában. Augusztus 25. előtt mindössze egy Hedviget ismertem. Nem egy gyakori név. Augusztus végén éppen hurcolkodtunk. A ko­ra reggeli órákban, szétszerelt bú­torok és dobozhalmok között csen­gett a telefonom. Azt hiszem, jogo­san a „Ki a csoda ez üyenkor?” (Va­lójában egész mást mondtam, de hát...) kérdéssel indítottam. Egy a Konstantin Egyetemen tanító isme­Ebben az évben sok volt az ügy. Ügyekkel tele van a padlás. Hát nem történt más ebben az évben, csak ügy? rősöm volt, hogy ugyan adnám meg neki a nyitrai munkatársunk telefonszámát, mert megverték egy hallgatójukat. Álomittas kábul- tomban először arra gondoltam, egy goromba nyelvész honorálta egy Zidane-nal egy diák mérsékelt ismereteit - irodalmárról ilyent so: ha nem feltételeznék - aztán, ami­kor megtudtam miről van szó, rög­tön felébredtem. így kezdődött (számomra) a Malma Hedvig-ügy, amely a „zsidóknak botrány, a gö­rögöknek ostobaság”. Szerencsére a rendőrség „példás gyorsasággal” göngyölítette fel az ügyet. Szep­tember 12-én, a testületet a tartós bizonytalanság légkörének kialakí­tásával és fenntartásával sikeresen destruáló ex-vendéglátós belügy­miniszter a kormányfő jelenlét­ében ismertette a megdönthetetlen bizonyítékokat, és hirdetett ítéle­tet: nem történt bűncselekmény. Ettől a naptól a történet két válto­zatban élt. Voltak, akik egy az egy­ben hitelt adtak Kalinák verziójá­nak, és voltak, akik nem, így két igazság alakult ki. Kétségkívül van­nak helyzetek, mikor egyidejűleg két félnek is igaza lehet, ez azon­ban nem olyan. Jó lenne tudni, hogy a „magyar igazság” vagy a „szlovák igazság”-e az „igazi igaz­ság.” Kívánhatunk-e többet a jövőre nézvést? Ügyek helyett Ebben az évben sok volt az ügy. A Hedvig-ügy, a harminc évig hú­zódó, mégis kétségeket hagyva le­záruló Cervanová-ügy; az eddig köztiszteletben álló üzletembert egy csapásra erőszakos állatként beállító Rehák-ügy, a fővárosi sztárügyvédet hírbe hozó Valko- ügy, a Speciáüs Bíróság bezárásá­nak júüus 19-e óta húzódó ügye, a tévészékház-ügy stb. Ügyekkel tele van a padlás, meg az átlagpolgár töke. Hát nem történt más ebben az évben, csak ügy? Nézzük tömö­ren, csak számokban. 3,36 millió 12, 64, 147, 0,3. Ta­lán aki nem Enigma-kódfejtő, az is sejti, hogy ezek a számok a focivébé különböző mutatói. 3,36 millió néző a 12 helyszínen, 64 meccs, 147 gól. Na jó, az utolsó szám kicsit övön aluli, ennyi száza­lékponttal járult hozzá a sportese­mény a gazdasági növekedéshez. Gondolom, az olaszokéhoz meg a franciákéhoz nem annyira, mert ott mindenki a tévét bámulta. 43 évig bujkált Bernardo Pro- venzano szicíliai maffiafőnök, mie­lőtt április 11-én elkapták volna. Szép 43 év lehetett. Lassan 7 hónapja, hogy Csehor­szágban nincs kormány. A június elején tartott választások ugyanis váratlan eredményt hoztak, a jobb- és baloldalnak egyaránt 100-100 voksa van az alsóházban. Több mint fél éve töketienkednek a poli­tikusok, ennek ellenére a csehekjó- val többet költöttek karácsonyi ajándékra, mint mi. Szerintem ész­re se vették, hogy ott fönt valami nincs rendben. 96 évesen hagyott itt bennünket Faludy György. Hát üyen (is) volt ez a 2006. A közért kicsit is aggódó ember, lát­va a magát baloldalinak nevező kormány, az előző garnitúra tarta­lékait és érdemeit felélő esztelen osztogatását, talán kicsit keserű szájízzel fog pezsgőt bontani. Saj­nos. Mert láttunk már ilyen oszto­gató kormányt, és annak bukását egy határral délebbre. Aztán mi lett belőle. KOMMENTÁR ..■ - !, ■ Egy kis ká-európai nép SERES LÁSZLÓ Miközben szlovén barátaink éppen napokkal állnak az euró beveze­tése előtt, Lengyelországban minden nemzeti-ókonzervatív kor­mányzati töketlenkedés ellenére boom-ol a gazdaság; az Új Szóban pedig azt olvasom, hogy „az eüenzéki és a kormánypárti politiku­sok egyaránt pozitívan értékelik a búcsúzó esztendőt”, mivel kon­szenzus van abban, hogy „az előző kormány reformjai meghozták gyümölcseiket”, a Fico-kabinet pedig „a tervezettnél lényegesen enyhébb baloldali politikát folytat” - szóval mindeközben a magya­roknak enyhén szólva nincs okuk büszkék lenni erre az esztendőre. Könnyű kárhoztatni a kétoldali, heveny populizmust, az azt felhasz­náló, népszerű és olcsó követelésekkel előálló politikustípust. A po- pulizmus kevéssé vizsgált oldala ugyanis az az elvárástömeg, ami a popuüsta poütikust előhozza, formálja, mozgatja. Az elvárástömeg mi vagyunk: az olcsó kádárista álmainkkal, amelyek valójában mé­regdrága államosított rémálmok, és pedig egy olyan társadalmi be­rendezkedésről, amelyet vagy vérrel és gulággal, vagy svéd adófi­zetői koronákból lehet csak realizálni, azt is akkor, ha van rá pénz (most úgy tűnik, nincs). A magyar populizmus majdnem eltűnt egyébként az országból, éspedig tavasszal, amikor a jónép a kevés­bé hazug ígéretcsomagra, a szociaüsta-liberális tandem EU-pén- zekből fejlesztő/beruházó, alapintézményeket és állami „szolgálta­tásokat” alaposan megreformálni akaró pakkjára voksolt. A győztesek azonban megzavarodtak a győzelemtől, mintha nem is hittek volna benne. Megkezdődött a hosszú, üres magyar kora­nyár, hetekig tartó, zárt ajtók mögött elkövetett kormányzati al­kukkal, amikor kiderült, hogy az ambiciózus kormányfőnek nincs ambiciózus reformcsomagja. Majd kiszivárgott az őszödi beszéd, a kormányfő azt hazudta, hogy mindig hazudott, ezt a fél ország leleplezésnek vette, a csalódás, a folyamatos kudarcorientált ön­becsapás és a tehetetlenségi düh pedig az utcára vitte az árpádsá­vos plebszet, amely tévészékházat és utcai kukákat gyújtogatott, az 1956-os forradalomra hivatkozva - a többi már történelem. Vagy nem. Magyarország lemaradt. Félünk a reformoktól, nem akarunk olyanért fizetni, amiről eddig azt hittük, ingyen vagy kedvezmé­nyesen Jár” nekünk, az euró bevezetésének jelenleg egyetlen kri­tériumát sem teljesítjük, a hitelintézetek leminősítenek, és amikor e sorokat írom, a 10 milliós Magyarország 850 ezer polgára töltött ki olyan ívet, amely szerint jogosult lenne gázártámogatásra; és persze mi nem lennénk mi, ha nem folynának tömegével a lak- cím-átiratkozások, alacsony keresetű rokonok, barátok fiktív át- és bejelentései. A kormányfő átalakítaná az egészségügyet, lefa­ragna az állami feladatokból, de totálisan magára maradt, még pártján belül is. Valami nagyon komoly mentális oka lehet annak, hogy ez az or­szág, amely 1988/89-ben szinte optimális, mert részben piacoso­don: alaphelyzetből indult neki az új, szabad, kapitalista viszo­nyoknak, ma újra kicsinyes, irigy, államfüggő, lázongóan apati- kus, a sikert megvető, a kapitalizmust egyszerre utáló és nem is­merő attitűdbe süllyedt vissza. Magyarországon ma nem lehetne leírni olyat, hogy a kormány és az ellenzék egyetért a reformok szükségességében. Soha nem tanultuk meg, hogy az Egyén szent és sérthetetlen, soha nem mondták el nekünk, mik a valódi és ha­mis Jogaink”, soha nem szabadultunk a kollektivizmusok mocsa­rából. Márpedig lassan ki kéne evickélnünk a partra. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője FIGYELŐ Sugárzó terrorveszély Sugárzó anyaggal végrehajtott terrortámadás következmé­nyeinek kezelésére igyekszik felkészíteni a brit kormány a rendőrséget, egyebek mellett személyi sugárvédelmi felsze­relések ezreinek beszerzésével -jelentette a BBC. A közszolgálati rádió kiderítet­te, hogy a brit belügyminiszté­rium európai uniós beszerzési pályázatot írt ki 12 ezer radio­aktív sugárzás ellen védő, rendőröknek szánt öltözet szállítására. Az ajánlati hatá­ridő még karácsony előtt le­járt. Eddig hétezer brit rendőr - az országos állomány alig 5 százaléka - kapott kiképzést radiológiai terrortámadás ese­tére, de a belügyminisztérium szerint ugyanannak a prog­ramnak a keretében, amely a sugárvédelmi öltözetek be­szerzését is célozza, növelni fogják a kiképzett rendőrök számát. A tárca szóvivője ugyanakkor hangsúlyozta: a beszerzési pá­lyázatot nem valamely konkrét támadási tervről szóló hírszer­zési értesülés alapján írták ki. A brit belső elhárítás (MI5) le­köszönő vezetője mindazonál­tal épp a múlt hónapban jósolt „súlyos, sőt növekvő“ nagy-bri- tanniai terrorveszélyt és tö­megpusztító fegyverek felé for­duló terrortevékenységet, hoz­zátéve, hogy e veszéllyel az or­szágnak még egy nemzedéken át együtt kell élnie. Eliza Man- ningham-Buller zárt körben tartott, de kiszivárogtatott no­vemberi beszédében kijelen­tette: a terroristák ma még há­zilagos gyártású robbanóesz­közöket használnak, de a hol­nap fenyegetésének már része lehet a vegyi, bakteriológiai hatóanyagok, radioaktív anya­gok, sőt a nukleáris technoló­gia használata. Néhány nappal az elhárítás vezetőjének beszé­de előtt ítéltek életfogytiglani börtönre Londonban egy indi­ai születésű brit terroristajelöl­tet, aki két olyan előrehaladott terven is dolgozott elfogása idején, amelyek célja úgyneve­zett „piszkos bomba“ felrob­bantása lett volna Londonban. Az ilyen szerkezet, hagyomá­nyos robbanószerrel sugárzó anyagot szórna szét nagy terü­leten. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents