Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-29 / 298. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 29. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kockázat a populizmus A populizmus növekedése - főként Európában - az egyik legnagyobb kockázatot jelen­tette 2006-ban a külföldön működő amerikai cégek, isko­lák és civil szervezetek bizton­sága szempontjából az ameri­kai külügyminisztérium jelen­tése szerint. Az Afrikában ter­jedő korrupció, a szellemi tu­lajdon eltulajdonítása és a kö­zel-keleti terrorizmus állandó kockázata is szerepel a tíz leg­nagyobb veszély között, amely a külföldön működő amerikai érdekeltségeket fenyegeti - áll a külföldi biztonsággal foglal­kozó, 1985-ben létrehozott OSAC szervezet által közzétett jelentésben. „Az elmúlt év so­rán az OSAC a populizmus rendszeres növekedését figyel­te meg Európában, amelyet az iszlám radikalizmus, valamint a neonáci, illetve szélsőjobbol­dali mozgalmak táplálnak” - áll a dokumentumban. A Kö­zel-Keleten az Izrael és a Hez- bollah libanoni suta szervezet közötti háború volt „az év leg­jelentősebb eseménye” az OSAC szerint. A Közel-Kelet más részeiben 2006-ban szá­mos fenyegetés, letartóztatás, illetve a szaúd-arábiai és jeme­ni olajipari létesítmények elle­ni támadási kísérletek „arról tanúskodnak, hogy az öböl­menti országokat továbbra is fenyegeti a terrorizmus veszé­lye”. „Az amerikai magánszek­tor a kereskedelmi vesztesége­ket jelentő legnagyobb fenye­getésnek (a szellemi tulajdon terén) a nemzetközi kereske­delem szempontjából a két legnagyobb ázsiai tényezőnek számító Indiában és Kínában van kitéve”. A korrupció és az erőszakos bűncselekmények jelentik a legnagyobb kocká­zatot az Afrikában működő amerikai vállalatok számára, Latin-Amerikában pedig - ahol az emberrablás valóságos iparággá vált - a politikai erőszak és a társadalmi nyug­talanság a legnagyobb ve­szélyforrás. Ford ellenezte az iraki háborút Indokolatlannak tartotta az iraki háborút, és hevesen bí­rálta Washington Irak-politi- káját a minap elhunyt volt amerikai elnök, Gerald Ford, akinek ez a véleménye csak most, halála után láthatott napvüágot. A The Washington Post című amerikai napilap közzétette internetes kiadásá­ban a Forddal 2004júliusában készített négyórás beszélgetés szemelvényeit. Az interjú ere­detileg egy később megjelenő kiadványhoz készült, de a ked­den elhunyt politikus az inter­jú adásakor hozzájárult ah­hoz, hogy véleményét halála után bármikor közzétegyék. „Nem hiszem, hogy én bele­vágtam volna a háborúba” - szögezte le Ford az interjúban. Bob Woodward az intetjúré- szeket tartalmazó cikkében megjegyzi, a beszélgetés egy évvel az iraki invázió után ké­szült, amelyet mellesleg olyan washingtoni politikusok - Dick Cheney alelnök és Do­nald Rumsfeld védelmi mi­niszter - vezényeltek le, akik már az 1974-76-os Ford-kor- mányzat idején is a Fehér Ház prominens hivatalnokai vol­tak. (mti)- Oké főnök, ahogy gondolja. Most megyek, szólok az asszonynak, hogy nem lesz fizetésemelés. Velem könnyebb dolga lett volna... (Peter Gossónyi rajza) Türkménbasi távozásával megindult a hatalmi harc Asgabatban Türkmén árnyékvilág Alig pár nappal August» Pi­nochet volt chilei elnök ha­lála után Szaparmurat Ni­yazov, az inkább hírhedt, mint híres Türkménbasi hagyta itt a földet és orszá­gát. Ez utóbbit jelentős bi­zonytalanságban. Fidel Castro sincs ugye, jó bőrben... Nem a diktátorok karácsonya volt az idei. JARÁB1K BALÁZS Türkménbasi halála azonban a lehető legrosszabbkor jött - min­denki számára. A régió már így is egy puskaporos hordóra hasonlít: Afganisztán és Irán nemigen sta­bil, Üzbegisztánt Karimov diktá­tor és az iszlám radikálisok fenye­getik, Kirgizsztán egyik politikai válságból a másikba zuhan. Asga­batban sem rózsásabb a helyzet: nem lévén kijelölt utóda, egyelőre Kurbanguli Berdimuhamedov mi­niszterelnök-helyettes és egyben Niyazov orvosa vette át a helyét, aki a helyi pletyka szerint Türk­ménbasi házasságon kívüli gyer­meke. Ez megmagyarázná a külö­nös „funkcióhalmozást”, illetve, hogy miért őt választották ki az ideiglenes kormányfő tisztjére, miután gyorsan dutyiba zárta a türkmén parlament elnökét, Oraz Atajevet, akinek az alkotmány szerint járt volna az ideiglenes kormányfő pozíciója. Mivel két nappal ezelőtt Berdi­muhamedov jelölése kedvéért a Népek Tanácsa még a türkmén alkotmányt is megváltoztatta, úgy néz ki, megvan az új basi. Eddig ugyanis az alkotmány szel­lemében csak 100 százalékban türkmén származású jelöltethet­te magát, Kurbanguli apjának származásáról azonban nincse­nek hiteles információk, anyja vi­szont zsidó származású. Egyéb­ként a türkmén klánok állam- igazgatásba való átmentése, il­letve a diktátor halála felerősítet­te a politikai vetélkedést elsősor­ban Agageldi Mamedgeldiev ha­dügyminiszter, Geldimuhammed Asirmuhamedov, a KGB (igen, még így hívják) főnöke és Akmu- rat Redzsepov, az elnöki testőr­ség feje között. Az eredetileg fog­orvos végzettségű Berdimuha­medov mellett elég militáns tár­saságnak látszik. Am az is való­színű, hiába vetélkednek, a győz­tes már megvan. Biztosra azonban nem lehet menni, még az orosz sajtó is nyíl­tan hirdeti tanácstalanságát. Ni­yazov külpolitikája meglehetősen egyszerű volt: a szinte teljesen izolált országában a „külföld” ti­los volt, már ami nem az olaj- és/vagy a gáziparhoz kapcsoló­dott. A nyugati demokrácia labdá­ba sem rúgott, de Niyazovnak egyre kevésbé tetszett, hogy kép­telen a világ legnagyobb gáztarta­lékával a feneke alatt eljutni a vi­lágpiacra Moszkva közvetítése nélkül, vagyis az oroszok dik­tálták az árat és a feltételeket. Ép­pen három nappal a halála előtt tárgyalt az EU különmegbízottjá- val. De igazán a legközelebbi munkatársaihoz sorolt török üz­letemberrel, Ahmet Calittal terve­zett Törökországba irányuló gáz­vezetékverte ki igazán a biztosíté­kot Moszkvában. Annyi biztos, hogy a halála remek időzítés volt - Moszkva számára. Amerika és Európa karácsonyozik, addig meg szépen le lehet „faggyúzni” a kö­vetkező türkmén vezetés külpoli­tikáját. Valószínűsíthető, hogy a türk­mén politikai elit megegyezik Ni­yazov utódában. Türkménbasi politikáját, vagyis az ország teljes ellenőrzését azonban minden bi­zonnyal nem adják fel „a militán- sok”. Kérdéses azonban, hogy sze­mélyi kultusz nélkül tartható lesz- e a vasfegyelem, amellyel a türk- mének atyja megtanította saját népét potom havi harminc dollár­ból élni - igaz adott nekik ingyen gázt. A Niyazov teremtette türk­mén mese, vagy inkább árnyékvi­lág addig folytatódik majd, amíg a türkmén türelem el nem fogy. Változások állnak be január elsejétől a határon tüli magyarok támogatásában Hatékonyabb és olcsóbb rendszer MTl-JELENTÉS Január elsejétől hatékonyabb támogatási rendszer segíti a hatá­ron túli magyarokat, miután áta­lakul az intézményrendszer - tá­jékoztatott a magyar kormány szóvivője. „Takarékosabb intéz­mények és átláthatóbban, egyút­tal hatékonyabban működő támo­gatási rendszer segíti 2007. január 1-jétől a határon túl élő magyaro­kat. A magyar kormány legutóbbi ülésén döntött a határon túli ma­gyarokkal foglalkozó intézmény- rendszer, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó szervezetek átalakításáról is“ - ír­ta közleményében Danks Emese. A döntés értelmében január 1- jétől megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Mindkét szervezet feladatát a Mi­niszterelnöki Hivatal külkapcsola­tokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága veszi át. Vál­tozás továbbá, hogy január 1-jével létrejön a Szülőföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok is. Az iroda a ha­táron túli magyaroknak átlátható, hatékony, politikai befolyástól mentes támogatási rendszert, il­letve a támogatások folyósításá­nak kiszámíthatóságát biztosítja. A szervezetrendszer átalakítása része a kisebb és olcsóbb államot megvalósító kormányzati intézke­déseknek. A két hivatal megszün­tetése mind a személyi kiadások, mind a működési költségek tekin­tetében jelentős megtakarítást eredményez. Az átalakítás ered­ménye egy háromszintű, egymás­tól összeférhetetlenségi szabá­lyokkal elválasztott fórumrend­szer, melyben a politikai szintet a Regionális Egyeztető Fórum, a szakmai szempontokat a kollégiu­mok, a végrehajtó szintet pedig az alap kezelő szervezete képviseli. A szervezeti átalakításokkal az Illyés Közalapítvány a Szülőföld Alapba, a Határon Túli Magyar Oktatásért Közalapítvány az Ok­tatásért Közalapítványba, míg az Új Kézfogás Közalapítvány a hatá­ron túli magyarságot érintő gaz­daságfejlesztési és vállalkozásösz­tönzési programok lebonyolításá­ra létrehozott gazdasági társaság­ba olvad be. A szakmai és a politikai szült el­választásával megalapozottabbá válnak a döntések. A támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Ugyanak­kor a jelenleginél nagyobb arány­ban hasznosulnak majd a támoga­tási források azzal, hogy meg­szűnik a jelentős működési költsé­get felemésztő, szétaprózott in­tézményi struktúra - írta a ma­gyar kormányszóvivő. KOMMENTÁR Koronás gondjaink MOLNÁR IVÁN A pénzpiaci elemzők vetélkedésében, hogy ki képes a lehető legpontosabban eltalálni a folyamatosan erősödő korona elleni jegybanki beavatkozás időpontját, azok nyertek, akik még az idei árfolyamletörésre tették meg tétjeiket. Fizetőeszközünk az elmúlt hetekben olyan vágtába kezdett, amit már a jegybank sem nézhetett ölbe tett kézzel. Tegnap délelőtt a szlovák koro­nának már csak hat fillér hiányzott a 34 korona/euró árfolyam­hoz, ami soha nem látott történelmi rekordnak számít. Ugyanekkor egy dollárért csak 26 koronát kértek. így nem csoda, ha a jegybanknak tegnap pattantak el az idegei. A koro­na erősödése elleni idei első beavatkozását követően ugyan enyhén visszaesett az árfolyam, a korábbi beavatkozások ta­pasztalatait figyelembe véve azonban nem számíthatunk je­lentős gyengülésre. Az elmúlt hetek pénzpiaci mozgásait figyelve elmondható, hogy a korona az év elejétől nagyjából tíz százalékkal erősö­dött. Kinek jó ez? Elsősorban azoknak, akik az elkövetkező he­tekben külföldön üdülnek vagy vásárolnak. A koronát ugyanis jóval előnyösebb feltételek mellett válthatják be, mint koráb­ban. Ugyanilyen okok miatt járnak jól azok a külföldi cégek is, amelyek Szlovákiába exportálják a termékeiket. Jogosan siránkozhatnak ugyanakkor azok a hazai cégek, amelyek kül­földön adják el áruikat, hiszen az euróbán vagy dollárban érté­kesített termékeikért kapott valutáért kevesebb szlovák koronát kapnak, mint korábban. Az elmúlt hetekben több ipari érdekvédelmi szervezet is a médiákon keresztül hívta fel a jegy­bankot, hogy avatkozzon be a további erősödés ellen. Minde­közben azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni azokról, akik külföldön dolgoznak, és a fizetésüket euróbán vagy dollárban kapják. A statisztikai adatok szerint több mint 200 ezer emberről van szó, akik a korona erősödése miatt csak az elmúlt egy évben minden megkeresett eurón négy, a dolláron és fonton pedig öt koronát vesztettek. A legrosszabbul azok jártak, akik az Egye­sült Államokban vállaltak munkát. Míg öt évvel ezelőtt egy dol­lárért több mint ötven koronát kaptak, mára ez 26 koronára apadt. Aki csak teheti, így inkább külföldön költi el a pénzét. A külföldön dolgozóknak - legalábbis azoknak, akik euróbán kapják a fizetésüket - azonban várhatóan nem kell sokáig ag­gódniuk az árfolyammozgások miatt. Ha a Fico kormánynak si­kerül betartania az euró bevezetésének ütemtervét, két év múl­va Szlovákiában is euróval fizethetünk. Megnyugodhatnak az exportőrök és a külföldön dolgozók is. A nagy kérdés persze az, hogy mi lesz velünk, többiekkel, az itthon munkát vállalókkal és a nyugdíjasokkal, ha a kelet-európai viszonylatokban már most is szégyenletesen alacsony béreinket euróbán kapjuk majd, az árak pedig a kormány délibábos ígéretei ellenére az egekig szöknek. JEGYZET Az év mértékegysége NÉMETH ZOLTÁN Ha lenne valamiféle mérté­kegység, amellyel értékelni le­hetne az egymás után sorjázó éveket, úgy az az emberi bol dogság lehetne. Na de miben rejlik az emberi boldogság? Lehet valamiféle képletet ta­lálni? Az egyik összetevője minden bizonnyal a szeretet lehetne. Viszont akkor fel­vetődik a kérdés: van-e olyan emberi szeretet, amely nem okoz egy második, harmadik embernek gyötrelmet? És ha ezt visszafordítjuk: az emberi boldogság nem egy másik em­ber boldogságából hasít ki jó­kora darabot? De hogyan ér­telmezhető az az alapállás, amikor azért boldog valaki, mert látja a másik boldogsá­gát? Tudunk mi, emberek ennyire önzetlenek lenni? Például a politikai boldog­ság... Szlovákia idei éve a he­lyi nemzeti párt boldogságá­ról szólt, hiszen kormányra kerültek. Nyolc évig a magya­rok és a velük partneri vi­szonyban álló szlovákok vol­tak boldogok: boldog volt-e akkor az ország másik fele? Most megfordult minden: va­jon boldogok vagyunk-e, örül­ni tudunk-e a másik párt sike­reinek? Például a szakmai boldog­ság... Ülnek az írók a díjátadá­son, s közülük valaki díjat fog kapni. Vajon boldogok a töb­biek? Vagy félhangosan meg­jegyzéseket tesznek a díjazott­ra? Tudunk-e még örülni má­sikunk szakmai sikereinek? Például a magánéleti boldog­ság... Mi lehetne az elmúlt év mér­tékegysége? A globális felme­legedés? A szlovákiai kor­mányváltás? Maiina Hedvig? Az őszödi beszéd? Csehy Zol­tán Hecatelegiumának megje­lenése? Ronaldinho és az FC Barcelona? Egy megszületett gyermek? Pálfi György Taxi- dermia című filmje? Az olasz futballválogatott? Szaddám Húszéin halálra ítélése? A bu­dapesti utcai zavargások? Az idei bortermés és a gyönyörű ősz? Alfred Hitchcock Psycho című filmjének van az a híres jele­nete, amikor kicsapódik az aj­tó, megjelenik a pszichopata gyilkos felemelt, harminccen­tis késsel a kezében, és rohan lefelé a lépcsőn, emeli a kést, majd belehasít a levegőbe, be­lehasít a felügyelő húsába, és csak szúr és szúr, szeletel és szeletel. Az év vége felé köze­ledve folyton ott érezni a szú­rást a vállbán, nyaktájon, az idő, mint egy univerzális, megállíthatatlan tömeggyil­kos egész évben emeli kését, majd az évvége felé jól látha­tóan szúr egyet, levág egy évet az életünkből, és átadja azt az enyészetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents