Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-27 / 296. szám, szerda
KARRIER 2006. december 27., szerda 2. évfolyam, 52. szám Látszat és valóság a munkahelyi gyakorlatban Aki csinos, többet keres? A nők gyakran panaszkodnak, hogy férfi kollégáik egyszerűen nem akarják őket észrevenni Máshogyan kell beszélni a nőkkel FELDOLGOZÁS Azok a diákok, akik csinosak, vonzóak, előnyösebb pozícióban vannak, mint társaik, mert tanáraik hajlanak rá, hogy eleve kedvezőbben ítéljék meg őket - legalábbis ez derül ki számos külföldi tanulmányból. Hogyan működik mindez a munkahelyen? A külcsín valóban többet nyom a latban, mint a szakértelem és a hatékonyság? Tények és tippek. A „megkülönböztetés” sajnos a munkahelyen is az alkalmazottak osztályrészéül juthat, legalábbis Dániel Hamermesh, a Texasi Egyetem professzora szerint. Kutatásaiból kiderül, hogy az egyszerű kinézetű emberek 5-10 százalékkal kevesebbet keresnek, mint átlagos megjelenésű társaik - hogy milyen az átlagos külső, természetesen szubjektív akik 3-8 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint látványosan vonzó külsővel megáldott kollégáik. A Londoni Guildhall Egyetem kutatói is hasonló eredményre jutottak, amikor tizenegyezer 33 év körüli munkavállalót vontak be kutatásaikba. Kiderült, hogy a kevésbé vonzó külsővel rendelkező férfiak 15 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint azok, akik előnyös megjelenésűek, míg a hölgyek esetében ez az eltérés „csak” 11 százalék. Mindez nem túl bíztató az egyszerű kinézetű, átlagos munka- vállalókra nézve, mégsem kell kétségbeesnie senkinek, mert a legtöbb munkahelyen nem a külcsín, hanem a szakértelem, és a teljesítmény szerepel a munkaadók legfőbb elvárásai között. Úgy érzi, átlagos külsővel háttérbe szorul, több figyelmet kap kevésbé képzett, és rátermett kollégája, aki mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna ki, és előnyös külsejét tudatosan arra használja, hogy gyorsan jusson előre a vállalati ranglétrán? Ne essen kétségbe! Törekedjen arra, hogy minden téren a lehető legtöbbet hozza ki magából! Ügyeljen rá, hogy megjelenése ápolt legyen, öltözködési szokásait - munkaidőben - rendelje alá a vállalatnál előírt követelményeknek. Ne arra hajtson, hogy minél feltűnőbb legyen, inkább szolid, kellemes megjelenéssel hívd föl magára kollégái figyelmét. Számos felsővezető többre becsüli azokat az alkalmazottakat, akik visszafogottan öltöznek, és képességeiket munkájukban kamatoztatják. Aki érdemtelenül tölt be felelősségteljes pozíciót, előbb-utóbb - amint bebizonyosodik róla, hogy szakértelme nem vetekszik külső adottságaival - kibukik, (h) Egészen a legutóbbi időkig fel sem merült, hogy a munkatársak beszédstílusa mennyire meghatározó egy munkahelyi szervezeten belül a megfelelő pozíció elfoglalásában és megtartásában. Ráadásul az erővonalak elrendeződésére a férfiak és nők eltérő kommunikációs technikája is jelentős, időnként meghatározó hatással van. TANÁCS A nők gyakran panaszkodnak, hogy férfi kollégáik egyszerűen nem akarják észrevenni, ha minden további szó, amit mondanak csak „égeti” őket. Meglehet persze, hogy csak azért alakítanak ki ilyen rossz véleményt, mert az előadó, mint férfi a férfival igyekszik megbeszélni velük az adott témát. És erre minden oka meg is van, ugyanis - különösen a régi társaságoknál - a cégkultúra alapvetően egy színtiszta férfivilágban alakult ki, s a kommunikáció is ennek megfelelő. A nemi szempontból egyre vegyesebbé váló munkahelyeken azonban a régi stílus egyre anakronisztikusabbá válhat, különösen a nők szemében. így aztán az utóbbi idők egyik legnyilvánvalóbb tapasztalata szerint mindig tudni kell, hogy miféle hallgatóságnak beszél az ember. De túlságosan is veszélyes volna túlságosan leegyszerűsíteni a munkahelyi kommunikációt férfi és női stílusra. A beszéd, a viselkedés, a testbeszéd és a metakommunikáció egyéb formái ugyanis ember és ember között zajlanak tekintet nélkül a nemre. Bár lehet, hogy néhány használatban lévő motívum az ellenkező nem számára karakterisztikusabb a többinél. A CareerJournal beszámolója szerint egy, a nők üzleti életben való elhelyezkedését segítő szervezet, a New York-i Catalyst azonban nemrégiben közreadott tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy ezek a különbségek a nők számára mennyire fontosak. A kutatás azt találta, hogy a nők 81 százaléka „adaptálta azt a stílust, ami a férfi menedzsereknek kom- fortos volt”, ami egy rendkívül fontos része a nők karrier stratégiájának. Ezzel szemben a férfiaknak mindössze 39 százaléka alkalmazkodott a nőnemű vezetők igényeihez. A kommunikációs stíluson azonban nem könnyű változtatni, ugyanis a gyökerei egészen a kisgyermekkorig nyúlnak vissza. Ezért, ha valaki azt érzi, hogy a munkahelyén, például az értekezleteken nem figyelnek rá kellőképpen, vagy nem képes szót érteni a főnökeivel, munkatársaival, érdemes visszajelzéseket kérnie másoktól. Ha másképpen nem megy, akkor ezt meg is kell szervezni. Mindig akad egy kolléga, aki megkérhető rá, hogy figyelje a kommunikációnkat, s időnkét elemezze, amit tapasztalt. Ezen az úton, viszonylag gyorsan lehet javulást elérni. Ez azért fontos különösen, mert a főnök sem mindig képes pontosan artikulálni, hogy mi a baj. Egy külső szemlélő számára a hiba felismerése általában egyszerűbb. A nők leggyakrabban azt a hibát követik el a férfiakkal való kommunikációban, hogy túl sok szóval adnak át fontos üzeneteket, hajlamosak bagatellizálni a jelenlétüket egy-egy ügy megoldásában, vagy leminősítik magukat például azzal, hogy bizonytalan hangon, félénken adják elő a mondanivalójukat. Mindezt időnként megtetézik azzal is, hogy az állításaikból szinte kérdés lesz amiatt, hogy a mondat végén nem leviszik, hanem felemelik a hangsúlyt, amivel azonnal kétséget ébresztenek mondanivalójuk iránt. Velük szemben a férfiak egy része túlságosan is lezárja a beszélgetéseket, míg mások hajlamosak a személyes részvételt hangsúlyozni olyan ügyekben is, amikor nyilvánvalóan az egész csapat felel a végeredményért. A kommunikációs tanácsadók általában véve azt mondják, hogy ha valaki el kíván helyezkedni egy cégnél, akkor már az első állásinterjúkon jó, ha elkezdi megtanulni a kommunikációs stílust. Tulajdonképpen beosztástól függetlenül elvárják, hogy álljon be a szervezetre jellemző sorba. Sőt próbálja meg kitalálni, hogy a cég adott szintjén és az alkalmazottak felvételéért felelős szakember számára mi a megfelelő stílusú kommunikáció, aztán alkalmazza is azt a vállalattal folytatott minden interakciójában. (h) A munkahelyükre újonnan belépőknek érdemes áttanulmányozni, mit mond a munkaszerződés az „egyéb munkahelyekről“, ugyanis elbocsátás is járhat érte Be kell jelenteni a főnöknek a másodállást FELDOLGOZÁS Napi másfél óra telefonos értékesítés otthonról 17 óra után, egy kis fordítás lefekvés előtt, weblapkészítés fusiban. Vonzó lehetőség másodállásban kiegészíteni a havi fixet, ám az újabb munkaviszonyt megtilthatja jelenlegi, „fő” munkaadónk. Ráadásul kötelező bejelenteni, hogy tudásunkat, szakértelmünket máshol is kamatoztatjuk. Érdemes alaposan áttanulmányozni a munkaszerződést, mit lehet és mit nem. Egyre több internetes portál hirdet mellékállásban végezhető munkalehetőségeket az érdeklődőknek: leggyakrabban üzletkötést, hirdetésszervezést, termékértékesítést, telefonos munkát kínálnak, de fordítókra, tolmácsokra, magántanárokra és webde- signerekre is van kereslet. Munkaidőn kívüli tevékenységekkel korántsem egyszerű többletbevételre szert tenni. A céges világban ä munkahelyükre újonnan belépőknek ezért érdemes alaposan áttanulmányozni, mit mond a munkaszerződés az „egyéb munkahelyekről”, ugyanis előfordulhat, hogy elbocsátás jár érte. Az egyre jellemzőbb feszített munkatempó, elnyújtott munkaidő szintén nem kedvez a „mellékesként” jól jövő összegek megkeresésének. A cégek komolyan szankcionálhatják azt, aki munkáltatója tudta nélkül dolgozik máshol. A munka mellett végzett pénzkereső tevékenyég újabb jogviszonynak minősül. A munkavállaló tehát köteles bejelenteni munkáltatójánál, aki eldöntheti, engedé- lyezi-e dolgozója számára a mellékállást. Amennyiben a munkavállaló nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, munkáltatója eltilthatja a további munkavégzéstől, és akár fel is mentheti állásából. Mára bevett gyakorlattá vált, hogy a munkaviszony kezdetekor bizonyos cégeknél az újonnan belépőket írásban nyilatkoztatják: máshol nem végeznek munkát, nem működtetnek önálló vállalkozást. A munkáltatók számos esetben attól tartanak: a munka- vállaló a konkurenciánál, hasonló profüú cégnél végzi majd a pluszmunkát, vagy indít vállalkozást. Amennyiben bizonyítható, hogy az adott cég dolgozója a konkurenciánál végzett munka miatt anyagi kárt okozott munkáltatójának, a fülön csípett dolgozónak esetenként nem csak munkahelye elvesztésével kell szembenéznie: a cég az elmaradt haszon miatt kártérítést is követelhet tőle. Léteznek olyan munkakörök, amelyekben a pluszmunka szóba sem jöhet: közalkalmazottak kizárólag munkáltatói engedéllyel végezhetnek kereset kiegészítő tevékenységet. A köztisztviselők egyáltalán nem dolgozhatnak más területen: ez alól csak az időszakosan végzett szellemi tevékenységjelenthet kivételt. (j) Pénteken színt viszünk az ÍZVILÁGBA és + 7 nap műsormelléklet
