Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-27 / 296. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 27. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ KOMMERS ZANT Egy moszkvai lap szerint az újabb kudarccal végződő raké­takísérlet megkérdőjelezi az orosz fegyverzeti programot. Moszkva már jövőre interkon­tinentális atomrakétákkal fel­szerelt, új tengeralattjárók hadrendbe állítását tervezte. A Kommerszant c. orosz napilap értesülése szerint a Dmitrij Donszkoj tengeralattjáróról vlzfelszíni helyzetből próbál­tak indítani egy Bulava (Buzo­gány) rakétát, de ez a kísérlet is meghiúsult a szeptemberi és októberi kudarc után. Akkor a víz alól indítottak Bulavákat, de néhány perces repülés után visszahullottak a tengerbe.- Minden pénzt elköltöttél karácsonyra, ezért csak lökdösődni megyünk a végkiárusítási akciókra. (Peter Gossányi karikatúrája) AZ IFJÚ SZIVEK-BOTRÁNY MARGÓJÁRA Nemzetiség és európaiság 2007-ben Szlovákia ENSZ-missziójá- nak nagyköveteként 2002 júniusában meghívtam Genfbe a Szőttes néptánc­együttest. A Szlovák Köztár­saság kultúráját prezentáló kéthetes rendezvénysoro­zat keretén belül mutatták meg a táncosok és zenészek tudásukat - más szlovákiai művészek társaságában - a genfi közönségnek. PETŐCZ KÁLMÁN Miután a művészek elutaztak, kaptam egy levelet az egyik svájci szlovák szervezettől, amely az ot­tani szlovákság „kemény magját” képviseli. Az egyesület vezetői eb­ben közölték, hogy nagyon tetszett nekik a produkció, ám mégis kifo­gásolják, hogy a meghívott nép­tánccsoportok 50%-a (tehát a ket­tőből egy) magyar volt, már- pediglen a magyar nemzetiségi ki­sebbség Szlovákia összlakosságá­nak csupáncsak 10%-át teszi ki. Ennek a matematikai érvelésnek a vaslogikájával értelmetlenség lett volna vitatkozni, ezért a levélre nem válaszoltam. Két és fél év elteltével meghív­tam Svájcba az Ifjú Sziveket. Csak őket, szlovák „kíséret” nélkül. (A Lúcnica fél évvel előbb volt kint.) Magyar Tánciskola című műsoruk óriási sikert aratott. Négy nap alatt hatszor mutatták be különböző helyszíneken, a végén fergeteges táncházat csaptunk a misszión. Sok genfi magyar szeméből csordult ki könny a meghatódottságtól az elő­adások közben. A szlovákok meg a diplomaták meg elismerően bólo­gattak. Miután az Ifjú Szivek eluta­zott, semmüyen elmarasztaló leve­let nem kaptam. Sem a szlovákok­tól, sem másoktól. Csak dicsérő, lelkes, az együttes magas színvona­lú művészetét elismerő szavakat. A svájci szlovákok és a nemzet­közi diplomaták meggyőződtek ar­ról, hogy Szlovákia nem csak a szlovákoké. A meggyőzés eszközei diplomatikusak, finomak, mond­hatnám művésziek, ám mégis elég súlyosak voltak. Mert kemény, be­csületes, őszinte munka eredmé­nyeként materializálódtak minősé­gi, európai színvonalú teljesít­ménnyé. Hat és fél évig tartó genfi küldetésem során diplomáciai sí­kon sok mindent letettem az asz­talra, ám a legszívesebben mégis a Szőttes és az Ifjú Szivek (és persze a Lúcnica) vendégszereplésére gondolok vissza. Kár lenne, ha az Ifjú Szivek bár­milyen ok miatt megszűnne, vagy nem tudná munkásságát olyan professzionális módon folytatni, mmt az utóbbi években. Az euró­pai integráció és a globalizáció ki­hívásaival szemben magyarságun­kat (szlovákságunkat/románsá- gunkat stb.) csak úgy őrizhetjük meg, ha magunk is minél inkább európaivá válunk. Az európaiság ebben az értelemben nem „kozmo- politizmust” jelent, nem a kulturá­lis értékek, valamint a nemzeti tu­dat felhígulásával egyenlő, éppen ellenkezőleg: csak a valóban minő­ségi „nemzeti” teljesítmény állhat­ja meg a helyét a versenyelvű euró­pai környezetben. Olyan, amüyet például az Ifjú Szivek produkál, meg az az egynéhány további szer­vezet, melyet Molnár Norbert fő- szerkesztő említ december 21-én közölt kommentáijában. Tartok tőle, hogy az utóbbi nyolc év, melyben a szlovákiai magyar­ság politikai képviselői részesei voltak a végrehajtó hatalomnak, nem volt elég ahhoz, hogy Dél- Szlovákiában ez a fajta európai szellemiség szüárdan gyökeret vessen. Nagyon sok pozitív dolog történt, az MKP-nak is köszönhető­en. Mégis, a szlovákiai magyarság­nak nincs átfogó, hosszú távú vízi­ója, nincs „nemzeti (kisebbségi) fejlesztési terve”, amely szervesen illeszkedhetne Szlovákia és Ma­gyarország nemzeti fejlesztési ter­vébe, és amely választ tudna adni az eljövendő európai és globális ki­hívásokra. Mi sem lenne egyéb­ként természetesebb, hogyha Szlo­vákia és Magyarország, mi több, az összes közép-európai ország nem­zeti fejlesztési terve szervesen ü- leszkedne egymásba. A közös stra­tégiákból fakadó hosszú távon ka­matozó többletértéket felismerni persze nehéz, ha a rövidtávú érde­keket figyeli csak a (közép-európai politikus) ember. 2007-ben mintha új időszámítás kezdődne a szlovákiai magyarok számára (is). Az Európai Unió strukturális alapjainak támogatá­sához, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb volumenű lesz, nehezebb lesz hozzájutni. A magyarországi támogatási rendszer is átalakul, inkább versenyelvűvé válik. Ha ke­vesebb pénz jut el Dél-Szlovákiá- ba, persze a legkézenfekvőbb do­log lesz a szlovák, illetve a magyar kormányt hibáztatni meg szidni. (Részben, persze, teljes joggal.) Ám „böszmeség” lenne mindent mások nyakába varrni. Nem árta­na esedeg önvizsgálatot tartani és megvizsgálni, mindent megtet- tünk-e azért, hogy a szlovákiai ma­gyarok elsajátítsák az európai ver­senyszemléletet és tudást? Hogy azok az elítélendő elemek, ame­lyek miatt a jelenlegi kormány po­litikáját keményen bíráljuk - tekin­télyelvűség, kliensi rendszerek fenntartása, kontraszelekciós ká­derpolitika, a szakértelem, az ész­szerű párbeszédre való készség és hajlandóság, valamint a hosszú tá­vú vízió hiánya - nem jellemezték- e, nem jellemzik-e a kelleténél na­gyobb mértékben a szlovákiai ma­gyar közéletet is? Ésszerű, egymás felé nyitott, őszinte párbeszédre van szükség. A szlovákiai magyar civil társadal­mon belül. A civil társadalom, a szakértők és a politikai elit között. Magyarok és szlovákok között. Magyarországi magyarok és szlo­vákiai magyarok között. Ennek a párbeszédnek a végén egy olyan dokumentumnak kellene megszü­letnie, amely „nemzeti kisebbségi fejlesztési tervként” funkcionál­hatna. A 2007-es év talán az utolsó, amikor ezt a feladatot még na­gyobb „vérveszteség” nélkül el le­het végezni. Hogyan szerezték az egyes országok a világot befolyásoló szerepüket, és aztán hogyan vesztették el azt? Kína készül a nagyhatalmi szerepre MT1-F1GYELŐ Kína jelentősége az elmúlt évti­zedekben egyre nőtt, és ennek fokmérőjeként kezeli több szakér­tő azt a tévésorozatot, amelyet a napokban sugárzott a kínai nem­zeti televízió. A nagyhatalmak felemelkedése címet viselő sorozat pekingi megfi­gyelők szerint azt akarja bemutat­ni, hogy Kínának a saját felemelke­dése során mit kell megtanulnia a történelemből, és milyen hibákat kell elkerülnie. Az osztrák rádió és televízió, az ORF internetes portálja vetette fel, hogy a tévésorozat ötíete valószí­nűleg közvetlenül a kínai kommu­nista párt politikai bizottságától származott. A szuperhatalmak felemelkedé­sét 12 részben sugározta az állami televízió, és igen nagy nézettség­gel futott. A középpontban a múlt és a jelen kilenc nagyhatalma állt: Portugália, Spanyolország, Hol­landia, Németország, Franciaor­szág, Oroszország, Japán, Nagy- Britannia és az Egyesült Államok. A két alapvető kérdés, amit jeles szakértők és történészek segítsé­gével meg akartak válaszolni, az volt: miként szerezték meg ezek az országok a vüágot befolyásoló szerepüket, és aztán hogyan vesz­tették el azt. Megfigyelők számára két szem­pontból volt különösen érdekes a sorozat. Egyrészt: a világtörténe­lem alakulása kínai nézőpontból, másrészt: azok a következtetések, amelyeket Kína jelenlegi helyzeté­re nézve levontak. A sorozat ödetét a kínai produ­cerek egy amerikai történésztől, Paul Kennedytől vették, aki A nagyhatalmak felemelkedése és bukása címmel írt könyvet. A tör­ténész ötszáz év fejleményeit ele­mezte, és Kína gyors felemelkedé­sét jósolta. A tv-sorozatban az Egyesül Álla­mok történelméből különösen nagy hangsúlyt kaptak Abraham Lincolnnak a nemzed egység meg­teremtését szolgáló lépései, vala­mint Franklin D. Roosevelt elnök döntései a piacgazdaságba való erősebb állami beavatkozásról. Kínában mindkét téma nagyon is aktuális, az irányított kapitaliz­mus és a Tajvannal fennálló kap­csolatok miatt. Németország esetében nem Marx Károly osztályharca, hanem a vaskancellár, Bismarck tevékenysé­ge állt a kínai filrrcközéppontjába. Á porosz kancellár katonai erőbe vetett hitét, a parlament szerepé­nek viszonylagossá tételét, vala­mint a fejlett oktatás- és szociálpo­litikát emelte ki a film. A nemzeti szocializmust alig, a volt NDK-t pe­dig egyáltalán nem érintette a kínai sorozat, ezzel szemben Bismarckot az össznémet történelem központi alakjaként mutatta be. A kínai kommentár szerint Bismarck sike­res modellt talált a későn induló, fejlődő országok számára, amelyek ezzel lehagyhatták a fejlettebbeket. A különböző kommentárok a Frankfurter Allgemeine Zeitung­tól a International Herald Tribu- ne-ig azt feltételezik, hogy a tévé­sorozat mögött a pekingi vezetés politikai szándékai bújnak meg, saját ambícióikat akarják hangsú­lyozni, és be akarják vonni az or­szág lakosságát a nagyhatalmi szerepről szóló vitába. KOMMENTÁR Fico ajándékai NAGY ANDRÁS Igazán szép karácsonyi ajándékokat osztott szét az országnak a kor­mányfő. Robert Fico az időseket karácsonyi nyugdíjkiegészítéssel, a betegeket olcsóbb gyógyszerekkel, a magyarellenes érzelműeket a felújítandó nyelvtörvénnyel, az Irakban és Afganisztánban önként, jó pénzért szolgáló katonákat a visszahívással, a gazdagokat maga­sabb adókkal, a civü szervezeteket támogatásuk csökkentésével, il­letve szűkítésével, a Matica slovenskát 80 millió koronás éves stafí- runggal, közeli ismerőseit és a Smerhez kötődő vállalkozókat pedig felügyelő- és igazgatótanácsi helyekkel ajándékozta meg. Ján Slota Zsolnája még egyszer, utoljára kapott egy félmilliárd koronás injekci­ót, s mivel a támogatás elosztásáról még a volt zsolnai polgármester által karácsony előtt összehívott utolsó önkormányzati ülésen dön­töttek, valószínű, hogy Slota emberei is jól jártak. A renitens, folyton nyughatatlan Vladimír Meciar nem sok mindent találhatott a fa alatt, hiszen az év második felében már nem igen volt jó. Valószínű­síthető az is, hogy közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt tartott rendkívüli koalíciós tanácson a kormányfőtől kapott gyertyák sem égnek majd azonos intenzitással. Slotáé szép, vastag lehetett, Meciar meg legfeljebb tortagyertyát találhatott a csomagjában. De azért nem kell őt félteni, biztos vagyok benne, hogy a miniszterelnök sem örült túlságosan annak, amit ő kapott a HZDS elnökétől. A legna­gyobb örömöt mégis nekünk okozta a miniszterelnök, amikor a Smer nemrég tartott kongresszusa után, majd karácsonykor is kije­lentette, ő bizony tudja, mit fog csinálni a Smer 2010-es győzelme esetén. Kormányfő biztos nem lesz, hiszen politikai hullákból elég van már a szlovák politikában, vissza akar majd vonulni. Az ilyen tí­pusú karácsonyi ajándék egy kicsit furcsa, mert se nem most kapjuk meg, se nem marad titokban, s három évig arra fogunk várni, mikor jön el a 2010-es karácsony, mert hátha nem felejti el korábbi ígére­tét. Ha viszont igen, résen kell lenni, s követelni tőle a jussunkat. Mégsem maradhat az ország fele ajándék nélkül! JEGYZET Mikkamakka búcsút int BUCHLOV1CS PÉTER Csak ülünk bénán, lesújtva a karácsonyfa alatt, zokogunk né­mán befelé, elgémberedett uj­jakkal forgatjuk a mesekönyvek lapjait. Kiszolgáltatva, becsapva, elárulva érezzük magunkat, mert az nem lehet, hogy ő nincs többé, csak ez a maró, keserű, darabos fájdalom maradt, a ha­lál sokkja, s e pillanatban úgy érezzük, hogy nemcsak hogy el­tört, de egyenesen elveszett Minden Egész. A legnagyobbak közé tarto­zott. Weöres Sándor, Csukás Ist­ván, Mándy Iván, Janikovszky Éva tudott úgy lenyűgözni a me­séjükkel, mint ő. Mondatai vere­tesek, pontosak, képei tiszták, élesek. Ahány hasonlat, annyi telitalálat, ahány kifejezés, an­nyi pompás nyelvi játék, buk­fenc és bohóctréfa, a képzelet ragyogó tűzijátéka, s mindez a dagályosság, a puffogó frázisok, az okoskodó, lekezelő pózok és kioktatások írmagja nélkül. Láz­ár Ervin varázsló volt, vegytisz­ta költészetet teremtett a leg­egyszerűbb hétköznapi dolgok­ból, jelenségekből is. Felnőtt fej­jel olvasva történeteit, rá kell döbbenjünk: legrövidebb írásai­ban is a teljességet fogalmazta meg, távol-keleti bölcsesség, mérhetetlen emberismeret és szeretet sugárzik minden sorá­ból. Amit mások vaskos regé­nyekben tudtak csak kifejezni, azt ő a gyerekeknek a lehető legegyszerűbben, legrövideb­ben mondta el. De mindig úgy, hogy vagy a kacagástól, vagy a sírástól csordult ki a könnyünk. Néhány mondata szállóige lett, nemzedékek titkos jelszava, Mikkamakkát, Ló Szerafint, Aromót, Nagy Zoárdot, Vacska- matit és a többieket örökre a szí­vünkbe zártuk. S Lázár Ervin tudta azt is, hogy az irónia, az abszurd és a groteszk is bőven beletartozik a mesevüágba. Buddha szomorú - írta az In­dex halálhíre kapcsán. Nem. Buddha mosolyog. Mert Lázár Ervin köztünk marad, valahány­szor kinyitjuk a könyveit, s vala­hányszor önfeledten kacagó gyerekek szemébe nézünk. Most pedig szólok Marcinak, a hat­éves unokaöcsémnek, hogy ke­ressük meg az elkódorgott szep- lőket. Szeplő Szepi a karácsony­fa mögé bújt el, s Mikkamakká- val éppen levelet írnak. Mará­nak is megmutatták, ez állt ben­ne: Gyere haza Lázár Ervin, na­gyon hiányzol! FIGYELŐ Kokós spanyol bankjegyek A Spanyolországban forga­lomban lévő bankjegyek tekinté­lyes részén kokainnyomokat mu­tatott ki egy vizsgálat. Az elem­zést a madridi El Mundo megbí­zásából végezték, s az euróbank- jegyek szinte hihetetlenül magas százalékán - több mint kilencve- nen! - fedeztek fel kokainmarad­ványokat. A vizsgálatot nagyvá­rosokban folytatták le. A spanyo­loknál az a szokás, hogy a bank­jegyeket csövecskékké sodorják össze, s azokon keresztül szip­pantják fel a kokaint. Különösen kedveltek a tíz- és a húszeurós bankók. Spanyolország történel­méből fakadóan különösen fon­tos tranzitország a Latin-Ameri- kából Európába tartó kokain-út­vonalon. A kábítószer-fogyasztás az unió országai között itt a leg­magasabb. Száz-száz bankjegyet gyűjtöttek be Madridban, Barce­lonában, Sevillában, Valenciá­ban és Bübaóban, s százból csak hat volt „tiszta“. Más kábítószer nyomait nem mutatták ki. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents