Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-22 / 294. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 23. Karácsony 23 „Az emberek szerintem nem rosszak, csak félnek tőlünk. Azt gondolják, büdös bűnözők vagyunk, fertőző betegségeket terjesztünk. De ők csak a lerészegedett hajléktalanokat látják, akik az utcán fekszenek egész nap" - mondta Jozef. Rohanás, ajándék, idegesség, pénz, kedvesség, veszekedés, magány - itt a szeretet ünnepe Karácsonykor mindenki gondol a hajléktalanokra. Miért csak ekkor? Hivatalos statisztikai adatok szerint 2005-ben a lakosság negyven százaléka adott a hajléktalanoknak legalább egyszer pénzt vagy ételt, egyhar- mada pedig egyszer vett újságot a hajléktalanoktól (Jón Kroslák felvételei) Tavaly december 31-éig 15 hajléktalan fagyott meg a főváros utcáin. Hideg volt, nem tudtak hova menni, a menedékhelyre nem engedték be őket, mert alkoholt fogyasztottak. A télnek idén még nem volt áldozata, mert nem voltak nagy fagyok. ffEMECS PÉTER Az időjárás előrejelzések szerint viszont az igazi hideg néhány héten belül beköszönt. A rászorulókat ugyan több ágy várja a menedékhelyeken, de sajnos még mindig érvényes a szabály: aki iszik, az kint marad az utcán. Karácsonykor, a szeretet ünnepén még azok is szoktak pénzt adni a hajléktalanoknak, akik más napokon észre sem veszik őket. A szeretet ünnepén azok is vásárolnak Nóta benét az utcai árusoktól, akik jóformán nem tudják, miről szól a lap és egy sort sem olvasnak el belőle. Karácsonykor mindenki próbál kedves és nagylelkű lenni, mert úgy illik. December 24-e előtt néhány nappal illik segíteni a rászorulókon, adni egy kis alamizsnát. Az év fennmaradó 300 napjában pedig valahogy mindenki megfeledkezik róluk. Miért félünk és miért ítéljük el őket? A fővárosban - bár hivatalos statisztika erről nem készült - körülbelül 2500 ember él az utcán. Ebből legalább hatszázan nem tudnak magukról gondoskodni, nincs hova menniük a nagy hidegben és mindennapjaikat az utcán töltik Érdekes módon maguk a hajléktalanok is elítélik azokat, akik a padokon ücsörögnek és olcsó almabort isznak Néhány napja ismét felkerestem az egyetlen fővárosi Nóta bene-árust, Jozefet. A feleségétől néhány éve elvált, munkahelyéről kirúgták és mivel nem tudta fizetni a lakbért, otthonát is elveszítette. Azóta az utcán él. „Nehéz otthon nélkül, én soha nem állítottam, hogy könnyű. Az embernek egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik az élete, gyakran nem is tudja, miért. Nehéz, de megoldás mindig van. Akik az almabort isszák, már. feladták, megérdemlik a sorsukat” - mondta. Míg Pozsony egyik belvárosi utcáján beszélgettünk, legalább tíz ember állt meg mellettünk, hogy köszöntsenek Jozefnek, akivel minden reggel útban a munkába ugyanazon a helyen találkoznak. Aki mindig mosolygós, és megkérdezi az emberektől, hogy vannak - ráadásul mindezt őszintén gondolja, érezni a hangjából. Lerészegedett hajléktalanok „Az emberek szerintem nem rosszak, csak félnek tőlünk. Azt gondolják, büdös bűnözők vagyunk, fertőző betegségeket terjesztünk. De ők csak a lerészegedett hajléktalanokat látják, akik az utcán fekszenek egész nap” - mondta Jozef. Mivel kint már eléggé hideg volt, és kezdtem fázni, behívtam egy közeli kávéházba. Én teát rendeltem, ő forralt bőrt kért. A pincéren látszott, csak azért viselkedik kedvesen és tűri el azt, hogy egy „ilyen ember” foglalt helyet az amúgy ízléstelenül berendezett kávézójában, mert vele voltam. Máskor, más alkalommal bizonyára már az ajtóban kirúgta volna. „Vannak olyan kocsmák, ahol ismernek, ahova beülhetek egy kicsit és adnak egy felest vagy teát, amígfelmelegszek. Néha nem bírom ki egész nap a fagyban és be kell ülnöm valahova. Igen, én is iszok, másképp nem lehet kibírni” - meséli Jozef. 45 ezer újságot adnak el havonta Elmondása szerint mindig sikerül eladni az összes újságot, amit reggel megkap. A napok változóak, néha gyorsan eladja, néha órákig senki nem vesz egyet sem. Hivatalos statisztikai adatok szerint 2005-ben a lakosság negyven százaléka adott a hajléktalanoknak legalább egyszer pénzt vagy ételt, egyharmada pedig egyszer vett újságot a hajléktalanoktól. Az utcai árusok havi 45 ezer újságot adnak el, ami 15 ezerrel több, mint néhány évvel ezelőtt. Jozef szerint az emberek karácsony előtt mindig kedvesebbek, gyakrabban fordul elő az, hogy pénzt adnak vagy megállnak beszélgetni. Évközben, ha nem ezt diktálja a szeretet ünnepe miatti eufória, már elkerülik társaságukat. Előítéletek csapdájában A teát megittuk, fizettem, a pénztárcámban még volt kétszáz korona, azt odaadtam neki. Érdekes, mikor kezébe adtam a pénzt, mondván: vegyen magának ennivalót vagy cigit, átvillant a fejemben, hogy biztos alkoholra fogja költeni. Miért van ez? Belénk nevelték azt, hogy ilyen emberektől félni kell, és nem szabad megbízni bennük? Miért nem tudunk segíteni az üyen embereknek? Miért él bennünk az előítélet? Egészen egyszerű a válasz. Sokkal könnyebb kikerülni a hajléktalant, egyszerűbb azt mondani, nem adok semmit, mint leállni egy percre és meghallgatni, müyen napja volt. Tényleg üyen elfoglaltak vagyunk? A rideg valóság Miután kiértünk a kávézóból elbúcsúztam a Note bene-árustól. Megköszönte a bort, és ment vissza árulni. Én meg mentem haza. Jó érzésem támadt. Nem most történt meg először, hogy beszéltem volna vele, hiszen Jozefet már régebb óta ismerem, hisz egy kávézóban, ahol őt is ismerik, néha jómagam is megfordulok. Hirtelen eszembe jut, hogy kell vennem egy ajándékot, csomagolópapírt és leszállók a buszról. Visszamegyek az egyik belvárosi bevásárlóközpontba. Az üzletek zsúfolásig megteltek bevásárlókkal, mindenki rohan és ideges. Végre érzem, itt a karácsony. Most már az a legnagyobb gondom, hogy megkapjam azt, amit az egyik nővéremnek akartam venni. A Nóta bene-árusomnak az utcán meg talán az, hogy eladja az utolsó újságot, s ne igyon meg négy után több felest, hogy este beengedjék a menhelyre... A legdivatosabbak a retro stílusú díszek Jaj, de szép a karácsonyfa! ISMERTETÉS Ezüst fehérrel és feketével, bronz vagy bordó arannyal, fáradt rózsaszín matt arannyal - ezek a színkombinációk vezetnek, de minden eddiginél divatosabbak a meglepő, retro vagy avantgárd díszítésű fák. A fenyőfadíszítés már külön iparművészeti ággá kezd válni - ezt jelzi a fővárosban több helyütt látható múzeumi, Uletve szabadtéri kiállítások nagy sikere. Bár a vadabb ötleteket nem szokták otthon lemásolni, ezek a különféle, bábukkal, lampionokkal, piros-zöld zipzárakkal, polgárpukkasztó művirágokkal és angyaláradattal művészi alkotássá előlépett fák bizonyítják: másként is lehet. A házi díszek készletét érdemes már az ünnep előtt pár nappal átnézni. A legdivatosabbak a retro stílusúak: nagymama korabeli kismadarak, angyalok, aranydiók, kéményseprők. A régi díszeket nem érdemes kidobni: a húszas-harmincas évekbeliek antikvitás üzletek drágán kínált kincsei ma már. Ismét visszatérnek az olcsó megoldások: egy csupa fehér habkarikával díszített fa, ezüst angyalhajjal lebegőssé téve menyasszonyiruha- hatású. Másként szép a visszafogott, kis piros almákkal, szárított narancshéjjal, fahéjdarabokkal feldíszített natúr fa. A lényeg, hogy ne legyen túl tiri-tarka az összhatás. Ha a fonott szalmadíszek mellett dönt a család, akkor azokhoz nem valók a csillogó gömbök. A csillogó díszek akkor elegánsak, ha megmarad a színharmónia: az ezüst fehérrel, sőt feketével például főleg a minimal vagy high tech stílusú otthonokba való. A piros-arany díszítésű fa nem mutat narancsos- bordós színhatású lakásban. A mediterran vagy provanszi stílusú szobában a klasz- szikus amerikai, túldíszített, fény- girlandos fenyőfa disszonánsán hat. Nagyobb rusztikus vázákban fenyőágakat bogyós ágakkal variálva teszik sokan karácsonyi hangulatúvá a szobát. Mások aranyeső és babarózsa ágakat hajtatnak. Színessé varázsolják az ünnepet a tobzódó, mélyvörös amarilliszek, a fehér karácsonyi kaktuszok, a fáradt rózsaszín mikulásvirágok is. Ha a fához ragaszkodik a család, mézes süteményekkel vagy mattbronz illetve mély rózsaszín díszekkel tehetik egyedivé. A karácsonyfa feldíszítése altkor igazi élmény, ha együtt végzi a család, bár ekkor nehéz elkerülni a veszekedéseket. Főleg a csúcsdísz kiválasztása szokott konfliktust okozni. Ezt kivédendő, jobb ha a nagyobb gyereklányra bízzuk a díszítést, így nincs utólagos vita. (mti) A karácsonyfa feldíszítése akkor igazi élmény, ha együtt végzi a család (Képarchívum) A britek többet költenek fiukra, mint a lányukra Baba vagy játékékszer ÖSSZEÁLLÍTÁS A Woolworth üzletlánc által végzett internetes felmérés során ösz- szesen 3500 szülőt kérdeztek meg karácsonyi vásárlási szokásaikról, aminek során kiderült, hogy a fiúgyermekek sokkal drágább ajándékokat kapnak, mint a lányok, még akkor is, ha két testvérről van szó. Az eltérés akár kétszeres is lehet, ennek oka pedig igen egyszerű: a fiúgyerekek körében sokkal nagyobb divat a legmodernebb játékok beszerezése, mint a lányok esetében. A 6-12 éves korosztályban egyre nagyobb teret hódít az elektromos játék (mint például a távirányítós dolgok, robotok vagy videojátékok, amelyek még a brit pénztárcáknak is igen drágák), a lányok azonban ebben a korban még nem versenyezni akarnak kortársaikkal, hanem beérik a hagyományos ajándékokkal, mint például egy baba vagy játékékszer. A felmérés szerint egy átlagos brit családban közel 230 fontba kerül a fiúnak szánt karácsonyi ajándék, míg egy kislánynál csupán 125-130 font az összes kiadás. A boltok kínálata is megegyezik ezzel az adattal, a jelenlegi játékkínálat legjobban fogyó darabjai 430 fontba kerülnek, ugyanez a lányoknak való kínálat esetében mindössze 150-160 font. A felmérést végző cég szerint tehát kijelenthető, hogy a fiúgyermek sokkal többe kerül ünnepek táján, viszont a kamaszlányok esetében a drágább sminkek, parfümök és divatos ruhák kerülnek előtérbe, így bőven behozzák a gyermekkori lemaradást, (o-o) Vajon ő mit kap holnap este? (Képarchívum)
