Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-15 / 288. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 15. Ízvilág 13 Az ünnepi vacsora nem mindenkinél a halászléről, a töltött káposztáról és a bejgliről szól Karácsonyi asztalok Európában A konyhai kínálatot az ün­nep jellege is meghatároz­za. A karácsony világszerte az esztendő legszínesebb ünnepe, amelyet minden nemzet a maga módján ün­nepel. ÖSSZEÁLLÍTÁS A karácsonyi vacsora hazánkban hagyományosan a halászléről, a töltött káposztáról és a bejgliről szól, mindig érdekes azonban arról hallani, mit esznek ilyenkor más nemzetek. Hogy mi kerül Olaszországban posz­ta jár. A desszert általá­ban torta és püspökkenyér, bár igen népszerű a Stollen - egy fosz­lós kalács, ha a hagyományos re­cept szerint csinálják, akár húsvétig is ehető marad. Tésztája rumos-va­níliás, benne kandírozott citrom- és narancshéjak bújnak meg. borsópürével tálalják) és Lutfisk- ből, azaz vajas-hagymás pácolt pontyból áll. A szomszédos finnek­nél a 24-e hagyományos reggelivel indul: fahéjas tejberizst esznek, amibe egy szem mandulát rejtenek - aki azt megtalálja, nagyon sze­rencsés lesz a következő évben. Es­te a felnőttek glöggöt, fűszeres for­ralt bort kortyolgatnak, majd asz­talhoz ülnek: előételként heringet esznek, utána rozskenyérben sült sonka és sült krumplikása követke­zik., Desszertként mézes-gyömbé- res süteményt fogyasztanak, az asztalt pedig éjszakára sem szedik le, hogy az arrajáró karácsonyi ma­nók jóllakhassanak. Lengyelországban az ünnepi vacsorát ostyával kez­dik, majd tizenkét fogásos vacsorát esznek (a 12 apostol tiszteletére). A menüben mindig szerepel több­féle hal, céklaleves, hideg töltött to­jás és mákos kalács. Sok helyen ké­szítenek kompótot is, szintén tizenkétféle gyümölcsből, (o-o) ünnepi asztalára minimum négyfogásos menü kerül, a hideg előétel kaviár vagy kagyló- és rák­saláta. Kihagyhatatlan a húsleves, főfogásként pedig liba- vagy kacsa­sültet esznek, amihez párolt ká­a szentestén feltálalt vacsora füs­tölt sonkából (sárgarépa- és zöld­az asztalra, tájegységenként vál­tozik: északon inkább vadat és szárnyasokat esznek, Rómában el­maradhatatlan a hal; főként az an­golnát kedvelik. Veneto tartomány­ban polentával körített pulykasült kerül az asztalra, majdnem min­denhol felbukkan viszont a panet- tone, ami egy magas, kerekded, kuglófra hasonlító süte­mény, tele mazsolával és kandírozott gyümölcs­csel. Nápoly környé­kén struffolit készí­tenek karácsony­kor. Az alkohollal, citrom- és na­rancshéjjal ízesí­tett tésztából ki­sebb nudlikat so­dornak, ezeket forró olajban kisü­tik, majd narancsból, citromból, narancsvi­rág mézből és cukorból főzött szirupban megfor­gatják, s tálba téve, cukrozott gyümölccsel, narancshéjjal és ezüstszínű cukorkával megszólják. A német családok Angliában az ünnepi ebéd töltött pulyká­ból, sült bur­gonyából és kelbimbóból áll; a legfon­tosabb ré­sze a ha­gyományos puding. Ezt az édességet jóval az ünnep kezdete előtt el­kezdik készítem, hiszen a hozzávaló­kat érlelni kell. Vidé­kenként változik, mi kerül a pudingba; marhafaggyú, mazsola és alkoholba áztatott, kandírozott gyümölcsök mindig vannak benne. A legtöbb helyen leöntik alkohollal is, és meggyújtva tálalják. Svédországban RECEPTTEKA Nápolyi struffoli Hozzávalók: 5 közepes tojás, 3 evőkanál kris­tálycukor, 45 dg fínomliszt, 1 cit­rom és 1 narancs reszelt héja, csi­petnyi só, 1 evőkanálnyi alkohol vagy erős vodka; a sütéshez: olaj; a mázhoz: fél narancs és fél citrom leve, 25 dg narancsvirág méz, 10 dg cukor; a díszítéshez: cukrozott gyümölcs, narancshéj, ezüst színű cukorka Elkészítése: Először a tésztát készítjük el. A tojásokat a cukorral simára kever­jük, a lisztet beledolgozzuk, a re­szelt citrom- és narancshéjjal, sóval és alkohollal ízesítjük. 3-4 perces dagasztás után letakaijuk, és hideg helyen két órán át pihentetjük. Ez­után egy keveset kiveszünk a tész­tából, fél centi átmérőjű rúddá so­dorjuk, majd mandula nagyságú darabokra vágjuk. Ezeket a kis tésztanudlikat forró olajban, aranysárgára sütjük, majd jól lecsö- pögtetve papírtörölközőkre szed­jük. A mázhoz a fél narancsot és cit­romot apró darabokra vágjuk, mézzel és a cukorral leöntjük, 2 evőkanálnyi vízzel meglocsoljuk, és kevergetve felforraljuk. Addig forraljuk, amíg könnyű karamell színű szirupot nem kapunk. Ekkor a kisütött tésztasodralékokat bele­szórjuk. Megszórjuk a felaprított cukrozott gyümölccsel, narancs­héjjal és a cukorkával. Stollen 32 dg liszt, 12,5 dg vaj, 42 g friss élesztő, 3/4 csésze cukor, 3/4 csé­sze tej, 1 tk só, 1/2 tk őrölt fahéj, 2 tojás, 1/2-1/2 csésze finomra vá­gott cukrozott citromhéj és na­rancshéj, 1/2 csésze mazsola, 1/2 csésze vagdalt dió; bevonathoz: 2 ek vaj, 2 csésze porcukor, 2 ek víz Elkészítése: Az élesztőt langyos vízben és 2 tk cukorral elkeverem, és langyos helyre teszem. A tejet felmelegí­tem és felolvasztom benne a vajat, majd hűlni hagyom, míg langyos nem lesz. A lisztet, a maradék cuk­rot és a fűszereket egy tálba te­szem. Hozzáadom az élesztőt, a tejet és a tojásokat, tésztává keve­rem, majd kelni hagyom, míg dup­lájára nem nő. Ekkor belegyúrom a citrom- és narancshéjat, a diót és egy veknit formálok belőle. Zsíro­zott sütőlemezre teszem, és 45 percig pihentetem. A sütőt 210 fokra melegítem elő, 15 percig sü­töm, majd a hőfokot 175 fokra csökkentve további 30 percig sü­töm. A bevonat hozzávalóit sima masszává keverem, és bevonom vele a stollent. IZLET Emlékeim a kohantról, a doboskáról és a pipiskéről KÖTELES GÁBOR Korai gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy karácsony napján anyám már kora reggel a nagyteknőben tejjel, a kisteknőben vízzel egy bizonyos mennyiségű lisztet kovászok. Ezt jól betakargatta, egy­két órát kelni hagyta, aztán dagasztott. A vízzel kovászok tésztát mézzel jól átdolgozta, betakarta. A nagyteknőben tejjel kovászok tésztát megolvasztott vajjal jól meglocsolta, majd két kézzel átdol­gozta. Utána a kemencében meggyújtotta az előre odakészített fát, majd hozzákezdett a tészták szakításához. Először a kisteknőben víz­zel kovászok tésztából készített ún. kohantot. Ezt ráhelyezte az előre elkészített, fehér abrosszal takart deszkára. A többi tésztából 1 méter hosszú hengereket formált, majd ezeket is a deszkára helyezte, és rö- videbb görbevonalakká formázta - ezeket gúnámyakaknak nevezte. Aztán a tejjel kovászok, vajjal dagasztott tésztát kezdte szakítani. Elő­ször 40-50 cm hosszú kb. 10 cm átmérőjű hengereket formált a tész­tából, majd ezekből hármat-hármat összefont, és tepsikbe helyezte. Ezek képezték a karácsonyi fonott kalács tésztáját. A megkelt tészta további részéből néhány mákos patkót készített úgy, hogy a tésztát el­sikálta, ezt jó vastagon megszórta porcukorral és édesített darált mákkal. Ezt hengerré csavarta össze, majd patkóalakúvá formálva tepsibe helyezte. Végül a maradék tésztából pipiskéket készített: a tésztából egy-egy hurkát formált, ezt megcsomózta, az egyik végét el­lapította, ez volt a farok, a másik végét pedig fejjé igyekezett alakíta­ni. Az így elkészült, még nyers pipiskéket is az abrosszal takart desz­kára helyezte. Amikor a tészta szakításával végzett, a kemencét vizs­gálta meg. A megtisztított forró kemence padozatára berakta sülni a kohantot, a gúnámyakakat és a pipiskéket. Amikor ezek megsültek, berakta sülni a fonott kalácsokat és a mákos patkókat. Előbb sültek meg a patkók, hosszabb ideig a fonott kalácsok. Megfelelő időben ezeket is kiszedte a kemencéből, majd szépen elrendezte a stelázsira. A sütések befejezése után anyám valami titkos munkába kezdett a cementes kamrában. Nekem nem volt szabad oda bemenni. (A kará­csonyfát díszítette.) Később elkészítette a hordóból szedett káposzta­levet, szárított gombát. Majd egy kisebb agyagtálba összegyűjtött minden terményből egy kicsit, ami gazdaságunkban termett. Szépen kivarrt fehér abrosszal megterítette az asztalt, és a terményeket tar­talmazó tálat az asztal közepére helyezte. 2-3 cm-es darabokra fel­vágta a gúnámyakakat. (Az így kapott darabkákat Tornaújfaluban doboskáknak, anyám szülőfalujában bobajkának hívták.) Utána fel­tette főni a káposztalevest. Egy kis forró vizet öntött a doboskára. Megpuhulása után bőven szórt rá mákot, és megcukrozta. Végül tész­tát gyúrt, sikált, amit apró négyzetekre ún. kesére vágott, majd kifőz­te a tésztát. Közben beesteledett. Az ablak alá kántálók jöttek. Énekeltek, bol­dog karácsonyt kívántak. Jutalmul pipiskét kaptak. Közben megérke­zett az angyalka is a karácsonyfával. Ezt szüleim a padlásgerendában levő szögre kötötték. Utána meggyújtották a karácsonyfán levő gyer­tyákat, és megkezdődött a karácsony esti vacsora. Amikor a fehér ab­rosszal terített asztalhoz ültünk, anyám annyi gerezd fokhagymát tisztított meg, ahányan az asztalnál ültünk. Apám pedig annyi felé tépte az asztalra készített kohantot, és elfogyasztottuk a gerezd fok­hagymát a kohanttal. Állítólag azért, hogy egész évben egészségesek legyünk. A fokhagyma elfogyasztása után anyám az asztalra tette a tálat, amelyben a mákos doboska volt elkészítve. Mindenkinek villát adott, és a nagy tálból mindenki annyit fogyasztott, amennyi jól esett. Utána az asztalra helyezte a gombás káposztalevest lecskével. Ebből a szedőkanállal mindenki annyit és annyiszor szedett magának, amennyi csak jólesett. Ha a jóllakottságtól valaki nyögött, az jót jelen­tett, mert akkor a tyúkok tavasszal hamar kotyognak. A maradék doboskából az anyám reggel az állatoknak is adott. A karácsony első napján hagyományosan tejeskávét fogyasztottunk fonott kaláccsal. Ebédre húslevest, pecsenyét főtt hasábburgonyával és cukros vízbe áztatott aszalt szilvával. Utána pedig a felszeletelt mákos patkóból fo­gyasztottunk - ezekből még vacsorára is maradt. Karácsony másnap­ján anyám egy nagy fazék töltött káposztát főzött - ezt fogyasztottuk második és harmadik nap.

Next

/
Thumbnails
Contents