Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-02 / 277. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szivesjó estét, Leid, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (Arany János) 2006. december 2., szombat 10. évfolyam 47. szám December hatodika ma már a legtöbb helyen gyümölcsöző üzlet és reklámfogás, ám ha úgy akarjuk, csodálatos játékká, örömteli ünneppé is varázsolhatjuk A legszebb mesék a Mikulásról szólnak Ugyancsak szerencsés az, akinél tiszteletét teszi a rénszarvas húzta szánon érkezett apóka A MIKULÁS MEGNEVEZÉSE AZ EGYES ORSZÁGOKBAN Amerikában és Kanadában Santa Gaus Angliában Father Oiristmas Brazíliában és Spanyolországban Papa Noel Dániában Sinter Klaas Finnországban Joulu Pukki Franciaországban Pere Noel Görögországban Nikolausz Hollandiában Kerstman Japánban Jizo Kínában Shengdan Laoren Marokkóban Black Peter Németországban Oiristindl Norvégiában Julenissen Olaszországban Babbo Natale vagy Befana Oroszországban Gyed Moroz Svédországban Jultomten Az én gyerekkoromban - ami nem is volt olyan na­gyon régen - még Mikulá­sok tucatjai járták a falut december ötödikének esté­jén és nyomukban kormos ördögök ugrándoztak, lepe­dőkbe burkolt, toliseprű szárnyas angyalok suhan­tak. Sejtettem persze, hogy átverés az egész, de hittem, mert hinni akartam, és bol­dogan részt vettem a játék­ban - egészen addig, amíg tizenévesen már magam is beálltam ördögnek. VRABEC AAÁR1A Ma már a legtöbb gyerekhez éj­jeljön a Mikulás, és cipőbe rejti az ajándékot. Legfeljebb az óvodában vagy az iskolában lehet személye­sen találkozni vele, és ott sem kell mindenkinek énekkel, verssel megszolgálni a csomagot. Azok a ritka szerencsések, akiknél még otthon is tiszteletét teszi a rénszar­vasok húzta szánon érkezett sza­kállas apóka, szinte kivételezett­nek számítanak - náluk még teljes a várázs, és olyan szép a Mikulás­nap, amilyen csak a valóra vált me­sékben lehet. Mint minden ünnep­ben, ebben is a várakozás a leg­szebb. Azok a hetek, amikor a bol­tokban, utcákon már lehet> Miku­lással találkozni, de a gyerek tudja, hogy ez még nem az igazi, az majd csak akkor jön, amikor itt az ideje. Ez az időszak a legalkalmasabb ar­ra is, hogy otthon elmeséljük a régi legendát, amelynek a főszereplője valóságos személy, a Krisztus után 245-ben Patara városában született Miklós püspök volt. Szent Miidós legendája A kis Miklós gazdag család gyer­mekeként született, de még alig kezdte el iskoláit, amikor szülővá­rosában nagy járvány tört ki, és el­veszítette a szüleit. Örökölt hatal­mas vagyonával együtt érsek nagy­bátyjához költözött a patarai kolos­torba, itt nevelkedett, és annyira megtetszett neki a szerzetesi élet, hogy később a papi hivatást válasz­totta. Életét a szegények megsegí­tésének és a gyerekek tanításának szentelte, és jólelkűségének híre messzi földre eljutott. Az emberek kezdték imába foglalni a nevét, és még fiatal korában Myra városá­ban püspökké választották. Ötven­két évig volt püspök, egész vagyo­nát szétosztotta a gyerekek és a rá­szorulók között. A nép tanítómes­terének és vezetőjének tartotta, mert megvetette a gőgöt és a hival­kodást, az egyszerű emberek kö­zött élt, és a szeretetet hirdette. Éhínség idején a rendelkezésére ál­ló teljes egyházi vagyont a nép ét­keztetésére fordította, amiért szembekerült az egyházzal - halála után ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták, a történelem azonban őt igazolta. Sírhelyét 1956-ban ásatások során fedezték fel Demre városában, a Myra folyó mentén. A folyó az évszázadok so­rán teljesen behordta homokkal, ma három méterrel a felszín felett található a Szent Miklós-templom mellett. 1087-ben olasz tengeré­szek feltörték és elrabolták a szent csontvázát, de sietségükben né­hány csontot ottfelejtettek. Ezeket ma a törökországi Antalyában őr­zik. Eredeti sírhelye mellett Dem- rében már a 4. században is állt templom, de a mai szentély a 7. században épült. Az arab-keresz­tény háborúk folyamán többször megrongálták, majd a 11. század­ban felújították; a templomban ma is látható mozaikok abból az időből származnak. Miklós vüágszerte az egyik legtiszteltebb szent, Oroszor­szág, Görögország és Szicília patró- nusa, a tengerészek, a gabona- és borkereskedők, a pékek, az ügyvé­dek és a patikusok védőszentje. Eladó lányok segítője A Szent Miklós nevéhez fűződő legismertebb legenda három sze­gény leányról szól, aki annyira nincstelen volt, hogy kérője sem akadt. Egyik este, amikor épp arról beszélgettek, melyiküket adja el az apjuk rabszolgának, hogy a másik kettő féijhez mehessen, az utcán sétáló Miklós püspök a nyitott abla­kon át meghallotta, mire készül­nek. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött egy kesz­kenőbe, és bedobta a lányok abla­kán. Azok reggel alig hittek a sze­müknek a kincs láttán, és amikor egy év múlva újra az ablakon bere­pült, arannyal teli keszkenőre buk­kantak, már tudták, hogy csakis egy jótét lélekkel lehet dolguk. Si­ettek is az utcára, hogy megnézzék ki az, de már csak a sarkon befor­duló ember piros palástjának a sze­gélyét látták. A harmadik évben, amikor a legkisebb leány került el­adósorba, már nagyon hideg lévén Szent Miklós zárva találta az abla­kot. Ekkor felmászott a sziklaoldal­ban épült ház tetejére, és a nyitott ház kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette a harisnyáját a kandalló szélére száradni, és az ajándék abba poty- tyant bele. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy a hófödte hegyekből jön, de egy idő után mégis kitudódott, hogy maga Mik­lós püspök az, mert a legkisebb lánynak adott aranyak között volt egy szépen megmunkált ékszer is, amelyet egy helyi kereskedő ado­mányozott a püspöknek. Ennek fel­ismerése után már mindenki tudta, ki a titokzatos segítő, de kiderült ez abból is, hogy a névnapja előest­éjén, december 5-én rendszeresen megajándékozta a gyerekeket min­denféle édességgel. A nép csakha­mar elnevezte Noel Babának (aján­dékozó apóka), és igen nagy tiszte­let övezte. A keresztényüldözések idején őt is elfogták, megkínozták, de kivégezni nem merték, és miu­tán fogságából kiszabadult, hosz- szú, békés öregkort ért meg. A le­genda szerint halála után, 326-ban angyalok vitték a lelkét végső nyughelyére, ahol egy tiszta vizű forrás eredt. Ebből a forrásból ára­dó szeretettel küldi lelke a mai gye­rekekhez az utódait, a vüág min­den táján dolgozó Mikulásokat. Mikulás-lógóval bármi eladható Az európai népeknél a Mikulást kezdetben hosszú, ősz szakállas ag­gastyánként ábrázolták. Angliában a 17. században jelenítik meg elő­ször, Amerikában pedig a 19. szá­zadban keveredett össze Santa Claus hagyománya a karácsony ün­nepével, és a figura folyamatosan terebélyesedett, vidámodott, míg mára egy bohókás, szeretnivaló apóka lett belőle. Az évszázadok folyamán minden nép és nemzet hozzátett valamit a legendához, a saját szokásaihoz igazította az ajándékozás módját; van, ahol az ablakba kitett cipőkbe rakja a Mi­kulás az ajándékait, máshol a kan­dallón át engedi le a harisnyába csomagolva, megint máshol sze­mélyesen adja át a jó gyerekeknek. Vannak országok, ahol éjszaka köz­lekedik, máshol fényes nappal, né­hol szigorú, de igazságos, máshol jó kedélyű és elnéző. A ruhája sem mindenhol egyforma: míg mife­lénk piros kabátban és prémes sap­kában ábrázolják, a skandináv or­szágok hófödte mezőm talpig fe­hérben, a fején püspöki süveggel közlekedik. A lényeg, az ajándé­kokkal teli puttony vagy batyu és a várva várt vendég jöttét jelző csen­gő azonban mindenhol ugyanaz. A Mikulás mai ábrázolását a Co­ca Cola cégnek köszönhetjük; ők találták ki a pocakos, szakállas, pi­ros ruhás apókát, és mára ez a kép annyira beivódott a köztudatba, mintha csak egy valóban létező személy fotója lenne. Mikulás- lógóval ilyentájt bármilyen portéka eladható, és a szemfüles árusok már arra is ügyelnek, hogy a Télapó is mindig trendi legyen - hol zené­re illeged magát, hol mobiltele­fonál, hol meg politikusok ábráza­tát rejti a szakálla. És persze kapha­tó Mikulás-ruha ölebeknek meg szobacicáknak, Mikulás-motívu- mos kötény, alsónemű, bólogató, lépegető, zenélő és villogó Mikulá­sok egész hadserege, és ha a höl­gyek épp decemberben ruccannak ki, akkor Mikulás-ruhából vetkez­nek még a chippendale-fiúk is. A Mikulás-mesterséget úgy, műit minden mást, tanulni kell, hiszen nem mindegy, hogy reklám, csalá­di, céges vagy karitatív Mikulásról van szó: mindegyiktől másféle ké­pességeket követel meg a szerepe. A legkönnyebb dolguk az utcákon és az áruházakban szaloncukrot osztogató reklám Mikulásoknak van, a családi Mikulás szerepe már komoly helyzetismeretet követel, a (TASR/AFP-felvétel) céges Mikulásnak egyszerre negy- ven-ötven gyereket kell kordában tartani és elvarázsolni, a karitatív Mikulásnak pedig az ajándékkal együtt némi reményt is kellene csempésznie a kórházakba, nevelő- otthonokba. Ilyen fontos és felelős­ségteljes munka mellett nem cso­da, ha a Mikulások rendszeresen tanfolyamokon vesznek részt, kon­ferenciákat tartanak, és szakszer­vezetük is van, amely kiáll a jogai­kért. Rénszarvas pörkölt a Mikulás hazájában Az igazi Mikulás valódi otthona Lappföldön található, ott, ahol té­len a nap több műit hetven napon át nem is mutatkozik. A kis falut, ahol a finn Télapó, azaz Joulu Pukki lakik, Korvatonturinak hív­ják (a nagy fülű manó helye), és a finnek már évek óta kemény harcot vívnak a kanadaiakkal: eldönten­dő, melyik országhoz is tartozik. Egyelőre a finnek mondhatják ma­gukénak a tulajdonjogot és vele a hasznot is, mert a Mikulás hatal­mas biznisz. Évente dúsgazdag an­gol és amerikai családok százai ér­keznek a Mikulás falujába, ahol minden ajándéktárgy és attrakció rettenetesen drága, de hát végül is azért mennek oda, hogy költekez­zenek. Egy ilyen téli kirándulás többe kerülhet, mint egy több hetes nyaralás a Kanári-szigeteken, de a lapp turizmus bizonyos rétegek számára presztízskérdés, mások meg úgysem jutnak el oda soha. Az itteni postáról kb. 20 eurónak meg­felelő összegért lehet képeslapot feladni - lehetőleg még november elején, hogy december 6-ig meg is érkezzen a címzetthez a Mikulás­üdvözlet. De lehet írni magának az igazi Joulu Pukkinak is, aki a fel­tüntetett válaszcímre egy csomagot küld a saját képmását ábrázoló matricákkal és képeslapokkal. Aki nem jut el Korvatonturiba, mert a szállodákat már évekre előre lefog­lalják, annak se kell búsulnia, Finn­országban bárhol láthat rénszarvas húzta, csilingelő szánról integető Mikulást. A gyönyörűen felkantá- rozott állatokat a gyerekek meg is simogathatják, az elkóborolt szar­vasokat pedig esténként a rendőr­ség begyűjti. Egyébként a rénszar­vasok nagy része szabadban él, de nem vadon élő állatok - tenyésztik őket. A tenyésztőktől azonban nem illik az állatállomány száma iránt érdeklődni, mert ennek alap­ján adóznak, és természetesen ke­vesebbet szoktak bevallani. Azon rénszarvasok, amelyek gazdái nem hisznek a Mikulásban, a vágó­hídra, majd a hentespultra kerül­nek, ahol egy kiló hús kb. 600 ko­ronába kerül. Lehet, hogy illúzió­romboló, de a Mikulás hazájában, Finnországban az egyik legkedvel­tebb étel a poro käräys, vagyis a rénszarvashúsból készült pörkölt. Az érzékenyebbek csak azzal vi­gasztalódhatnak, hogy a Mikulás falujában, Korvatonturiban szigo­rúan tilos ilyen étket felszolgálni, mint ahogy főbenjáró bűnnek szá­mít az is, ha valaki kételkedni mer abban, hogy a rénszarvasok repül­ni tudnak. (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents