Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-02 / 277. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 2. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Családi drámáink ÉDES ÁRPÁD Ige: ,/thimaac, Cádók fia ezt mondta: Elfutok, és megviszem az örömhírt a királynak, hogy igazságot szolgáltatott neki ellenségeivel szemben az Úr. De Joáb ezt mondta neki: ne légy te ma hírvivő, majd máskor viszel örömhírt. Ma nem örömhírt vinnél, hiszen meghalt a király fia!” (2Sámuel 18,19-20) A legtöbb családban vannak olyan dolgok, amelyekről nem szívesen beszélünk, amelyekre szégyenkezve gondolunk visz- sza, esetleg valami fájdalmas eseményre emlékeztetnek, ezért szívesen engedjük át őket a jótékony feledésnek. Egy-egy kudarc, sikertelen vállalkozás, nagy és szégyenletes bukás - mind olyan események, amelyeket legszívesebben kitörölnénk a múltunkból, ha tehetnénk. Csakhogy a múltat sem végképp eltörölni, sem semmissé termi nem lehet, ezért igyekszünk az ilyen dolgokat a lehető legjobban elrejteni a nyilvánosság elől. Jellemző emberi gyarlóság, hogy hibáinkat azzal próbáljuk orvosolni, hogy vájkálunk a mások hibái közt, és jót csámcsogunk rajtuk. Ezért kerülnek a hírek elejére a lehető legvéresebb, legmegrázóbb események, ezért él meg a bulvársajtó az általuk sztárnak kikiáltott emberek családi szennyesének és egyéb gyarlóságainak a kiteregetéséből. Nem lenne létszükségletünk tudni azt, hogy éppen ki kivel mit és hogyan csinál. Valójában a legtöbbször a saját gyarlóságainkat és szennyesünket próbáljuk igazolni azáltal, hogy ez nálunk nagyobbakkal is megtörténik, akkor nem is olyan tragédia, ha mi is elbukunk. Ha a miniszterelnök hazudhat, miért ne hazudhatnék én is, ha a legnagyobb vállalkozók csalnak, miért ne tenném én is, ha a legiste- nítettebb sztárok is félrelépnek, akkor ez nem is olyan nagy bűn. Hitler főideológusa is tudta, hogy a sokat hangoztatott hazugságot végül igazságként fogadják el. A Sátán is ugyanezt a keserű mézet csepegteti elénk és belénk úton-útfélen. Dávid király családja életében is voltak olyan szakaszok, amelyeket a legdicsőségesebb izraeli király sem tartott minden bizonnyal dicsőségesnek. Nem is tartoznak a legismertebb epizódok közé a király élettörténetéből. Az pedig, hogy leírattak, nem a példa, hanem a tanulság ereje miatt van. Ilyen a fönt idézett történet is. A Biblia nagyszerűségét pedig az mutatja, hogy nem a követendő rossz példát, hanem az isteni gondviselést és szabadítást emeli ki a történetben. Ahimaac jó hírt gondolt vinni a királynak. Ez a jó hír pedig az lett volna, hogy az a fiú, Absolon, aki már régóta sok kalamajkát okozott Dávidnak, meghalt. Először bosszúból testvérgyilkossá lett, idegenbe menekült, majd Joáb hadseregparancsnok közbenjárására mégis hazatérhetett, de ugyanolyan bosszúálló nagyratörő maradt, mint korábban volt. A politikai populizmus mintapéldája volt, ahogy magához édesgette a köznépet, és apja ellen hangolva őket föllázadt Dávid ellen. Dávid királynak menekülnie kellett Jeruzsálemből, és a maradék, hozzá hű szolgáival háborút vívott a lázadó királyfi és elhitetett követőivel szemben. Ennek a csatának a kimenetelét, Absolon halálhírét gondolta ,jó hírként” megvinni Dávidnak az ifjú Ahimaac. De Joáb tudta, hogy ennek a csatának nincs győztese, mert ha győzött a király, akkor veszített az apa. Dávid pedig azt tudta, hogy mindez akkor kezdődött, amikor letért az Isten követésének egyenes útjáról, és nem történt más, csak ahogy a próféta előre megmondta, az Isten fenyítésének botja csattant Dávidon. Az Isten fenyítésének botja miatt a lázadó fiú meghalt. Ugyanazon Isten az Ő megváltó akaratából a bűntelen, mindvégig engedelmes fiút adta halálba. Ez a Jézus, akinek eljövetelére ádventben emlékezünk, a mi lázadásaink, botlásaink, bűneink büntetését vette föl és vitte a keresztre, hogy mennyei Atyánkkal megbékéltessen, és az ő királyságának részesévé tegyen. íme a legjobban végződő családi dráma, az igazi örömhír: az evangélium. A szerző református lelkész A gyerekek a játszási folyamatban tanulják meg a világot - a jó játék kaput nyit a világ működésére Az ajándékvásárlás miértjei Ahogy közeledik a Mikulás és a karácsony ünnepe, egyre gyakoribb téma a kisgyermekes családokban az ajándékkérdés. ÖSSZEFOGLALÓ (SITA/AP-felvétel) legyenek a játékok egyszerűek, alapvetőek és kiszámíthatóak (csörgők, guruló játékok). ♦ 12-24 hónapos korig: adjunk olyan játékokat a gyermekek kezébe, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy tolják, húzzák őket, megtöltsék, ldürítsék, felhalmozzák és felmásszanak rá! Remek játék a kocka, csakúgy, mint az egymásba rakható játékok, a kemény- táblás mesekönyvek és a kitömött állatok. ♦ 2-3 éves kor között: interaktív játékokat keressünk, amelyek megalkotása, összerakása során a gyermek fantáziája érvényesülhet. Szintén jók azok a játékok, amelyekben szerepet kap a textúra, a forma, a méret és a szín (egyszerű összerakható játékok, alapvető hangszerek, nagyobb labdák, ismert használati tárgyak a fantáziajátékok számára). ♦ 3-5 éves kor között: a játék ilyenkor kezd célszerűbbé válni, a gyerekek eljátsszák a saját életüket. Adjunk nekik a fantáziajátékhoz való tárgyakat (a fiúk ugyanúgy szeretik ezeket, mint a lányok), csipke- és gyöngysorkészítéshez való anyagot, kirakós és szétválo- gatós játékot, egyszerű táblás szerencsejátékokat, lottót, dominót! Ceruzát, festéket, kezdők számára készült építőjátékokat. Legóból olyat válasszunk, amely nem túl sok, apró darabból áll; e korosztály számára a kevesebb több. (éf) A rokonok, nagyszülők jó esetben megkérdezik, hogy milyen játékot vegyenek a család szeme fényének, a szülők pedig, gyakran tanácstalanul, fürkészik a játéküzletek polcait, a magazinok hirdetéseit vagy a játékkatalógusokat. A fejlődéspszichológus szerint a gyerek a játszási folyamatban tanulja meg a világot. A jó játék kaput nyit a világ működésére. Olyan réseket hagy, amelyeket a gyereknek kell kitöltenie; helyet hagy a képzelőerő és a kreativitás számára. A jó játék lehetőségeket rejt magában. Kiterjeszti a játszási tevékeny- s é g e t, nem pedig korlátozza. A szomszéd gyerek kedvenc játéka, amellyel hosszasan elbabrál, bizonyára jobb támaszpontot nyújt, mint apuka vágyálma, amivel igazából ő szórakozna szívesen. De mit javasolnak a szakértők? ♦ A születéstől 12 hónapos korig: A jó játék lehetőségeket rejt magában van az azonnali eredménye (ha megrázza a csörgőt, zajt hall, ha belerúg a labdába, az odébbgurul). Az elektronikus játékok viszont rövidre zárják ezt a folyamatot. A gyerek csak annyit fog fel ezekből, hogy valami történik a doboz belsejében, ami elvonja a figyelmét annak a megértéséről, hogyan tudja befolyásolni a világot, hogyan képes azt előidézni, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Ha egy gyereknek játékot adunk, ezzel egyben azt is a tudomására hozzuk, hogy ez helyes, ez neki való. Tulajdonképpen áldásunkat adjuk arra a cselekvésre, amit az illető játék kivált, legyen az akár az erőszak is. Ha egy játék valamely tévé- vagy videofilm követésére ösztönöz, ez utánzó, nem pedig kreatív játékhoz vezet. Ha a játék által hirdetett filmben erőszak van, ha valamely szereplőnek az egyeden értéke, hogy összever egy másikat, ne csodálkozzunk, ha gyermekünk hamis képet alkot a világról. Mit vegyünk hát a gyerekeinknek? A gombnyomásra működő, szórakoztató játékok elveszik a gyerektől az alkotás örömét, ráadásul nagyon gyorsan unalmassá válnak. Ám ennél nagyobb baj is van velük. A kisgyerek elsődleges feladata a fejlődés során az ok-okozati összefüggés fölfedezése: ha a baba csinál valamit, annak SZÓ, Ml SZÓ Belső ügyek CSÓKA GÁBOR ||PÍ!*a<l|S® „Már két éve ezen a pádon al- OL^ szom.” Riadtan I nézett fel a szen- I dergéséből. Azt hitte, neki címezHL _ték a szavakat. Me gnyugodva látta, hogy rajta kívül még legalább egy tucatnyian fekszenek a rendszertelenül elhelyezett vasvázas, faléces padokon a kellemetlen szagú, üvegfalú, nagy emeleti helyiségben. Köztük gyerekeiket tartó, takargató szülők is. Ő maga ülve, a táskáját ölben tartva szendergett. Várta, hogy elmúljon az éjszaka, hogy a korai vonattal hazafelé indulhasson. A hangadó egy enyhén kapatos, máskülönben értelmesnek tűnő, harmincas-negyvenes fiatalember volt. Szlovákul beszélt. Társai - többen a padokon nyújtóztak - fiatal, izom- trikós fiúk. Ekkor eszmélt rá, hogy alighanem hajléktalanok közé keveredett. Nem szándékosan, s nem is a saját hibájából, hiszen az állomáson nem talált más, várakozásra alkalmas helyet. A fiatalember a fiúk közé ült. Szemmel láthatóan jól megértették egymást, és a saját, belső dolgaikról kezdtek el beszélgetni. Ä mindig nyitott ajtóban egy nagy darab, erős idomú lányje- lent meg. Rövidre nyírt hajjal, sötét, kissé rövid kosztümruhában, amelynek az alja hátul erősen felhúzódott, még jobban megmutatva a lány erős combját. Nagy lendülettel, az enyhén becSípettek magabiztosságával szeleit be a terembe, s a szomszéd pádon egyedül ücsörgő egyik jóképű fiú mellé ült. „Nem jössz velem a városba? - kérdezte halkan. - Keresnék egy kis pénzt, és azután szórakozhatnánk.” „Meg kell beszélnünk” - válaszolta a fiú. „Minek? Nem kell mondani semmit. Nem együtt indulnánk.” A hangadó fiatalember a fiúkat otthagyva ekkor odaült hozzájuk. „Bemehetnénk a városba - mondta -, már annyi pénzünk lehetne, mint a szemét.” „Én megyek” - vágta rá a lány, majd felállt, elindult, és az ajtóban megállva visszafordult. „Nagyon rafinált - súgta a hangadó az egyedül maradt fiúnak, immár magyarul -, nem közénk való.” Az óramutatók álmosan jártak körbe. Lassan felállt, és együgyű arckifejezéssel, fáradt léptekkel, komótosan kisétálva otthagyta a társaságot, hogy odakint, a hűvös peronon várja meg a vonat indulását. Fenyőfát állítottak a gyerekeknek a Gaudeamus szociális otthonban Karácsonyfák ajándékba ÚJ SZÓ-HÍR Az ünnepvárás mágikus hangulata fogadta mindazokat, akik a pozsonyi Gaudeamus szociális otthon dísztermében részt vettek a karácsonyfa-állítás ünnepségén. A Lesy SR vállalat által adományozott karácsonyfáknak immár harmadik alkalommal örvendezhet az ország 168 intézetében élő 9500 gyermek. „Idén négyszázötven borókafenyővel járulunk hozzá az ünnepi hangulathoz; bízva abban, hogy szentestén a gyermekek sok-sok ajándékot találnak majd a fa alatt” - mondta Peter Gogola, az állami vállalat szóvivője. A karácsonyfa díszeit az intézet mozgássérült gondozottjai készítették, s ahogy az már lenni szokott, kis műsorral lepték meg az adományozókat és a társaikat. (erf) Együtt díszítették a fát (TASR-felvétel)
