Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-13 / 286. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 13. www.ujszo.com A Lengyel Köztársaság Lovagi Keresztjét kapta Szigeti László kitüntetése ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Lech Kaczynski lengyel köztársasági elnök a Lengyel Köztársaság Lovagi Keresztjével tüntette ki az idén tizenöt éves Kalligram Könyvkiadó igazgátóját, Szigeti Lászlót, aki Lengyelország pozsonyi nagykövetségén tegnap vehette át a magas rangú lengyel állami kitüntetést. Zénón Kosiniak-Kamysz nagykövet köszöntő beszédében kiemelte a kitüntetett társadalmi aktivitását, szellemiségének vitalitását, s az általa vezetett Kalligram közép-európai szerepvállalását. Hangsúlyozta, hogy a kitüntetett mind a szlovák-lengyel, mind a magyar-lengyel párbeszéd elősegítéséhez a legszigorúbb európai mércével mért lengyel alkotók műveit fordíttatja s jelenteti meg szlovák és magyar nyelven. Witold Gomb- rowicz, Czeslaw Milosz, Zbigniew Herbert, Adam Michnik, Ryszard Kapuscinski, Leszek Balcerowicz, Józef Tischner, Jerzy Grotowski, Leszek Kolakowski s valamennyi lengyel szerző, akiket a Kalligram eddig magyar vagy szlovák nyelven megjelentetett, a lengyel európaiság és az európai lengyelség azon képviselői, akikre valamennyi lenSzabó Ottó festményeiből nyílik kiállítás Item címmel holnap 17 órakor Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének székházában (Védcölöp u. 54.) Képünkön a művész Templomról című festménye. (Somogyi Tibor felvétele) gyei büszke lehet. Köszönő beszédében Szigeti László elmondta, hogy a lengyel Lovagi Keresztet olyan kisebbségi magyar kiadó kapta, amely megalakulásától fogva részt vesz abban a közép-európai diskurzusban, amely a térségben élő nemzetek s nemzeti kisebbségek egymásrautaltságát hangsúlyozza. Szerinte a kitüntetés mindenekelőtt azokat az olvasókat illeti meg, akik hűségesek maradtak a színvonalas, gondolkozásra késztető irodalomhoz, (ú) Népszerű zenés vígjáték a kassai Thália Színházban Imádok férjhez menni JUHÁSZ KATALIN Kassa. Egy eleve sikerre ítélt darab, az Imádok férjhez menni kerül színre holnap este a Thália Színházban. W. S. Maugham egyik legnépszerűbb művét Nádas Gábor és Szenes Iván tűzdelték tele népszerű slágerekkel, mint amüyen az Engem nem lehet elfelejteni, vagy a Kicsit szomorkás a hangulatom. Az így Született új változat a hetvenes évek óta hódít a magyarországi színpadokon. Korognai Károly rendező szerint a dalok új lendületet adtak az eredetileg is jól szerkesztett, poénokkal teli darabnak, Kassán ráadásul élő zenekar kíséri a dalra fakadó színészeket, többek közt Tóbisz Tituszt, Dudás Pétert, Rák Viktóriát és Kövesdi Szabó Máriát. A történet női főszereplője úgy tudja, férje meghalt az első vüághá- borúban, ezért feleségül megy annak legjobb barátjához. A halottnak hitt férj azonban váratlanul betoppan, és „visszaköveteli“ feleségét. Szórakoztató szituációk sorozata után a két jóbarát marad egy háztartásban, a szépasszony pedig egy újabb férj oldalán véli meglelni a boldogságot. Korognai Károly nem először rendez Kassán, a tavalyi évad egyik legprogresszívabb előadása, Spiró György Kvartettje fűződik nevéhez. Saját bevallása szerint a sikeres munka és a meleg fogadtatás hatására vállalta el az újabb kassai felkérést egy egészen másmüyen darab megrendezésére. Az idei évad negyedik bemutatójának díszletét Hascák József tervezte, a jelmezek Szőke Anita munkái, a koreográfus Dévényi Ildikó. A 8. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál ökumenikus zsűrijének is tetszett Kim Rossi Stuart első rendezése Szerelem, család és vágyálmok Az Éghajlatokban együtt játszik a rendező, Nuri Bilge Ceylan és felesége, Ebru Ceylan (Fotók: képarchívum) Sajnálatos, hogy az olasz film, amely a hetvenes években olyan erősen meghatározta az öreg kontinens filmművészetét, manapság szinte el sem jut hozzánk országos forgalmazásban. Hangos sikert legutóbb Stefano Dionisivel és Enrico Lo Versóval a főszerepben a Farinelli, a kasztrált című dráma váltott ki nálunk is. TALLÓS1 BÉLA Tülajdonképpen csak egyetlen olaszországi rendező neve ismert szélesebb rétegben: Ferzan Ozpe- teké, ő viszont török származású, s a filmjeiben is hangsúlyosan foglalkozik a bevándorlók életével. A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválon azonban évente kaphatunk bizonyítékot arra, hogy él még az olasz mozi, az az igazi itáliai: zajos, hangos, érzelmes, mediterrán temperamentumot árasztó. Korábban egy csodálatos lírai gyermeksztorit láthattunk, Gabriele Salvatores Nem félek című lenyűgöző munkáját. Idén ahhoz hasonló emberi történet érkezett Olaszországból, a színészként megismert Kun Rossi Stuart első rendezői munkája, a Kispálya (Anche liberó va bene), amely Pozsonyban elnyerte az ökumenikus zsűri díját. Tommi, a tizenegy éves kisfiú rajongással szereti apját. Olyannyira, hogy méltósággal, bár bánatosan viseli, hogy mindig apja akarata érvényesül az övével szemben. Minden vágya, hogy komolyan foglalkozhasson a focival, de apja azt szeretné, ha az úszásban jeleskedne. A fociról és minden egyébről titkos rejtekhelyén, a tetőre kimászva álmodozik. Renato, az apa szigorú, de nagyon ragaszkodik a gyermekeihez - Tomimnak van egy nővére is. Nem véletlen, hogy minden héten várják azt az egy napot, amikor megengedett, hogy apjuk ágyában aludjanak. Bújnak is hozzá olyan szorosan, hogy a simogatással kényeztetett apa édesen megjegyzi: „mi van, mézzel vagyok bekenve?”. Szerényen élnek, de nagy szeretetben. Mígnem hirtelen betoppan az anya, aki évekkel ezelőtt elhagyta férjét és gyermekeit. Jelenléte megváltoztatja a családi viszonyokat. Még Renato is megenyhül iránta, s egy közös kiránduláson újra össze is bújnak. Már-már úgy tűnik, teljes az idill, amikor apa és fia egy este hazajövet a házuk előtt megtorpannak. Sötétek az ablakok... ami azt jelenti, anya megint lelépett. Reális érzésvüágból táplálkozó, szép emberi film a Kispálya, nincs teletömve felesleges érzelgősséggel. Azért sem bülen át érzelmi giccsbe, mert a Tommit alakító Alessandro Mo- race, bár nagyon érzékeny partnere az apa figuráját egyszerű gesztusokkal megformáló Kim Rossi Stuartnak, visszafogott, nem játssza túl a szerepet. Az anyát játszó Barbara Bobulováról kiderül a filmből, hogy komoly drámai színésznővé érett. Már miatta érdemes lenne megvenni a filmet. Bár egyre elérhetőbbek és közelebb kerülnek hozzánk a távol-keleti országok filmjei, az idei pozsonyi szemle meglepetésvárosa műiden bizonnyal Isztambul volt. Érdekes látószögből, a zenén keresztül láttatja a török fővárost és annak Európához való viszonyát a Németországban élő török származású rendező, Fatih Akin Át a hídon - Isztambul hangjai című dokumentumfilmje. Nuri Büge Ceylan isztambuli rendező Messze című, 2002-ben készült cannes-i nagydíjas mozgóképével már szerepelt a pozsonyi filmfesztivál műsorán. Ezúttal Éghajlatok című új opusát láthattuk, amelyet idén Cannes- ban FIPRESCI-díjjal tüntettek ki. A fűm három helyszínen, háromféle hőfokon, éghajlaton, három tételben mutatja be egy megromlott szerelmi kapcsolat felbomlását. A rendező sajátos vizuális vallatással- elemzéssel fürkészi a lélek oldalait, hogy miként hatnak az érzelmeinkre az időjárási, illetve éghajlati viszonyok. Hogyan befolyásolja a korosodó professzor és a fiatal televíziós producer romló kapcsolatát az éghajlat, a perzselő egyiptomi tengerpart vagy a hófödte anatóliai fennsík. S miként sivárosűja mindössze durva módszerekkel szerzett testi kielégüléssé a régi barátnővel felmelegített kapcsolatot az esős- borongós Isztambul. Retrospektív vetítésen mutatták be a brit Michael Wmterbottom munkáit. Köztük a Guantanamo című dokumentum-játékfilmet, valamint az Életem párja című romantikus drámát, amely egy Belfastban játszódó szimpla szerelmi történet, mégis erősen átüt rajta a vallási háttér. Az, hogy a katolikus-protestáns ellentét erősen a mindennapok, az emberi kapcsolatok része. Dekadens film a brit Simon Rumley horrorisztikus elemekkel sokkoló Élők és holtak című munkája. Egy hatalmas, lepusztult villában három ember él. Az idős anya, aki ágyhoz kötött beteg, a fiú, aki mentálisan sérült, valamint az apa, aki mindkettőjükről gondoskodik. Az arisztokrata tartáshoz ragaszkodva éltek, összezártan, hogy a világ elől ehejtsék alig beszámítható felnőtt gyermeküket. A fiúnak, aki marokszám szedi a gyógyszert, az a vágyálma, hogy egyszer ő lehessen a ház ura, s hogy az apja büszke lehessen rá, mert mindenről példásan gondoskodik, holott magát se tudja ellátni. Amikor az apa pár napra elutazik, hogy pénzt szerezzen, a fiú nem engedi be a gondozónővért, és maga próbálja ellátni fekvőbeteg anyját. Rémisztő, döbbenetes jelenetek következnek: ahogy az anya erőszakkal igyekszik visszatartani, hogy fia ne vetkőz- tesse le, s ne lássa elöregedett mezítelen testét, majd a végén össze- roskadva-zokogva könyörög, hogy tegye őt tisztába. Elkeserítő képek, ahogy a magas társadalmi rangban élő emberek erkölcsi világa, fizikai léte kezd összeomlani, és a végén teljesen romjaiban hever egy dinasztia. A kastély valós őrültekhá- zává változik. Kemény film, nagy türelem, jó gyomor kell hozzá. De azért fesztivál egy fesztivál, hogy a dekadensek is megtalálják kínálatában a magukét. Apa és fia (Alessandro Morace és Kim Rossi Stuart) a Kispályában Mától látható az Esterházy-kincseket bemutató kiállítás a budapesti Iparművészeti Múzeumban Pazar műgyűjtemény MTl-JELENTÉS (AP/MTI-felvétel) Budapest. Az Esterházy-kincsek közül mintegy 130 műtárgyat vonultat fel az a kiállítás, amely ma nyílik meg Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban; a kincstár több darabját először láthatja majd a nagyközönség. Egy dúsgazdag arisztokrata család műgyűjteményének pompás darabjait tárja látogatói elé a kiállítás. Egyedülálló műfaji sokoldalúság jellemzi a kollekciót; a csillogó ötvösműveket, ékszereket és díszfegyvereket pazar textíliák - többségükben előkelő főúri viseletek -, továbbá nagyméretű, egészalakos képmások egészítik ki, amelyek az Esterházy-család korai történetének jeles alakjait ábrázolják. A kiállított művek többsége a 16-17. században készült. Alkotóik - többek között a nürnbergi Hans Petzolt, az augsburgi Drentwett művészcsalád tagjai, s a korszak nagyhírű magyar ötvösei - méltán sorolhatók az európai manierista és a barokk iparművészet legkitűnőbb mesterei közé. A kiállítás azonban nem csupán gyönyörködtetni, elkápráztatni kívánja közönségét. Az egyes műalkotások bemutatása, exponálása során mintegy végigvezetik a látogatót a kincstár történetén; a kezdetektől a 20. századig. Ebben az összefüggésben kapnak különös hangsúlyt az Esterházy családnak azok a prominens személyiségei, akik a família vagyonát, rangját megalapozták, s akik a 17. században kiemelkedő szerepet töltöttek be Közép-Európa politika- és hadA kincsek egyik gyönyörű darabja történetében. Róluk és a velük kapcsolatban álló jeles kortársakról egykorú portrék (rézmetszetek, ü- letve azok reprodukciói) szerepelnek a műtárgyakat kísérő gazdag illusztrációs anyagban. A kiállítás 2007. január 12-éig tekinthető meg.
