Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-13 / 286. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Magyar fantomcégek Budapesti riportban számolt be az ARD német közszolgálati televízió arról, hogy Magyar- országon hajléktalanok fantomcégek vezetői lettek, miután nevüket adták olyan, valójában nem létező cégek alapításához, amelyek számlájára összesen mintegy másfél milliárd forint folyt be. A fantom kft.-k ügyfelei között volt a Siemens is - hangsúlyozta az ARD, utalva arra, hogy a céget sújtó korrupciós botrány szálai Magyarországot is elérték. A tévé munkatársai megintetjú- volták az egyik hajléktalant, Kutrucz Lászlót. Feladata az volt, hogy adja a nevét cégalapításokhoz, szignáljon kitöltetlen szerződéseket, újon alá formanyomtatványokat. Kutrucz László - aki az egyes találkozókon kisebb pénzösszegeket kapott - hangoztatta, folyamatosan újabb hajléktalanokat szervezett be. (mti) A Reuters hírügynökség folyamatosan közli az idei év legjobb felvételeit. íme az egyik: Chirac francia államfő párás csókot nyom Merkel német kancellár kacsójára. (Reuters-felvétel) Jacques Chirac francia köztársasági elnök külpolitikája elfordult Kelet-Európától Párizs nem tudja, mit akar Jacques Chirac francia államfő tizenkét évnyi elnöksége alatt csak erősítette azokat a negatív előítéleteket, amelyeket a közép-európai országok táplálnak Franciaország iránt - vonta le a következtetést elemzésében a leköszönő elnök külpolitikáját elemző Le Monde című francia napilap. VENCZEL KATALIN Jacques Chirac a kelet-európaiak szemében jelenleg kizárólagos moszkvai kapcsolatával van elfoglalva. Vlagyimir Putyin orosz elnök számára pedig, Gerhard Schröder egykori német kancellár és Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök leköszönése óta, a francia államfő az utolsó jó barát Európában. Pedig a helyzet nem mindig volt így. Az először 1995-ben elnökké választott Chirac egyik első lépéseként a balkáni háború befejezésére beavatkozást sürgetett Boszniában, támogatva Bili Clinton akkori amerikai elnököt, és szakítva az őt megelőző francia elnök, a néhai Francois Mitterand kivárásra épülő európai külpolitikájával. Két évvel később - szintén megtagadva elődeit - Chirac lelkesen támogatta az Európai Unió bővítését, majd később Románia és Bulgária jelöltségét. A konfliktus a közép-európai országok és Chirac között 2003 februáijában kristályosodott ki, amikor az iraki beavatkozást az ENSZ-ben megvétózó Franciaországgal szemben a kelet-európaiak az amerikai politikát támogató nyilatkozatot adtak ki. A francia államfő neveletlennek nevezte őket hozzátéve, hogy elmulasztották az alkalmat a hallgatásra. A Le Monde szerint Chirac környezete ma az államfő szavainak félreértéseként magyarázza a történteket: a francia elnök csak arra kívánta figyelmeztetni az unióba belépésre váró országokat, hogy bizonyos szabályokat be kell tartaniuk, ha az európai család tagjai kívánnak lenni. De a szovjet iga alól alig felszabadult országoknak, amelyeknek legfőbb gondja az euro-atlanti garanciák biztosítása volt, Chirac megjegyzése sértésként hatott, és a viszonyban törést jelentett - véli a Le Monde. A francia elnöknek egyetlen közép-európai vezetővel sincs személyes kapcsolata, ■ leszámítva Vaira Vike-Freibergát, a lett elnöknőt, aki jól beszél franciául, mivel Marokkóban és Kanadában élt, és aki Putyinnal is jó viszonyt tart fenn. Tizenkét év alatt Chirac két nagyobb látogatást tett a térségben: 1997-ben Közép-Eu- rópában és 2001-ben a balti államokban, ezenkívül néhány kétoldalú látogatásra került sor. Utoljára 2004-ben járt a francia elnök Kelet-Európábán, de Szlovákiában például soha. Georges Bush amerikai elnök többször látogatott el a térségbe, mint francia kollegája. A Le Monde szerint Chirac úgy gondolja, hogy a közép-európai országok még nem fejezték be az európai átalakulást, nem túl kellemes tárgyaló partnerek, a szovjet korszakra datálható vízió túszai, amikor kizárólag a NATO- ban képesek gondolkodni. A helyzetben az az ironikus - jegyzi meg a lap -, hogy amikor 1995-ben szó volt arról, hogy Franciaország csatlakozik a NATO parancsnokságához, a kelet-európaiak támogatták ezt, de a terv végül nem valósult meg. A kelet-európai térségben a Franciaország iránti barátság elég jelentős ahhoz, hogy egy erős politikai kártya elkótyavetyéléseként legyen értékelhető Chirac külpolitikája - állítja megfigyelőkre hivatkozva a Le Monde. Jacques Rupnik szerint Chirac elnökségi periódusa megerősítette a közép-európai országokban a Franciaországról létező negatív előítéleteket. Franciaország ma egy olyan országnak számít, amely nem tudja mit akar: ragaszkodott a bővítéshez, majd az európai alkotmányos szerződésről tartott népszavazáson megtorpedózta annak mélyítését a „lengyel vízvezeték-szerelőktől” való félelmében - hangsúlyozta a szakértő. A szerző MTI tudósítója A tudósoknak olyan technológiát kellett kifejleszteniük, ami külső beavatkozás esetén tönkreteszi az atomfejet Önmagát ártalmatlanító atombomba MTl-PANORÁMA A nukleáris fegyverek most kifejlesztendő következő generációjának rendkívül biztonságosnak, ellophatatlannak, „terrorista-állónak” kell lennie. A Los Angeles Times cikke szerint a lopásgátlóval felszerelt atombomba kifejlesztését a múlt héten hagyta jóvá az Amerikai Kongresszus öt energetikai és katonai vezetőből álló kormányközi testületé, a nukleáris fegyverzeti tanács (Nuclear Weapons Council). Az amerikai lap értesülései szerint Bush elnök titkos rendeletének engedelmeskedve már három éve keresi titokban a technikai lehetőségeket a két legnagyobb amerikai katonai kutató laboratórium, a Lawrence Livermore (Kalifornia) és a Los Alamos (New Mexico), s mindketten készen állnak az elméleti megoldással. A tudósoknak olyan technológiát kellett kifejleszteniük, ami külső beavatkozás esetén tönkreteszi az atomfejet, a mechanikus és az elektronikus alkatrészeket egyaránt, és eközben nem engedi szétszóródni a radioaktív anyagokat. Az is fontos kritérium volt, hogy a bombában található uránból vagy plutóniumból se lehessen atomfegyvert fabrikálni. A nukleáris fegyver- szakértők kételkednek a terv megvalósíthatóságában, szerintük jobban kellene őrizni a nukleáris arzenált és a stratégiai bázisokat. A Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napilap kérésére Viktor Je- szin vezérezredes, az orosz stratégiai rakétahaderők törzskarának egykori parancsnoka elmondta, kezdettől fogva mindenütt, így Oroszországban is nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ne lehessen illetéktelenül használni az atomfegyvereket. Blokkoló rendszerek készültek, melyek megakadályozták a nukleáris robbanást, a közönséges robbanás pedig az atomfegyver megsemmisítésének egy lehetséges módja. Piszkos bombaként funkcionál, de sokkal kisebb kárt okoz, mint egy atomrobbanás. Jeszin szerint Bush rendeleté jelzi az atomfegyverek fejlődési hányát, azt, hogy törekedni kell a maximális biztonságra. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy semlegesíteni lehet a sugárzó uránt vagy plutóniumot, hisz a vegyi folyamatok nem befolyásolják a sugárzóképességet. Egyes szakértők savakkal vagy más vegyileg aktív folyadékokkal akarják a dúsított uránt „felhígítani”. Oroszországban is kidolgoztak egy eljárást, minek során az uránt elégetve kevésbé veszélyes uránoxid keletkezik, de a módszer csak ipari környezetben használható. Egyelőre az atomfegyvereket kódolt indító rendszer, különlegesen kemény burkolat, speciális zárak és riasztó rendszerek védik. A katonák nem örülnek az egyre bonyolultabb záraknak, félnek, hogy éles helyzetben éppen a védelmet célzó szerkezetek romlanak el, és nem lesznek hadra foghatóak a fegyverek. Amerikai szakértők szerint az energetikai atomlétesítményeket kellene biztonságosabbá tenni, s egy létező probléma helyett a hadiipar ismét egy nem létező problémát akar megoldani. Az amerikai hadseregtől egyébként még soha senki sem lopott atombombát, ugyanakkor szerencsétlen körülmények összejátszása folytán már legalább egy tucatot elvesztettek. Részleteket csak azokról az esetekről tudni, amikor később sikerült begyűjteni a bombát. Ilyen volt az 1961-ben Észak-Karolinában, az 1966-ban Spanyolországnál, az 1968-ban Grönlandnál és az 1980-ban Arkansas államban történt baleset. KOMMENTÁR Szerepcsere GRENDEL GÁBOR Maga nem normális! - hördült fel a politikus. Ingerült volt. Nem először válaszolt így. Pedig nem a magánéletéről faggatták. Nem is a vagyonáról, amire néhány kollégája nagyon érzékeny. Először a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kérdés hergelte fel. Aztán a Speciális Bíróság sorsa. Soha sem szerette a firkászokat. Nem tudott mit kezdeni velük. A parlamenti választások éjszakáján ő volt az egyetlen pártelnök, aki nem engedte be az újságírókat a székházba. Eüvatalosan azért, mert sok volt a vendég odabenn. De négyszemközt nem szégyellte bevallani, hogy bosszúból küldte a tudósítókat a szabad ég alá. Kétszínűség? Foglalkozási ártalom. Ugye sejtik, kiről van szó? Négy évvel ezelőtt olvasóként még Vladimír Meciarra tippeltem volna. Bár ő legalább a EÍZDS-központ portáját mindig nyitva tartotta... A legutóbbi választások óta Robert Fico vette át a szerepét. Igaz, eddig senkit sem ragadott torkon, de jó úton halad, hogy egy szép napon utolérje koalíciós partnerét. Elképzelem, ahogy a Fehér Házban George Bush egyenes adásban lehülyézi a CNN riporterét. Vagy Tony Blairt, amint egy rosszul időzített kérdésre így válaszol: „Ha még egyszer megkérdezel, akkor olyat leb...ok, hogy nem térsz magadhoz!” Pedig lett volna rá alkalma. Ráadásul éppen Pozsonyban. Amikor Mikulás Dzurinda vállátjött megveregetni, a BBC a brit pénzügyminiszterről faggatta. Talán a legkevésbé alkalmas helyen. Talán a legrosszabb időben. Mégis tudott normálisan válaszolni. „Sajnálom, hogy üyen hosszú utat kellett megtennünk ahhoz, hogy ezt a kérdést feltegye” - mondta a kormányfő angolos eleganciával, majd adott egy irigylésre méltóan kitérő választ. Mosolyogva. Anélkül, hogy lebunkózta volna az embert. Róbert Fico nemrég azt mondta, ha négy év múlva is ő nyeri a választásokat, új arcokat küld a kabinetbe, mert a bársonyszék idővel deformálja a jellemet. A sajátját beleértve. Gyorsabban, mint gondolná. Nem is olyan régen, ellenzékben hálás volt minden kérdésért. Bárhol. Bármikor. Bármiről. Arculat, tervezés HORBULÁK ZSOLT A 2006-os választási év a Magyar Koalíció Pártja számára is több tanulságot hozott, melyek közül a legfontosabb talán az, hogy nem elég kizárólag magyarnak lenni, hanem figyelni is kell a választókra, négy éven át keményen kell dolgozni - kormányzati pozícióban még inkább, mint ellenzékiben, meg kell őrizni a hitelességet és nem utolsó sorban, ügyesen is kell kampányolni. Az MKP az a párt, amelynek a legstabüabb a támogatói köre, így a kampánya is a legkevésbé befolyásolja az elért eredményt. A júniusi választások kimenetele mindenképpen jónak mondható az MKP szempontjából, hiszen sikerült megőrizni a húsz, a magyarság hivatalos számarányát meghaladó parlamenti képviselőt, de az eredmény jobb is lehetett volna. A hatalom elkoptat és egy kicsit korrumpál. Az elmúlt nyolc évben érvényes volt ez az MKP esetében is. A sajtó gyakran ünnepelte, mint a választási programja megvalósításában legsikeresebb pártot, de a vidéki magyarság érdekében még sok-sok problémát kell megoldani. Mindenesetre az MKP-tól egyelőre ennyire tellett. 2006 valamiképp mégis fordulópont volt: az eddigi tapasztalatok alapján arra lehetett számítani, hogy a magyarság nagyobb mértékben járul az urnákhoz és túlnyomó részben a magyar jelölteket támogatja, ami most megdőlni látszik, nyáron is, télen is. Júniusban volt olyan elemző, aki az előbb említettek alapján akár 15%-ot is prognosztizált az MKP-nek, decemberben pedig, hiába az országos átlagnál magasabb részvétel, mégis csak kevesebb, a párt által jelölt polgármestert választottak meg.Hogy hol a hiba, még korai megmondani, de valamin változtatni kell, az biztos. Ami az MKP külső megnyilvánulását illeti már most is látható, hogy állandó, ma már akut probléma az MKP vezető politikusainak járatlansága a szónoklás illetve a helyes magyar beszéd területén. Az MKP mindeddig nem tartotta fontosnak, hogy építsen erre a meggyőzésnek évezredek óta használatos módjára. A Magyar Koalíció Pártja kampányában, most is és fél éve is, egyszerű, hagyományos eszközöket használt, nem rukkolt elő valamüyen eredeti megoldással. A hangsúlyt az eredményekre és a további célok elérésére fektette. Jól mutatták ezt a plakátok is, amelyek nem voltak retusálva - összehasonlítva néhány konkurens már-már babaszerű plakátjaival. Ami nyáron más volt az eddigiekhez képest az egyéni jelöltek nagyobb propagálása az elsőbbségi szavazatok felértékelődése miatt. Az ősz legnagyobb próbatételét pedig leginkább az egymás ellen való kampányolás jelentette. Hogy a sikerhez alapvetően a hiteles politizálás vezet, nem vitás. Ám az arculattervezés vagy a politikai marketing alapvető fogalmak, a korábbi választásokon már Magyarországon is nyúltak ezek eszközeikhez, és ezzel sikerült akár egy-egy politikus jellembeli vonásain is módosítani. Az MKP-nak előbb-utóbb ki kell emelkednie eddigi provincialitásából, s rá kell ébrednie, hogy a szlovákiai magyar választóért is meg kell küzdeni. TALLÓZÓ AFP Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter „büszke”, hogy hozzájárult Szaddám Húszéin iraki diktátor megbuktatásához és nem bánja az kaki háborút sem. Rice a francia hírügynökségnek adott interjúban kifejtette: „Nem hogy nem bánom, hogy részt vettem Irak felszabadításában és Húszéin megdöntésében, hanem nagyon büszke vagyok, hogy országon segített 25 millió kakinak megszabadulni egy zsarnoktól”. (mti) S
