Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-07 / 281. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Thaly és Rákóczi 1906-2006 Pozsony. „Évszázados történet, Thaly és Rákóczi 1906-2006” címmel nyílik kiállítás ma 16 órakor a Brámer-kűriában a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum és a debreceni Déri Múzeum közös rendezésében. A kiállítást dr. Peter Maráky, a Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója és Vargáné dr. Szathmári Ibolya megyei múzeumigazgató (Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága) nyitja meg. Közreműködik Reiter István, (ú) Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órakor mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Popély Árpád A (cseh) szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992 című kötetét. A könyvet a szerző, valamint Simon Attila történész mutatja be. (ú) Muzsikáló Manóház Pozsony. Kövesdi Károly Manóház című gyermekverskötetéből választott ki tíz verset Bállá Igor, és megzenésítette őket. A kicsiknek Szóló megzenésített versek CD-n is megjelentek, a hanghordozó bemutatója holnap 18 órakor lesz a Cafe e cafe kávéházban, (ú) Kanadai karmester a Redutban Pozsony. Charles Olivieri-Munroe kanadai karmester vezényli ma 19 órától a Szlovák Filharmonikusokat a Redutban. A programban Otto Nicolai, Antonín Dvorak, Csajkovszkij és Johannes Bramhs művei szerepelnek, (sita) Thomas Bernhard regénye 40 év elteltével magyarul Megzavarodás MTl-JELENTÉS Budapest. Megzavarodás címmel, csaknem negyven évvel a német nyelvű megjelenés után látott napvilágot magyarul Thomas Bernhard osztrák író regénye a Kalligram Kiadó gondozásában. A kötet magyar kiadása csaknem negyvenéves hiányt pótol, az 1967- ben született regény valószínűleg eddig elkerülte a kiadók figyelmét - mondta a mű fordítója. Adamik Lajos szerint Bernhardnak még mintegy négy-öt kötetre való, kevésbé ismert nagyelbeszélése, kisprózája és drámája vár magyar megjelenésre. A szerzőtől a Kalligram jelentette meg tavaly magyarul a Kioltás című regényét is. A kiadó célja, hogy közreadja a modem osztrák próza egyik legjelesebb képviselőjének további, magyarul még nem olvasható írásait - mondta Ágoston Attila, a kiadó vezetője. Hozzátette: a kiadó a magyar megjelenéssel egy időben adja ki a Megzavarodás (Verstörung) című regényt Szlovákiában, ahol szintén először olvashatja a művet szlovák nyelven a közönség. Thomas Bernhard regényének korszakos jelentőségét 1967-ben a kritika azonnal fölismerte, Peter Handke író az új osztrák próza legfontosabb dokumentumaként üdvözölte - írta ismertetőjében a Kalligram. A különleges grafikával díszített borítójú könyv elbeTI trofflíis Bi-rwwrö Megzavarodás V ej»fa flllr r •fi . *v; 1 Äi* 0 4*rv 1 1 ff xMWh ,-^jf szélője egy stájerországi bányamérnök-növendék fiú, aki járási orvos apjával közösen utazva „a betegségek és perverziók tarka tárházán átjut el a megalomániás- rögeszmés Saurau herceg egyetlen lélegzetre előadott, százoldalas monológjáig” - összegezte a történetet a kiadó. Az 1945 utáni osztrák irodalom „fenegyereke”, Thomas Bernhard 1931-ben Hollandiában született, már fiatal korában több kötetnyi verset írt. A főként prózaíróként és színdarabok szerzőjeként ismert alkotó első regénye 1963-ban jelent meg Fagy címmel. Thomas Bernhard stílusa nagy hatással volt többek között Kertész Imre és Esterházy Péter munkásságára is. A 20. századi szlovák képzőművészetből kínál ízelítőt a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása Pozsonyban. Képünkön Milan Pastéka 1960- ban készült Család című festménye. Kösz, megvagyok című interjúkötetében Gérard Depardieu mindenről leplezetlenül beszél Lényegében mindenkit tönkretett GERARD DEPARDIEU KÖSZ, MEGVAGYOK. K BESZÉLGETÉSEK LAURENT NEUMANN-NAL jÁ Studio Ubri KÖnyvmuhlfJr © Találó idézettel kezdi Gérard Depardieu-vel folytatott interjúsorozatát Laurent Neumann. Oscar Wilde szavaival céloz a francia és az egyetemes filmművészet kultikus alakjának életvitelére: „A mértéktartás végzetes. Semmi sem olyan üdvös, mint a mértéktelenség.” SZABÓ G. LÁSZLÓ De mire idáig jutunk a lapozgatásban, addigra már azt is leszögezi a szerző: Depardieu habzsolja az ételeket, az italokat, a szerepeket, és habzsolja a pillanatokat. Imád nagyokat marhulni. Komolyan bólogat, majd hirtelen kirobban belőle a nevetés. A létezés féktelen boldogsága. Párizsban, a színész lakásában, csaknem négyéves próbálkozás után sikerült Neumann-nak szóra, illetve könyvre bírni Depardieu-t, aki végül is a gyerekei és a barátai miatt ment bele a több tételes beszélgetésbe, értük vállalta a „kitakarózást”, ezt a 250 oldalas vallomást - ha már írni sosincs ideje. Karrieijéről, bonyolult magánéletéről beszél féktelen őszinteséggel, hogy elmondhassa végre a maga igazát. Nem játszik, nem alakít az oldalakon. Nem „önigazol”. Megszerettetni sem akarja magát azokkal, akik eddig csak fenntartásokkal tudták elfogadni őt. Egyszerűen azt adja, aki. Ez most az ő szövege, az ő személyes mondanivalója. Hasonló tettre 1988-ban szánta el magát. Titkos leveleim című könyvében akkor a szüleihez és a feleségéhez fordult, miközben kollégáihoz, például a tragikus hirtelenséggel elhunyt Patrick Dewaere- hez, régi pályatársához, Catherine Deneuve-hoz, s gyakori rendezőjéhez, Maurice Pialathoz szólt. A Levelek óta azonban hallgatott. Most azért döntött e könyv mellett, mert az évek múlásával egyre nehezebben tudja szavakba önteni, megfogalmazni azt, amit legbelül érez. Ebben lelt nagyszerű segítőtársra Laurent Neumann személyében. Rögtön az első oldalakon ki is mondja azt, amit eddig soha: .Lényegében tönkretettem mindenkit, akit szeretek.” Ezzel együtt mégis egészen jól van. Csak már nincs benne annyi energia, mint harminc-negyvenéves korában. Nevelést az utcától kapott. Mint állítja: nem is volt kamaszkora. Már gyerekként olyan volt, mint egy felnőtt, a felnőttek minden erejével és hibájával. Nyolcévesen már kimaradt otthonról. Éjnek idején fogta magát, és elment a vásári vurstliba. Az egész éjszakát szülővárosa, a chateauroux-i bázis amerikai katonáival töltötte. Soha semmi nem volt tilos számára, a szülei semmitől sem tiltották, ezért a gyerekkorából közvetlenül a felnőttkorba lépett át, s a kamaszkorát jóval később élte meg. Színészi pályája a hatvanas évek második felében kezdődött el, miután Párizsba került. Azt megelőzően kereskedelmi ügynökként dolgozott vidéken - írják róla a lexikonok. A teljes igazság az ő szájából másképp hangzik: miközben ta- nonc volt egy nyomdában, a NATO amerikai légibázisának katonáival seftelt. Mindennel üzletelt, amivel csak lehetett: whiskyvel, cigarettával, amerikai ingekkel, farmernadrágokkal, sőt még benzinnel is, amit kannában lopott. Ment ez egészen addig, amíg az egyik,.közvetítő” be nem köpte őt. Három hétig tartották őrizetben, de akkoriban már autólopásért is ült párszor. Később, amikor Párizsba került, és a nagy Jean Gabin kis pártfogoltja volt, prostikkal és transzvesztitákkal haverkodott, de gazdagéknál, nagypolgári körökben is jól érezte magát. „Ez" a kaméleon énem - úja -, bárhol, bárkivel...” Huszonnégy évesen már két gyerek apja. Fia, Guillaume, aki ugyancsak színész, vad gyerek volt, már kamaszkorát megelőzően kokózott és füvezett. Depardieu őszintén beszél kettőjük problémás kapcsolatáról. Aztán azt is bevallja: Patrick Dewaere-rel ő is kipróbálta a heroint. „Bivalyerős szervezetem volt, bármit elnyeltem.” Külön fejezetben beszél Marguerite Duras-ról és Jeanne Mo- reau-ról. „Az emberek elvont értelmiséginek tartották Duras-t, mert hosszú, talányos hallgatásai voltak. De engem soha nem bátortalam- tott el. Egyszerű, igazi nő volt, aki a földön járt, a valóságos dolgokhoz ragaszkodott. Nem a francia irodalom egyik kiemelkedő alakja ült velem szemben, hanem egy nő, akivel szót értettem. A fiával kissé durván bánt, velem mindig nagyon kedves, nagyon gyengéd volt, egyenesen védelmező... Fia kissé magányosnak éreztem magam, egyből Marguerite-hez rohantam. Aztán bekopogtam Jeanne Moreau-hoz. Több voltam barátnál - ha úgy tetszik, amolyan bizalmas voltam. Afféle nagy testvér.” Patrick Dewaere ugyanilyen biztos pont volt az életében, mint ők ketten. „Jól kijöttünk. Szülte egy húron pendül- tünk... olyanok voltunk, mint két vad kutya, amikor kieresztik őket a természetbe. De kettőnk közül ő volt a törékenyebb, a sebezhetőbb. Patrick amolyan nebáncsvirág volt. Az élet nagy sebesültje, végtelenül érzékeny. Nem volt önbizalma, kételkedett a vonzerejében, a tehetségében. Nagyon nehezen tudtam csak elhitetni vele, hogy téved. Amikor közölték velem a halálhírét, még csak meg sem döbbentem. Egyeden könnycseppet sem hullattam, nem ért váradanul a dolog.” A Tojástánc bemutatója után, amelyben együtt játszottak, a francia fűm ügyeletes csirkefogója lett Gérard Depardieu. Ő volt a lázadó, aki megjárta a börtönt, a dutyi ugyanúgy ott volt a bűnlajstromán, múlt ezeregy hódítása. Az Érzelmek zűrzavara című fejezetben Neumann Sharon Stone egyik nyilatkozatából idéz, amelyben Hollywood vampja azt mondja: „Szívesen hagynám, hogy Gérard Depardieu elkapjon tíz percre egy félreeső utcában. Imádom, hogy van benne valami parasztos.” Múe az érintett: „Ki erről fantáziái, ki arról! Találkoztam Sharon Stone-nal és a legtöbb nagy hollywoodi sztárral. De engem nem könnyű megkapni.” A könyv számunkra kétségkívül legizgalmasabb része az a két oldal, amelyben Vladimú Meciar meghívását ecseteli. Emlékeztetőül: 1998. szeptember 20-án Depardieu Claudia Schiffer társaságában azért utazott Szlovákiába, hogy a volt miniszterelnök mellett kampányoljon. „Hogyan követhettél el ekkora baklövést, mit kerestél egy ilyen populista vezető mellett? Talán pénzt kaptál érte?” - teszi fel a kérdést Neumann. És Depardieu mea cul- pázik. Szégyenkezve. Erősen szégyenkezve. Szó szerint idézem: „Vladimír Meciar nemhogy populista, de még annál is rosszabb: igazi fasiszta, Le Pen kiónja. A gond csak az, hogy erre túl későn jöttem rá. A Meciar-ügy nagy hülyeség volt. Óriási hülyeség, és keservesen megbántam.” Es elárulja: egy francia közvetítő beszélte rá az útra. Ö meg arra gondolt, köt néhány remek üzletet, s eladja a borát. Csakhogy nem ez történt. Még a borászok is Meciar- pártiak voltak. De mint ígéri: tanult a dologból. Soha többé nem adja az arcát hasonló rirkuszhoz. S bevallja: pénzt pedig igenis kapott a szlovákoktól. Fel is tüntette az adóbevallásában. Nem kis összeg volt. De Gaulle, Mitterand, Jacques Chúac is szóba kerül a könyvben. Múlt ahogy az is: Depardieu hosz- szú éveken át pénzelte a francia kommunista pártot. Tette ezt apja emlékére, aki sem írni, sem olvasni nem tudott, s mozgalmár sem volt, ám az ő szemében ez a párt testesített meg bizonyos értékeket, tiszteletet érdemlő eszményeket. Húsz évvel ezelőtt azonban, amikor filmre rendezi Moüére Tartuffe-jét, maga Depardieu azt nyilatkozza: „Ma már csak egy analfabéta lehet kommunista.” Szókimondó, zabolátlan természetű, Javíthatatlan” művész könyve a Kösz, megvagyok. Vigyáz, hogy ne tűnjön benne szörnyetegnek, ám a „rendes fickó” szerepétől is óvja magát. Olyannak látjuk, amilyen, és ez a legértékesebb „alakítása”. Holnap kezdődik Szepsiben a 36. Fábry Napok - ezúttal napi aktualitású témák szerepelnek a programban A politika és az irodalom jegyében KOZSÁR ZSUZSANNA A hét végén tartják Szepsiben a 36. Fábry Zoltán Napokat. Ezúttal napi aktualitású témát találtak a szervezők - a helyhatósági választásokat, a kisebbségi magyarság szemszögéből nézve. A kétnapos rendezvényről azonban nem fog hiányozni az irodalom sem, valamint látható lesz egy fotókiállítás. A rendezvény elejét-végét Fábry Zoltán stószi szülőházának és sú- jának, valamint szepsi köztéri szobrának koszorúzása fémjelzi. A Fábry Napok holnap délután háromkor Stószon kezdődik, az érdeklődők bepillanthatnak az úó hajdani szobáiba, megcsodálhatják hatalmas könyvtárát, ellátogathatnak sírjához is. Ezután az új szepsi vállalkozói ház kínál látnivalót a résztvevőknek, Szilágyi László budapesti fotóit tekinthetik meg az 1956-os forradalomról. Az úodalom jegyében folytatódik az este, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete jóvoltából. A városi könyvtárban 17.30-kor Podma- niczky Szilárd magyarországi hóval Juhász Katalin beszélget úoda- lomról és kultúráról, gyermekkorról és felnőttkorról, városról és faluról, és részletek hangzanak el az Idegpályáim emlékezete című új kötetből. Podmaniczky fotózik és rajzol is, gyermekkori álma a csillagászat. Eddig három filmben dolgozott úóként, idén a hollandiai Mikes Kelemen Körtől a Magyar Irodalmi Figyelő díjat nyerte el. Idegpályáim emlékezete című no- velláskötetének már az alcíme is sokat elárul: novellák falusi gyerekkorról. A kötetet sajátos humor jellemzi, megtudhatjuk belőle például, hogyan kergette fára az írót egy tehén, hogyan szúrta le magát az ollóval, vagy miért nem raktak alá ugrószőnyeget a gerendagyakorlat alatt. Szombaton délelőtt a vállalkozói házban előadásokat hallhat a közönség a vajdasági, kárpátaljai, romániai, magyarországi választásokról. A hazai szakemberek közül Bauer Edit európai parlamenti képviselő Európa választásairól, Zacharias István szepsi polgármester pedig az idei hely- hatósági választásokról és az ön- kormányzatok szerepéről ad elő. Délután a rendezvényt szervező szepsi Csemadok-alapszervezet szívesen látja a résztvevőket egy borkóstolással egybekötött kötetlen beszélgetésre a Csemadok szepsi székházában.
