Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-07 / 281. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 7. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Tévé a vajdasági magyaroknak A szerbiai Újvidéken tegnap felavatták az elsősorban a délbácskai szórványvidékeken élő magyarságnak műsort szolgáltató Mozaik Televízió modem technikával felszerelt új helyiségeit. A Mozaik tévé napi 24 órában sugároz adást, amelyből 2-3 óra saját gyártás, a többit magyarországi televízióktól - elsősorban a Hálózat tévétől, az ATV-től és a Duna Televíziótól veszi át. A szabadkai Pannon Televízió után a második vajdasági magyar televízió civil műsorszolgáltatóként, nonprofit szervezetként működik. Elsősorban a magyar kormány támogatja, de kap segítséget a vajdasági és a szerb kormánytól, az újvidéki önkormányzattól és magyar vállalkozóktól is. A 290 000 vajdasági magyarnak mintegy 40 százaléka szórványvidékeken él, s közülük 80 ezer Dél- Bácskában, a Szerémségben, Közép- és Dél-Bánátban, ahol sem a magyarországi földi adók, sem a vajdasági magyar önkormányzatok tévéadásai nem nézhetők. (MTI) Elindul a „francia CNN” Tegnap este kezdte meg adását az első nemzetközi francia hírtévé, a France 24. A kétnyelvű (angol-francia) és 2007-től napi négyórányi adást arabul is kínáló ingyenes hírtévé műholdon és kábelen is fogható lesz 90 ország 80 millió háztartásában Európában, a Közel- és Közép-Keleten, valamint Afrikában. A Jacques Chirac francia államfő kezdeményezésére létrejött, 24 órában sugárzó hírtévé célja a nemzetközi hírek „francia szemmel” való bemutatása. Gérard Saint-Paul hírigazgató szerint ez nem azt jelenti, hogy a France 24 Franciaország hangja kíván lenni, hanem hogy a CNN amerikai hangjával szemben a francia köztársaság alapértékeinek szellemében kívánja kiszélesíteni a nézők látószögét a párbeszéd, a tolerancia és a mások tiszteletének jegyében. (MTI) Moszkva és az EBESZ jövője Oroszország első ízben nyíltan megkérdőjelezte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jövőjét és saját tagságát a szervezetben, ami a hidegháborús idők megosztottságához térítheti vissza Európát és a világot - kommentálta borúsan a moszkvai Kommerszant az EBESZ ismét eredménytelenül zárult évzáró külügyminiszteri konferenciáját. Az EBESZ nem foglalkozhat kizárólag az emberi dimenzióval - ismételte meg Lavrov az orosz pozíciót, amely szerint a szervezet tevékenységének súlypontját vissza kell billenteni a katonai-politikai és a gazdasági együttműködés felé. Az EBESZ-iroda megfigyelői rendre másképpen ítélik meg a szovjet utódállamokban rendezett választásokat, mint a posztszovjet Független Államok Közösségének (FÁK) küldöttei. (m)- Hogy nem szégyenli magát! Most, hogy ilyen szolidáris kormányunk van... (Peter Gossónyi karikatúrája) Tüntetést szerveznek Erdélyben a két kolozsvári magyar oktató kizárása ellen Irritáló magyar feliratok Tüntetést hirdettek meg Erdélyben a Babes-Bolyai Tu- dományegyetem(BBTE) két magyar oktatójának kizárása elleni tiltakozásként. Pósa Tibor, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke bejelentette, a megmozdulásra ma délután ötkor, Kolozsvár központjában kerül sor. MT1-1SMERTETŐ Az egyetemen november 23-án a két magyar oktató, Hantz Péter és Kovács Lehel - összhangban az egyetem szenátusának érvényben lévő határozatával - megpróbált néhány magyar nyelvű feliratot kitűzni, mint például Tilos a dohányzás, vagy Magyar Irodalomelméleti Tanszék. Az oktatókat ebben az egyetemi őrség megakadályozta, néhány nap múlva pedig elbocsátották őket. Tiltakozásul több egyetemi oktató és két magyar rektorhelyettes lemondott tisztségéről. A megmozdulást hirdető felhívásban a szervezők emlékeztetnek, hogy a kolozsvári egyetemen annak ellenére sincsenek többnyelvű feliratok, hogy az egyetem legfőbb döntéshozó testületé, a szenátus korábban elfogadott egy erre vonatkozó határozatot. Kovács Lehel -, aki a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke is - beszámolt arról, hogy a BBTE Bölcsészettudományi Karán már szerdán felszerelhetnek magyar és német nyelvű táblákat, miután a magyar oktatók ígéretet kaptak a román dékántól arra, hogy engedélyezi a feliratok elhelyezését. Megfigyelők szerint a két oktató kizárása legutóbb az 1990-es évek elején tapasztalt szolidaritást váltott ki a romániai magyar közösségben. A Transindex internetes hírportál egy közleményt tett közzé, amelyben elítéli a két oktató kizárását. A szöveget Romániából és Magyarországról körülbelül tízezren írták alá. A két oktató menesztése után lemondott magyar rektorhelyettesek helye továbbra is betöltetlen. Az egyetem rektora tudomásul vette Salat Levente és Nagy László lemondását, majd felkérte a magyar oktatókat, hogy javasoljanak két új jelöltet. Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozata ügyeinek rendezésével megbízott ideiglenes bizottság tagja a Bölcsészettudományi Karon tervezett magyar és német nyelvű táblák esedeges elhelyezéséről az MTI-nek elmondta: fontos gesztus a kar vezetőségének részéről, de az eredeti döntés a helyiségek teljes körű kétnyelvű feliratozásáról szól. Hozzátette: az sincs rendjén, hogy az egyetem nem a saját költségén rendezi a kérdést, hanem a BKB által készített tábláknak ad helyet. Magyarország tiltakozik Egyhangúlag fogadta el tegnap a magyar Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága azt az állásfoglalást, amelyben szolidaritását fejezi ki a Babes-Bolyai Egyetemről elbocsátott két magyar oktatóval. A dokumentumban egyben rögzítik, hogy a bizottság aggodalommal figyeli a történteket. Hiller István oktatási miniszter levélben fordult Mihail Hardau román kollégájához a kolozsvári egyetemen történtekkel kapcsolatban azt kérve tőle, hogy vesse latba tekintélyét a helyzet rendezése érdekében, (m) VISSZATEKINTŐ 65 éve volt a Pearl Harbor-i támadás MT1-HÁTTÉR Pearl Harbor amerikai flottatámaszpont elleni meglepetésszerű légi és tengeri támadásával Japán hatvanöt évvel ezelőtt, 1941. december 7-én nyitotta meg a második világháború csendes-óceáni frontját. A hadászati fontosságú főbázison néhány óra alatt amerikai repülőgép-anyahajók, cirkálók, csatahajók egész sora, valamint közel háromszáz harci repülőgép semmisült meg. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia másnap, 1941. december 8-án hadat üzent Japánnak. (Anglia 1939. szeptember 3-án került hadiállapotba Németországgal, mely utóbbi csak 1941. december 11-én, négy nappal Pearl Harbor után üzent hadat az Egyesült Államoknak.) Pearl Harbor (magyarul „Gyöngy Kikötő”) a Csendes-óceán közepén fekvő Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu-n található, az Egyesült Államok nyugati partjától mintegy négyezer, Japántól mintegy hatezer kilométerre. Ugyanezen a szigeten van Honolulu, a szigetcsoport székhelye. Az Egyesült Államok 1898-ban annektálta a térséget, és katonai-haditengerészeti támaszpontok egész sorát telepítette ide. Geoffrey Regan hadtörténész Pearl Harbour után ötven évvel, 1991-ben Londonban Hadászati balfogások címmel megjelent könyvében említést tett arról a vitáról, hogy vajon Roosevelt elnök tudatosan engedte-e a japánoknak, hogy ők mérjék az első csapást, amely lehetővé tenné számára, hogy egységes országot vigyen háborúba Japán és Németország ellen. „Bármi legyen is az igazság - ez talán soha nem derül ki -, a Hawaii-szigeteken tartózkodó amerikai parancsnokok szerint ők semmit sem tudtak a fenyegető veszélyről. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán közötti feszült viszony ellenére a Pearl Harbor-i hatóságok csak félintézkedéseket tettek a jól ismert japán specialitás - a meglepetésszerű támadás - ellen” - állapította meg a könyv szerzője. Regan így ír a támadás napjáról: „A japánok vasárnap támadtak, talán abból a feltételezésből kiindulva, hogy az amerikaiaknál ez a pihenőnap, és a parancsnokok emiatt nem lesznek a helyükön. Mivel 96 hajó volt a kikötőben, és mivel küszöbön állt a háború kitörése, azt hihetnénk, hogy a japánok tévedtek. Nem. Amikor az Oahu északi csücskén található radarállomás azonosíthatatlan jeleket észlelt a képernyőn, a szolgálatban lévő tiszt még a gondolatát is elutasította annak, hogy azok japán bombázók lennének. Amerika nagy árat fizetett a katona magabiztosságáért. A tényleges felelősség azonban a washingtoni politikusoké és a Hawaiin tartózkodó parancsnokoké, akik figyelmen kívül hagyták az elhárítás jelentéseit” - vonta le a következtetést az angol hadtörténész-szerző. KOMMENTÁR Miszter Nyet feltámadt MAL1NÁK ISTVÁN Hónapok óta vezető téma az amerikai médiában, hogy gyökeresen változtatni kell az Irak-politikán, a témához természetesen mindenki hozzászól és tanácsokat ad. Létrehozták a kétpárti Baker-bizottsá- got is, amelynek ajánlásait hivatalosan tegnap tették közzé, de már jó ideje folyik a részletek kiszivárogtatása. Nem kapnak viszont kellő figyelmet azok az elemzők, akik szerint Oroszország a világ számos térségében mindinkább Amerika ellenségeként viselkedik, s ezért a Kremlhez fűződő viszony felülvizsgálatát sürgetik. Adjuk össze a kettőt. Az Irak-politika módosulása az egész közel- közép-keleti politika módosulása nélkül elképzelhetetlen. Az USA Moszkva-politikájának még szerteágazóbb vonzatai vannak, ha csak azt vesszük figyelembe, hol mindenütt tart be Moszkva Washingtonnak, akkor a Perzsa-öböltől Ázsián keresztül egész Latin- Amerikáig teijedő térségről beszélhetünk. De Európa sem hagyható ki. Tekintettel arra, ami az utóbbi években az EU-orosz kapcsolatokban történik, Washingtonnak át kell gondolnia - pozitív értelemben, jobbító szándékkal - kapcsolatrendszerét hagyományos szövetségesével, (Nyugat-)Európával. A következtetés: nemcsak egy szűkén értelmezett Irak- vagy Moszkva-politikát kell átgondolni. Az egész amerikai külpolitikában kellene átértékelni a hangsúlyokat, ami a hidegháború vége és a kommunizmus összeomlása utáni eufóriában nem történt meg, 2001. szeptember 11. után pedig már nem is volt rá idő. Csak foltozgatás történt, sok esetben elvtelen alkukkal, azon az alapon, hogy a cél szentesíti az eszközt. A feladat óriási, hosszú távú, pártok feletti és nem szabadna valami újabb ad hoc bizottságra bízni. Moszkva Venezuelának egymilliárd dollárért szállít fegyvert, az őrült Chávez azon lelkendezik, hogy már amerikai anyahajók elsüllyesztésére is képes lesz. Ennél is nagyobbak az orosz-kínai fegyverüzletek, s ők ketten akadályozzák meg Ázsiában az észak-koreai, az Öbölben pedig az iráni rezsim atomprogramja miatti kemény szankcionálását. Kivitelezőként Moszkva az iráni atomprogram legnagyobb haszonélvezője. Politkovszkaja és Litvinyenko meggyilkolása pedig azt üzeni, mindenki így jár, aki keresztezi a Kreml útját. Az pedig, amit az orosz külügyminiszter a héten az EBESZ-ben produkált, kísértetiesen emlékeztetett a híres szovjet külügyminiszter, a Nyugaton csak Miszter Nyernek nevezett Andrej Gromiko retorikájára. Lavrov szerint az EBESZ túl sokat foglalkozik az emberi jogokkal, a Nyugat ne avatkozzon be a posztszovjet térségbe, ne támogassa a demokratikus erőket Grúziában és Ukrajnában, ne bántsa Luka- senkót és így tovább. Az energiával megzsarolható Európa nem fog fellépni - legalábbis egyedül nem - az egyre agresszívabb orosz terjeszkedéssel szemben. Ezért kell az új amerikai külpolitika. JEGYZET Srebrenica GAZDAG JÓZSEF Pálinkával kínálták. Katona létére reszketett, mint a nyárfalevél. Behúzott nyakkal állt, mint aki szégyelli magát, mint aki elnézést kér, hogy egyáltalán jelen van. Dadogva helyeselt minden felvetésre, katonai zubbonyának gallérja fölött csak egy bólogató fej látszott. A kézi kamerával felvett filmen is látszott: ez az ember nem csupán gyáva, hanem fél. Reszket. Be van szarva. A Srebrenicában állomásozó holland békefenntartók parancsnoka volt ő, Tom Kanemans ezredes. S hogy kivel koccintott? Ratko Mladiccsal, a boszniai szerb hadsereg tábornokával. 1995júliusa volt. Emlékeznek még hol nyaraltak akkor? Akkor, amikor a délszláv háborúk legkegyetlenebb mészárlása zajlott a Srebrenica körüli erdőkben? Mladics csapatai ugyanis a béke- fenntartókkal folytatott „egyoldalú” tárgyalás után elfoglalták a boszniai Srebrenicát. A várost, amelyet korábban az ENSZ védett övezetté nyilvánított. Az alku része volt az is, hogy a civil lakosság sértetlenül távozhat. Ezért amikor a szerb csapatok érkezésének hírére a bosnyá- kok a UNPROFOR-bázis felé menekültek, mintegy húszezren kint rekedtek. Buszkaravánok vártak rájuk, a szerbek azonban a városon kívüli ellenőrző pontokon leszállították a buszokról a férfiakat, de még a fiúkat is. Ugyanaz lett a sorsuk, mint az erdőkön át menekülőknek, akiket levadásztak. Azokban a napokban Mladics emberei nyolcezer bosnyák civilt végeztek ki. Az áldozatok egy részét a nehezebb azonosítás miatt lefejezték és feldarabolták, maradványaikat pedig buldózerekkel kaparták be a tömegsírokba. A bestiális gyilkosságok természetesen Isten nevében történtek - akadt olyan pravoszláv pap (egy szerémségi kolostor elöljárója), aki megáldotta a Skorpió nevű kivégzőosztag tagjait, hogy azok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében mészárolják le a srebrenicai kamaszokat. A „skorpiók” teli szájjal röhögtek a hátrakötözött kezű fiúkon („te, nézd már, ez behugyozott!”), majd tarkón lőtték őket - ilyen videofelvételt mutattak be tavaly nyáron a Müosevics-per vádanyagaként. A szerbek néhány nap alatt a 12-16 éves srebrenciai fiúk egész generációját kiirtották. A holland békefenntartóknak is sejteniük kellett, mit jelent a hegyekből hallatszó folyamatos fegyverropogás. Mindez azonban nem zavarta őket: akkor már tudták, hogy missziójuk - Istennek hála! - véget ért, elhagyhatják a Srebrenicának nevezett poklot. Karon fogták hát egymást, úgy táncoltak az asztalok körül, s mindezt még kamerával is rögzítették. Zenés-tán- cos-dalolós UNPROFOR-buli, háttérben népirtással. Ezeket a békefenntartókat hétfőn kitüntette a holland védelmi miniszter. Indoklása szerint „rendkívül nehéz” körülmények között szolgáltak, s igazságtalanul vádolták őket tétlenséggel. Erre incsenek szavak. Csak az értetlenség, a döbbenet, a hányinger, a düh marad.
