Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-04 / 254. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 4. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Az anyós temetése HALKO JÓZSEF A temetők fénybe burkolózó sírjainak látványa az elmúlt napokban egyre égetőbben emlékeztetett a halál kérdésére és arra az elképzelésre, hogy minden egyes sírhant alatt legalább egy ember fekszik - összességében az egyének milliói, saját személyes történetükkel, kapcsolataikkal és titkaikkal. Milliók, akik életüket drámai agóniával fejezték be, eseúeg csendesen, alig észrevehetően távoztak az élők köréből. És minden egyes villogó mécses arról árulkodik, hogy ezekről az elhunytakról legalább valaki megemlékezett. Az élők és az elhunyt kapcsolatáról már a temetés atmoszférájából is következtethetünk: hogy valóban jó ember halt-e meg, aki életével gazdagította a környezetét, vagy egy összeférheteden és agresszív alak, aki csupán megkeserítette a körülötte élők mindennapjait. A jó emberek temetése méltóság- teljes, és a maga különös módján még ünnepélyes is. Soha nem felejtem el egy idősebb hölgy temetését. Amikor befejeztem a szertartást, az elhunyt menye lépett a mikrofonhoz. Életemben először hallottam egy meny által elmondott, anyósról szóló nekrológot. És az is lehet, hogy először voltam fültanúja annak, hogy egy anyósról ilyen végtelen dicsérettel beszélnek. A nekrológban egy kiváló anyóst méltattak, aki a fia házasságába soha nem avatkozott bele, ám ha kérték, mindig tudott hasznos tanáccsal szolgálni. Anyja volt a menyének is, még ha diszkréten a háttérben húzódott is meg, támasza volt a megfelelő időben a megfelelő helyen. Ez a temetés egy híres aforizmát idéz fel: „Amikor megszülettél, mindenki mosolygott, csak te sírtál; éld úgy az életed, hogy ha el kell hagynod a földi létet, te mosolyoghass, és a többiek síijanak.” A következő stádium, amikor a többiek is legalább belülről mosolyognak, bízva abban, hogy a hozzátartozójuk már a Teremtőnél van, hogy a szeretettel megtöltött életútja már betetőződött azáltal, hogy biztosan találkozott az igaz szeretet egyeden forrásával, magával az Istennel. Nem véledenül olvasnak az e vasárnapi evangéliumban az egyeden, örök élethez vezető útról: az Istenhez és a felebarátainkhoz fűződő szeretetről. Amikor is Jézust megkérdezték, melyik parancsolat a legfontosabb, azt válaszolta, hogy „az Istent szeretni teljes szívünkből, teljes lelkűnkből, teljes elménkből és teljes erőnkből”, ugyanakkor „szeretni felebarátunkat, mint saját magunkat” (Mt 22, 37). Ezek az igazi kulcsok a mennyei királyságtól, amelyek semmiféle felemásságot nem viselnek el: az Isten az egész embert akaija lefoglalni és besugározni létének minden vonatkozásában - a szívét, tehát az akaratát; a lelkét, tehát a szellemiségét; az elméjét, vagyis az intellektuális aktivitását és végül az akaratát, amely teljes erejéből elkötelezettséget igényel. Szóval ha egyszer az Úrnak „teljesen” el kell fogadnia bennünket, nekünk magunknak kell előre „teljesen” befogadnunk őt - nemcsak elméletben, hanem a mindennapi gyakorlatban is. Az pedig a körülöttünk élő konkrét embereket érinti: ezért egyenjogú a másik parancsolat is, azaz úgy kell szeretnünk őket, mint saját magunkat. Ez a tökéletes megfogalmazás senkinek nem bocsátja meg azt a kimagyarázkodást, hogy nem tudja, miként kell szeretni. Hogy egyértelmű legyen, hogy az ilyen radikális szeretet- re serkentő felszólítás valóban megvalósítható, ezekben a napokban a sírokra helyezett mécseseken kívül még további fények is világítottak: a szentek fényei a mindenszentek ünnepére. Hiszen ők voltak azok, akik a saját életükkel bebizonyították Jézus legfőbb parancsolatának megvalósíthatóságát. A mindenszentek ünnepe és az azt követő halottak napja tehát szorosan kapcsolódik egymáshoz: az első a földöntúli élet végtelenségére, a második a földi élet ideiglenességére utal. A szeretetet művelni a földi élet minden egyes pillanatában az egyeden út ahhoz, hogy az isteni királyságban elérjük az örökkévaló jelenlétet. A szerző római katolikus pap ZÖLD OTTHONUNK A zámiától a palackcserjéig CSALÁDI KISKERTÉSZ A növényeket ápolni, szaporítani sok nő hobbija. Az újra való fogékonyság főleg az éppen első lakásukba beköltöző családokra jellemző - érdemes nekik egy-két különlegesebb virágot is beszerezni. Szeldelt levelű palackcserje A legújabb divatnövények közé tartozik a karéjos zárnia, amely élő kövületnek számít, mert ősei már a dinoszauruszok korában jelen voltak a Földön. Kis modern lakásokba ajánlják. Ugyancsak különleges látványt nyújt a szeldelt levelű palackcserje, amely kitűnően fejlődik olyan lakásban, ahol a kaktuszok is jól érzik magukat, (m) Karéjos zárnia Nem tud különbséget tenni emlékei és a fantázia szülte képzelgés között Jaj, füllent a gyerekem! Aki hazudik, pórul jár. így tartották valaha. Ma már az orvosok és a pszichológusok nagyobb része más véleményen van. Újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gyerek egy-egy hazugsága nem is olyan rossz, sőt előnyösen hathat a fejlődésére. ÖSSZEFOGALALÓ A gyerekfüllentések arra utalnak, hogy mesélője felnőttkorában is hadilábon áll majd az igazmondással? Nyilván ön is feltette magának ezt a kérdést, amikor füllentésen érte a gyermekét. És nyilván arra is emlékszik, amit valamikor ön is a szüleitől többször hallott, hogy aki hazudik, az pórul jár. Az egyik német magazin véleményt kért dr. Willy Starck pszichológustól: „A gyermek által kitalált történetek egyáltalán nem adnak okot aggodalomra. A gyerek négy-öt éves korában nem tud különbséget tenni emlékei és fantázia szülte képzelgése között. Sok mindent valósnak fog fel, amire vágyakozik, amiről álmodozik. S a képzelet és a valóság egyvelegéből hiányzik a hazugság ismérve, vagyis a megtévesztés szándéka, amire a gyerek még egyáltalán nem képes.” Tehát önnek nem szabad kiábrándítania a csemetéjét azzal, hogy nem hisz neki. Büntetés helyett időt kell neki adni, hogy felismerje a különbséget igazmondás és hazugság között. Végeredményben az ilyen fantáziálás hozzátartozik ahhoz a természetes fejlődési folyamathoz, amelynek az eredményeként el tudja választani később a valóságot a képzelettől. A gyerek csak a hetedik-nyolcadik életévétől kezdődően tudja lassan felfogni, hogy amit mond, az megfelel-e a valóságnak vagy sem. A pszichológus szerint: „Most jön csak rá, hogy embereket be lehet csapni, hibákat meg lehet szépíteni, érzéseket el lehet titkolni. Ez az új képesség érdekfeszítő és izgalmas a gyerek számára. S ezért sokszor egyáltalán nem rossz szándékkal füllent, hanem csak mert szórakoztatónak találja.” Ezt az újonnan megszerzett tudást azonban néha arra használják a gyerekek, hogy megmeneküljenek a büntetéstől. Ez a szükségesnek vélt hazugság azt jelzi, hogy a gyerekben kifejlődött a felelősség- érzet, meg tudja különböztetni a jót a rossztól. S most már öné a felelősség, hogy a tudomására hozza, hogy rájött a hazugságra, és nem becsüli sokra az üyen viselkedést, de azért továbbra is bízik benne, így kell tenni, nehogy a gyerek legközelebb újabb füllentéssel kompenzálja a félelmét, (nana) Sokszor egyáltalán nem rossz szándékkal füllent (Képarchívum) Csípőnadrág lógó pocakkal F1ALA ILONA Minden kornak megvan a maga divatja. Nemcsak az öltözködést, hanem a hajviseletet, a lakást, a lak- berendezést, az autót, az étkezést, a sportot, a szórakozást és egyebeket illetően is. Mostanság a gyakori változások korát éljük, nem is csoda, hogy - főleg az öltözködésben - sűrűn váltják egymást a divathullámok, s aki búja, ám kövesse őket, akinek a pénztárcája ezt nem engedi, igyekezzen általánosan érvényes szabályokat követni, amelyek túlélik a rövid életű divatrohamokat. Az öltözék elsődleges célja, hogy megvédje viselőjét az időjárás hatásaitól. Emellett az is az egyik fontos küldetése, hogy általa hassunk a környezetünkre, hogy kiváltsuk a körülöttünk élők figyelmét, elismerését. Már legalább hét-nyolc éve, hogy divatba jött a csípőnadrág, illetve a csípőszoknya. Kezdetben teljesítette is küldetését: csábos, szexis, kicsit hivalkodó hatást keltett a nézelődőben, s a röSZÓ, Ml SZÓ vid trikóval kombinálva még tovább fokozta ezeket a tulajdonságokat, olyannyira, hogy már- már felháborodást keltett. Aztán megszoktuk, lassanként szokványossá vált, a mai kamaszok nem is emlékeznek rá, hogy fiatal lányok azelőtt esetleg másképp is öltöztek. Csakhogy van a csípőnadrágnak néhány komoly hátránya. Mellőzzük a vese-, a petefészek-gyulladás, illetve a paresthesia (a csípőcsont alatt futó érzékelő ideg összepréselé- se következtében fellépő fájdalom) eshetőségét. Én a fiatal lányok alaki adottságának elrondí- tása miatt harcolok a csípőnadrág viselése ellen. Az elmúlt néhány év alatt az alacsony derekú és szűk nadrágot viselő lányok testalkata nemcsak hogy fiússá vált, hanem vékony derekuk szalonnával töltődött föl, hasuk megduzzadt és löttyedt lett. Érthető, hogy a leszorított csípő egyre keskenyebbé vált, s a zsiradék oda rakódott le, ahol a testfelület szabadon terpeszkedhet, vagyis a derék és a has tájékára. Nehogy azt gondolja valaki, hogy túlságosan maradi vagyok. Elismerem, hogy a csípőnadrág jól mutat, de csak akkor, ha viselőjének hasizma alaposan kidolgozott, feszes. Ezt viszont csak rendszeres tornával lehet elérni és megtartani. Csakhogy nagyon kevés azoknak a száma, akik üyen módszerrel hódolnának az éppen aktuális divatnak. Sajnos a csípőnadrág a pocak és a szalonnás derék divatját is magával hozta. A fiatal lányok azt látják, hogy másoknak is csüng a hasa az alatta lévő nadrágszíjra (akár Julis néni tollas párnája, amikor átveti azt a kerítésen), s ez nem tiltakozást vagy ellenkezést vált ki bennük, hanem megnyugvást, megnyugtatást. És nagy baj, hogy egyre fiatalabb gyereklányok is viselik ezt a ruhadarabot, így még növésben lévő testüket károsítva. Persze az sem éppen étvágygerjesztő, hogy hovatovább növekszik a csípőnadrágos korosabb hölgyek száma is. Mindezért a divat irányítói a felelősek. Igaz, az ő modelljeüt többnyire sovány teremtmények, s rajtuk valóban jól áll az egyre alacsonyabb derekú nadrág. De nem veszik észre, mi megy végbe a nagyvilágban? Ha ez így folytatódik, elvesznek a kecses női formák. S ha netán akadna, aki nem tudná: a csípőnadrág rövidíti a lábat. Még mielőtt valaki eüe- nem fordulna, hogy pocakról meg szalonnáról beszélek, amikor tény és való, hogy ezeket jómagam sem hiányolom - csak annyit: én nem veszek fel csípőnadrágot. íme néhány példa, miért gyűlölik a kutyák haUoween ünnepét
