Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-04 / 254. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 4. Családikor 13 Papírral vagy anélkül? (Reuters-felvétel) A hagyományos házasságfelfogás távol áll a fiatal férfiaktól Együttélés? Igen! Házasság? Nem! A férfiak sok mindent akar­nak a nőktől: gyereket, kö­zös otthont, szexet - csak nem a hagyományos formá­ban. A hagyományos házas­ságfelfogás távol áll a fiatal férfiaktól - derült ki egy amerikai kutatásból. ÖSSZEFOGLALÓ A pasik igenis szeretnének gye­reket, közös háztartást, sőt még a házasság gondolata sem áll távol tőlük. De ugyanúgy szeretik a szinglilétet is, és nem szívesen adják fel az ezzel járó előnyöket. Ráadásul a világ is átalakul, a tár­sadalmi és az egyházi nyomás is csökkent, amely árra kénysze­rítette volna a férfiakat, hogy mi­nél korábban az oltár elé állja­nak. A társadalom ma már elfo- gadóbb: senki nem botránkozik meg azon, ha egy pár papír nél­kül él együtt hosszú ideig, vagy vállal gyereket. Tíz indok, miért nem A 25 és 33 év közötti férfiaknak legalább tíz jó okuk van arra, hogy miért nem hajtják rabigába a fejü­ket: 1. A férfiak sokkal könnyebben jutnak szexhez, mint korábban - akkor is, ha nem házasok. A kuta­tásban szereplő férfiak szerint ma­napság igen könnyű nőkkel ismer­kedni: szórakozóhelyeken, a mun­kában vagy az interneten. 2. A feleséggel járó előnyöket ak­kor is megkapják, ha csak együtt él­nek páijukkal, papír nélkül. A férfi­ak szerint az együttélés nagyszerű módszer arra, hogy leteszteljék, milyen is lenne a házasság - ráadá­sul kevésbé kockázatos: megvan az állandó szexuális partnerük, a ké­nyelmes otthon. Ha pedig minden nagyszerű, akkor a házasság tulaj­donképpen felesleges. 3. A férfiak félnek a válástól és a vele járó anyagi veszteségektől. Szerintük anyagi szempontból sok­kal biztonságosabb együtt élni va­lakivel, mint házasságot kötni vele. 4. A férfiak csak idősebb koruk­ban szeretnének gyereket. Nagy többségük irtózik attól, hogy ami­att kelljen feleségül vennie a barát­nőjét, mert az minél előbb gyereket szeretne. 5. A házasság túl sok változással és kompromisszummal jár. A pasik nagy része szereti a szabadságot, amikor a hobbijával foglalkozhat, és amikor csak kedve tartja, kima­radhat éjszakára. Csak akkor kí­vánnak extra felelősséget a nya­kukba venni, amikor már kiélték magukat. 6. A férfiak a tökéletes lelki társ­ra várnak. Azt a nőt keresik, aki olyannak fogadja el őket, amilye­nek. Nem akarnak valaki mellett megállapodni, aki csak a második legjobb. 7. Egyre enyhébb a társadalmi nyomás. A fiatal férfiak manapság egyre kevesebb vallási, társadalmi vagy kulturális hatással néznek szembe. Sőt még a szüleik sem sür­getik őket - talán csak időnként megemlítik, hogy mennyire szeret­nének unokát. 8. A férfiak nem akarnak gyere­ket nevelő nővel összeházasodni. Nem kívánnak versengem a gyere­kek biológiai apjával. 9. Először otthont szeretnének, csak azután feleséget. A férfiak nagy többsége előbb biztos egzisz­tenciát akar, csak azután érzi ma­gát felkészültnek a házasságra. Ez pedig azzal jár együtt, hogy amíg megteremti magának az anyagi hátteret, addig nincs helye az életé­ben egy feleségnek. 10. Addig akarják élvezni az agg­legényéletet, ameddig csak lehet. A férfiak félnek feladni az agglegény­séggel együtt járó előnyöket, és azt, hogy csak saját magukért felelősek. Ráadásul minél tovább élnek egye­dül, annál nehezebben állnak át. Bár a kutatás erről nem ír, az okok valószínűleg ugyanazok le­hetnek a fiatal nők esetében is. A nők az esetek nagy részében ugyanúgy a tökéletes társra vágy­nak, ugyanúgy szeretnék kiélvezni az életet, karriert és egzisztenciális biztonságot teremteni maguknak, mint a férfiak, (o-o) ÍRÓ OLVASÓK Magányra ítélve NAGY ERIKA Apró termete ellenére rengeteg erő lakozott benne. Évek óta küz­dött a nyomorral és a gyilkos kórral. Nem adta fel, pedig senkije sem volt. Csak magára számíthatott. Fáradtan ébredt kis szobája keskeny ágyában. Felült, de abban a pillanatban elsötétült előtte a világ. Iz- zadságcseppek gyöngyöztek homlokán, érődén kezével megpróbált kimenekülni az ágy fogságából, de hasztalan. Egyedül volt, senki sem nyitott rá ajtót. Némán tűrt szenvedésével órákig fetrengett az ágyban. Itt a vég, gondolta. Hirtelen kopogás rázta fel a halotti csen­det. Van Isten! „Hát persze - a homlokához csapott. - A postás a nyugdíjammal.” Ő lett a megmentője. Kórházba került. Ápolták, gondját viselték. Nem zavart senkit, nem panaszkodott, megszeret­ték. Egy fiatal, energikus ápolónő annyira megkedvelte, hogy felke­reste az asszonyt. Beszélgetett vele, főzött rá, ha ideje engedte. A gyermekét egyedül nevelő nő elsírta bánatát: egyik albérletből a má­sikba költözik, nincs senki, akire támaszkodhatna. Az idős hölgy fel­ajánlotta segítségét, s kérte, költözzön hozzá, így mindketten jól jár­nak. Megtelt a ház élettel. A gyermek nagyanyjaként szerette az idős hölgyet, aki napról napra jobban érezte magát, újra volt értelme az életének. Két évig tartott a nyugalmas élet. Újra lebetegedett. Érezte, nincs sok hátra, ezért úgy döntött, házikóját a fogadott családjára hagyja. Végrendelkezett. Tudta, e nélkül semmi esély arra, hogy sze­rettei örököljék a kis ingadant. A rokonság, aki éltében ajtót sem nyi­tott rá, lecsapna az örökségre, mint héja a zsákmányára. Megnyugo­dott. Békében halt meg. Szerettei sírjára friss virágot hordanak még ma is. Hálásak. Az idős hölgy nélkül minden más lett volna... Alain Montandon: A csók története Szórakoztató (SITA/AP-felvétel) kislexikon MTI-HÍR Ősrégi szertartás ajkunkkal megérinteni a másikat, de a ma megszokott változata, amikor az ajkak találkoznak, hosszú ideig is­meretien volt Afrikában, Ameriká­ban, Ausztráliában és Ázsia terüle­tein is. Mmt Alain Montandon A csók története című szórakoztató­an megírt kislexikonában rámutat, a kínaiakat nemrég még egyene­sen sokkolta, amikor európaiakat csókolózni láttak, mert ez egyene­sen a kannibalizmus maradványá­nak tűnt a számukra. Az eszkimók pedig még ma is inkább az orrukat dörzsölik össze, ahelyett, hogy utá­noznák az európaiak obszcén szo­kásait. A könyvecskében szereplő számos idézet közé Montandon Mark Twain mondását is beemeli: „Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot, hanem azonnal visszaadja.” A csók című kis kultúrtörténetében Alain Montandon olyan szokás történe­tével ismerted meg az olvasót, amely ma már jóformán minden utcasarkon megfigyelhető. SZÓ, Ml SZÓ Intő szülői válaszokból CSÓKA GÁBOR B Nem tudom, mások mint szülők hogyan csinálják. Le­het, hogy csípőből meg tudják válaszolni a kiskorú csemetéik által feltett napi kétszáz kérdést. Itt nem olyanokra gondolok, hogy keleti vagy nyugati irányba forog-e a Föld, vagy hogy miért éppen kék színű az ég. Az ilyeneket - némi tudományosságot mímelve - még meg lehet magyarázni. Vannak azonban ezeknél sok­kal fogósabb kérdések is. Az is lehet, hogy más szülőknek minden esetben négy válasz közül kell a megfelelőt bekarikázniuk. Vagy talán gondolkodási időt kémek, esetleg átmeneti időre mentelmi jogért fo­lyamodnak valahová. Szóval, a „gyermekeknek adandó válaszok” tantárgyat egyáltalán nem tanították nekem, de az is lehet, hogy az egészet ellógtam, és most vagy blöfföltem, vagy nagyothallást mímeltem, ha kiskorú utó­daim kérdéssel illettek. Korrepetitort sem sikerült találnom. így hát minden határeset után megpróbáltam taktikát változtatni. Ha jól emlékszem, kudarcsorozatom egy lezárt vasúti átjáró előtt kezdődött, amikor hosszasan elméláztam óvodáskorú fiam kérdésén, hogy „apu, a mozdony miért húzza a szerelvényt?” Na, szóval miért is húzza? Azt mégse válaszolhattam neki, hogy azért, mert magától nem tud menni (akkor meg úgyis azt kérdezte volna, hogy miért nem). Erre a kérdésre is máig keresem a markáns választ. Máig kísért a tanácstalanság, ha eszembe jut azon a szúnyogcsípéses nyári estén feltett kérdése, hogy hányszor több a szúnyog, mint az ember. Mindegy. Az ilyen jellegű gyakori leégést feldolgozandó elhatároz­tam, hogy taktikához folyamodom, hogy a maradék szülői tekinté­lyem már tovább ne csorbuljon. A legjobb lesz, ha az erkölcsi értékek­re irányítom gyermekeim figyelmét. A pozitív gondolkodásmódra. A kérdés nem a „miért”, hanem a „hogyan jó, miért jó”. Például, ha va­lamelyikük megkérdezi, hogy „apu, annak a bácsinak miért olyan pi­ros az orra?”, akkor a válaszom így hangzik majd: „Nem a színe a fon­tos, hanem az, hogy van orra, amelyen keresztül nagyszerűen tud lé­legezni.” Vagy ha azt kérdezik, hogy „apu, a rágógumi papúját miért dobtad ki az autó ablakán?”, akkor azt válaszolom, hogy „nézzétek csak, milyen szépen süt a nap!” így legalább ők is tudják, hogy kell ezt csinálni. Majd egyszer ők is szülőkiesznek. Persze, a látszat néha csal. A legegyszerűbb dolognak az tűnt, hogy a tévében a szereplőket kategorizálnom kellett - válaszul a kérdésük­re, hogy melyikük a jó és melyikük a rossz. A Tom és Jerryben - ki­sebb és gyengébb lévén - az egeret minősítettem jónak. A Magyaror- szág-Norvégia-focimeccsen - ugyanilyen okból - a magyarokat. Ami­kor azonban a híradóban az utcai tüntetők és a rendőrök dulakodását néztük, megint hosszasan elméláztam a válaszon, és máig abban az állapotban maradtam. Azt hiszem, nem fogom tovább erőltetni a dolgot. A legjobb lesz, ha ezentúl mindig értetlenséget mímelek. Nem tudna valaki taná­csot adni? A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA A tejesüveg A tejesüveg csecsemők számára legyen egyenletes szélességű, nem szűk nyakú, hogy könnyen lehessen tisztítani. Legalább kettő tejesüveg legyen kéznél. Az üveget semmi esetre sem elég langyos vízzel mosni, ha­nem sterilizálását ajánljuk, amit legkönyebben úgy érünk el, ha az üveget hideg vízzel telve, hi­deg vízbe állítjuk, melyet lassan addig forralunk, amíg az üveg­ben lévő víz is forrni kezd. A szopókát külön főzzük ki. Tejberizs főzi A rizst megmossuk, leöntjük ró­la a vizet, aztán megfelelő mennyiségű tejbefpegfőzzük. Mikor forrni kezd, öntünk hoz­zá pár csepp hideg tejet vagy tej­színt, ezzel azt éljük el, hogy jól átfő, de szép üveges marad, nem ázik el. Ha üveges és puha, félretesszük, és felhasználjuk. Ha így akaijuk elfogyasztani, ki­csit felhígítjuk, cukrozzuk, cso­koládét is szórhatunk rá. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Jelölje meg a helyes válaszo­kat kvízkérdéseinkre, és nyerje meg az Új Szó ajándékát! A megfejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör címére - ne fe­ledje el feltüntetni a saját elérhe­tőségét sem! Beküldési határidő: november 8. 1. A csók a kan­nibalizmus ma­radványa: a) a kínaiak b) az eszkimók c) az európaiak szerint. 2. Melyik vallás képviselői Bahá Ulláh követői? a) a hinduisták b) a buddhisták c) a baháisták 3. Hány évesen tud különb­séget tenni a gyerek fantázia és valóság közt? a) 7-8 b) 4-5 c) 5-6 Az október 28-i Családi kvíz he­lyes megfejtése: lb, 2a, 3c. Az Új Szó ajándékát Bresztyák Ilona pozsonyi olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents