Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-04 / 254. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 4. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Képregény Sarkozyről Százezer példányban kerül a francia könyvesboltokba november 8-án a Nicolas Sarkozy életéről szóló képregény. A történet Sar-Cosette címmel időrendben mutatja be hősünk életét, bevándorló családban eltöltött gyermekkorától a 2007-es elnökválasztásig. Mindezt ironikus formában tálalja: a folyton ideges Sarkozy mögötte unott feleségével a róla szóló hírek nézettségi adatait lesi, és exkluzív információkat juttat el újságíróknak, akik közül egyesek hipnotikus képességére hívják fel a figyelmet, mások pedig szerkesztőiknek könyörögnek, hogy ne kelljen Sarkozyvel foglalkozniuk, (m)- A születési támogatás megemelése óta ekkorák! (Peter Gossónyi karikatúrája) HÉTVÉGEI Gumicsere közben Nem lehetetlen, hogy vannak, akik a gumiszerviz előtt várakozva olvassák ezeket a sorokat A hirtelen jött havazás meglepte azokat akik úgy gondolták, várhatnak még az abroncsok cseréjével egy-két hetet. Most miattuk állok én is ebben a rohadt hosszú sorban. KOCUR LÁSZLÓ Bár az igazi vízválasztót nem az első hó, hanem az első jegesedés jelenti. Megint eljött az év azon szakasza, mikor a fővárosból hazafelé vezető utat másfél-kétszer- annyi ideig tart megtenni, és a kanyarokat sem lehet fékezés nélkül bevenni. Aki kocsival jár, magára vessen. A főváros nincs felkészülve a túlnépesedés folytán fellépő „túlautósódásra”, nem is beszélve a Pozsony környéki falvak határában épülő új lakónegyedekről, melyek lakói nemcsak a dugókat növelik, hanem a falvak etnikai térképét is sajnálatosan átrajzolják, de ez most nem tárgya ennek az írásnak. Nemrégiben Kelet- Szlovákiában jártam, s azt tapasztaltam, a bizonyos útszakaszok még szárazon is katasztrofális állapotban vannak. Mint tudjuk, a tőke a sztrádák mellé hajlamos települni. Ha a tőke meglát egy agyonfoltozott közép-szlovákiai útszakaszt, akkor röhögve távozik. De hát jobban is tesszük, ha lassabban közlekedünk mostanság, az utak mentén ugyanis már megjelentek az első óriásplakátok, melyeken a reménybeli polgár- mesterek csábítanak. A fővárost a Smerben kegyvesztett Monika Flasíková-Benová agyonretusált (vagy szalagavatói?) képei övezik, nyilván akad a családban, aki ellátja őt kampánytanácsokkal... Dunaszerdahelyen is láttam már az egyik körforgalom mentén egy szimpatikus plakátot, mely kifejezésre juttatja, hogy alkotójának elege van a kátyúkból. Szívesen támogatnám őt, mert nekem is, de sajnos, nekem abban a városban kell szavaznom, ahol talán a legtöbb MKP-s jelölt van, ők viszont nem ígérnek kátyútalaní- tást (egyelőre semmit nem ígérnek, a városban még nincsenek óriásplakátok). Pedig az Komáromra is ráférne, útkarbantartási és politikai értelemben egyaránt. A városban három MKP-s jelölt is indul, persze hivatalosan csak egy, a másik kettő, aki ugyanebből a versenyistállóból érkezik, felfüggesztette párttagságát a kampány idejére. Egyrészt örülhetünk ennek a fene nagy nyüzsgésnek, hogy akár hét politikai programot reprezentáló jelölt közül is választhatunk, s ebből hat magyar; de az durva tréfa lesz a sors részéről, ha a nevető hetedik fog nyerni. S a kialakult helyzetben ez nem leheteúen. Persze nem biztos, hogy ez feltéden szívást jelentene a városnak, mert attól, hogy valaki szlovák, még nem biztos, hogy balfék; másrészt azokat, akik a - magyar oldalon, és azon belül az MKP helyi szervezetében kialakult - helyzetért felelősek, úgysem fogja senki felelősségre vonni, a pártból kampánycélokból ki-belépegetést eltűrő pártvezetés már jó ideje tétlenül nézi, mi folyik az alapszervezetben. De ne untassuk egy ilyen lokális, bár kisebbségi egypártrend- szerünket minden veretes politológiai tanulmánynál jobban reprezentáló problémával a városon kívüli olvasókat, mikor drágul a burgonya, a boltokban meg már a karácsonyra készülődnek. Emiatt egy cég - nyilván nem önzetíenül - mélyfúrást végzett a magyar gyermekek lelkivilágába. A piackutatásból kiderült, a legtöbb magyar lurkó egy autóverseny-pályára geijed, a fésülhető-sminkel- hető baba a negyedik helyre szorult. A felmérésbe bevont 11 ország szülői közül a magyarok fordítják a legalacsonyabb összeget gyermekük karácsonyi ajándékára, mindössze 58 eurónyit. A legjobban az angol csemeték járnak, rájuk ádagosan 242 eurót költenek őseik. Ez kábé 8800 korona. Még jó, hogy Szlovákia nem szerepelt az európai 11-ben. A kormánykoalíció egyik pártjának sem sikerült beágyazódnia a nemzetközi pártstruktúrákba Nemzetközi szövetséges kerestetik TOKÁR GÉZA „Az igazság az, hogy ma a HZDS az egyeden olyan kormánypárt, amelynek nincsen problémája a nemzetközi szervezetekkel” - jelentette ki a napokban Vladimír Meciar. A legszomorúbb az egészben, hogy a nemzetközi színtéren egykoron kiközösített párt elnökének tulajdonképpen igaza van. A Smer, tagságának felfüggesztése óta, csak képviselői révén, nem formálisan tagja az Európai Szocialisták Pártjának (PES), az SNS nemzetközi kapcsolatrendszere szimbolikus, Slota kijelentéseivel pedig szinte az egész európai parlament foglalkozott. A HZDS-t ellenben nincs honnan kizárni, nincs kinek elítélni. A Smer kálváriájáról a szocialista párttagság körül elég szó esett, mindeddig azonban két kisebbik partnere sem dicsekedett külföldi kapcsolataival. Talán mert gyakorlatilag nincsenek neki. A kormány nemzetközi elszigeteltségének előidézői - az SNS és kisebb mértékben a HZDS - csak szimbolikus külföldi kapcsolatokkal bírnak. Az utóbbi időszak történései arra utalnak, hogy nem is nagyon törekednek helyzetük javítására: Ján Slota a Smer ügyének kényszerű, időleges rendeződésével ismét bekeményített. A nemzetiek elnökét Fico mindeddig pórázon tudta tartam, a párt tagságának felfüggesztésével azonban nyugodt szívvel adhat szólásszabadságot koalíciós partnerének. Egészen tíz hónapig, a Smerre kiszabott feltételes büntetés leteltéig. Slotának a saját pártját nem kell féltenie semmilyen nemzetközi szankciótól - egyszerűen azért, mert az SNS-nek nincsenek választott képviselői az Európai Parlamentben. A 2004-es választások idején Anna Belousovová és Ján Slota még azzal voltak elfoglalva, hogy egymást járassák le, a megmérettetésben pedig a két nemzeti párt számtalan kiónjával egyetemben csúfosan elbukott. Az SNS a hiányzó képviselők ellenére nem teljesen gyökértelen a nemzetközi színtéren. Ján Slota 1998 tájékán még a francia szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen javaslatára formálódó, később füstbe ment radikális szövetségbe való belépéssel kokettált, majd pedig az Unió a Nemzetek Európájáért (UEN) felé kacsingatott. Uniós képviselők híján az UEN tagszervezeteinek sem sürgős a nemzeti párttal való együttműködés megerősítése, az SNS hivatalosan társult tagnak számít. Az UEN társelnöke, Cristia- na Muscardini még júliusban kisebbfajta felháborodást váltott ki Szlovákiában, mikor kijelentette, hogy semmiféle kivetnivalót nem lát Slota és a nemzetiek viselkedésében, sőt szerinte a párt a demokratikus értékeket védi. A jobboldal felzúdulását látva kollégája, a párt másik társelnöke, Brian Crowley gyorsan pontosított, szerinte Mus- cardini nem képviselte az egész párt véleményét. Mivel az UEN nem foglalt állást a szlovák kormányalakítást övező botrányokban, az SNS törékeny nemzetközi helyzetét egyelőre nem fenyegeti veszély. Kicsit más kérdés, hogy az európai pártalakulat gyakorlatilag súlytalan erőnek számít a parlamentben. Az UEN harminc képviselőjével nem tud komolyabb hatást gyakorolni, egyedüli haszna, hogy közös fórumot nyújt a problémás, nemzeti színezetű formációknak. Frakciójában találjuk többek között az ultraklerikális lengyel Jog és Igazság Pártját. Egy másik tag, a Dán Néppárt fiatal aktivistái a közelmúltban a Mohamed prófétát gyalázó videófelvételekkel hívták fel magukra a vüág figyelmét. Ami a másik koalíciós partner, a HZDS kapcsolatait illeti, Meciar- nak igaza van. A HZDS-nek nincs különösebb problémája egyeden nemzetek feletti párttal sem, mivel egyszerűen nem része az európai pártstruktúráknak. Három képviselőjük függedenként ül az Európai Parlamentben, és egy darabig várhatóan nem is változik meg a helyzetük. Nyolc éve, Meciar bukása után felmerült, hogy az UEN-ben találnak helyet a HZDS számára. Később, hogy kedvezőbb színben tüntessék fel magukat itthon és külföldön is, az Európai Néppártba kérvényezték a felvételüket. Ezek a próbálkozások hamar megrekedtek, többek között a szlovákiai tagpártok, a KDH, az MKP és az SDKÚ ellenállása miatt. A Smerrel való szövetség miatt a HZDS nem is reménykedhet a változásban. Ideje tehát - koalíciós partnereihez hasonlóan - új pártfogó után néznie a nemzetközi politikai színtéren. fáKCJL A mundér becsülete BÁLLÁ D. KÁROLY Ha végigpörgetem magamban, miként vélekedtem és miket írtam szűkebb pátriámról az elmúlt húsz évben, akkor nagyjából azt látom: morális kötéltáncot lej tettem a ragaszkodás és az elvetés, az igenlés és a tagadás, a szeretet és a gyűlölet két póznája között. Olyasformán viselkedtem, mint aki szülőföldje hű fiaként a mundér becsületének feltéden védelmére szegődött, ugyanakkor nyers őszinteséggel kiteregeti egy egész népcsoport családi szennyesét. Ez a kettősség most arról jutott eszembe, hogy rég látott ismerősünk rácsodálkozott: ti még nem települtetek át Magyarországra? Hát nem. Sem még, sem már, sem egyáltalán. Es itt bajban vagyok a magyarázattal. Meg azzal is: miért a maradást kell indokolnom. Nem, nem kalandvágyból élek ma is szülővárosomban, ezt a poént nem sütöm el. De nem is valami elszánt lokálpatriotizmusból: viszonyom mindahhoz, amit Kárpátalja jelent számomra, legalábbis kétféle, a vonzás és a taszítás szépen ki is oltja egymást. Akkor hát? Inertségből? A teheteden tömeg helyben maradásáról szóló newtoni törvény lenne rám érvényes? Nem, ezt sem hiszem. Talán inkább valami hiúsági kérdés lehet ebben. Azelőtt arra sarkallt a dicsvágy, hogy bebizonyítsam: ez a maroknyi magyarság a kárpátok könyökhajlatában sokkal többre és jobbra képes, semmint azt az előző rendszerek évtizedei megengedték. Kevéske szabadság kell, kicsivel több lehetőség, és lesz itt olyan szellemi kibontakozás, hogy ihaj! Ezzel a szándékommal azonban - irodalomszervezőként, kiadóként, lapszerkesztőként - csúfos kudarcot vallottam. Nemcsak azt kellett felismernem, hogy azelőtt sem a körülmények, inkább képességeink korlátjai hátráltattak bennünket, hanem azt is, hogy a mindenkori szerény teljesítményeket a cenzúra magasabbra emelte akkor, mint most a szólásszabadság. Ennél súlyosabb az a tanulság, hogy a sérelmi magatartás rezervátumán kívül könnyűnek találtatik mindaz, ami odabent értékesnek látszik. Ezért aztán nem is bomlik a karám: most már nem kívülről építik, hanem belülről tartják. Ezek a felismerések alakították ki újabb hiú ambíciómat: bebizonyítani, hogy nem ez, nem ilyen, nem ennyi a kárpátaljai magyar szellemi élet, igazolni, hogy élni tudunk a felkínált szabadsággal, nem veszünk el a tágasságban, megálljuk helyünket az egyetemességben. Minthogy azonban abból a bizonyos karámból kifaroltam, szervezés, szerkesztés és kiadás helyett csak a magam íróságára hagyatkozhattam. És ha már magamat tettem tárgyi bizonyítékká, akkor nyilvánvaló, hogy nem változtathatom meg a helyemet, mert a kárpátaljaiságról csak kárpátaljaiként tehetek hiteles vallomást. A vallomásom pedig vagy terhelő, vagy magasztaló aszerint, hogy éppen hol egyensúlyozok a két pózna között. Leginkább azonban mindkettő egyszerre, mert a kötél közepén billegve fontosnak tartom elmondani, miért szeretek itt élni, miben látom a kisebbségek kiváltságát, milyen egyedülálló tapasztalatokhoz juthat az, akinek megadatott, hogy birodalmak, nemzetek, nyelvek és vallások határmezsgyéjén éljen - mint ahogy azt sem hallgathatom el, miként demoralizálódik és morzsolódik fel az a közösség, amelynek ünnepi mundéija alól egyre inkább kilátszik köznapi szennyese. A szerző kárpátaljai író JEGYZET Évszakváltás zeneszóra JUHÁSZ KATALIN A nyárból egyenest a télbe borultunk, az égiek könyörtelenek és szigorúak velünk, mintha hirtelen kaptak volna észbe, hogy ilyentájt már lejjebb kell csavarni az örömadagolót. A simogató napocskán kívül egyéb, apró boldogságforrásoknak is szűkében lettünk, szülte egyik napról a másikra tűntek el például a terekről, kapualjakból az utcazenészek. Az ő évszakuk egyértelműen a nyár. Idén mázlink volt, október közepéig nyugodtan lehetett muzsikálni odakint, sőt Kassa e szempontból országos rekordot döntött, itt ugyanis október 29-én volt a szezon utolsó szabadtéri koncertje. Nem utcazenészek, hanem egy sztárzenekar, a Ghymes szolgáltatta, és az akció szimbolikus jelentőségűvé duzzadt, az égiek jóvoltából. Ez volt ugyanis az első igazi őszi nap Kassán, változékony idővel, metsző széllel, majd pedig szakadó esővel, ahogy kell. Langyos, aztán hidegszik, hideg, hideg, nedves, tocsogós. A koncert végére pedig egyeden összefüggő, hullámzó masszává ázott a publikum. Másnapra eltűntek a város színfoltjai, az utcazenészek, nyilván áttették székhelyüket a Kanári-szigetekre, vagy Brazíliába. Már most hiányoznak. Vacogva haladok át egy boltíves átjáró alatt, ahol a törzshelyük volt. És bizony nem bánnám, ha találkoznék a két gitáros cigánygyerekkel, vagy a hegedűs bácsival, aki néha magyar operettrészleteket is ereget a kassai légtérbe. A bácsi Szádalmásról járt fel busszal naponta, úgy, ahogy munkába járnak az emberek. Azt mondta, megéri, hiszen elmúlt hetven, az útiköltség neki már csak jelképes. Az ukrán har- monikás, sokunk kedvence, még a nyár elején eltűnt. Azt beszélik, Epeijesre tette át székhelyét, ott több az ukrán, több kerül a kalapba. Egy időben, még a vízumkényszer bevezetése előtt sokan jöttek át Ungvárról, sőt Ki- jevből is, egy fiatal trombitás például az ukrán filharmóniát hagyta ott a kassai koldulás kedvéért, mert itt legalább valamicskét keresett, odahaza viszont három évig nem kapott fizetést. Klasszikusokat és dzsessz-improvizációkat játszott, a boltosok imádták, szülte versengtek érte, mert nagyobb lett a forgalmuk, ha Aljo- sa az üzletük előtt fújta. Hát így. Nyárig marad a kocsmákból, éttermekből áradó gépzene, meg a zeneszó nélkül kolduló, szerencséden hajléktalanok, akiknek látványától az ember még szomorúbb, még fázósabb lesz.
