Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-28 / 273. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 28. Vélemény és háttér 7- Képviselő úr, biztos nem lesz furcsa, ha így megy a masszázsszalonba? (Peter Gossányi rajza) Nem hoz áttörést a keresztény-muszlim párbeszédben a pápa törökországi útja Kényes pápai misszió FIGYELŐ Nem járnak iskolába Az iskolás korú gyerekek többsége továbbra sem jár iskolába Afganisztánban - figyelmeztetett az Oxfam brit segélyszervezet. A lányok körében 79 százalékos az iskolázatlanság, de a fiúknak is csak 51 százaléka vehet részt az alapfokú oktatásban. Mindez két fő okra vezethető vissza: az egyre romló biztonsági helyzetre és arra, hogy nincs elég iskola. A vallási fanatikus tálib rendszer utolsó éve, 2001 óta csupán öt százalékkal javult az iskolázottság szintje. Az 1996 és 2001 közötti tálib időszakban a lánygyermekeknek tilos volt iskolába járniuk, és egyes konzervatív vidékeken ma is nagy ellenzés övezi beiskolázásukat. (MTI/AFP) Lefizették Szaddámot Ausztráliában 11 embert gyanúsítanak Szaddám Húszéin lekenyerezésével. Bűnvádi eljárás indítását javasolja egy ausztrál vizsgálóbizottság a monopolhelyzetben lévő búzaexportőr vállalat, az AWB11 tisztségviselője ellen, akik gyaníthatóan lefizették Szaddám Húszéin iraki diktátort, hogy cégük sikerrel részt vehessen az ENSZ égisze alatt zajló, olajat élelmiszerre cserélő segélyakcióban. A visszaéléseket vizsgáló Cole-bizottság hétfőn terjesztette a parlament elé 11 hónapos vizsgálódását összefoglaló jelentését a gabonaszállításokról. A testület nem talált olyan tárgyi bizonyítékot, amely arra utalna, hogy bármely kormányilletékes érintett lenne az ügyben. A jelentés egy különálló rendőrségi nyomozócsoport felállítását javasolja. John Howard miniszterelnök már ígéretet is tett, hogy a kormány haladéktalanul felülvizsgálja azt a rendszert, amely kizárólagos jogokhoz juttatja a gabonaexportban az AWB-t. (m) TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Már a Siemens vezetőségét „súrolja” a másfél hete kirobbant korrupciós botrány. A müncheni főügyészség a közeljövőben arra készül, hogy kihallgassa Klaus Kleinfeldet, a Siemens igazgatótanácsának elnökét, a részvényesek pedig „tetőtől-talpig” terjedő átvüá- gítást követelnek. A konszern egyik őrizetben lévő alkalmazottja a hét végén azt állította, hogy az elmúlt években kifizetett, tetemes megvesztegetésekről magas beosztású vezetők is tudtak. A liberális lap által idézett alkalmazott a Siemens korrupció elleni részlegének egyes vezetőit említette, akik szavai szerint tudtak a „világméretű korrupcióról”. A botrány ugyanis az elmúlt napokban valóban világméretűvé vált. Információk szerint a konszern alkalmazottai bizonyos megrendelések elnyerése fejében nemcsak európai, hanem afrikai, közép-és dél-amerikai és ázsiai országokba is utaltak csúszópénzeket. A megemlített államok között szerepel egyebek között Nigéria, Egyiptom, Kuvait, Szaúd-Arábia és Indonézia. Másfél éve tartó uralkodásának legnehezebb és legkényesebb utazását kezdi meg ma a pápa, amikor első ízben látogat egy túlnyomó- részt muzulmánok lakta országba: Törökországba. XVI. Benedeket fellépései színhelyén abgha várják majd ujjongó tömegek, s a programban nem szerepelnek nagyszabású szabadtéri misék sem. MT1-HÁTTÉR A négynapos látogatást a legszigorúbb biztonsági intézkedések kísérik, mivel a 78 milliós országban meglehetősen puskaporos a hangulat. Török sérelmek, önfejű pápa A törökök még nem felejtették el a katolikus egyházfő szeptemberi, a regensburgi egyetemen mondott beszédét, amelyben egy középkori bizánci császár szavait idézve bírálta Mohamed prófétát, aki - az idézett szavak szerint - „csak rossz és embertelen dolgokat” hozott a világra, karddal terjesztve az iszlám hitet. Az éles tiltakozásokat kiváltó beszéd óta a pápa számos gesztussal próbálta megbékítem a muzulmánokat. így magánkihallgatáson fogadta az iszlám országok római nagyköveteit, majd üzenetet intézett a világ muzulmánjaihoz a ra- madán alkalmából. Vitatott szavait azonban nem vonta vissza. A Vatikán utóbb értésre adta: a regensburgi beszédbe iktatott idézettel az egyházfő megpróbált rávilágítani a hit és az erőszak össze- egyeztethetedenségére. A kényes előadás szövegét azonban még Angelo Sodano államtitkár, a Vatikán kormányfője sem ismerte előre. Ezek a tények arra engednek következtemi, hogy XVI. Benedek elődjénél önállóbban, sőt önfejűbben kívánja megszabni a Szentszék diplomáciájának csapásirányát. Mint a Der Spiegel írta, míg II. János Pál arról álmodott, hogy a Sínai-hegyre fölkapaszkodva közösen imádkozzék a másik két monoteista vallás vezető képviselőivel, addig XVI. Benedek karókat kíván leverni az iszlámmal folytatott párbeszédben, leszögezve: az egyik fél nem az értelem útját játja. Márpedig „ésszerűtlenül cselekedni Istennek nem tetsző dolog” - idézett a német hírmagazin a regensburgi beszédből. Nem híve a törökök EU-tagságának A fentiekből is következően elemzők nem számítanak arra, hogy a törökországi látogatás új párbeszéd nyitánya lehetne a keresztény és az iszlám világ között. Ankarai és isztambuli körök kifejezetten hűvös fogadtatást jósolnak XVI. Benedek számára, áld - még Joseph Ratzinger bíborosként - határozott hangú ellenzője volt Törökország európai uniós csatia- kozásának. Pápaként viszont, tavaly április óta, nem hallatja a hangját ebben a kérdésben. A törökök azonban „nem felejtenek”: politikusok és újságírók fejében még élénken élnek a hittani kongregáció egykori vezetőjének érvei Ankara EU-felvételével szemben. Nem merültek feledésbe Ratzinger ismételt kísérletei sem arra, hogy az EU alkotmányában kapjon helyet az Európa keresztény gyökereire való utalás, illetve kiállása a földrész keresztény értékeinek erősítése mellett. Nem világos azonban, hogy a Vatikán meddig hajlandó elmenni. A jelenlegi pápa nem kívánja átvenni elődje, II. János Pál „nagy gesztusait”. Ehelyett a módszereA pápa teológiailag körülbástyázott alapot akar teremteni a muzulmánok és a keresztények közötti értelmes párbeszédhez. sebb megközelítés híve, mert ez jobban megfelel tudósi és teológu- si habitusának - mutatott rá John Voll, a georgetowni egyetemen működő muzulmán-keresztény megértés központjának munkatársa. Voll szerint a pápa teológiailag körülbástyázott valódi alapot akar teremteni a muzulmánok és a keresztények közötti értelmes párbeszédhez olyan kérdésekről, mint a hit és az értelem. „Senki ne várjon látványos bocsánatkérést (a pápától). A Vatikán szemszögéből ez a vonat már elment, a katolikus egyház már túllépett” a regensburgi beszéden - vélte a georgetowni szakértő. A muzulmánok közt élő keresztények sorsa Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a négynapos látogatásnak nem lehemek következményei a muzulmánok számára. A program „állami” része meglehetősen soványnak tűnik: XVI. Benedek Ankarában udvariassági látogatást tesz Necdet Sezer török államfőnél, majd fölkeresi a modem török állam alapítójának, Kemal Atatürk- nek a mauzóleumát. Egyházi síkon annál izgalmasabbnak ígérkezik a pápa találkozója AH Bardakogluval, az állami egyházügyi hivatal fejével, aki szeptemberben maga is felháborodottan reagált a Regensburgban elhangzottakra. Bardakoglu elvárta volna, hogy a római pápa hivatalos formában kérjen bocsánatot szavaiért, s bár pozitívan nyugtázta az egyházfő sajnálkozását, úgy vélte: időre lesz szükség ahhoz, hogy a muzulmánok „teljesen elfelejtsék” XVI. Benedek „baklövését”. Az egyházi aspektusok között megfigyelők arra számítanak, hogy a pápa fel fogja hívni a figyelmet az iszlám világban élő keresztények sorsára. Várhatóan külön is kitér majd a Törökországban élő, egykori virágzó és jelentős ortodox vallási közösség maradványaival való bánásmódra. Az Európai Unió a november elején kiadott országjelentésben felszólította Ankarát, hogy bővítse a nem muzulmán vallási közösségek jogait. A keresztény egyházak, főleg a németországiak, pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy Ankara biztosítsa azokat a jogokat a keresztényeknek, amilyeneket az európai országokban élő muzulmánok követelnek maguknak. Találkozó az ökumenikus pátriárkával A látogatás csúcspontjának ígérkezik a nyugati és a keleti keresztény egyház két vezetőjének találkozója Isztambulban. Az egykori Konstantinápoly Fanar nevű kerületében található I. Bartholo- maiosz ökumenikus pátriárkának, az ortodox egyház fejének a székhelye. XVI. Benedek már megválasztása előtt több ízben kifejtette, mennyire fontos számára az ökumené - azaz a keresztények egységtörekvése -, különösen pedig az ortodox hívők sorsa. A keleti és a nyugati egyházat csaknem ezer éve megosztó viszály központi kérdése a pápai hivatal és a pápai csalatkozhatat- lanság értelmezése (utóbbit 1870-ben deklarálta a Vatikán). Mint I. Bartholomaiosz több ízben kifejtette, az ortodox egyházak készek ma is az egyenlők között az elsőnek (primus inter pares) elismerni Róma püspökét (azaz a pápát). Annak az egész kereszténységfölötti igazságszolgáltatói (bírói) hatalmát azonban nem hajlandók elfogadni. KOMMENTÁR „Gazdaság, tökfej” JARÁB1K BALÁZS Cirka tíz nappal ezelőtt az Egyesült Államok lezárta a több mint tíz éve tartó kétoldalú tárgyalásokat Oroszországgal, ami által megnyílt az út Moszkva számára az ország Világkereskedelmi Szervezeti (WTO) tagsága és Putyin elnöksége legfontosabb politikai céljának megvalósulása felé. Nagyon akarta már ezt Moszkva. A WTO az utolsó releváns nemzetközi szervezet, amelynek Oroszország nem tagja. Igaz ugyan, hogy az Oroszország által gazdasági blokád alatt tartott (és WTO-tag) Grúzia és Moldávia megvétózhatja Moszkva felvételét, ám az amerikai „yes” után egy ilyen vétő nagyon nehezen lenne tartható. Washington pedig ugyancsak nem szerette volna kiadni kezéből azon kevés lehetőségek egyikét, amelyen keresztül nyomást gyakorolhatott Oroszországra, amire feltétlenül szükség is van az egyre inkább autokrata Oroszországgal szemben. Ezt a nyomást azonban az alaposan meggyengült Bush-kormányzat immáron képtelen egyedül tartani. Sokkal nagyobb szükség van ugyanis az orosz támogatásra Iránnal és Észak-Kóreával szemben, így az amerikai-orosz kapcsolatok is sokkal pragmatikusabban alakulnak majd. így az orosz WTO- tagságba való amerikai beleegyezés semmi esetre sem Moszkva megerősödését jelenti, hanem egy elkerülhetetlen amerikai külpohtikai fordulatként értelmezendő, amelyet úgy is meg lehet fogalmazni, hogy Amerika sem tudja egyedül csinálni... Elsősorban a tarthatatlan kaki helyzet miatt összeomlott Bush kül- poUtikai doktrínája, majd az amerikai demokrácia hagyta helyben a Bush-csapatot pár héttel ezelőtt, elsöprő demokrata győzelmet hozva az időszaki parlamenti választásokon. Megjegyzendő azonban, hogy a demokraták korántsem kizárólag a katasztrofáhs iraki helyzetnek köszönhették győzelmüket. Arra a kérdésre, mi a sikeres poH- tika titka, BiH Clinton szállóigévé vált válasza a „Gazdaság, tökfej” volt. A legutóbbi amerikai fejlemények alapján úgy tűnik, Clinton nem tévedett. Az amerikai szakértők többsége megegyezik abban, az új „nacionafista” gazdaság (t.i. az USA az amerikai biznisz otthon tartásában, ne további globalizálódásában legyen inkább érdekelt) üzenete volt a legfontosabb, amely kiválóan kamatozott a demokratáknak iraki háború miatt növekvő amerikai adósságteherrel párosulva. Ráadásul, amíg Kína, India, Oroszország a globális gazdaság kihívására koncentrál, addig Amerika a szunniták és a síiták békíté- sén fáradozik - Bagdad külvárosaiban. Fareed Zakaria, a Newsweek külpoHtikai kommentátora friss írásában az USA iraki helyzetét a száz évvel ezelőtti brit-búr háborúval veti össze. A világ akkori vezető állama a holland farmerek dél- transzvaali (ma Dél-Affika része) alkotmányos helyzetét próbálta fegyverek útján rendezni. Nagy Britannia egyre inkább helyi ügyek mocsarába tévedve „megfeledkezett” a világgazdaság kihívásairól. A jókor jött demokrata győzelem talán észébe juttatja Bushnak Amerikai globális kihívásait és Clinton mondását. Ä Moszkvának adott beleegyezés sejteti, talán nem reménytelen a helyzet a Fehér Házban... Zörög a haraszt PÉTERFl SZONYA Az egészségügyi szervezetek, társulások berkeiben már hónapokkal ezelőtt nyűt titok volt, hogy a Fico-kormány megsegíti majd az állami egészségbiztosítókat. Elsőként az „egyenruhásokat” kötelezi arra, hogy abba a biztosítóba igazoljanak, amelyet valaha - nem túl sikeresen - a jelenlegi egészségügyi miniszter irányított. Akadtak ugyan, akik szerint ezt a lépést sem az egészségügyet háttérből irányítók, sem a miniszter nem merik meglépni, ugyanis végső soron az emberek szabad választási jogának megkurtításáról volna szó... Ma már biztos, a Közös Egészségbiztosító megmentése érdekében olyan rendelet készül, amely megnöveli a biztosítottak számát, de főleg az oda folyó bevételek nagyságát. És mi tagadás, idő kérdése volt csupán, hogy a kormány mikor teszi rá kezét a másik egészség- biztosítóra, főleg azt követően, hogy jelentősen megcsappant ügyfeleinek száma. Az előkészületekről sokan tudtak, de a tiltakozással vártak. Mert mással voltak elfoglalva. Tapsikoltak annak, hogy az állam az általa biztosítottakért többet hajlandó fizetni és dicsérték a kormányt, mert 30 százalékkal megemeli az egészségügyi dolgozók bérét. Mint utóbb kiderült, minden egy kicsit másképp alakult. A magasabb biztosítási illeték térítése csak néhány hónapra szól, a fizetésemelés mértéke pedig nyitott. Ma már sokan félnek attól, hogy ismét a kórházak vezetésére hárul az anyagiak előteremtése, hiszen az egészségbiztosítók a sokat hangoztatott magasabb bevételek ellenére (mi fizetünk többet) sem fedezik a betegellátás tényleges költségeit. Az esetleg elrendelt béremelés majd a kórházak még nagyobb eladósodását eredményezi, igaz, ez megkönnyíti majd likvidálásukat. Mert hiszen szó van arról, hogy sok a kórház... S mi a helyzet ma? Mivel ezek a lépések nem ejtettek csorbát a kormány népszerűségén, bekeményített. Azt tervezi, hogy az általa biztosítottakért járó illetéket, közel három millió ügyfélről van szó, a másik állami egészségbiztosítónak utalja. Azt áHítva, az állami pénz jobb ellenőrzése érdekében. Tévedés ne essék, az államnak nincs is saját pénze, a kormány csupán a lakosok által (ilyen-olyan címen) befizetett anyagiakat kezeli. És mert az állam által biztosítottak - a jelenleg anyasági szabadságon lévők vagy akár a nyugdíjasok- életük bizonyos szakaszában az általuk szabadon választott biztosítóba fizették az illetéket, műyen alapon vonnák meg tőlük ezt a jogot?! Újabban az illetékesek azzal hintenek port a szemünkbe, hogy szakmai vita folyik a kérdésről, s biztosítják a lakosságot: ezzel nem sérül szabad orvosválasztási jogunk. Ami persze egyáltalán nem biztos. Ugyanis az összes egészségbiztosító hamarosan megválogatja, hogy hol, hány és személy szerint melyik általános vagy szakorvossal, ü- letve egészségügyi intézettel köt szerződést... Tessék tehát odafigyelni, mert zörög a haraszt.
