Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-25 / 271. szám, szombat
www.ujszo.com UJ SZÓ NOVEMBER 25. Egészségünkre - hirdetés 27 A fiú a kezelések óta nyugodtan végigüli az órát, nem zavar senkit, sőt még a tanulásban is javult „Szinte nem ismerek a fiamra” TÖRTÉNET Kubko kiságyából sokszor hallatszott sírás. Éhes? Fázik? Fáj a hasa? Rosszul evett és keveset aludt, amióta megszületett. Elgyötört mamája szinte éjjel-nappal talpon volt. Aztán megtanult járni, és egy percre sem lehetett ellenőrzés nélkül hagyni. Négy kezelés után minden megváltozott... Akaratos volt, s ha nem az történt, amit ő akart, hisztizett. Az óvodában durva volt, az óvó nénik panaszkodtak rá, a szülők folyamatosan kapták a szomszédok, rokonok rosszalló megjegyzéseit nevelési módszerükkel kapcsolatban. Szégyellték magukat az utcán, a buszon, Kubko rettenetesen viselkedett mindenhol. Amikor iskolás lett, a problémák csak fokozódtak, a szülők magukban keresték a hibát. Pedig nem ők hibáztak, és Kubko sem neveleden, rossz gyerek, hanem hiperaktív. „Mindig rettegés fogott el, amikor szülői értekezletre kellett mennem, mert másról sem hallottam, csak arról, hogy Kubko nem figyel, Kubko zavatja az órát, Kubko visz- szabeszél, Kubko egyszerűen nem való iskolába...” - emlékezik vissza Morávekné a négy-öt évvel ezelőtti eseményekre. - Pedig később kezdett iskolába járni, mert a pszichológus azt mondta, nem fogja kibírni az órát, nem tud végigülni 45 percet. Igaza lett, az első két óra valahogy elment, de a negyediken kezdődtek a bajok. Zavarta a többieket. Az idősebbik fiam és a legfiatalabb lányom problémamentes, semmi gond nem volt velük, de Kubko mindent „bepótolt”. Pedig a tanulással nem volt probléma, viszonylag intelligens, okos fiú. Csak a viselkedése... Azt tudtuk, hogy hiperaktív, s azt is, hogy ezt lehet kezelni, de nem tudtuk, hogyan. A pszichológus azzal biztatott, hogy majd kinöyi. Igen ám, de rettegve gondoltam arra, hogy addig még hány szülői értekezletet kell átszenvednem, szégyenkezve végighallgatnom. Meg hát sajnáltam a fiút, hiszen talán ő maga sem tehetett arról, hogy olyan izgő-mozgó - meséli az édesanya középső fia történetét.” A családban már mindenki tudott a problémáról, s egy baráti összejövetelen, ahol szó esett er- ről-arról, az édesanya megtudta, hogy Pozsonyban van egy egyedülálló műszer. Azonnal érdeklődött, s kinyomozta, hogy biore- zonanciás műszerről van szó, hogy az EU-országokban, de főleg Németországban, Lengyelországban és Oroszországban elismert és közkedvelt. Az első szakaszban a szervezetet megszabadítja a stressztől, helyreállítja az egyensúlyt, a második szakaszban ráállítja a szervezetet a megfelelő energiafrekvenciára. Az édesanya elmondása szerint négyszer voltak kezelésen, és a hatás szinte hiheA stresszhormon és a magzat A leuveni kutatók 71 - egyébként lelkileg teljesen egészséges, semmilyen pszichiátriai kezelés alatt nem álló - nő terhességét kísérték végig, majd 8-9 évvel később megvizsgálták őket és elsőszülöttjüket. Egyértelmű volt a következtetés, hogy a terhesség idején átélt folyamatos, felfokozott izgalmi állapot magatartási, összpontosítási problémákat okoz a születendő gyermeknek. Azt tartják valószínűnek, hogy a stresszes állapot során a véráramba jutó hormonok a magzat szervezetébe is beépülnek, s befolyásolják agyának fejlődését. A kutatók szerint csak a folyamatosan fennálló stressz okoz a későbbiekben problémát, attól senkinek sem kell tartania, hogy a néhány percen át tartó ijedtség károsíthatja a babát. Ám az átélt stressz mennyiségének csökkentése érdekében meg kell tanulnia minden kismamának a lazítás mikéntjét, hogy enyhíteni tudja az óhataúanul bekövetkező feszültségeknek a magzatra gyakorolt káros hatásait. (Archív-felvétel) BP-6-15315 tetlen. „A pedagógusok sorra telefonálnak, s kérdezik, mit történt, mi okozta a változást. A fiam nyugodtabb, már gond nélkül végigüli az órát, nem izeg-mozog, nem zavarja a többieket. Lehet mellette tanulni, és ő is tanul. Szinte nem ismerek a fiamra, teljesen megváltozott. Nagyon örülök, hogy így alakult a dolog, hiszen azóta mintha kicserélték volna. Már alig várom, hogy legyen szülői értekezlet, hogy végre én is nyugodtan ülhessek, s ne kelljen szemlesütve hallgatnom.” (ki) BioREZonnncms TERÁPIA Suetlana Rngelouá Bratislava 0915/804 955 0903/204 361 02/54791284 AMIT MÉG TUDNI ÉRDEMES A figyelemhiányos hiperakti- vitás a gyermekek egyik leggyakoribb pszichiátriai betegsége, kultúrától függedenül 3-12% az előfordulási aránya. Tüneteinek két fő alcsoportja a figyelemzavar és a hiperaktivitás. Az utóbbi gyakran impulzivitással társul. E viselkedészavarban megnyilvánuló tünetek negatívan befolyásolják a korai társas kapcsolatokat, a gyerek előmenetelét, tanulását. Fontos kiemelni, hogy nem elsősorban a szülői magatartás, nevelési hiba következménye. A viselkedési zavart genetikai hajlam segíti elő, s a tünetek akkor jelentkeznek, ha a veleszületett genetikai rendellenességet felerősítő környezeti hatások érik a gyereket, mondják a világszerte mind több gyermeket és családot érintő probléma kutatásával foglalkozó szakemberek. A zavart nem egyetlen gén okozza, a jelek arra utalnak, hogy több gén egyidejű hibája az előfeltétele kialakulásának, de hogy pontosan mely génekről van szó, annak kiderítéséhez még hosszas kutatómunkára van szükség - vélik az orvosok. Az eddigi vizsgálatokból mindenesetre egyértelmű, hogy a diagnosztizált személyek agyának az önfegyelemért felelős területe kisebb, mint azoké, akik nem szenvednek ettől a rendellenességtől. Tény az is, hogy a hiperaktív személyek agyszerkezete többnyire egymástól is különbözik, ami szintén arra utal, hogy a rendellenességet nem egy és ugyanazon genetikai elváltozás okozza. A hiperaktivitás - legalábbis annak enyhébb formája - a vüág lakosságának legalább 5 százalékát érinti, megítélése és kezelése azonban a világ országaiban igen eltérő. Egyes országokban gondozására nem fordítanak kellő figyelmet, az Egyesült Államokban viszont túlreagálják, s sokszor a kelleténél jóval több gyógyszert adnak az érintett gyerekeknek. A hiperaktívitást nem szabad a családot sújtó átokként felfogni, intenek a témával foglalkozó kutatók, ugyanis a rendellenességet okozó genetikai hiba a világban tömegesen fordul elő, ez pedig azt is jelezheti, hogy valamiképpen a túléléssel is kapcsolatban lehet. A hiperaktivitás enyhe formája akár jótékony hatású is lehet, a hiperaktív személyek reakciói ugyanis az átlagnál gyorsabbak. Az is igaz viszont, hogy az ilyennek „megbélyegzett” személyek az előretervezésben rendre az átlagosnál gyengébb teljesítményt szoktak nyújtani. A panaszt okozó állapot a legtöbb esetben születéstől az élet végéig tart, csak különböző életkorokban ugyanazok a tünetek más formában jelentkeznek. Ahhoz, hogy a gyerekből a tüneteit jól kezelő, a társadalomba jól illeszkedő felnőtt váljon, elengedheteden a gyerekkorban történő terápiás beavatkozás. Ennek módja enyhébb esetben a korán megkezdett viselkedésterápia, ezt súlyosabb esetben gyógyszeres kezelés egészíti ki. A terhesség középső szakaszában átélt, hoszszabb időn át fennálló stresszes állapot nyomán előfordulhat, hogy a születendő baba élete későbbi szakaszában nyughatadan, ideges természetű gyerekké fejlődik. Belga kutatók szerint azon nők utódai között, akik terhességük 12-22. hetében folyamatos stresszt éltek át, az átlagnál jóval több volt a hiperaktív, összpontosításra képtelen gyerek. Viszont a terhesség későbbi időszakában átélt stresszes állapotok, a jelek szerint nem befolyásolják a születendő gyerek későbbi pszichés fejlődését, (h-p) TESTÜNK TITKAI Súlyos tüdőbetegségek 1. ÚJ SZÓ-TANFOLYAM Háromszázmillió tüdőhó- lyagocskán keresztül zajlik le az oxigén felvétele és a széndioxid kibocsátása. A különböző tüdőbetegségek ezt a lét- fontosságú gázcserét zavarják meg. Súlyos tüdőbetegség egyebek között a tüdőtuberkulózis és szövődményei, a tüdőtágulat, a tüdőembólia és tüdőinfarktus, a tüdővizenyő, a légmell és a tüdőrákok. A tüdőtuberkulózis szövődményei ♦ A tuberkulotikus empiéma (mellűn gennygyülem) a Koch- bacilus okozta gennyes mell- hártyagyulladás. A betegség a hörgőkbe vagy a mellkasfalra nyíló sipolyokat okozhat, de halálos kimenetelű általános tuberkulózist is előidézhet. Ha meggyógyul, a mellűri gennygyülem vastag, szívós összetapadásokat hagy maga után, amelyek deformálják a mellkast, és veszélyeztetik a tüdők légzőképességét. A betokozó- dás és a mellhártya-megvasta- godás elkerülésére korai, nagy dózisú antibiotikum-kezelésre van szükség. Bőséges izzad- mány esetén az elvezető csapolást dréncső behelyezésével és a gennygyülem leszívásával kell kiegészíteni. Súlyos esetekben mellkasi plasztikához vagy kéregtelenítéshez folyamodnak, mielőtt az anatómiai torzulások visszafordíthatatlan szakaszba jutnának. ♦ A gége tuberkulózisa. A gümő- kódos betegek felköhögése néha a Koch-bacilusnak a gégenyálkahártyán való megtelepedéséhez vezet, s ekkor a gége tuberkulózisát okozza. Első tünete a rekedtség; néha nem krónikus és nem fájdalmas tuberkulotikus középfülgyulladással szövődik. Tüdőtágulat A tüdőtágulat (tüdőemphy- sema) lassan fejlődik ki, a tünetek is lassan, hónapok, évek alatt alakulnak ki. Az érintett nem figyel fel idejében a bajra, mert panaszai sokáig nem kifejezettek. A fizikai teljesítmény lassan csökken, erőkifejtéskor hamarabb jelentkezik légszomj, mint korábban. Néha fekvő helyzetben is kialakul a nehézlégzés, főleg akkor, ha az érintett laposan fekszik. Az asztmásokra jellemző sípoló légzés is kialakul. Egyesek úgy köhögnek, mint az idült bronchitisz- ben szenvedők. Sárgásfehér, nyákos köpet ürül, többnyire felkelés után. Gyakran csak akkor veszik észre az emphy- semát, amikor már a szív kifáradása miatt vizenyős (ödémás) lesz az alsó végtag. A tüdőtágulat leggyakrabban idült bronchitisz következménye. A hörgők állandó izgalma nyálkahártya-duzzanathoz vezet. A tüdőhólyagocskák állandó nyomás alá kerülnek, és sok elpusztul közülük. Helyükön nagyobb hólyagok képződnek, és ezáltal csökken az a tüdőfelszín, ahol a gázcsere végbemegy. Idővel a tüdő egyre merevebbé válik, és a szívnek egyre erősebben kell dolgoznia ahhoz, hogy továbbhajtsa a vért. Súlyos esetben a tüdőemphysema halálos kimenetelű szívelégtelenséghez vezethet. Az emphysemás betegnek kíméletes életmódot kell folytatnia. Fontos, hogy ne dohányozzon, a dohányfüstös és más szennyezett levegőjű helyeket elkerülje, ne menjen influenzás betegek közelébe, ne fázzon meg (egy tüdőtágulá- sos beteg számára az enyhe meghűlés is végzetes lehet). A túlzott testi megerőltetés árthat, de a friss, tiszta levegőn rendszeresen végzett, könnyű sport jó hatású. Bár e betegségben a tüdőelváltozások visszafordíthatatla- nok, mégis csökkenthetők a panaszok, és késleltetni lehet a betegség kifejlődését. A tüdő és a hörgők minden fertőzését kezelni kell. Legtöbbször antibiotikumos terápiát is alkalmaznak, továbbá a köpetet elfolyósító szereket, sípoló légzés esetén asztmás betegek kezelésére használt gyógyszereket, olykor vízhajtót és szíverősítőt is adnak. Fertőzés esetén oxigénkezelés is szükséges. (Forrás: Család és Egészség) A Koch-bacilus erősen nagyított képe. A kórokozó a tüdőbe jutva gyulladásokat idéz elő, majd fertőző gócok (gumók) fejlődnek ki. A Koch-bacilusok a nyirokcsomóig jutnak, ahol újabb gümőket hozhatnak létre. Ez az ún. elsődleges fertőzés, amely legtöbbször helyben marad, és a góc elmeszesedik. Azonban egy meszes gümő ki is törhet, és a tartalma köhögéssel kiürülhet, üreget hagyva maga után.
