Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-18 / 266. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 20. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ ORIGO Gyilkos robot lódarazsak lesznek a terroristák ellenfelei, indul az izreli Bionic Hőmet project. Izrael olyan repülő robotot kíván létrehozni, amely képes a célt üldözni, lefényképezni és szükség esetén megsemmisíteni. A robot nem lesz nagyobb egy közepes rovarnál, és a „bionic hőmet“ (lódarázs kiborg) nevet kapta. Képesnek kell lennie „megszűrni“ a nehezen megközelíthető helyeken, pl. reaktív lövedékek kilövőállásaiban bujkáló terroristákat. A repülő robot csak egy az izraeli mérnökök által a terroristák elleni harcra fejlesztettek közül. A további fejlesztések közül kiemelkedik a biomechanikus kesztyű, amelynek használatával megnövelik a használó fizikai erejét, valamint azok a miniatűr szenzorok, amelyek felderítik a robbanóanyaggal felszerelt öngyilkos merénylőket. Képviselő úr, hallom, már járni tanul a kislánya, legfőbb ideje benyomni őt valamilyen igazgatótanácsba. (Peter Gosscmyi karikatúrája) Az Európai Unió történelme egyik legnagyobb válságába jutott, valósággal sokkos állapotba került Halott az unió alkotmánya Szomorú évfordulót ünnepelt nemrégiben az Európai Unió: az eredeti elképzelések szerint november elseje korszakhatárt jelentett volna a kontinens életében, hiszen ekkorra kellett volna befejezni az EU alkotmányának ratifikálási folyamatát. MT1-ELEMZÉS Tavaly májusban azonban a franciák, néhány nappal később pedig a hollandok is népszavazáson utasították el a dokumentum jóváhagyását, így az elbukott. Ezzel az Európai Unió történelme egyik legnagyobb válságába jutott: hatalmas presztízsveszteséget szenvedett, s olyan sokkos állapotba került, amelyből egyelőre nem nagyon tud kilábalni. A presztízsveszteség tényét aligha kell magyarázni. Az euró bevezetése után az alkotmány volt az EU következő „nagy célkitűzése“. Azt kellett volna bizonyítania: az Európai Unió nem pusztán létezik, de egyre jobban, hatékonyabban működik, s komoly helyet követel magának a világ dolgainak irányításában. Ehelyett azonban jött a pofon. Az alkotmány kudarcának más következménye is van. A dokumentum ugyanis nem pusztán a szép alapelvek, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és más szabályok 2-3 oldalas összefoglalása volt, hanem az EU működésének egészét átfogó, számos területét megreformáló, bonyolult szabályzat is. Magyar változatban több mint 300 oldalas jogi szöveg, amelyet éppen ezért a szavazók közül szinte senki sem olvasott el, ellenben az EU bürokráciájának újabb jeleként értékelték. De olyan dokumentum, amely - minden bonyolultsága mellett - magát az EU-működést egyszerűbbé, hatékonyabbá tette volna, amire égető szükség lenne. A nemzeti szuverenitás néhány további szeletének feladása nélkül az Európai Unió továbbra is agyaglábakon álló óriás marad, amely sem gazdaságilag, sem politikailag nem tudja felvenni a versenyt riválisaival. Az EU még az alkotmány életbe lépése esetén sem lehetett volna olyan egységes, mint egy nemzetállam, például az Egyesült Államok. Nélküle pedig eleve esélye sincs arra, hogy labdába rúgjon az igazán nagyok térfelén. Nem véletlen, hogy az EU-integráció egyik legfőbb pártolója, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, aki „az Európai Egyesült Államok“ címmel adta közre nemrég az unió felrázását szolgáló programját, azt javasolta: a megbukott alkotmány helyett készítsenek újat, egyszerűt, amelynek csak egy pontja lenne: az egyöntetű döntéshozatal eltörlése. Mindenesetre az EU-alkotmány kudarca valóban bénító élmény volt az unió vezetői számára. A két népszavazás óta eltelt 17 hónapból nehéz lenne visszaemlékezni bár- müyen igazán komoly átalakulást hozó döntésre. (A szolgáltatási irányelv, illetve a vegyi anyagok új szabályozásának elfogadása annyi kivételt, kétértelmű megfogalmazást, hosszú átmeneti időket tartalmaz, hogy egyelőre nehéz ítéletet mondani róluk.) Az EU tehát egyelőre csak keresi a küábalás lehetőségeit. Nem pusztán az a probléma, hogy nem tudni, mi legyen az alkotmánnyal, hanem az is, hogy akár lesz ilyen dokumentum, akár nem, a gyökeres változtatások elkerülhetetlenek. Mégpedig nem csak politikailag, de a gazdaságban is. A holland és francia szavazók haragját ugyanis alapvetően a nehéz gazdasági helyzet és a magas munkanélküliség váltotta ki: ez nagy szerepet játszik az EU-tól való elidegenedésben. Márpedig ha e területeken nem sikerül az európai országoknak változtatniuk, akkor nincs esély e közhangulat megváltoztatására. A „kúra“ elvileg egyszerű: gazdasági reformok és további liberalizáció kell. Ezt tartalmazza az EU által 2000-ben elfogadott gazdaságfejlesztési stratégia, a „lisszaboni program“ is, amelynek az volt a célja, hogy 2010-re az Európai Unió a világ leginkább tudásközpontú régiójává váljon (várhatóan nem válik). A tagállamokban azonban a lakosság tart a reformoktól; nehezen viseli, ha saját megszokott életén változtatni kell, még akkor is, ha nyüvánvaló: az előrelépés érdekében nincs más választás. A nyugdíjrendszerek és a társadalombiztosítási rendszerek átalakítását kikényszeríti a társadalom elöregedése, az oktatás reformja elkerülhetetlen, ha látjuk,, hogy a kutatás-fejlesztésben más földrészek mennyire elhúztak az EU-tól, s kontinensünk ma már a gazdasági növekedésben is hátul kullog. A britek, a skandinávok, az írek már megindultak ezen az úton, s újabban követik őket, például a németek. A többieknek pedig csatlakozniuk kell. Litvinyenko szerint nem csecsen terroristák, hanem orosz ügynökök követték el a moszkvai robbantásokat Megmérgeztek egy volt orosz titkos ügynököt MT1-F1GYELŐ Méreggel próbáltak meggyükol- ni Londonban egy volt orosz titkos ügynököt, aki korábban gyilkossági kísérletekkel vádolta meg egykori munkaadóját, az orosz titkosszolgálatot, majd Nagy-Britan- niában kért és kapott menedékjogot. A The Sunday Times által megszerzett orvosi jelentés szerint Alekszandr Litvinyenko szervezetében a súlyosan mérgező tallium károsodás nélkül elviselhető mennyiségének háromszorosát mutatták ki. Litvinyenko az orosz biztonsági szolgálat (FSZB) alezredese volt, hat éve szökött Nagy- Britanniába. Rosszulléte előtt egy rejtélyes olasz kapcsolattal vacsorázott a londoni Piccadilly egyik japán éttermében. Kórházi ágyán elmondta, Mario nevű olasz ismerőse elektronikus levélben közölte vele, fontos értesüléseket akar vele megosztani Anna Polit- kovszkaja orosz újságírónő meggyilkolásáról. Litvinyenko baráti kapcsolatot ápolt a megölt orosz újságírónővel. A volt orosz ügynök elmondta: a vendéglőben az olasz nem evett semmit, viszont nagyon ideges volt. Átadott neki egy négyoldalas dokumentumot, és ragaszkodott ahhoz, hogy ott helyben olvassa el. Az irat neveket sorolt fel, köztük olyan FSZB-ügynökökét, akiknek állítólag közük volt Polit- kovszkaja meggyilkolásához. A volt orosz ügynök a találkozó után hirtelen megbetegedett, vesekárosodást szenvedett, folyamatosan hányt, és teljesen kihullott a haja. Emellett súlyosan károsodott csontvelő-állománya is, szervezetéből gyakorlatilag eltűntek a fehérvérsejtek, amelyek az immunrendszer fenntartásához elengedhetetlenek. Az orvosok szerint ez utóbbi tünet egy másik, egyelőre ismeretlen hatóanyag jelenlétére utal. Litvinyenko á lapnak azt mondta: nyilvánvalóan gyilkossági kísérletről van szó. „Valószínűleg arra számítottak, hogy a harmadik napon szívelégtelenségben meghalok“. A volt FSZB-tiszt először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy azt állította: az orosz hatóságok meg akaiják gyilkolni Borisz Be- rezovszkijt, a szintén Londonban élő orosz mágnást, Borisz Jelcin volt orosz elnök egykori közeli szövetségesét. Berezovszkij kiadatását több tízmillió dolláros csalás gyanújának címén már négy éve kérte Londontól az orosz kormány, de Nagy-Britannia ehelyett menedékjogot adott a pénzembernek, aki azzal támadta meg az orosz kérelem nyomán megindult kiadatási eljárást, hogy Moszkva az életére tör. Litvinyenko emellett azt is állította, hogy nem csecsének, hanem az orosz titkosszolgálatok álltak az 1999-ben elkövetett, több száz emberéletet kioltó moszkvai házrobbantások mögött, amelyek után ismét hadműveletek kezdődtek Cse- csenföldön. A volt orosz ügynök mérgezési ügyét a vasárnapi brit lapok Geor- gi Markov volt bolgár disszidens csaknem harminc évvel ezelőtti londoni meggyilkolásához hasonlítják. Markovot egy esernyőbe rejtett, mérgezett tűvel szúrták meg; a bolgár ellenzéki aktivista három nappal később meghalt. A Scodand Yard megerősítette, hogy nyomoz Litvinyenko ügyében. KOMMENTÁR Fico lépéselőnyei BARAK LÁSZLÓ Jól tudjuk már, mit jelent, ha egy politikus arról beszél, hogy dübörög a rábízott ország gazdasága. Főként akkor gyanús az efféle sóder, ha kormányzó posztok környékéről zúdul az emberre. Mindennek persze az ellenkezője sem lehet kóser, mármint ha az aktuális ellenzék folyton arról prédikál, hogy úgy szar egy ország, ahogy van. Sajnos Magyarországtól tanulhattuk meg, hogyan kell kölcsönösen elbaltázni a közügyeket en bloc, lepusztítva egyszersmind az általános társadalmi közérzetet. E kétféle magatartás egyrészt a permanens dicsfényre utazó, ám általában hazug kincstári öntömjénezés kategóriájába sorolandó, másrészt az ugyancsak célirányosan félrevezető uszítást szolgálja. Ez volt, van tehát Magyarországon. Majdnem ugyanez játszódott, játszódik le Szlovákiában is. Azzal a korántsem elhanyagolható különbséggel, hogy a Fico-féle júniusi hatalomátvételt megelőzően korántsem volt módja a Dzurinda-kabinetnek felhőtlen jólétről, a gazdaság egetverő dübörgéséről papolni. Hiszen azok a gazdasági és államigazgatási reformok, amelyeknek eredményei általában csak néhány éves fáziskéséssel szoktak volt beérni, a szóban forgó országiás idején vérrel és könnyekkel szorongatták az istenadta népet. Mire pedig beértek - lásd a jelenlegi helyzetet -, addigra a reformok rendszergazdái és levezénylő gárdája, saját gyermeteg hibáik miatt is, ellenzékbe szorultak. Az általuk végigvitt reformokból következő megszorítások okán. Nem beszélve a bizonyos ideológiai és hatalmi téveszmék generálta belső, úgymond, családi konfliktusokról. Nem csoda, hogy ezek miatt is megizmosodott Robert Fico, aki most röhögve kaszákat a gazdaság kövér kalászokat ringató jelképes búzamezőin. Zsebre tett kézzel szemlélve, hogyan működik az a gépezet, amelynek fogaskerekei közé annak idején csak a homokot lapátolta. Magyarán, annak a munkának a hasznában dúskálhat, amelyhez anno semmi köze nem volt. Sőt mindent megtett, szóban és tettleg, hogy a gazdaság szárba szökkenését megakadályozza. Most meg mintha tényleg kezdenénk jól élni... Mert valóban dübörög a gazdaság. Ha ez így megy tovább, legalább nyolc év néz ki a kormányrúdnál Ficónak is. Épp ezért tartja kéznél a lapátot továbbra is. Csakhogy a homokot, a port most már nem holmi fogaskerekekre lapátolja, hanem azokra a politikusokra, régi-új ellenfeleire hinti elsősorban, akiknek jórészt önhibájukból köszönheti a viszonylag gondtalan kormányzási lehetőséget. Hülye lenne, ha nem használná ki ezt a lépéselőnyt is, hiszen a politikai ellenfelek demo- ralizálása, befeketítése a vüág műiden táján legitim törekvése az aktuális hatalom birtokosainak. Ráadásul a szóban forgó ellenfelek, a jelenlegi ellenzéki pártok politikusai, a saját rovásukra maguk is megteszik ezt. Kivéve talán Dzurinda pártját, az SDKÚ-t - a múlt héten abszolvált kongresszus marketingje szerint legalábbis. Mert a szlovák kereszténydemokraták KDH-ja a köldöknézés, a bosszú- szomj és a permanens testvérháború fogságában vergődik még mindig. Amint az MKP politikusainak jó része is. Ők vélhetően épp most „készülődnek” a pártjuk fennállása óta elszenvedett legkomolyabb fiaskóra, amely sajnos a december 2-i önkormányzati választásokon néz ki nekik. Csak azért, mert ők is elsősorban egymást ölik. Hiszen a csapból is az folyik, hogy még Dél-Szlovákia magyar többségű városaiban sem voltak képesek legalább egymás között békét kötni... JEGYZET Na, mi volt ma a suliban? JUHÁSZ KATALIN Az elmúlt napokban szinte egyenes adásban követhettük, hogyan lesz öngyilkos két tizenöt éves zsolnai diáklány. Elhatározták, búcsúlevelet írtak, leléptek otthonról, hátrahagyva mobüte- lefonjaikat, irataikat. Holttestüket egy hét után találták meg egy kőbányában, a halál pontos okát a boncolás után tudjuk meg. Nem akarom csuklóból tehetetlennek nevezni a rendőrséget, ám nagyon előttem van a szóvivő hölgy flegma ábrázata, ahogy „nyugtalanítónak” nevezi a búcsúlevelek tartalmát, és öngyilkossági szándékot feltételez. Mintha azt üzenné: nyüván tudják, mit csinálnak, nem nézhetünk be műiden bokorba és kapualjba a környéken. Az osztálytársak vallomásai még megrá- zóbbak. A két lánynak problémái voltak az iskolában. Azaz rosszul tanultak, beszedtek egy csomó ötöst, sőt - uram, irgal- mazz! - tán bukásra is álltak. Bár novemberben ez még senkit se szokott zavarni. A döbbent, elcsukló hangú osztálytársak azt is elmondták a kamerába, hogy Adriana és Veronika is vidám, nyitott, közösségi ember volt, sok baráttal, ismerőssel. Szerettek bulizni, élvezték az életet. Miféle iskolába járhattak? Milyen követelményekkel kellett szembesülniük, mekkora nyomás nehezedett rájuk? Hogy lehetséges az, hogy egyetlen tanár sem akadt, akihez bizalommal fordulhattak volna, akár abban az esetben is, ha gondjaik nem a tanulással voltak kapcsolatosak? Sőt tovább megyek: müyen szüleik lehettek? A rendőrség információi szerint eltűnésük napján mindketten azt mondták odahaza, egy barátnőjüknél alszanak, és másnap hazatérnek. Vagyis hazugsággal búcsúztak legközelebbi hozzátartozóiktól. Meg sem fordult a fejükben, hogy » esedeg segítséget kérjenek tőlük. Nem érezték őket eléggé közel magukhoz. Annyira pedig sajnos még nem voltak felnőttek, hogy felmérjék a súlyát életnek és halálnak. Kedves szülők! Alaposan mérlegelték önök, milyen középiskolába íratják gyermekeiket? Megkérdezték tőlük, mihez lenne kedvük? Közepes tehetségű nebulók számára ugyanis a gimnázium négy év szenvedés lesz, hiába szeretnének belőlük orvost, mérnököt vagy atomfizikust nevelni. Ismerik-e önök egyáltalán kamasz csemetéiket, tudják-e, műre vágynak és mitől irtóznak? Áüa- gosan hány percet beszélgetnek velük náponta? És milyen részletes válaszokat kapnak a „Na, mi volt ma a suliban?” - kérdésre?
