Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-17 / 265. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 18. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Hollandia nem ért egyet A holland katonai vezetés nem ért egyet a NATO-nak azzal a stratégiai döntésével, mely szerint heves összecsapások szükségesek a tálibok féken tartására Afganisztánban, attól tartva, hogy ezzel tovább szítják a lázongást - jelentette egy holland napilap. Az NRC Handelsblad című konzervatív újság meg nem nevezett védelmi minisztériumi forrásokat idézett; a tárca emberei azt mondták, hogy Hollandia és NATO-partnerei, mint például az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, valamint Kanada között feszültség keletkezett az afganisztáni békefenntartási missziót illetően. Dick Ber- lijn vezérezredes, holland vezérkari főnök ellentétes állásponton van NATO-partnerei- vel - írta védelmi minisztériumi forrásait idézve a tekintélyes napüap. A holland vezérkari főnök a NATO-szövetsé- geseknek szeptemberben azt mondta, hogy a missziónak ne a tálibok felszámolása legyen a célja, hanem az afgán nép megnyerése és az, hogy megőrizzék a NATO-tagáüamok- beli parlamentek támogatását. „A folyamatos harc mind az afgán nép, mind pedig a NATO- szövetségesek felé jelzés arra, hogy a misszió nem jó úton halad. Mi nem szeretnénk ezt a látszatot kelteni” - idézte forrását az NRC Handelsblad. A holland védelmi minisztérium szóvivője szerint a konzervatív napüapban megjelent írás túlzó, s az illetékes egyúttal visz- szautasította, hogy bármiféle feszültség lenne Hollandia és NATO-szövetségesei között. Abban azonban egyetértett, hogy voltak bizonyos nézeteltérések. „Egy ilyen összetett hadműveletben normális, hogy vannak nézeteltérések” - tette hozzá a szóvivő. (MTI)- A nagy karácsonyi bevásárlások előtt elmehetnénk edzeni egy konditerembe... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Két Ján Abszurdisztánban Ján Kubis diadalittasan jelentette be, mégiscsak neki volt igaza, mert lemondásra felszólító levelére pontosan azok a nagykövetek reagáltak, akikre ő gondolt, azaz az előző kormány politikaijelöltjei. NAGY ANDRÁS Meg plusz három karrierdiplomata is, de hát na, megesik az ilyen, nem mindenki érti meg, mire is gondoltunk. De Kubis megígérte, mostantól sem pártdelegált, sem volt kommunista ügynök nem lesz nagykövet. Akkor már csak az a kérdés merül fel, vajon kiket akar delegálni a külügyminiszter. A kormány egyébként itthon is jól halad a tisztogatásban; elismerésre méltó, hogy szakmaüag érett, hozzáértő személyeket helyeznek az államigazgatás különböző szintjeire. A legjobb szakértőkre a vagyonalapnál és a tulajdonába tartozó vállalatoknál van szükség. Kár, hogy nem láthattuk azt a felhívást, melynek alapján a pincér-felszolgáló szakon végzett, hamis gimnáziumi érettségi bizonyítványt felmutató ifjú hölgy került a nagyszombati hőszolgáltató csúcsvezetői közé. A Smer meg a közelmúltban többször is jelezte, hogy nem kell privatizálni, elég, ha az állami vállalatok élére megfelelő szakértőket helyeznek. Most pedig láthatjuk, pontosan kikre is gondoltak. A hét összeborulása mégis a Szlovák Nemzeti Párt és a Roma Parlament között történt. Igazán Abszurdisztánban éreztem magam, amikor a sajtótájékoztatón egymás mellett ült Anna Belou- sovová és Ladislav Fizik. A nemzetiek nagyasszonya arról motyogott, hogy a romáknak a hal helyett pecabotot kell a kezükbe adni, mire Fizik elismerően szólt Ján Slotáról. A roma vezető megmagyarázta: mikor Slota arról beszélt, hogy a romákhoz szűk udvarra és hosszú ostorra van szükségük, akkor teljesen másra gondolt, s Fizik ezt most már megértette. Valószínűleg ezért a bődületért cserébe nevezte ki Fíziket Slota saját tanácsadójának. Mi még nem tudjuk, amit ők már igen. Meg fogjuk látni, hogy az SNS fogja megoldani a szlovákiai romák problémáit. Ezután már csak arra kell várni, hogy a zsolnai polgár- mester mikor hívja magához a szlovákiai magyar kulturális szervezetek vezetőit, hogy tanácsot kérhessen tőlük, hogy is szavazzanak a támogatásokról. Akkor valószínűleg azt fogjuk megtudni tőle, hogy a hírhedt tankos kiszólásával pont a magyarokat akarta figyelmeztetni, hogy 2006 októberében még harckocsik lánctalpai düböröghetnek a pesti utcakövön. Egyre világosabb, hogy az együttes kormányüléssel a látszatot tartják fenn - vélekedik az erdélyi Krónika bukaresti és budapesti hidegrázás Autonómia: GARZÓ FERENC A budapesti román-magyar együttes kormányülésen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) autonómiatörekvéseihez sem Románia, sem Magyarország kormányában nem talál partnerre - írta tegnapi számában a Szabadság. A kolozsvári napilap kommentátora szerint a második románmagyar kormányülésen nem lehetett többet elérni, mint azt, hogy a romániai magyarság képviselői felvessék az autonómia kérdését. Ezt Markó Béla tisztességesen megtette - állapítja meg a szerző, emlékeztetve a kulturális önrendelkezést szabályozó kisebbségi, törvény román parlamenti kálváriájára, a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos ellenérzésekre. Ez utóbbiakról azt hinnénk, hogy csak a románokban élnek, pedig a magyar kormány tagjait is kirázza a hideg, ha erről hallják szónokolni az RMDSZ-es politikusokat - olvasható az újságban. „Gyurcsányék tudják, hogy az erőltetett autonómiadiskurzus beszűkítené Budapest külpolitikai mozgásterét” - folytatja fejtegetését a Szabadság munkatársa, utalva arra, hogy a Fidesz 1998 és 2002 között folytatott agresszív külpolitikája az eredmények mellett jelentős károkat is okozott a határon túli magyaroknak. Az Európai Unióban sem lehet babérokra törekedni ezzel a témával, ezért van ráció a magyar kormány magatartásában - írja a szerző. „Még sok ilyen találkozóra és még több közös tervre lesz szükség ahhoz, hogy a (román) többségiek ne agresszív kisebbségként szemléljenek bennünket, hanem megbízható partnerként közeledjenek hozzánk” - állapítja meg a kommentátor, aki szerint az autonómiát csak a kölcsönös bizalom helyreállításával lehet kivívni. Egy terület autonóm státusának fenntartása ugyanakkor csakis közös gazdasági tervek révén lehetséges - teszi hozzá. Az erdélyi Krónika Látszatshow című vezércikkében úgy vélekedik: ma már egyre világosabb, hogy az ilyen kormányülés a látszat fenntartásának intézménye. Azt az illúziót teremti meg, hogy román-magyar vonatkozásban a dolgok jól haladnak. „Az is látszik azonban - olvasható a továbbiakban -, hogy e látszat fenntartására az elmúlt másfél évtizedben mindkét országnak szüksége volt.” Míg a NATO-, majd az EU-tagságért hajtottak, műid Bukarestben, mind Budapesten indokoltnak érezhették, hogy megnyugtató képet mutassanak a kapcsolatokról. Ez a logika diktálta 1996-ban a román-magyar alap- szerződés aláírását, majd az együttes kormányülések szervezését. Az elmúlt tíz év alatt csupán annyit változott a helyzet, hogy 1996-ban az RMDSZ tiltakozott a látszategyezmény ellen, most viszont beállt az aláírók sorába - fejti ki a Krónika kommentátora. Szerinte a csadakozási célok kipipálása után az a kérdés, melyik fél ismeri fel hamarabb, hogy okafogyottá váltak a látszatintézkedések, és mit javasol helyettük. Az autonómia kérdését helyezte a tudósítások középpontjába a legtöbb pénteki román nyelvű napüap is. A Cotidianul szerint Székelyföld területi autonómiájának témája megelőzte a gazdasági kérdéseket, így fogalmazva: „A román és a magyar kormány beleütközött az autonómiába.” A lap emlékeztetett rá, hogy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a találkozón elutasította az etnikai alapú területi autonómiát, vszont Markó Béla miniszterelnök-helyettes éppen ellenkezőleg, Kós Károly kiáltó szavát idézve tett hitet az önrendelkezés elve mellett. A Curentul is azt emelte'ki, hogy Tariceanu nemet mondott Budapesten a területi autonómiára. A romániai napüapok közül a Gandul hangsúlyozta ki a legélesebben az általa negatívnak tartott elemeket az RMDSZ-szel kapcsolatban. Címlapján nagy betűkkel szerepel, hogy Magyarország miniszterelnöke románul is megszólalt, Markó Béla viszont kizárólag magyarul mondta el beszédét. A lap protokolláris hibának nevezte, hogy a román küldöttség útvonalán Budapest zászlaja volt kitűzve. Az Adevarul tudósításának címében ugyancsak jelzi, hogy Tariceanu Budapesten kizárta az etnikai alapú autonómia lehetőségét. A Gyurcsányt és Tariceanut együtt ábrázoló fotó alatti szövegben megjegyzi ugyanakkor, hogy a két kormányfő „talált néhány, közös érdeklődésre számot tartó pontot is”. Mi lesz a közös történelemkönyvvel? Bukarest. A Cotidianul külön anyagot szentelt a tervezett közös történelemkönyvnek. Neves román és magyar történészek véleményét úgy foglalta össze, hogy a feszültséggel terhes múlt, az érdemi tudományos vita hiánya, a tökéletlen kommunikáció megnehezíti a tervezett tankönyv megalkotását. A cikk felsorolja a „közös történelem” neuralgikus pontjait: a román nép eredete, Erdély 1918-as Romániához kerülése, Észak-Erdély Magyarországhoz való időleges visszacsatolása, a román állam 1965 utáni nacionalista politikája. (MTI) KOMMENTÁR Zsákutca vagy változás? LAKNER ZOLTÁN Zsákutcába jutott a magyar politikai osztály. Nem az egész ország, nem a polgárok egyenként, de a politikacsinálók, a hatalomért vetélkedők feltétlenül. Az ellenfél kijátszására tett kísérletek saját renoméjukat is aláássák. A „Változás 2006” jelszónak volna hát értelme, csak nem feltétlenül úgy, ahogyan feltalálói gondolták. A kormánypártok például változtathatnának a döntéshozatal mechanizmusán. Nem akarják, hogy az ellenfél a készülőben lévő, épp csak formálódó javaslataikat kereszttűz alá vegye. Emiatt viszont a döntések születése kevéssé átlátható és nyitott folyamattá vált. A minap a szocialista képviselőcsoport tiltakozott a kistérségi megbízottak hálózatának megszüntetése, de leginkább a javaslat meglepetésszerűsége miatt. A kormányfőnek is érdeke lenne a minél szélesebb körű érdekbevonás: előzetes támogatást élvező döntéseket hozhatna, amelyek a végrehajtás során a lehető legkevesebb gyakorlati problémát idéznék elő. A konfliktus nem minden esetben elkerülhető vagy elkerülendő, de a megnyerhető partnerekkel való ütközések feleslegesnek tűnnek. A Fidesz is erősen konfliktusorientált politikát követ. Nem elégedett meg az önkormányzati választáson aratott nagy győzelemmel. Azonnali kormányváltást akart, erkölcsi és történelmi végítéletet hirdetett riválisa felett. Közben folyik a másodüt Nemzeti Fejlesztési Terv vitája, amelyből a Fidesz nem csak a kormányzati döntéshozatal problémái miatt rekesztődikki. Épp a Fidesz vitte teljesen más hányba a politikai élet tematikáját. Megnövekedett alkuképességét Gyurcsány azonnali megbuktatására, az MSZP összerop- pantására akarta felhasználni - amire nem volt esélye. így viszont a Nemzeti Fejlesztési Terv befolyásolásának lehetősége elúszni látszik: az januártól életbe lép, s a Fidesz eljátszotta a lehetőséget, hogy az előkészítés utolsó hónapjaiban a terv koncepcióját alapjaiban befolyásolhassa, visszatérő politikai erejére támaszkodva. Nem csoda, hogy a fideszes polgármesterek közül többen is elmennének a miniszterelnök által kezdeményezett fejlesztéspolitikai konzultációra, saját pártjuk Gyurcsány-ellenes bojkottja eüenére. Ki akarnak törni a zsákutcából, s meg is teszik, ha nem kapnak eUentétes nyüt utasítást. Megjegyezzük: a kormánybuktató ambícióval fellépő Fidesz egy tapodtat sem mozdult előre. Nyár végére megszerzett szavazótábora nem növekedett. Eüenben „visszaüldözte” a csalódott MSZP- szavazók egy részét a párthoz, s a legutóbbi felmérés szerint a két kisebb parlamenti párt is a bejutási küszöb felett stabüizálta helyzetét. A zsákutcás politika fenn is maradhat. Akár úgy, hogy a magyarok jó részének politikához és választáshoz való kedve a lengyel, a cseh vagy a szlovákiai szintre süüyed, s a törzsszavazók döntik el a voksolásokat. Akár pedig úgy, hogy az eddigi magyar gyakorlatnak megfelelően a „boltba” négyévente benéző ingadozók pülanatnyi hangulatára bízzák sorsukat a pártok. Ám ezzel az összes választót fosztják meg attól, hogy értelmes vitában, minden érv elhangzása után az elérhető legjobb döntés szülessen arról, ami mindenkit érint. A szerző politológus JEGYZET Született vezetők PUHA JÓZSEF Az általános iskolát még az „át- kosban” jártam, s abban az időben volt néhány dolog, amit másképp magyaráztak, mint ahogy az a nagybetűs életben működik. A következő témakört sem a kellő objektivitással tárták fel előttünk. Azt mondták, a munkahelyünkön, bárhová sodor is az élet, végig keü járnunk a szamárlétrát, és ha ügyesek leszünk, a lehető legnagyobb elhivatottsággal szolgáljuk a dicső szocializmust; vén fejjel, őszes halántékkal vezető beosztásba is kerülhetünk, akár sok száz ember irányítását is ránk bízhatják. Lehet, akkortájt így vagy hasonlóan működött - bár szerintem nem -, de ma már nem így, még csak nem is hasonlóan. Az emberek tulajdonképpen két csoportba oszthatók: akik vezetésre születtek és akik nem. Ezzel alapjában véve nincs baj, még akkor sem, ha be keü látnom, én az utóbbiba tartozom, de nem is vágyom vezetői babérokra. A baj ott kezdődik, hogy vannak, akik azt hiszik magukról, az első kategória éüovasai, sőt vezetés és uralkodás céljából küldte őket az Úr erre a vüágra, a valóságban azonban nem. Most elsősorban olyan fiatalokra, frissen érettség gizett, diplomázott lányokra, fiúkra gondolok, akikben már- már betegesen túlteng az önbizalom, akiket otthonról valószínűleg azzal engedtek el, hogy ők mindenki másnál különbek, és bármüyen munkahelyre kerülnek is, elsődleges céljuk a vezetői beosztásba kerülés. Ennek érdekében bármire képesek, a legundorítóbb eszközöktől sem riadnak vissza. Ezek a személyek csakis vezetőként érzik jól magukat, és miután valahol már „bizonyítottak”, gyakran váltogatják munkahelyüket, egyre feljebb kerülvén. Minden bizonnyal csak számunkra, kívül- áüók számára furcsa, hogy valaki egyik nap még pékséget irányít, másnap már a médiában táblából. Budapesti ismerősöm újságolta a minap, hogy olyan új főnök érkezett a munkahelyére, akinek terveméi csak hiányosságai nagyobbak. A legtöbb ötlete a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Hiába mondják neki, hogy sokat buknának rajtuk, ő köti az ebet a karóhoz. A bevételkiesésért pedig az alkalmazottak lennének a felelősek. Elképzelhető, maradi vagyok, de nekem fontos, hogy a főnököm értse a szakmáját. A felvázolt probléma leginkább a kisebb cégeknél szembetűnő, olyan helyeken, ahová itt-ott betérek, s azt tapasztalom, hogy sok vezető nincs a helyzet magaslatán. Ők bizonyára egytől egyig protekcióval, esetleg egyéb furfangos módszerekkel szerezték meg maguknak a jó magas széket.
