Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-03 / 253. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 3. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ A magyaroknak de Gaulle kell A The New York Times szerint Európa új demokráciáit gyenge kormányok és megosztott társadalmak jellemzik. A Budapesten randalírozó szkinhe- dek, a Lengyelországot vezető populista ikerpár és a Szlovákiában kormányzó szélsőjobb- oldali párt a legaggasztóbb jelei ennek. A térségbeli felfordulást az újság a második világháború utáni, polarizált és nem hatékonyan működő negyedik francia köztársasághoz hasonlítja. De Gaulle erősebb alkotmányt és új köztársaságot teremtett; Közép-Európá- ban vajon „ki fog kiemelkedni, hogy magára öltse de Gaulle köpenyét?” Az újság szerint Közép-Európában az emberek nagy részének nem volt beleszólása az 1989-es rendszer- változásba, a kommunizmust lebontó tárgyalásos forradalmak menetébe. Sokan vesztesnek érzik magukat, ezért is söpört végig a régión egy erős nacionalista hullám, (i) (Gyenes Gábor karikatúrája) Novotny önkéntes csapatokat küldött volna Budapestre, Moszkva ezt azonban elutasította Csehszlovákia aktív volt 1956-ban Csehszlovákia jóval nagyobb mértékben kapcsolódott be az 1956-os magyar- országi eseményekbe, mint ahogy ez eddig a nyilvánosság előtt ismert volt - egyebek között ez derül ki azokból a korabeli titkosszolgálati dokumentumokból, amelyeket az évforduló alkalmából hozott nyilvánosságra hivatalos weboldalain a mai cseh civil felderítés. KOKES JÁNOS A dokumentumok szerint a korabeli csehszlovák állambiztonsági hivatal az 1956-os forró őszön a budapesti csehszlovák nagykövetségen legalább három speciális felderítőt foglalkoztatott, akik egyrészt információkra vadásztak, másrészt pedig szorosan együttműködtek az akkori magyar kommunista állambiztonsággal. Vladimír Zpévácek, csehszlovák kommunista diplomata például Budapestről mintegy 300 olyan szovjet állampolgárnak segített elmenekülni, akiket az a veszély fenyegetett, hogy a forradalmi napokban a népharag ellenük fordul. Zpévácek egy hajóra ültette a szovjeteket, és a Dunán Csehszlovákiába menekítette őket. „A szovjet elvtársak ezt a segítséget nagyon nagyra értékelik” - olvasható a korabeli jelentésben. Egy másik jelentés szerint a Szovjetunió teljes mértékben megbízott Csehszlovákiában és felkérte Prágát, hogy a budapesti szovjet diplomáciai képviselet esetleges teljes evakuációja esetén „képviselje a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének érdekeit Magyarországon”. Az nem derül ki a dokumentumokból, hogy a csehszlovák nagykövetség teljesítette-e a szovjet kérést. „Az eseményeket a csehszlovák a képviseleti hivatal alapjában véve a pincében élte át, ahol az alkalmazottak többsége meghúzódott” - áll az egyik jelentésben. A csehszlovák diplomaták viselkedését elemző titkosszolgálati dokumentum külön kiemeli Zpévácek követségi titkár szerepvállalását, aki nagyon kezdeményező volt a szovjetekkel való együttműködésben. A szovjet állampolgárok kimenekítése tulajdonképpen szintén személyes kezdeményezése volt, amelyben a diplomáciai hivatal vezetése nem vett részt, mert tartott a felkelők támadásától. Érdekes momentum, hogy a magyar felkelés első napjaiban a csehszlovák nagykövetség épületére egy kommunista jelkép nélküli magyar zászló került, amelyet a diplomatafeleségek sajátkezűig varrtak. A levéltári dokumentumok azt állítják, hogy ez volt Budapesten az egyetlen külföldi diplomáciai képviselet, amely ilyen lobogót tűzött ki épületére. Á most nyilvánosságra került dokumentumok szerint a csehszlovák nagykövetség provokációtól tartva elutasított menedéket nyújtani több magyar állampolgár számára, de egy titkosrendőrt, mégis befogadtak. Később ezt a titkosrendőrt a követség magyar állampolgárságú gépkocsivezetője bújtatta. A csehszlovák titkosszolgálatok ugyancsak segédkeztek a Bécsben dolgozó magyar kommunista felderítők családjainak Ausztriából való kimenekítésében is. A magyarok ugyanis az események miatt féltek visszatérni Magyarországra. Csehszlovákia azonban politikai menedéket adott nekik. A Magyar- országon élő családtagjaikat pedig hamis névre szóló diplomata útle- velekkel vitték ki az országból. Egy másik irat szerint a csehszlovákok fegyvereket, elsősorban pisztolyokat és gumibotokat szállítottak abban az időben a magyar kommunista titkosszolgálatnak. A dokumentumokból kiderül, hogy a csehszlovák titkosszolgálatok magyarországi hálózatát abban az időben Bohumír Molnár irányította, aki valószínűleg a szovjet KGB embere volt. Molnár állítólag Csehszlovákia 1968-as augusztusi megszállásánál is segédkezet nyújtott a szovjeteknek. Vladimír Nálevka cseh történész egy prágai konferencián a napokban elmondta: a korabeli csehszlovák párt- és állami vezetés Antonín Novotnyval az élen 1956-ban azt is javasolta a Szovjetuniónak, hogy Csehszlovákia önkéntes csapatokat küld Magyarországra a kommunista rendszer megvédésére. Moszkva ezt a javaslatot azonban elutasította. Elemzők szerint a cölibátus szinte vonzza a papi pályára a „kétes" hajlamú férfiakat A pápa megelégelte a pedofil papok botrányait MT1-HÁTTÉR A másfél éve hivatalban lévő XVI. Benedek pápa nagy feltűnést keltett, amikor az elmúlt hétvégén, ír püspökök előtt, szinte az isteni harag tört ki belőle a pedofil visszaélésekkel kapcsolatban. A liliomtipró papokról szóló vészjósló hírek évek óta szakadatlanul érkeznek, Ratzinger az egyházi bizalomvesztésétől fél. De vajon mit tehet a botrányhullám ellen? „A Vatikán úgy döntött, hogy basta (elég)!” - kommentálta a hét végi kifakadást a La Repubbli- ca. „Az ilyen cselekedetek ütötte sebek mélyek” - szitkozódott a pápa. Mint egy súlyos korholást hallgató iskolai osztály, úgy ültek az ír püspökök a fehérbe öltözött egyházfő előtt. Vallásosság tekintetében Írország példakép Európában. Lengyelországot leszámítva az emberek sehol nem járnak ilyen tömegesen templomba, mint a „zöld szigeten”. A pedofil papok botrányai azonban még ebben az országban is károkat okoztak. A halálosan beteg II. János Pál pápa volt az, aki 2002-ben, a válság tetőpontján meghirdette a „zéró toleranciát”: a tabutémát nem szabad többé szőnyeg alá söpörni, a bűnösöket végre meg kell büntetni, az áldozatokon segíteni kell. Csakhogy ez az új nyitottság a botrányok egy újabb hullámát indította el: az áldozatok közül sokan csak most mertek nyüvá- nosság elé lépni. Papok szexuális visszaéléseiről érkeznek hírek Mexikótól Ausztriáig, Brazíliától Japánig. Hol táborozó fiúkat megrontó papokról van szó, hol papnövendékek az áldozatok, lányok és nők csak ritkábban. Olasz sajtójelentések szerint egy ír tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az ottani papok 3 százaléka szexuális visszaélést követett el az elmúlt évtizedekben. Hasonló számok jöttek ki az Egyesült Államokban is, ahol egész egyházmegyék kerültek a csőd, ezen belül az anyagi csőd szélére a sértettek szűnni nem akaró kártérítési igényei miatt. Egy friss eset ugyancsak a hétvégén, Los Angelesben vált ismertté, ahol peren kívüli egyezség jött létre arról, hogy a helyi érsekség és a karmelita rend 10 millió dollár jóvátételt fizet a szexuális zaklatás hét középiskolás áldozatának. Az eddigi legnagyobb jóvátételt a bostoni egyházmegye fizette 2003-ban: 85 millió dollár kártérítést adott a papjai által molesztált 300 férfinak. Sajtóértesülések szerint az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben tízezer áldozatot regisztráltak, a bűnbe esett papok száma meghaladja a 4300-at, vagyis aligha lehet „elszigetelt” esetekről beszélni. A jelenség okaként pszichológusok és egyházbírálók rámutatnak arra, hogy a nemi élet és a házasság tilalma szinte kifejezetten vonzza a papi pályára a „kétes” szexuális hajlamú férfiakat. Az egyházon belüli reformerők újra és újra követelik a középkor óta kötelező papi nőtlenség, a cölibátus eltörlését, amire azonban Joseph Ratzinger (akárcsak elődje) mindeddig határozottan nemet mondott. KOMMENTÁR Fico „nyertes” gázcsatája SIDÓ H. ZOLTÁN Ahol megvan a (politikai) akarat, ott megnyílik az út a megoldás felé - ezt az elvet vallja Robert Fico miniszterelnök, ügyesen lekoppintva hitvallását elődjéről, Mikulás Dzurindáról, aki ezzel a címmel korábban könyvet is megjelentetett. A kormányfő a napokban boldogan újságolta, a monopóliumok ellen indított következetes küzdelme eredményeként 1998 óta először fordul elő, hogy az új esztendőt nem gázáremeléssel, hanem éppen ellenkezőleg, gázcsökkentéssel kezdjük. Fico gyors oldalvágással hozzátette: bezzeg, ha az előző garnitúra maradt volna hatalmon, akkor bizony a polgárokat megfosztották volna a 3 százalékos csökkenés keltette örömtől. Ez hamisítatlan politikai megnyilatkozás volt, ugyanis nem kell, sőt egyenesen nem is lehet bizonyítani az ellenkezőjét. Még szerencse, hogy az agilis miniszterelnök odáig nem ment el, hogy a Slov- naft sorozatos benzinármérséklését is saját érdemeként könyvelje el. Még mielőtt a kormányt pajzsra emelnénk, és lelkesedésünkben újabb négy évre megválasztanánk, vegyük figyelembe a külső tényezőket. A legfontosabb: a földgáz árát befolyásoló kőolaj hordónkénti ára a júliusi 78 dollárról napjainkban alig 60 dollárra esett, ami új megvilágításba helyezi az energiahordozók árszabását. A másik tényezőnek a korona izmosodása számít. Mivel egyre kevesebbe kerül az amerikai dollár, így áttételesen kevesebbet kell fizetnünk az importból származó földgázért és kőolajért. A képhez hozzátartozik, Robert Fico sem nevezhető konjunktúralovagnak, aki csak egyszerűen szétkürtöli a jó hírt, ám tevőlegesen nem járult hozzá. A kormányfő, miután júliusban néhány napig tartó bizonytalanság után ráeszmélt az euró bevezetésének fontosságára, kicsit visszafogta magát, és olyan jövő évi költségvetés-tervezetet fabrikáltatott össze, amelyik megfelel az euró 2009-es bevezetését célzó maastrichti kritériumoknak. Részben ennek köszönhető fizetőeszközünk kurzusváltása, tartósnak tűnő erősödése. A másik tényezőről kevesebbet beszélnek, pedig valós probléma. A többé-kevésbé monopóliumhelyzetet élvező energetikai társaságok időnként visszaélnek pozíciójukkal, sajátságos, csak számukra kedvező árképzéssel dolgoznak. Ez még olyan fejlett piacgazdaságban is igaz, mint Németország, ahol éppen most világítanak rá az energiaágazatban mutatkozó visszásságokra. A cseh versenyhivatal pedig 370 millió koronára büntette az RWE Transgas céget, mivel megengedhetetlenül diszkriminálta a piac egyes szereplőit. Jó lesz tudatosítani, hogy az inga visszafelé is lenghet, azaz a jövőben a földgáz ára újra emelkedhet. Vagyis Ficóék most látszólag csatát nyertek, nem háborút. Az volna a szerencsés, ha a kormány e téren nem az izmait mutogatná, hanem csendes diplomáciával tartaná nyomás alatt az energiaipar óriásait. Ugyanis ha megrészegülnek a mostani sikertől, akkor beleütközhetnek az Európai Unió energialiberalizálási normáiba, megfoszthatják a társaságokat a jogos nyereségüktől, esetleg nem veszik figyelembe a világpiac realitásait. Márpedig ez volna igazán gáz. JEGYZET Szabadság utca RÁCZ VINCE Vajon megértettük-e ötvenhat üzenetét? Aki az utcán hőzöngve, kizárólag a provo- kálás szándékával, a demokratikus intézményrendszer és a jogállami berendezkedés lét- jogosultságát megkérdőjelezve egyértelműen nyilas jelképként számon tartott, Árpádsávos zászlót lenget, aligha. Ötvenhatban a szabadság volt a tét, azokban a napokban a hősködésnek nem volt helye, csak a hősöknek. A hősök mind meghaltak, az életüket adták egy félelemmentes élet, a lelkiismeret és a gondolat eljövendő szabadsága reményében. Ötvenhat nem egy buli volt, aminek a fáradalmait egy rendőrségi fogdában kialud- hatta az ember. Nem csak egy hecc volt, amit a kocsmákban másnap elmesélhettek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünnepeljük, azaz ünnepelnénk, ha hagynák. A békés megemlékezések szándékos megzavarása ugyanis nemcsak a forradalom és szabadságharc emlékét sérti, de megkérdőjelezi az akkori forradalmárok lelki szemei előtt lebegő szabadság eszményét is. A szabadság utcáját mára jellemtelen futballhuligánok, hataloméhes politikai szekér- és széltolók özönlötték el, kisajátítva és bemocskolva ezzel mindazt, amihez voltaképpen semmi közük, ’56 örökségét. A szabadság fogalmán alighanem mást értünk manapság, ha ilyen könnyen semmibe vesszük. Már a derűs palóc, Mikszáth Kálmán is úgy érezte, joggal zsörtölődik, mikor a magyar népiélek elé görbe tükröt tartva úgy fogalmazott, hogy a magyar „locsog a szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem. Azt hiszi, a szabadság azt jelenti, hogy nem kell dolgozni. Innen is van, hogy mikor pihenni akar, szabadságot kér. A pihenést nevezi szabadságnak. A kocsisom szabadságot kér, vagyis inni megy a kocsmába, az írnokom szabadságot kér, vagyis hazamegy az anyjához és két hétig alszik a méhesben. Ez nekik a szabadság.” Hát úgy látszik, továbbra is ez nekünk a szabadság. Mert félreértés ne essék, a kukákat felgyújtó, kirakatokat bezúzó köztörvényesek, piros-fehér csíkos zászlót lengető fasiszto- id szélsőségesek nem a pesti srácok ivadékai.
