Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-15 / 263. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bocsánatot kért az SS-őr unokája A holokauszt túlélőitől kért bocsánatot egy egykori né­met SS-őr unokája Izraelben nagyapja tetteiért - jelentette a Jediót Ahronót című izraeli lap. A 27 éves Robin Pfarr- kircher előző nap találkozott a 82 éves, magyar származá­sú Lili Kertisszel, aki abban a koncentrációs táborban volt fogoly, ahol Pfarrkircher nagyapja felügyelőként dol­gozott. „Először nem értet­tem, hogy mit akar” - szá­molt be a német fiatalember­rel lezajlott találkozójáról Lili Kertis. „Lassanként azonban felfogtam tettének mozgató­rugóit, s nagyon közel kerül­tünk egymáshoz” - közölte az idős hölgy. (MTI) Idézetek egy politikai memoárból: a német exkormányfő könyve bestseller lett- És természetesen teljes mértékben támogatjuk a kormány korrupcióellenes lépéseit! (Peter Gossányi karikatúrája) „Bush elnök Isten akaratával legitimizálja döntéseit” ’’Meg tudom érteni, hogy egy ember nagyon vallásos, és magánéletét az Istennel való párbeszéd, vagyis az ima szerint rendezi be. Gond akkor van, ha az a be­nyomás támad, hogy a poli- tikai döntések az Istennel való beszélgetések követ­kezményei. Aki pedig a poli­tikai határozatokat így in­dokolja, nem is engedheti meg, hogy ezek bírálatok vagy véleménycserék révén megváltozzanak. Mert, ha engedne az illető, az ima közben kapott isteni megbí­zás ellen vétene.” ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Többek közt így vélekedik Ger­hard Schröder volt német kancellár Goerge Bush amerikai elnökről az október végén kiadott, Döntések - életem a politikában című könyvé­ben. Október óta valóságos bestsel­leré vált az 544 oldalas politikai memoár, amely leginkább a belpo­litikai helyzetet, az egykori lépések magyarázatát adja, és az SPD- vezette kormány éveit dolgozza fel. A könyv legérdekesebb részei azon­ban azok, amelyekben az exkan- cellár a külföldi politikusokat veszi szemügyre. Részletesen ír a már említett amerikai elnökről, akit túl­zott vallásossága miatt nem tudott igazán komoly vitapartnernek te­kinteni. Később, mint ismeretes, komoly ellentétbe is kerültek Bush iraki politikája miatt. Schröder visszaemlékezik 2001. szeptember 11-re is, s itt, ebben a fejezetben kap némi magyar vo­natkozást a könyv. - 13:30-kor kellett fogadnom az akkori ma­gyar miniszterelnököt, Orbánt, aki az új berlini magyar nagykövetség megnyitására érkezett - idézi a volt kancellárt a Spiegel című né­met magazin. - Országa európai uniós csatlakozásának kérdéseiről tárgyaltunk. Komoly problémákat nem kellett megvitatnunk, hiszen Magyarország többször is megerő­sítette belépési szándékát. Tehát, busmess as usual (a megszokott ügyek). Röviddel 15 óra előtt tört rám irodavezetőm. Egészen pon­tosan emlékszem a szavaira: Meg­támadták a World Trade Közpon­tot New Yorkban. ... Bekapcsol­tam a televíziót. A képek, amelye­ket láttam, mélységesen megdöb­bentettek. Akkor még nem foglalkoztatták a támadás mélyebb politikai kö­vetkezményei, csak azt tudatosí­totta a volt kancellár, hogy az Amerika-ellenes támadások után már semmi sem lesz olyan, mint korábban. Németország akkor korlátlan szolidaritásáról biztosí­totta az Egyesült Államokat. Ami törést okozott a két ország viszo­nyában, az Irak volt, és Schröder szerint Bush elnök csökönyössége. A túlságos vallásosság, amit az amerikai elnökben látott 2002­ben nemcsak a magánbeszélgeté­seken, hanem minduntalan a nyü- vánosság előtti kijelentéseiben, „megerősítette bennem politikai szkepticizmusomat, tekintet nél­kül arra, hogy személyes szimpáti­át érzek Amerika és elnöke iránt. Az egyház és az állam szétválasz­tását egy nagy civilizációs fejlő­désnek tartom”. Nemcsak Busht bírálja Schröder - honi berkekben is talált kritikára érdemes alakokat. Edmund Stoiber bajor kormányfőt, CSU-elnököt például, aki szerinte fél, hiába ne­vezik őt bajor oroszlánnak. Fél az újtól, a felelősségtől, ezért marad inkább Münchenben. Schröder Jacques Chirac francia államfő tá­mogatásával ajánlgatta neki, hogy 2003-ban vállalja el az Európai Bi­Bushsal ellentétben csak pozitív hangnemben ír Vlagyimir Putyin orosz elnökről, aki személyes jó barátja. zottság elnöki posztját, Stoiber azonban némi habozás után vissza­utasította az ajánlatot, azzal az érv­vel, hogy a CSU nélküle elveszne. Kijutott a kritikából Angela Merkel miniszterelnök asszonynak is, akit gyengének, és „szakmai tekintet­ben ügyefogyottnak” nevezett. Bushsal ellentétben csak pozitív hangnemben ír Vlagyimir Putyin orosz elnökről, aki személyes jó ba­rátja. - Szerénysége feltűnő - idéz a könyvből a Spiegel. - Ha valaki meglátogatja otthonában Ljudmüa és Vlagyimir Putyint, igazi vendég­szeretetben lesz része. Mindent megtesznek azért, hogy az ember jól érezze magát. Lányaik, akik ma 20 és 21 évesek, nagyon intelligens fiatal hölgyek, és szintén (csakúgy, mint apjuk) folyékonyan beszélnek németül. Amikor először találkoz­tam Putyinnal, nemcsak élénk in­telligenciája tűnt fel, hanem jó fizi­kai kondíciója is. Hogy fekete dzsúdóöve van, már rég tudni, ám valószínűleg kevésbé ismeretes, hogy kitartó úszó is, és nagyon jól lovagol. Elődjeivel ellentétben in­kább aszkéta - állítja Schröder, s ez a megállapítása mindenekelőtt az ivási szokásaira vonatkozik. Aki egy üyen nagy országot irányít, an­nak fittnek és fegyelmezettnek kell lennie. Putyin a vüág egyik legne­hezebb tisztségét tölti lse, állítja Schröder. Oroszországgal kapcsolatban fejti ki aggodalmát is. Attól tart, hogy Németország a külpolitika te­rén „feladja az éppen csak kivívott szabadságát és függetlenséget, s majd megint belekapaszkodik az amerikai külpolitika szoknyájába, aminek, figyelembe véve Németor­szág európai érdekeit és Európa ér­dekeit a világban, végzetes követ­kezményei lennének”. Figyelmez­teti az SPD-t: ha külpolitikai szere­pet akar játszani, akkor mindent be kell vetnie annak érdekében, hogy Németország megvédje relatív füg­getlenségét. (ug) Az emberi jogi szervezet megdöbbentő jelentése többszáz egykori fogva tartott vallomásaira épül A csecsen börtönökben rendszeres a kínzás MTl/REUTERS/AFP-HÁTTÉR Mindennapos a fogva tartottak, köztük nők és kiskorúak kínzása Csecsenföld titkos és hivatalos bör­töneiben - derült ki a Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet jelentésének hétfőn nyil­vánosságra hozott összefoglalójá­ból. „A Csecsenföldön fogva tartot­tak nagy eséllyel lesznek kínzás áldozatai” - jelentette ki a New York-i székhelyű szervezet Európá­val és Közép-Ázsiával foglalkozó részlegének igazgatója. A jelentés szerint mind az orosz szövetségi belügyminisztérium által fenntar­tott hivatalos börtönökben, mind a Ramzan Kadirov, Csecsenföld oroszbarát miniszterelnöke által működtetett titkos fogdák hálóza­tában rendszeresen folyamodnak kínzás alkalmazásához a fogva tar­tottaktól történő információszer­zés során. A szakadár gerillák tá­mogatásával gyanúsított szemé­lyekből vagy a felkelők rokonaiból válogatott lu'nzásokkal igyekeznek kiszedni a vallomásokat, egyebek között kötéllel verik, vörösre izzí­tott vaspálcával égetik, vagy elekt- rosokkal gyötrik őket. A Human Rights Watch több mint száz egykori fogva tartott sze­méllyel 2006 folyamán felvett in- teíjú, illetve orosz emberi jogi szer­vezetek kutatásai alapján készítette el jelentését, melyet az ENSZ Kín­zás Elleni Bizottságának adott át. A tíz független szakértőből álló testü­let az 1984-ben létrehozott Kínzás Elleni Egyezményben részes álla­moknak - köztük Oroszországnak - az ellenőrzéséért felelős. A HRW felkérte a Kínzás Elleni Bizottságot, hogy szólítsa fel Oroszországot a csecsenföldi börtönökben elterjedt kínzás gyakorlatának feladására, a visszaélések megbüntetésére és megelőzésére. A bizottság a hét vé­gén teszi közzé az üggyel kapcsola­tos határozatát. Orosz illetékesek tagadják, hogy rendszeresen kín­zást alkalmaznának bárhol az or­szágban, s azt állítják, ha panasz merül fel, azonnal kivizsgálják az ügyet. A HRW tapasztalatai szerint viszont üyen esetekben Csecsen­földön nem indul hivatalos vizsgá­lat, a kínzások elkövetőit nem von­ják felelősségre. Az orosz hatósá­gok ráadásul Csecsenföld külső el­lenőrzés előli elzárására is töreked­nek: a múlt hónapban a Kínzás El­leni Bizottság képviselője kényte­len volt lemondani csecsenföldi út­ját, mivel Moszkva korlátozni kí­vánta mozgásszabadságát. KOMMENTÁR Két szőke NAGY ANDRÁS Tisztújító közgyűlésre készül a hétvégén a legnagyobb ellenzéki párt. Elvesztett parlamenti választások után egykori vezető kor­mánypártok általában heteken, de legfeljebb egy-két hónapon belül hívnak össze hasonlót, hogy levonják a tanulságot, és persze a fele­lősséget. Az SDKÚ kongresszusa előtt, amelyre majdnem fél évvel a választások után kerül sor, annyi a legjelentősebb hír, hogy minden valószínűség szerint Iveta Radicovát alelnöknek választják meg. Mikulás Dzurinda pozíciója megingathatadannak tűnik. A volt kor­mányfő újra pártelnök kíván lenni, és kacsának tartja azokat a hí­reszteléseket, melyek szerint Brüsszelbe buktatták volna tovább. Bár közveüenül a választások után, amikor kiderült, hogy Iveta Radicová és Ivan Miklós is több preferenciaszavazatot kapott, mint a kormányfő, egyesek még ezt tartották a legvalószínűbbnek. Abban az időben sokan még hittek abban, hogy Robert Fico nélkül, Vladi­mír Meciarral és a HZDS-szel alakít majd kormányt a jobboldal. Radicovának ekkor kellett volna pártadan kormányfővé avanzsálód- nia. Ez viszont már a távoli múlt, mivel a kormányt Robert Fico ala­kította meg. így felmerül a kérdés, minek az SDKÚ-nak maga Iveta Radicová. Nos, amelett, hogy a szociológus egyetemi tanár szakmája egyik legjobbjának számít, és arcával, ismertségével biztos hozott párszázezer szavazatot a választásokon, a jobboldali pártnak nagy szüksége van rá, hiszen kiderült, a politika túlsó szélén a színtiszta szociáldemagógia áll, amely a legkisebb arcrezdülés nélkül képes felhasználni az előző kormány gazdasági eredményeit saját osztoga­tó programjának megvalósításához. A szavazóknak pedig tetszik ez a politika. Éppen ezért van szüksége a neokonzervatív SDKÚ-nak ar­ra az Iveta Radicovára, aki elég érzékeny, hogy pontosan lássa, mi szükséges ahhoz, hogy a lakosságnak támogató szociális politikát tudjon nyújtani a párt, de érzi azt is, milyen hányba kell haladnia a reformnak. Ki más, ha nem ő és szakemberei lesznek képesek rávüá- gítani a Smer kétszínűségére szociális téren. Csak az lesz a fontos, hogy az SDKÚ fogadja is meg ezeket a tanácsokat. Persze, ha sikerül Radicovát megválasztani. Erre a medvebőrre viszont bárki előre ihat. Dzurindának talán egy kicsit összeszorul majd a szíve, amikor kihirdetik az eredményeket. Pártjában ugyanis volt már egy szőke nő, aki majdnem tönkretette az SDKÚ-t... De higgyük el, Martináková és Radicová között óriási a különbség. JEGYZET A Nyugat keletje RÁCZ VINCE Emlék: Bécs, nyolcvanküenc ősze, megnyüó határok, sokad- magammal egy kirándulóbu­szon, valaki: „Van egy tippem, mondták, akik már jártak itt. Tu­dom, hol lehet a legolcsóbban vásárolni, könnyen megtaláljuk, még térkép nélkül is, meglesz az, nem véthetjük el, a Strasszé- ra kell mennünk. Ilyen nevű ut­ca már csak nincs még egy.” Hát így. Emlékeznek még arra a semmihez sem fogható eufóriá­ra, mely a rendszerváltással uralkodott el rajtunk, kelet-eu­rópai lelkeken? A szabadság má­mora, üyesmi. Egyszeriben meg­nyíltak az országhatárok, hirte­len szabad lett az út, és mi - ugyan kicsit félszegen és csakis ránk, kákáeurópaiakra jellemző megületődéssel arcunkon - él­tünk is a lehetőséggel. Bécsnek büszke vára nyögte hadunkat. Kevéske pénzünket sallangmen­tesen schillingre váltva valóság­gal megrohamoztuk a határhoz közeli osztrák kisvárosok boltjait és a főváros nagyobb áruházait. Ilyenek voltunk, mit nekünk csá­szárváros meg műemlékek, kö­zös történelem, azt mondd, hol lehet kapni ezt meg azt. Mária­hilferstrassze, ízlelgettük a szót, csodás egy hely, mindannyiunk legfőbb úti célja lett. Varázsszó volt akkoriban, ott mindent megvehetsz, hírlett. És hogy mi­re fájt leginkább a fogunk, mi mindenért hagytuk ott utolsó . pénzünket Nickelsdorf bóvlival telezsúfolt boltjaiban? Hát volt a Lada tetején vagy a 120-as kof- feijában Commodore 64, esedeg Atari 8 személyi számítógép („oszt fijam, számolni lehet-e vele?”) Impulse dezodor (ezüst- kupakos, minden színből egy), Gorenje villanytűzhely, Hitachi magnó (kétkazettás, két hangfa­las), videó (melynek dobozában a boldog újdonsült tulajdonos hazaérkezve olykor csak egy tég­lát talált, mert azért a sógorok­nak is megvolt ám a magukhoz való eszük), őrölt kávé nagy mennyiségben (mint később ki­derült, szójaporral keverve, de már mindegy), digitális ébresz­tőóra (márkafüggeden), karóra (hétzenélős, húszgombos mini­mum). Sok víz lefolyt azóta a Dunán, a Ladánkkal vagy a 120- asunkkal már talán nem vág­nánk neki Bécsnek, de bárhogy is, Keleten még mindig nagy a keletje a Nyugatnak. Talán, mert a fű még műidig zöldebb Ham­burgban, az utcák is tisztábbak, nem tudom. Titokban azért talán bízunk abban is, már nem jelent szinonimát tőlünk nyugatra az éhenkórász és a kelet-európai. FIGYYELŐ A likvidálások betiltásáért Az izraeli biztonsági erők ál­tal végrehajtott célzott likvidá­lások betiltását kérték, három Nobel-díj-kitüntetetthez csada- kozva, izraeli pacifisták az izra­eli legfelsőbb bíróságtól. Az alá­írók - köztük a Nobel-díjas Ha­rold Pinter író, valamint két No- bel-békedíjas észak-ír nő, Betty Williams és Mairead Corrigan- Maguire - helytelenítik, hogy a Gázai övezetben egyre több ár- tadan palesztin is áldozatul esik. (MTI/AFP)

Next

/
Thumbnails
Contents