Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-15 / 263. szám, szerda
6 FÓKUSZBAN: AZ ÉVES SZABADSÁG ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 15. www.ujszo.com A munkaadó üzemi szabadságot rendelhet el Az éves szabadság kihasználása ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A munkatörvénykönyv szabályozza, hogy milyen módon, hogyan jár az alkalmazottnak a rendes évi szabadság:- A merítést a munkaadó határozhatja meg az alkalmazottal történt egyeztetés alapján, és az évi szabadságok terve szerint, melyet az alkalmazottak képviselőinek is jóvá kellett hagyniuk. Tekintettel kell lenni arra, hogy az alkalmazott lehetőleg egyszerre vehesse ki szabadságát, és a naptári év végéig élhessen ezzel a jogával.- A munkaadó az alkalmazottakkal való egyezség alapján tömeges vagy üzemi szabadságot is elrendelhet, ha erre üzemeltetési okokból szükség van, és nem sérti az alkalmazottak érdekeit. Az üzemi szabadság nem lehet két hétnél hosszabb, kivételt képeznek profi művészeti csoportok - számukra legfeljebb 4 hét lehet -, és a színházak, a színészek esetében a teljes szabadság idejét is elérheti az üzemi szabadság hossza.- Ha a szabadságot nem egyszerre szabják ki, biztosítani kell, hogy az alkalmazott legalább két hetet egyhuzamban szabadságon lehessen. Az üzemi szabadság időpontjáról a munkaadónak legalább 14 nappal korábban tájékoztatnia kell alkalmazottait. Ezt az időszakot csak az alkalmazottak beleegyezésével lehet rövidíteni.- A munkaadó módosíthatja alkalmazottja szabadságának időszakát, ebben az esetben azonban vállalnia kell az ezzel kapcsolatos költségeket.- A munkaadó nem rendelheti el a szabadság kimerítését arra az időszakra, amikor: ♦ az alkalmazott tényleges katonai szolgálatát vagy civilszolgálatát tölti ♦ amikor az alkalmazott beteg- szabadságon van ♦ amikor az alkalmazott gyesen vagy anyasági szabadságon van- A munkaadó adhat alkalmazottjának szabadságot akkor is, ha a törvény szerint még nem jár neki, de várható, hogy az adott naptári évben teljesíti az előírt feltételeket. Például ha még nem dolgozta le a szükséges 60 napot, de az év végéig várhatóan ledolgozza azt. Milyen indokkal lehet átvinni a szabadságot a következő évre? A munkatörvénykönyv szerint az éves szabadságot alapvetően abban az évben kell kimeríteni, amelyik évben jogigény keletkezett rá. Ezt a rendelkezést csak három indokkal lehet megkerülni:- sürgős üzemeltetési okokból - például ha a szabadságolás veszélyeztetné a vállalat működését- ha a munkaadó nem határozta meg, mikor kell kimeríteni a szabadságot- ha az alkalmazott betegség vagy gyes, anyasági szabadság miatt nem tudta kimeríteni a szabadságát (lpj) Kinek mennyi szabadság jár? A rendes évi szabadság ÚJ SZÓ-INFORMÁClO Törvényben meghatározott szabadság négy, a 15 évet ledolgozottak esetében öt hét. Az az alkalmazott válik jogosulttá erre a szabadságra, vagy annak arányos részére, aki az adott évben legalább 60 napot ledolgozott ugyanannál a munkaadónál. A ledolgozott napokért járó szabadság Aki egy munkahelyen 60 napnál kevesebbet dolgozott le az adott évben, annak minden 22 ledolgozott nap után az éves szabadság egy tizenketted része jár. Aki négy hétre jogosult, annak 1,5 nap, áld 5 hétre, annak 2 nap minden 22 ledolgozott munkanap után. Kiegészítő szabadság Ez a szabadság a rendes évi szabadságon felül jár azoknak, akik föld alatt - bányában, alagútfúrásnál, metróépítésnél - nehéz fizikai körülmények között dolgoznak egész évben, illetve azoknak, akik egészségre súlyosan káros környezetben - radioaktív sugárzás, rákkeltő hatású vegyi anyagok, tropikus környezet - dolgoznak. A kiegészítő szabadság évente további egy hét. (pck) A szabadság hossza egyes európai államokban Svájc 4-5 hét Magyarország 20 munkanap Németország 18 munkanap Spanyolország 3 hét Olaszország 3 hét Belgium 24 naptári nap Horvátország 18 munkanap Finnország 24 munkanap Írország 3 hét Luxemburg 25 munkanap Norvégia 24 munkanap Portugália 21 nap (forrás: IL0) A szabadság egy részét át lehet vinni a következő évre Foto: Pavol Funtál A munkaadó döntheti el mikor mehet szabadságra az alkalmazott Foto: Jón Kroslók A fel nem használt szabadságot a munkaadó csak ritkán köteles kifizetni A kikapcsolódás a cél Éves szabadságra alapvető joga van minden alkalmazottnak, de ki is kell merítenie az adott évben. A mun- katörvénykönyv megszabja ugyanis, hogy a munkaadó köteles az éves alapszabadságot, mely négy hét, biztosítani a dolgozóinak. LAJOS P. JÁNOS Ez azt is jelenti, hogy az alkalmazottnak az adott évben ki kell merítenie a rendelkezésre álló időt, de legalább az alapnak számító négy hetet. A szociális ügyi minisztérium szerint ez a rendelkezés a dolgozót védi, ennek köszönhetően a munkaadó nem teheti meg, hogy évről évre halasztja alkalmazottai szabadságát. Azt is törvény mondja ki, hogy a munkaadó köteles úgy elrendelni a szabadságot, hogy az alkalmazott legalább két hetet pihenhessen, ezt javasolják a szakemberek is. „A szabadság célja a szervezet regenerálódása, a kikapcsolódás, ehhez legalább két hétig távol kell maradni a munkahelytől” - mondta lapunknak Irena Pálffyo- vá pszichológus. Sokan azonban a szabadsággal oldják meg a betegséget is, mivel így táppénznél jóval magasabb a szabadság idejére fizetett bér. A táppénz csak a bruttó bér 55 százaléka, ez is csak a negyedik naptól, míg a szabadság idejére a teljes bért köteles fizetni a munkaadó. Ebben az esetben azonban nem érvényesül a szabadság alapvető szerepe, az alkalmazott nem pihen, nem kapcsolódik ki. Bizonyos esetekben a törvény lehetővé teszi, hogy a szabadság ki nem merített részét átvigyük a következő évre, akkor azonban már mindenképpen ki kell meríteni, különben elveszik. Ilyen esetnek számít az, ha az alkalmazott hosszabb ideig beteg volt, vagy a munkaadó üzemeltetési okokra hivatkozva nem tette lehetővé a kimerítését. Ha a munkaadó hibájából nem tudta az alkalmazott kimeríteni a szabadságot, és az nem hajlandó kifizetni azt, akkor peres úton követelheti kifizetését. Ä szabadság egy részét át lehet vinni a következő évre, a legtöbb vállalat azonban ezt csak azoknak engedélyezi, akiknek 25 nap vagy ennél hosszabb éves szabadság jár. A következő évben azonban mindenképpen ki kell meríteni, a munkaadónak ezt lehetővé kell tennie, mivel az átvitt szabadságot már nem lehet tovább vinni, ha nem merítik ki, akkor elveszik az alkalmazott számára. A ki nem merített szabadságot ugyanis csak nagyon ritkán köteles kifizetni a munkaadó, ilyennek számít, ha a munkaviszony megszűnik, és az alkalmazott a felmondási időben sem tudja kimeríteni összes szabadságát. A törvény megszabja azt is, hogy milyen feltételeknek kéll eleget tennie a munkaadónak az üzemi szabadság elrendelésekor. Természetesen ezt is egyeztetnie kell az alkalmazottakkal, és feltétel az is, hogy az üzemi szabadság nem lehet 2 hétnél hosszabb. Ez alól csak a művészegyüttesek, a színészek és a pedagógusok kivételek, nekik négy vagy több hét is lehet az üzemi szabadság. A szabadság kimerítése Kinek fizetik ki megmaradt szabadságát A 2002-ben életbe lépett új munkatörvénykönyv egyértelműen fogalmaz: a letöltetlen szabadságot csak annak lehet kifizetni, aki kilép a cégtől, vagyis megszűnik a munkaviszonya. Minden más esetben a szabadságot ki kell meríteni, a munkaadó azt nem köteles kifizetni. A régebbi szabályozás lehetővé tette, hogy a fel nem használt szabadságot kifizesse a munkaadó, és sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, főleg abban az esetben, ha az illető alkalmazott leterhelt volt. Ez abban az esetben volt lehetséges, ha a következő év végéig sem sikerült kimeríteni az előző évre járó szabadságot. Az alkalmazottnak ez pluszpénzt jelentett, a munkaadónak pedig azért megfelelő, mert nem kell őt nélkülözni a munkahelyen. Ez a megoldás ugyan anyagilag előnyösebb a munkavállalónak, a pihenés és a szervezet regenerálódása szempontjából azonban a legrosszabb választás„A teljes regenerálódáshoz legalább két hét folyamatos szabadság szükséges” - állítja Irena Pálffyová pszichológus. Ennyi idő kell ahhoz, hogy megfeledkezzünk munkahelyi gondjainkról, elvonatkoztassunk a munkahelyi kapcsolatoktól. Akik azonban távozni készülnek a vállalattól vagy akiket elbocsátanak, nem lehet arra kényszeríteni, hogy kivegyék szabadságukat. A munkaadó legfeljebb .jelezheti” alkalmazottjának, hogy van még kimerítetlen szabadsága, de nem rendelheti el a kivételét. Egyes munkaadók valóban nem kényszerítik erre alkalmazottjukat, ha az valóban jól teljesít. Ha azonban viszonyuk nem volt a legjobb, gyakori, hogy az alkalmazott is inkább a szabadsága kitöltését választja, (lpj) Foto: Jón Kroslók VILLÁMINTERJÚ Meddig kell kimeríteni az éves szabadságot? Jana Sláviková, a Szakszervezetek Szövetségének (KOZ) jogi szakértője: A törvény szerint év végéig ki kell meríteni az éves szabadságot, ha azonban erre sürgős üzemeltetési okból nem volt lehetőség, akkor legkésőbb a következő év végéig mindenképpen ki kell meríteni, mert különben elveszik. A munkaadó ugyanis nem köteles kifizetni a kimerítetlen szabadságot, csak bizonyos, pontosan meghatározott esetben. Elrendelheti a munkaadó a szabadság kimerítését? Igen, ugyanis a munkaadó joga, hogy meghatározza, hogy az alkalmazott mikor megy szabadságra. Természetesen az a legjobb, ha erről megegyezik az alkalmazottakkal, erre szolgál a szabadságok éves terve, melyet az alkalmazottak képviselői - a szakszervezet vagy az alkalmazotti tanács is véleményezhet. Ha azonban az alkalmazott az éves tervben nem határozza meg, hogy mikor akar szabadságra menni, akkor a munkaadónak jogában áll elrendelni a szabadságot, ez ugyanis kimondottan az ő hatáskörébe tartozik. Ki kérheti a ki nem merített szabadság kifizetését? Erre csak akkor van lehetőség, ha sürgős üzemeltetési okokból nem tudta kivenni a szabadságát. Ez érvényes azokra az esetekre is, amikor befejeződik a munkaviszonya. Ha tehát az alkalmazott saját hibájából nem merítette ki a szabadságot, akkor nincs joga kérni annak kifizetését. Ha munkaviszonya megszűnik, például felmond, akkor még rendelkezésére áll a felmondási idő, melynek során kimerítheti a szabadságát. Ha esetleg több szabadsága van, mint a felmondási idő, akkor kérheti a ki nem meríthető szabadság kifizetését. Mi számít sürgős üzemeltetési oknak? Nehéz ezt meghatározni, de példaként elképzelhető egy olyan helyzet, amikor a munkaadónak sürgős megrendelést kellett teljesítenie, és egész évben szüksége volt minden alkalmazottra. Ebben az esetben az alkalmazottak kérhetik a szabadság kifizetését. Gyakoriak az ilyen esetek? Tapasztalatom szerint ritkán fordulnak elő, a munkaadók ugyanis figyelnek arra, hogy alkalmazottaik kimerítsék a szabadságot. Erről a törvény is rendelkezik: a munkaadó köteles biztosítani azt, hogy a legalább négyhetes éves szabadságot minden alkalmazottja kimerítse. Akiknek 5 hét szabadság jár, egy hetet általában átvihetnek a következő évbe. Ezt az egy hetet a következő év végéig ki kell meríteniük. A munkaadók nem szeretik kifizetni a ki nem merített szabadságot, ezért általában ügyelnek arra, hogy alkalmazottaik időben menjenek szabadságra. (lpj)
