Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-10 / 259. szám, péntek
12 Gondolat ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 10. www.ujszo.com Egy ismeretlen forradalmár virággal borított holtteste a Hősök tőrén (Folytatás) Prágában hat egyetemistát letartóztattak, akik bevallották, a Vencel téren a rendőröktől akartak fegyvert szerezni, hogy megindítsák a felkelést. Plzen városában a rendőrség négy orvostanhallgatót fogott el, akik fegyvereket és gyógyszereket halmoztak fel, és a Szabad Európa Rádió híreit terjesztették. November 4-én Tiszaágcsemyő közelében a szovjet határ felé vezető vasút felső vezetékét - magyar- országi felkelők vagy velük szimpatizáló helyiek által elhelyezett - akna rongálta meg; a Csapról Csehszlovákián át érkező szovjet csapatoknak gyalog kellett bevonulniuk Magyarországra. Prágában november 7-én mintegy huszonötezer ember gyűlt össze az ünnepi nagygyűlésre, és óriási üdvrivalgással fogadta a magyarországi „ellenforradalom” leveréséről szóló híreket. Október végén, november elején a magyarországi események és a szuezi válság miatt az országban elterjedt a hír: küszöbön áll a harmadik vüágháború, mozgósítás várható, ismét bevezetik a jegyrendszert, a csehszlovák koronát pedig rubellel váltják fel. A lakosság óriási felvásárlásba kezdett: fogytak a tartós fogyasztási cikkek, de főként az élelmiszer (a cukor, a liszt, a zsír), valamint a szappan. Húsz-, ötven-, százkilós csomagokban vásárolták őket. Az üzletek előtt hosszú sorok kígyóztak. Az egyik csehországi faluban a rendőrségnek kellett közbelépnie és szétválasztani az asszonyokat, amikor pánik tört ki, hogy nem jut mindenkinek élelmiszer. Prágában az arany és az ezüst felvásárlása is elkezdődött. A hatóságok igyekeztek megcáfolni a „reakció propagandáját”, miszerint hamarosan áruhiány lesz. Zápotocky elnök rádióbeszédében kijelentette, ezt a rémhírt az ellenség terjeszti, azzal a céllal, hogy zavart keltsen. Beszédében megemlítette: ha a lakosság az összes forgalomban lévő pénzt azonnal elköltené, akkor sem fogynának ki az élelmiszerüzletek. A hatóságok elrendelték, hogy az árut katonai teherautókon szállítsák az üzletekbe, így nem alakult ki tartósan áruhiány. A felvásárlási láz csak november 10-e után hagyott alább. A csehszlovák párt- és állami szervek is vontak le bizonyos tanulságokat a magyarországi eseményekből. A korábban december 3-ra tervezett árleszállítást néhány nappal korábbra hozták. A kötelező beszolgáltatások rendszerét nem szüntették meg ugyan, de a beadás feltételeit megköny- nyítették. 1956. november elejéig 220 magyar nemzetiségű fogoly került Pozsony egyik börtönébe, ebbe valószínűleg olyan magyar állampolgárokat is beleszámolhattak, akik Rajka közelében akartak átjutni Ausztriába, és Csehszlovákia területére tévedtek. A többi fogoly olyan szlovákiai magyar lehetett, aki 1956 októberében a forradalom mellett agitált, vagy megpróbált átjutni a határon, hogy a szabadságharcot támogassa. A pozsonyi magyar konzulátus egyik munkatársának - aki 1957. július 29-én bemutatkozó látogatást tett Rudolf Strechajnál, a Megbízottak Testületének elnökénél - a házigazda megemlítette, hogy Szlovákiában az ellenforradalomnak nem volt különösebb bomlasztó hatása, s külön kiemelte, ez vonatkozik a csehszlovákiai magyarokra is. Tudomása szerint Szlovákiában 43 magyar nemzetiségű személyt vettek őrizetbe az ellenforradalom alatt, nagy részük korábban földbirtokos vagy horthysta katonatiszt volt. Csehszlovákiában 1956. október 23-án összesen 5757 magyar állampolgár tartózkodott. 1956. november 28. után 5010 fő visszatért Magyarországra, 392 fő Csehszlovákiában maradt, 353 fő pedig más államba távozott. 1956. október 23. és november 28. között 1367 fő lépte át illegálisan a csehszlovák-magyar határt. 1956 decemberéig Csehszlovákiában 665, egy másik forrás szerint 674 személy ellen indult bűnvádi eljárás. Az adatok nem véglegesek, a pontos szám meghatározásához további kutatásokra van szükség. A Csehszlovák rendszer átvészelte a kritikus 1956-os eszten1956. november 4-én Tiszaágcsemyő közelében a szovjet határ felé vezető vasút felső vezetékét akna rongálta meg. dőt, és megerősödött. A vezetés gyors és határozott fellépésével megakadályozott mindennemű lázadási kísérletet. A sietség indokolt volt, okkal tarthattak attól, hogy ha Magyarország kikerül a szocialista blokk országai közül, a magyar kisebbség állandó nyugtalanság forrása lesz Csehszlovákiában, ezért elsődleges érdekük volt, hogy a forradalmat mielőbb leverjék, és a rendet helyreállítsák. Ezt bizonyítja a Rudé Právo főszerkesztőjének, V. Kouckynak a CSKP 1957 márciusában Karlovy Varyban lezajlott kerületi konferenciáján elhangzott beszéde, aki a CSKP KB küldöttsége vezetőjeként volt jelen: „...ha a szovjet hadsereg ilyen vagy olyan okból nem tudott volna segítséget nyújtani, akkor mi hasonló módon segítettünk volna a magyar munkás - osztálynak”. A CSKP KB Politikai Bizottsága- rendkívül gyorsan reagált a Magyarországon történtekre, már másnap összeültek, és döntéseket hoztak. Az 1953-ban megkezdett óvatos irányváltás és a gazdasági lépések 1956-ra meghozták gyümölcsüket, a forradalom ezért nem teijedhetett át Csehszlovákiára. A hatalom taktikája, ami a „húzd meg, ereszd meg” elvét követte, bevált. Csehszlovákia társadalma az ötvenes években nem volt felkészülve politikai fordulatra, ez csak a hatvanas évek második felére következett be. A magyarországi eseményeket követően Csehszlovákiában a legtöbb probléma az író- és az ifjúsági szövetséggel, valamint az értelmiséggel volt. Az államvezetés a megelőző intézkedésekkel el tudta érni, hogy az ifjúság tartózkodjon minden „reakciós” megmozdulástól. A vitákon felvetették ugyan a Kádár-kormány legalitásának kérdését és a szovjet beavatkozás jogosságát, de aki a vitákon ellenvéleményét hangoztatta, számíthatott a retorzióra. A szlovákiai magyarság 1956 őszén választhatott a kisebbségi megmaradás és a történelmi túlélés, valamint a felkelés között. A józan gondolkodás kizárta a nyílt kiállást a magyar forradalom mellett. A szlovákiai magyarság körében még elevenen éltek az 1945 utáni meghurcolások emlékei, és erős lehetett az irredentizmus vádjától való félelem is, így értelmetlennek tartottak bárminemű megmozdulást. Csehszlovákia magyar nemzeti kisebbségét minden csehszlovákiai és magyarországi sorsfordulón a vádlottak padjára ültették, így történt ez 1918-ban, 1938-ban, 1945-ben és 1948-ban is. 1956-ban volt választási lehetőségük. A felvidéki magyarság megmozdulásai egykét elszigetelt esetet kivéve nem voltak jelentősek, a passzív ellenállást választották, ettől függetlenül láthattuk, hogy a magyar szabadság eszméje kedvezőbb történelmi helyzetben a csehszlovákiai magyarok számára mozgósító erővé válhatott volna. Az 1956-os események után Csehszlovákiában is megbüntették azokat, akik kiálltak a forradalom mellett, de az egész kisebbséget kollektíván büntetni már nem lehetett. Ebben az időszakban ez már nem állt érdekében Csehszlovákiának, de nem lett volna összhangban a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeivel sem. A szerző az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Budapest, 1956. (Képarchívum) Faludi Ádám számtalan szakmát tud a közepes szint felett művelni, de mégis inkább az irodalom a varázsszőnyege. Megmaradt független szabadfuldoklónak A napraforgótányér geometriája HAJTMAN BÉLA Az irodalom világában otthonosan mozgók közül is szép számmal akadnak olyanok, akik a vélt apja hogyléte vagy a képzelt felmenői viselt dolgai felől érdeklődnek. Bi: zony, egy Faludi névvel rendelkező írónál gyakran megtörténhet az, hogy Faludy György rokonságához vagy a 18. századi Faludi Ferenc leszármazottjai közé sorolják. A névadás a mester, Ladányi Mihály ödete volt. Egy vendéglőben dőlt el, hogy a Freisinger Ede névvel nem lehet betörni az irodalomba. A Faludi vezetéknevet aztán a szeretett nagyapa keresztnevével házasította. Hamar kiderült, nem volt a legszerencsésebb névválasztás, mivel az oroszok kivonulását követően Faludy György is visszatért Magyarországra. Faludi Ádám egy Tatabánya melletti tanyán töltötte élete első hét évét, tehenek és tyúkok vették körül legfogékonyabb korszakában. Tudta, milyen érzés belefeküdni a gabonatáblába, orrában érezte a napraforgó illatát, bebújhatott a diófa ágai közé, belevethette magát a padláson halomba hordott búzába. Ebből az önfeledt korszakból eredhet csavargó szenvedélye. Gyermekkorában nem véledenül volt a kedvence a Tüskevár, a Téli berek vagy a Kele. A natúra elide- genítheteüen részének tekintette magát. Első azonosítható álmai egyike, hogy a Holdon ül, s nézi a Földet. Onnan jól látni, hogy valójában mekkora is ő. Sokszor ellentmondásba is kerül természeti önmagával: műanyag klaviatúrát, villanyt, gázt használ, s közben a búzatáblában talált fácántojások emléke kísérti. Nincs újsághír, mely a Föld ellen tett merényletekről ne tudósítana. Úgy véli, a költőknek nem eclogákat, hanem ekologákat kellene írniuk. A természetben, a tanyasi világban töltött hét év komoly iskola volt számára, mint már említettem, a Holdról is voltak ismeretei, de semmit sem tudott a Föld távolabbi vidékeiről. A lányokkal kapcsolatos első megnyilvánulásainak egyike az volt, hogy a konyhába berohanva tájékoztatta édesanyját: Ágival valami baj van, mert pisiléskor leguggolt, s egy csipetnyi fütyije sem akadt. Ezzel a rácsodálkozással kezdett formálódni a nőkhöz való viszonya. A lányok martaléka lett, és reméli, egy ideig még az is marad. Nem szerelmi álmok, hanem szerelmi ámok. Jelige: ismétlés a dugás anyja, vagy valami ehhez hasonló - csak nem ennyire választékos megfogalmazásban. Házasságai megtalálták a maguk zátonyait, de semmit sem bán, a gyerekei miatt végképp nem. A másik nagy szenvedélye a könyv. Mindig akad aktuális biblia. Örökre megfogadta Szentgyörgyi Albert javaslatát, miszerint nem kell mindent megjegyezned, de tudnod kell, melyük könyvben van, amit keresel. Melyik polc, melyik gerinc. Nyúlj oda, s találd meg az oldalt, a sort. A könyvről mindig a másoló szerzetesek, a gyertyák, az iniciálék, Kner és az ajándék jut eszébe. A szépség és a biztonság. A rendtől megpróbál eltérni a világunk, de a különféle elemi katasztrófák nagy pofonokat osztanak ki. Még írunk, festünk, filmezünk is, gondolván, hogy ez a dolgok rendje. De az is rend, hogy itt, Európa közepén, télen hó legyen, és márciusban ne fagyjanak el aba- rackfák! A rend az életünk napjainak rendje, ritmus, amelyből csak kiesni könnyű. De a rend a mákszem alkotóelemeinek állandó mozgása, a lélegzet, a napraforgótányér geometriája és logikája is. Független írónak tartja magát. Legtöbbször akkor publikál folyóiratokban, ha kéziratot kérnek tőle. Szabadúszó helyett inkább szabadfuldokló. Ha szüksége lesz rá, majd beköszön a magyar irodalom ajtaján, ablakán, kéményén. Jelenleg két prózán dolgozik. Az egyik egy regény - Rockdüer a címe mely a napokban fog megjelenni, a másik pedig egy felhasználási segédkönyv Faludi Ádámhoz. Ezen már régóta dolgozik, ez a kötet egyben egyfajta lexikon is lesz. Például mindenkinek más jut eszéJelenleg két prózán dolgozik: az egyik egy Rockdfler című regény, a másik pedig egy felhasználási segédkönyv Faludi Adámhoz. be a tyúkólról, van akinek semmi. Eddig tíz kötete jelent meg. A legutóbbi - az Országúti firkáló - válogatott kisprózáit tartalmazza. Elsősorban költőnek tartja magát. A prózát a költészet kiterjesztésének érzi, a képzőművészetet, zenét pedig a költészet írásban meg nem jeleníthető részének. Műszaki végzettséget szerzett és magyar szakot végzett, tízegynéhány munkahely van a háta mögött. A megszerzett tapasztalatok képessé tették arra, hogy önellátó legyen. Egy-két kritikusa tévesen beat- költőnek tartja. Ezt határozottan visszautasítja. Megmaradt független szabadfuldoklónak. Számtalan szakmát tud a közepes szint felett művelni, de mégis inkább az irodalom a varázsszőnyege. A kassáki példa sokáig vezérelte, de nem gyalogolhatott el Párizsba egy agyonpecsételt munkakönyvvel. Megpecsételtségtől sem volt mentes, mint sokan az itt élők közül. Hitvallás? Egyszerű. Ne légy hűtlen. De aztán bírd is ki. Hrabal mester egyik gondolatát tartja a hozzá legközelebb állónak: „Én tulajdonképpen hullarabló vagyok, előkelő szarkofágok fosztogatója. Igazából ilyen a jellemem, és ebben újító és kísérletező vagyok, egyfolytában szaglászok, hol és mit lophatnék el halott vagy eleven íróktól, festőktől, és utána, mint a farkával sepre- gető róka, eltüntetem a tetthelyhez vezető nyomokat.” Ha Faludit megkísérti a halál, ő sem különb a Deákné vásznánál. Mint egy becsinált leves. Csak az életben hisz, s ha meghal, valamilyen tápanyag lesz belőle. Nincs semmiféle spirituális közlekedés. Feltámadás az Internet idején? Ez a hit számára hihetetlen. írt már egy szabályos gyászjelentést is, melyet elküldött ismerőseinek. Csupán abban különbözött a szokványos gyászjelentésektől, hogy a „váratlanul meghald’ helyett, a „váratlanul életben maradt” megfogalmazás szerepelt benne. Rossz viccnek bizonyult. A morbid azért nem áll tőle távol. Mindennap abban él. Van annál morbi- dabb, mint hogy visszatértek a hetvenes évek? Pojácák, piócák, Inter- nacionálé, Gagyi Úr és Gagyiné asszonyság pedig tapsikál. A teniszlabdák tárolására használt pléhdobozokból húzza elő, és kiteríti tekercsekké göngyölített „páncélozott verseit”, s fennhangon olvasni kezd. Híradástechnikai korszakában szánta rá magát művei tekercsekre ragasztására. A regényrészietek is így olvastatnak fel. Léván, 2006. október 19-én. Faludi Ádám „páncélozott" szövegeiből olvas fel a lévai gimnazistáknak (Képarchívum)
