Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-10 / 259. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 10. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Örvend az arab világ Tetszést aratott az arab világban, hogy az amerikai Republikánus Párt vereséget szenvedett a keddi félidős kongresszusi választásokon, a köz- vélekedés szerint George Bush amerikai elnök jól megérdemelt pofont kapott félresikerült közel-keleti politikájáért. A többség az arab országokban is tisztában van azzal, hogy a demokrata előretörés nyomán aligha várható jelentős elmozdulás az őket leg-- inkább érintő kérdésekben - Irak, Irán ügyében, illetve az izraeli-palesztin szembenállást illetően keleti, illetve észak-afrikai térségben, (m) (Gyenes Gábor karikatúrája) Donald Rumsfeld hat éve a Pentagon élén: két háború, Abu Graib és Guantánamo A vereség első áldozata Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter lemondása a büntetés hat év nézeteltéréseiért, amelyeket két háború, az afganisztáni és az iraki, az Abu Graib-botrány és a guantánamói börtöntábor körüli viták fémjeleztek. MTI/AFP-HÁTTÉR „Új perspektívára van szükség” - jelentette ki szerdán Géorge Bush amerikai elnök, aki elismerte: „sok amerikai” adott hangot elégedetlenségének a keddi választásokon amiatt, hogy nem haladnak előre a dolgok Irakban. A 74 éves Donald Rumsfeld 2001 óta állt az amerikai védelmi minisztérium élén. Közel hat éven át tartó, autoritativ vezetői stílusa és ellentmondásos döntései egyre több bírálatot váltottak ki a külvüágban és a hadsereg berkem belül is. Amikor 25 év után visszatért a Pentagonba, amelyet korábban már vezetett, az volt a feladata, hogy átalakítsa az amerikai hadsereget: csökkentse létszámát, rugalmasabbá és a hidegháború utáni korszak kihívásaihoz jobban alkal- mazkodóvá tegye. Rumsfeld a 2001. szeptember 11-i, New York-i és washingtoni terrortámadások után került előtérbe, s magára vállalta a terrorizmus elleni „hosszú háborút”. A tálib rendszer gyors megdöntése Afganisztánban 2001-ben, és az Irak elleni invázió 2003-ban megerősítették pozícióját. Sikerült háttérbe szorítania az akkori külügyminisztert, Colin Powellt, kihasználva kivételes kapcsolatait Dick Cheney alelnökkel. A kellemetlenségek ezután kezdődtek. 2004 áprilisában a Bagdad melletti Abu Graib börtönben amerikai katonák irakiakkal szemben alkalmazott kínzásai hatalmas nemzetközi botrányt okoztak. A katonai igazságszolgáltatás elítélt egy tucatnyi alacsonyabb rangú katonát, akiket Donald Rumsfeld „rothadt almáknak” nevezett, de egyeden magas rangú tisztet vagy civü Pentagonvezetőt sem marasztaltak el. A hadsereg vizsgálata tisztára mosta Ricardo Sanchez tábornokot, az Irakban állomásozó amerikai egységek akkori parancsnokát és három másik magas rangú tisztet. Ezt követően Rumsfeld azt állította, hogy kétszer is felajánlotta lemondását a botrány kirobbanása után, de Bush elnök elutasította azt. Rumsfeld hivatali ténykedésén nyomot hagyott a kubai Guantánamóban működő amerikai börtöntábor is, amelyet 2002 januátjában nyitottak meg. Az amerikai hadsereget azzal vádolták, hogy bántalmazza a foglyokat. Az őrizetesek éhségsztrájkokat folytattak tiltakozásul a vádemelés nélküli fogva tartásuk ellen, és 2002 júniusában hárman öngyilkosságot követtek el. Amint bejelentették a miniszter lemondását, egy, a guantánamói foglyokat védő ügyvédi szervezet figyelmeztetett: Rumsfeld ellen bírósági eljárás indulhat a kínzások alkalmazásában játszott szerepéért. Mégis elsősorban az iraki helyzet fokozatos romlása volt az, ami miatt Donald Rumsfeld egyre több kritikát kapott. Ellenfelei azt vetik szemére, hogy rózsaszínű szemüvegen keresztül nézte az ország helyzetét, amely tovább romlott a szunniták és suták közti felekezeti harcok kirobbanásával. Lázong az amerikai hadsereg is, amit elsősorban nyugalmazott tábornokok tesznek szóvá. Ők azért bírálják Rumsfeldet, mert szerintük nem küldött elég katonát Irakba Szad- dám Húszéin megdöntése után. A védelmi miniszter „alkalmatlan stratégiai, hadműveleti és taktikai téren”, és „mindenki másnál” felelősebb az USA iraki nehézségekért - vádolta őt Paul Eaton nyugalmazott tábornok, aki 2003-tól 2004-ig az .iraki hadsereg kiképzésének felelőse volt. Ám Donald Rumsfeld mindvégig elszántságot mutatott arra, hogy a támadások ellenére véghezviszi küldetését az amerikai hadsereg átalakítására, amelyet ő konzervatívnak tart. (SITA/AP-felvétel) Mindössze a csehek egyharmada gondolja úgy, a jelenlegi rendszer jobb, mint az 1989 előtti A csehek visszasírják az „átkost” KOKES JÁNOS Mindössze a csehek egyharmada véli úgy, hogy a mai demokráciában és piacgazdaságban jobb az élet, mint az 1989 előtti szocialista rendszerben - derült ki egy országos felmérésből, amelyet októberben a bársonyos forradalom közelgő 17. évfordulója alkalmából készítettek Csehországban. A prágai CWM közvéleménykutató intézet felmérése szerint a megkérdezettek 36 százaléka állítja azt, hogy a mai társadalmi viszonyok és a létfeltételek jobbak, mint a szpcializmusban. Harmincöt százalék szerint nincs különbség a két rendszer között, míg 15 százalék úgy látja, hogy a régi rendszer jobb volt a mainál, s akkor jobban éltek az emberek. A megkérdezettek mintegy 14 százaléka nem nyilatkozott, illetve azt mondta, hogy a kérdést nem tudja megítélni. Á szocialista rendszert elsősorban az idősebbek és a nyugdíjasok részesítették előnyben. Úgy vélték, hogy a múltban biztonságosabb és nyugodtabb volt az élet, nem kellett félni a holnaptól, nem volt létbizonytalanság. A szocialista rendszer mellett voksolt az alacsonyabb jövedelmű emberek jelentős része is. A demokratikus rendszert általában a 30^-0 év közöttiek, a vállalkozók, illetve a felsőfokú végzettséggel, s általában a magasabb jövedelemmel rendelkező személyek támogatták. A mai rendszer legnagyobb problémájának a minden területen megnyilvánuló korrupciót, a munka- nélküliséget és a bűnözést nevezték meg az emberek. Az új rendszer pozitívumai közül az első helyre a szabad utazás lehetősége került. Hasonlóan kedvezően értékeli a csehek jelentős része, hogy most szabad az információkhoz való hozzáférés, és általában is nagyobb a szabadság és a demokrácia, mint volt a szocialista rendszer idején. KOMMENTÁR Fico a porcelánboltban MOLNÁR IVÁN Robert Fico alacsonyabb energiaárakért folytatott harcát figyelve egy rég nem látott ismerősöm jut eszembe. Pár évvel ezelőtt egy ajándékboltot örökölt a nagyszüleitől, akik azonban az üzletet felügyelő cég részvényeinek többségét már korábban eladták. Ismerősöm azonban, újdonsült résztulajdonosként, mindezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Nap mint nap megjelent az üzletben a barátaival, akiknek mélyen áron alul kínálta a méregdrága porcelán vázákat és egyéb csecsebecséket. A többségi tulajdonos üzletvezető mindezt csak egy ideig tűrte. Mindennaposak lettek a csúnya veszekedések, sőt egy-egy porcelán vázát is egymáshoz vágtak. Végül a többségi tulajdonos adta fel, és az egész üzletet eladta a felelőtlenül viselkedő ismerősömnek. Mi történt ezután? Nos, csalódniuk kellet mindazoknak, akik arra számítottak, hogy ezt követően még olcsóbban jutnak majd hozzá az áruhoz. Az ismerősöm drasztikusan felemelte az árait, és a korábbi barátaival, akikkel együtt sikerült elűznie a tulajdonost, már szóba sem állt... Robert Fico és az energetikai vállalatok'most a vázák csapkodásánál tartanak. Miközben a Szlovák Villamos Művek jelentős mértékben megemelné az áramszolgáltatók számára kiszabott díjakat, a kormány elvárná, hogy az áramszolgáltatók több mint öt százalékkal olcsóbban adják az energiát a háztartásoknak. Az áramszolgáltatók 13 százalékos emelést tartanának szükségesnek, végül azonban látszólag az arany középutat választják, vagyis az árszabályozási hivatal csak négy százalékos emelést hagy jóvá. Látszólag mindenki jól jár. Ez azonban valóban csak a látszat. Fico ugyan a Szlovákiában erősen begyökerezett Jánosík- effektusnak köszönhetően az egekbe röpítheti a népszerűségét, elhitetve a széles tömegekkel, hogy valóban csak az ő érdekeiért harcol, hosszú távon azonban könnyen úgy járhatunk, mint a fent említett példa kivételezett vásárlói. Ficónak ugyanis korántsem az a fő érdeke, hogy a lakosság olcsóbban jusson hozzá a villanyenergiához. Az árharccal és a Szlovák Villamos Művek magánosításának a megkérdőjelezésével csupán azt szeretné elérni, hogy a külföldi részvényesek elveszítsék türelmüket, s a Ficót támogató energetikai csoportok kezére játsszák a részvényeket. Ha Fico valóban komolyan gondolná az árcsökkentést, olyan törvényeket dolgoztatna ki, amelyek lehetővé tennék az objektív árképzést, megakadályozva a politikai beavatkozásokat és azt is, hogy az energiaszolgáltatók a szükségesnél nagyobb mértékben növeljék az áraikat. A jelenlegi kormányt támogató energetikai csoportoknak azonban ez nem érdeke, hiszen a későbbiekben az ő kezük is meg leimé kötve. JEGYZET Nobel-díjra pályázva MISLAY EDIT Ha valaki azt hinné, hogy a tudósok száraz, komoly, komor emberek, akik nem foglalkoznak hiábavaló dolgokkal, az téved. Mivel igenis foglalkoznak. S mert úgy érzik, hogy ezeknek a „hiábavaló dolgoknak” a kutatása is időt és energiát igényel, amelyet értékelni kell, megalapították a Nobel-díj komolytalan változatát, az lg No- bel-díjat (állítólag a híres Alfrédnek Ignaz nevű, távoli és szegény rokonáról nevezték el), amelyet a Valószínűtlen Kutatások Évkönyve című tudományos-humoros folyóirat képviselői adnak át a Harvard Egyetemen. Idén például Ivan Schwab szemspecialista győzött az ornitológiái kategóriában, mivel megfejtette, miért nem fáj a harkályok feje, annak ellenére, hogy naponta több ezerszer koppantanak csőrükkel a fák kérgén. Bart Knols és Ruurd de Jong azzal vívta ki az elismerést, hogy rámutattak: a maláriát terjesztő szúnyogfaj nőstényét ugyanúgy vonzza a Limburg sajt illata, mint az emberi láb szaga. Két ausztrál matematikus pedig azért zsebelte be az lg Nobelt, mert kiszámították, hány felvételt kell készíteni ahhoz, hogy egy képen senkinek se legyen becsukva a szeme. A fizikusok között a francia Basile Audoly és Sebastien Neukirch aratta le a babért, miután lerántották a leplet a titokról: miért törik a száraz spagetti több mint három darabra. Az irodalmi lg Nobelt Daniel Oppenheimer kapta, aki tanulmányt írt a hosszú szavak fölösleges használatáról (töredelmes vallomást teszek: elolvastam, amit eddig írtam, és néhány túl hosszúnak tűnő szót nyomban „lecseréltem”). Mi tagadás, egészen szórakoztató fickók ezek a tudósok. És a humorérzékük azt is bizonyítja, hogy teljesen épelméjűek. Nem úgy, mint a Bizonyítás című, egyébként nem éppen korszakalkotó amerikai filmben az Anthony Hopkins által megformált matematikaprofesszor, aki szegény teljesen bekattan. Hónapokon keresztül dolgozik élete „fő művén”: azon, mi az összefüggés a hideg és a meleg hónapok, valamint a könyvesboltok látogatottsága vagy az ott található könyvek száma között. (Ő szegény nem is kapott érte kitüntetést.) Hogy miért írom mindezt? Az az igazság, hogy megihletődtem. Nekem is van egypár lg Nobel-díjra aspiráló kutatási ötletem. Az egyik például az, hogy meg kellene vizsgálni, az utóbbi években hányszor váltották egymást 12 hónapon belül tájainkon az évszakok. És hány napig, hétig tartanak éppen. Sőt, ki kellene vonni a forgalomból a tavaszi, nyári, őszi, téli hónapok megnevezést. Mert valahogy nagy a felfordulás ebben mostanság. Nekem ne mondja senki, hogy idén augusztusban nyár volt. Vagy hogy most, november közepén ősz van. Tegnap, egy kissrác vágódott ki elém az utcán: rövid ujjú trikóban száguldozott a rollerjén. Lehet, hogy most pár napig éppen tavasz van? Utána fogok járni.
