Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)
2006-11-09 / 258. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 9. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ MAGYAR HÍRLAP Nagy Iván Zsolt rovatvezető úgy véli, az a tény, hogy 2006 végén a romániai magyarság két legismertebb politikusa - Markó Béla és Tőkés László - képes szóba állni egymással, s egybehangzóan fontosnak ítéli közösségük minimálp- rogramjának kidolgozását, az előzményeket ismerve remek, kicsit belegondolva dráma. A szerző szerint abszurd, hogy most, tizenhét évvel az RMDSZ megalakulása után az az ígéret, hogy lesz majd munkacsoport, amelyik majd dolgozik, s a majdani minimumprogramban mindenképpen benne lesz a magyar nyelvű állami egyetem és az autonómia kérdése. 7 L- Hogy én korrupt??? Akkor mit szól a kormányhoz? (Peter Gossónyi karikatúrája) A Brüsszel és Ankara közötti óvatos udvarlás csúf, keserű vég felé halad Civilizációk összecsapása készül? A felállás kezdettől fogva szerencsétlen volt: az egyik gazdag, keresztény többségű és liberális, a másik sokkal szegényebb, nagy többségben muzulmán és jórészt konzervatív. Nem meglepő, hogy idővel a hangulat a jókedvű optimizmusból a kölcsönös vádaskodásba és olyan légkörbe csapott át, amelyben a felek gyakorlatilag képtelenek kommunikálni egymással. MTl/AP-ELEAAZÉS A hangulat valószínűleg még jelentősen romlani fog az Európai Unió által tegnap közzétett országjelentés után, amelyben Brüsszel Törökország haladását értékeli az uniós csatlakozással kapcsolatos fejezetekben. Amint az már az országértékelő közzététele előtt kiszivárgott, a jelentés szinte mindegyik jelentős kérdésben hiányosságokat mutatott ki. Elkerülhető a civilizációk összecsapása? A Törökország és az EU közötti kapcsolatok további romlásának következményei drámaiak lehetnek. A tét az a vízió, amely szerint be lehet fogadni egy muzulmán nemzetet a liberális európai társadalmak sorába, bizonyítandó, hogy nem elkerülheteden „a civilizációk összecsapása“ a Nyugat és az iszlám között. Elemzők szerint éppen ezért fogják a felek várhatóan folytatni a tárgyalásokat, soha nem kockáztatva meg a nyűt szakítást, mivel azzal olyan üzenetet külde- nének a muzulmánoknak szerte a vüágban, hogy a Nyugat nem kész egyenrangú félként kezelni őket. „Természetesen támogatom az EU- csadakozást - mondta Bayram Rapid, 38 éves biztonsági őr - De az a kérdés, hol lesz a helyünk az EU- ban? Arra gondolok, hogy muzulmánok vagyunk. Vajon barbárként tekintenek ránk?” Az EU a nacionalisták kezére játszik A Törökország csatlakozása iránti lelkesedés drámaian lehűlt mindkét oldalon, miközben a török vezetők szenvedélyes kijelentései, miszerint „a civilizációk szövetsége” léphet a helyére a rettegett „összecsapásnak”, kezdenek üresen csengeni. A törökök körében 50 százalék alá zuhant a EU-tagság támogatása. Sokan úgy vélik, hogy az Európai Unió elvárásai - a sértésként érzékelt gyakori kritikák és látszólag végtelen reformkövetelések - közvetlenül a nacionalisták és az iszlámisták kezére játszanak, akik arra várnak, hogy lecsapjanak a megtört és defenzív török pszichére. Brüsszeli kifogások Eközben Európának valóságos panaszáradata van Törökországgal szemben. Kifogásolja, hogy Ankara nem hajlandó objektiven szembenézni a múlttal, különös tekintettel az örmények I. világháború idején történt lemészárlására, amelyet számos történész népirtásnak nevez. További probléma a török kormány hajt- hatatlansága Ciprus görög nyelvű részének elismerése kapcsán; az ország siralmas mérlege az emberi jogok és a kurd kisebbséggel való bánásmód terén; a szólásszabadsággal szembeni intoleranciája, ami odáig megy, hogy a „törökség megsértése” bűntettnek minősül. Nem utolsó sorban Ankara nem hajlandó feladni az iszlám kultúra olyan elemeit, mint a házasságtöréssel és a homoszexualitással szembeni merev álláspont. Görög lobbi Sokan Törökország régi riválisait, Görögországot és Ciprust hibáztatják a növekvő keserűség miatt, állítva: ezek azért lobbiznak az EU-ban, hogy az unió lépjen fel keményen Törökországgal szemben. Törökország nem ismeri el a ciprusi kormányt, ellenben a sziget északi részén működő, nemzetközileg el nem ismert török kormányt támogatja. Mi történne, ha kudarcba fulladnának a tárgyalások? Először is elveszne az a jelképes gesztus, hogy egy muzulmán demokratikus nemzet integrálódik a Nyugatba. Törökország 71 millió polgára, akiket az 1920-as években lezajlott társadalmi átalakulás óta arra neveltek, hogy Európára mint ihlető forrásra tekintsenek, kénytelen lesz máshol keresni a pozitív példákat. „Nem kérdés, hogy ebből a nacionalisták húznak hasznot“ - jelentette ki Hakan Yilmaz közvélemény-kutató, a politikai tudományok professzora. A közel-keleti, középázsiai és észak-afrikai iszlám országok, amelyekkel Törökország iszlám gyökerű kormánya egyre erősebb kapcsolatokat épít ki, természetes pótlékot jelenthetnek, ha Törökországot az EU elutasítja. Ugyanakkor az utca embere úgy gondolja: szó sem lehet az EU-val való teljes szakításról. Az EU a „karzatnak” játszik Yilmaz szerint számos EU-ve- zető a „karzatnak játszik” azzal, hogy nyfltan lekezeli Törökországot. „Az unió közvéleményének egy része vevő az efajta megalázásokra - különösen Franciaországban” - mondta, utalva arra, hogy egy francia törvényjavaslat bűntettnek tekintené, ha valaki azt állítaná: a törökök nem követtek el népirtást az örmények ellen. Mindazonáltal mindkét oldalon vannak olyan vezetők, akik igyekeznek a kapcsolatot olyan siralmassá tenni, hogy Törökország magától kivonuljon a tárgyalásokról - mondta liter Turan, az isztambuli Bügi egyetem politikai elemzője. Szerinte azonban a török közvélemény, a jelenlegi EU-ellenes hangulat ellenére, ízekre szedné azt a török kormányt, amely kivonulna az EU- tárgyalásokról. Egyenlő feltételekkel az unióban A kulcskérdés az, miként tudná a Nyugat meggyőzni Törökországot arról, hogy megváltozzon - anélkül, hogy megsértené a nemzeti büszkeségét „Egy dolog van, amiben a török közvélemény fölöttébb hajthatatlan - mondta Turan, a lényegét ragadva meg a kérdésnek - Ha benne kell lenni az unióban, akkor egyenlő feltételekkel legyünk benne”. Kapici nem hiszi, hogy az EU valaha is befogadja tagjai közé Törökországot, de már az is jó az országnak, hogy megpróbálja. „Muzulmán vagyok, istennek hála - mondta - De nem akarok része lenni egy arab uniónak vagy valami hasonlónak. Törökországnak mindenképpen jobb Európa oldalán állni.” Csehországhoz hasonlóan Ausztriában is nehezen alakul az új kormány, újabb választás is kilátásban van Patthelyzet Ausztriában KELLER TIVADAR Az osztrák köztársasági elnök határt akar szabni a kormányalakítási patthelyzetnek, és 1-2 héten belül lépni akar annak érdekében, hogy az október 1-jei parlamenti választások után megalakulhasson Ausztria új kormánya. Heinz Fischer tegnapi lapnyilatkozatában már megemlítette az új választások lehetőségét is. A választásokon győztes osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) kormánykoalíciós tárgyalásokat kezdett az egyszázalékos különbséggel második helyre szorult Osztrák Néppárttal (ÖVP). A Wolfgang Schüssel vezette konzervatívok azonban megszakították a tárgyalásokat, miután a parlament az SPÖ kezdeményezésére vizsgálóbizottságokat állított fel az Eurofighter repülőgépek beszerzésének és az utóbbi évek bankbotrányainak a kivizsgálására. Fischer elnök úgy véli, hogy továbbra is a két nagy párt koalíciója a legjobb megoldás. Amenynyiben ez azonban lehetetlen, és egyetlen párt sem tud egyedül kormányozni, illetve nem alakulhat három párt részvételével kormány, akkor lehetőségként a kisebbségi kormány megalakítása, illetve az új választások kiírása marad. Az államfő arról nem szólt, hogy e két lehetőség közül melyiket részesítené előnyben. Az SPÖ kedden is felszólította az ÖVP-t, hogy folytassák a tárgyalásokat. A néppártiak soraiból viszont már elhangzott olyan vád, hogy az SPÖ valójában nem is akar nagykoalíciót az ÖVP-vel, mert - átmeneti időszakra - kisebbségi kormány megalakítására törekszik. A választások eredményeként az SPÖ-nek 68, az ÖVP-nek 66, a Zöldeknek (G) és az Osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) 21-21, míg a Jörg Haider alapította Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) pártnak 7 mandátuma van a 183 fős képviselőházban, ahol legalább 92 mandátumos támogatottság kell a kormánypárti többség kialakulásához. (m) KOMMENTÁR Újrael(f)osztás LOVÁSZ ATTILA Nem kétsésges, hogy a szlovák állampolgárok nagyon jól tudják és helyesen érzik, az állam- és közigazgatás a korrupció melegágya. Az elmúlt tizenhat esztendőben minden valamirevaló kormányzat - még a korruptak is - verbálisán hadat üzent a csúszópénznek, hogy aztán a következő garnitúra szépen elmondhassa, ki hol mennyit nyúlt le. Persze, a teljesség igényéhez nem is közelítve. A legutóbbi korrupciós index látszólag jól sült el, Szlovákia nincs is olyan rossz helyen. A kormányzat pedig - mit is várhattunk volna - a polgár tudtára adta, nincs itt komoly baj, majd ha mi jó és tiszta embereket rakunk a közhivatalokba, minden rendben lesz. Nos, nem lesz. A korrupció ellen lehet és kell is harcolni, de senki ne álmodjon arról, hogy bármiféle megtorlás vagy szigorítás elriasztja az éhes és nagy zsebeket, mint ahogy attól sem kell tartani, hogy egy kis előnyért, némi javakért maga a polgár is hajlandó megkenni egyeseket. A korrupció nem a rossz emberekről, hanem a rossz rendszerről szól. Minél több a bumáska és a stempli, minél nagyobb hatásköröket kap a közszféra, minél nagyobb pénzek fölött döntenek olyanok, akik reálisan sosem dolgoztak meg értük, a korrupció mértéke annál nagyobb - minden felméréstől teljesen függetlenül. Szlovákiának a korrupció elleni harcban egyetlen igazi sikere volt, amikor a második Dzurinda-kabinet az ún. újraelosztás mértékét 50 százalék alá szorította. Az újraelosztás mértéke nem más, mint az országban megtermelt javak közszférába juttatása és újbóli elosztása politikai szempontrendszerek mentén. Minden szubvenció, dotáció, kivételes támogatás, költségvetési serkentés és ösztönzés, de minden szociális kiadás, állami feladatok ellátása, mindez az újraelosztás révén történik. Minél kisebb ez a mérték, annál kisebb a korrupció gerjesztése a rendszerben, minél kevesebb a közszférában elosztandó pénz, annál kisebb lesz a korrupció mértéke. Ha az állam az alapvető funkciók gyakorlásán túl (belbiztonság, védelem, bíróságok, törvények alkotása és érvényesítése) minden egyéb területről kivonulna, akkor az újraelosztás mértéke akár húszszázalékos is lehetne, s pont ennyivel csökkenne a korrupciót gerjesztő lehetőségek száma is. A közszféra által kezelt pénz ugyanis a legtisztább embereket is elszédítheti, s - Rejtő után szabadon - minden boríték mellé nem lehet rendőrt állítani. Ha a jelenlegi kormányzat úgy gondolja, jó úton halad, s tiszta, makulátlan egyéneket nevez ki felelős posztokra, nagyon téved. Minél „nagyobb az állam”, annál nagyobb az újraelosztás, s vele együtt a fosztogatás is. Az atyáskodó modell felé haladó Fico-kor- mányzat idején tehát nem kell attól tartanunk, hogy a „kormányzati botrányok” - dosszié a sajtóban üres maradna. Mint ahogy sok hivatalnok zsebe sem. Ez is Amerika JARÁB1K BALÁZS Győzelme és hangos ünneplése ellenére sincs könnyű helyzetben a Demokrata Párt, amely a várakozásoknak megfelelően megszerezte a többséget az amerikai képviselőházban a keddi választásokon. Huszonhét képviselővel több a demokrata, a republikánusok ráadásnak elbuktak hat olyan, a következő elnök- választások szempontjából kulcsfontosságú államot, mint Colorado, vagy a legutóbbi választásokat eldöntő Ohio. Bár Kaliforniát és Floridát a republikánusoknak sikerült megtartaniuk, George Pataky visszavonulása után New York is újra demokrata kézbe került. A demokrata sikerből a Szenátusban azonban csak egy sovány döntetlenre futotta. Ráadásul még e döntetlenhez is az kell, hogy a Bush iraki politikájának támogatásáért saját pártja a demokraták - által az előválasztások során megbuktatott, és most függetlenként is befutott Joe Lieberman a demokrata padsorokban foglaljon helyet. így a hangos demokrata ünneplés inkább próbálja elnyomni a pártbeli agyak zakatolását, hogyan tovább ebben a helyzetben. Mivel a választási előrejelzések rendre azt mutatták, hogy Irak lesz a vízválasztó, a demokraták a voksolás után is futtatják ezt a témát. Csakhogy a választások előtt a demokrata szakértők egy egész sor különböző gyógymódot javasoltak az iraki gondok orvoslására. Ráadásul, az elemzők nagy része is inkább afelé hajlik, amin egyébként a Fehér Ház már elkezdett dolgozni a James Baker volt védelmi miniszter vezette bizottság égisze alatt. Ez pedig egyrészt az amerikai katonák számának egyszeri növelését, majd a katonai kontingens gondosan tervezett kivonulását fogja minden valószínűség szerint javasolni. A tervek szerint a katonák számának emelése az iraki milíciák lefegyverzését, az előre betervezett kivonulás pedig az iraki kormányt és hadsereget fogja erősíteni, valamint a nemzetközi közvéleményre gyakorol majd jótékony hatást. A republikánus terv célja persze nem más, mint hogy kimenekítse Amerikát az iraki háborúból. A friss elemzések azonban már arra figyelmeztetnek, hogy nem elsősorban Irak kérdése ösztökélte a szavazókat a demokraták támogatására, hanem a kongresszusban lejátszódó korrupciós ügyek negatív megítélése játszotta a döntő szerepet. Ebben az esetben az iraki témában történő demokrata nyomulás elhibázott is lehet. Mindenestre, a választások történelmet is írtak: először lesz női elnöke az amerikai kongresszusnak a demokrata Nancy Pelosi személyében, először van két független szenátora Amerikának (mindkettő a Demokrata Párt volt tagja) és először választottak a törvényhozásba muzulmán vallású képviselőt - a demokrata színekben induló Keith Ellison Minneso- tában legyőzte a republikánusok zsidó származású jelöltjét. Ez is Amerika.
