Új Szó, 2006. november (59. évfolyam, 252-275. szám)

2006-11-07 / 256. szám, kedd

Vélemény és háttér 7

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. NOVEMBER 7.

FIGYELŐ

A francia sajtó a Szaddám-perről

Ha az iraki elnököt úgy végezték volna ki, ahogy az a népharag miatt Nicolae Ceausescu néhai román diktátorral történt, elfogadhatóbb lenne a halálos ítélet. Csakhogy Szad- dám Huszeint az amerikaiak fogtál el - hívja fel a figyelmet a Le Párisién. A baloldali Libé- ration hangsúlyozza: a diktátor ellen a külvilágtól elzárva zajlott a per, miközben Irakban a jogállam semmit nem haladt előre. A konzervatív Le Figaro szerint legalább a pár- tadanság látszatát megőrizhette volna Washington, és a kongresszusi választások u- tánra halaszthatta volna az ítélethirdetést, (m)- Felszólítottam az összes szeretődet, hogy mondjanak le az ágyadban betöltött pozícióikról! Persze, ez csak a politikai jelöltekre vonatkozik... (Peter Gossónyi rajza)

Szaddám kivégzése kevéssé befolyásolja az Irakban tomboló erőszakot, mártír lehet a volt diktátorból

Irak Szaddám után

Irak jövőjét kevéssé befolyásolja, hogy a szunnita muzulmán vallású Szaddám Húszéin volt diktátort felakasztják az ellene hozott ítélet szerint. A felekezetéhez tartozók olyan elszántak lettek lázadásukban, hogy az erőszak spirálja bizonyára folytatódik az országban, függetlenül a hatalomból elűzött elnök sorsától.

MT1-HÁTTÉR

Vannak, akik attól félnek, hogy az ítélet felbőszíti a szunnitákat, és a bagdadi kijárási tilalom feloldása után nőni fog az erőszakos cselekmények száma. Mások abban reménykednek, hogy az ítélet miatt esély kínálkozik az ország népének „egyesülésre és egy szebb jövő építésének kezdetére”, ahogy Zalmay Khalüzad, az Egyesült Államok bagdadi nagykövete fogalmazott.

Mindenesetre, Szaddám sorsa már nem befolyásolja az ellenségeskedés mértékét. Irakot a nacionalista és felekezeti szenvedélyek uralják és szakítják szét. A szunniták rettegnek attól, hogy a síiták legyenek hatalmon. A síitáknak viszont elegük van a szunnita szélsőségesek terrorjából. Tetterős iraki kormány hiányában a két közösség belekeveredett a bosszú ördögi körébe, és nem tud kiszabadulni belőle.

Az tény, hogy a lázadást a Szaddámhoz hű erők kezdték, de ez mára már a különböző célokat kitűző, legkülönfélébb csoportok sokrétegű konfliktusává vált: a nacionalisták ki akarnak űzni az országból minden külföldit, a szunniták félnek a síiták hatalmától, és mindkét ág fanatikusai „szent háborút” vívnak a megszálló Amerika ellen. Szaddám halálával nem sokat törődnek a szélsőségesek. Aki például öngyilkos merényletben hajlandó feláldozni az életét valamüyen célért, annak elvetemültségén nem változtat a vasárnap meghozott ítélet, illetve annak végrehajtása.

Hasonlóan alakult ki a polgár- háború is. A szunnita lázadók suta lakosokra támadtak, akiket az

amerikaiakkal való együttműködéssel vádoltak. Miután azonban sem az iraki hatóságok, sem az amerikai erők nem képesek megfékezni a szunnita csapatokat, a suta milíciák saját kezükbe vették civü- jeik „védelmét”, és „a törvény nevében” lépnek fel: halálbrigádokat küldenek a szunnita civüekre. A két felekezet közötti ellenségeskedés spirálja azóta indult be megállíthatatlanul, és vált mára szinte totális polgárháborúvá, hogy februárban felrobbantottak egy síita mauzóleumot a többségében szunniták lakta Szamarrában. Az iszonyatos gyűlölet, amely ma tapasztalható, független Szaddám sorsától, és egyelőre sem az iraki kormány, sem az amerikaiak nem tudják, hogyan lehetne véget verni az ebből eredő erőszaknak.

Nem arról van szó, hogy a volt diktátor elleni ítéletnek ne lenne bárminemű hatása, hiszen a szunniták körében növelte a vádlott nimbuszát a síitákkal szembeni harcuk. Szellemi értelemben köré gyűltek, feledve azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeknek mindenki szenvedő alanya volt a diktatúrában. Vagyis elképzelhető, hogy mártír lesz belőle olyan fele- kezettársak körében, akik az ellene lefolytatott pert csak az amerikaiak, illetve síita és kurd szövetségeseik kudarcát eltakarni hivatott ködösítésnek tekintik. „Ennek a pernek a hátterében politikai okok állnak, nem pedig az igazságszolgáltatás szükségessége. Ha el kell ítélni (Szaddám Huszeint) azokért a bűncselekményekért, amelyeket elkövetett, akkor a pert el kellett volna halasztani az amerikai megszállás utánra” - jelentette ki Mu- szana Hárisz ad-Dari szunnita vallási vezető.

Tény, hogy a szunniták akkor sem lennének boldogabbak, ha megkímélnék Szaddám életét, mert fő problémájuk az általa vezetett rendszer bukása után bekövetkezett háttérbe szorulásuk. Viszont a volt diktátor sorsa valamennyire fontos a síitáknak és a kurdoknak is, hiszen sokkal inkább szenvedtek uralma idején, így tehát érthető, ha megerősödött abbéli eltökéltségük, hogy nem engedhetik meg a régi rendszer visszatérését.

(CT K/AP-fel vétel)

Lech Kaczynski szerint bármikor bevethető európai haderőre van szükség, javaslatát kevesen támogatják

Százezer fős EU-hadsereget javasol a lengyel elnök

KERTÉSZ RÓBERT

Százezer fős, válságövezetekben bevethető vagy Európa védelmére használható EU-hadsereg létrehozását javasolja Lengyelország - derül ki a lengyel államfőnek egy brit lap tegnapi számában megjelent nyilatkozatából. Lech Kaczynski, aki tegnap kezdte kétnapos hivatalos látogatását Nagy-Britanniában, a Financial Timesnak adott interjúban azt mondta: az EU-nak jelenleg nyolcezer katonára lenne szüksége Libanonban, és még ennek a létszámnak az előteremtése is gondot okoz.

Kaczynski szerint olyan haderő kellene, amely nem helyettesítené a nemzeti hadseregeket, viszont „probléma nélkül mozgósítható, ha nem estik nyolcézer, hanem 25

vagy 30 ezer katonára van szükség”. A lengyel államfő elmondta: a kérdésről már két ízben tárgyalt Jósé Manuel Barroso EU-bizottsá- gi elnökkel, testvére, Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök pedig múlt heti berlini látogatásán fölvetette a javaslatot Angela Merkel német kancellárnak is.

A londoni üzleti napilap szerint azonban úgy tűnik, hogy Varsó nem készítette elő megfelelően a talajt a kezdeményezéshez, mivel német kormánytisztviselők meglepetésüknek adtak hangot a lengyel miniszterelnök által a múlt héten előterjesztett terv kapcsán. Berlint különösen az az elképzelés aggasztja, hogy a lengyel fél által javasolt EU-erő a NATO keretében működhetne, ami azonban felveti azt a kérdést, hogy a haderő európai vagy amerikai ellenőrzés alatt állna-e - írta a Financial Times.

A lap úgy látja, az ügy Lengyel- országban is ellentmondást kavar: Jaroslaw Kaczynski kormányfő a múlt hét végén még maga is cáfolta és „furcsa értesülésnek” nevezte, hogy bármikor beszélt volna erről Merkel kancellárral. Lengyelország EU-politiká- járól az államfő a Financial Timesnak azt mondta, az uniónak föderáció helyett meg kell maradnia államok uniójának, mert „a nemzetállam még nem ért küldetése végére”. Hozzátette: Lengyel- ország nem habozna egyedül kiállni saját érdekeiért a többi tagállammal szemben. „Tudom, hogy nagyon kényelmetlen egyedül maradni az unióban, ez azonban

nem jelenti azt, hogy félünk ettől” - fogalmazott a lengyel elnök.

Lech Kaczynski szerint Lengyel- országnak - jóllehet nettó pénzügyi kedvezményezettje az EU- nak - nem kell hálásnak lennie az uniós tagságért, mert már azzal kiérdemelte helyét, hogy részese volt a II. világháború győztes koalíciójának. Később azonban kommunista uralom alatt maradt, „olyan döntések eredményeként, amelyekre nem volt befolyása”. Kaczynski az EU alkotmányos szerződésével kapcsolatban úgy vélte, valamilyen alapszintű paktumra szükség van a 27 tagú unió irányításához. A lengyel javaslatok a jövő év első negyedére készülnek el, és „sokkal tömörebbek lesznek, mint a jelenlegi alkotmányos szerződés” - tette hozzá, (m)

KOMMENTÁR

' - r- -- - -'--.v--■ . - r. &MS&S MWimWI

Kumiszárok

JARÁB1K BALÁZS

Földindulás van a kirgiz fővárosban, Biskekben. Forradalmi a helyzet, a múlt héten húszezer ember vonult ki az utcára. Legalább ilyenkor érdemes odafigyelni erre a főleg természeti adottságairól, szegénységéről, valamint az általunk már elfeledett kumiszról ismeretes kis országra Kína szomszédságában. Három évvel ezelőtt ugyanis egy hasonló kaliberű politikai földmozgás vetett véget az Askar Akaev elnök fémjelezte szovjet stílusú rezsimnek. Az autokráciájáról híres volt szovjet Kö- zép-Ázsiában ilyen jellegű politikai változást lehetetlennek tartottak. Addig.

A három évvel ezelőtti nekibuzdulást főleg az ország siralmas gazdasági állapota okozta, valamint az, hogy az ellenzék és a társadalmi szervezetek kampányainak sikerült a szegénységet Akaev személyéhez és az általa képviselt politikához kötni. Akaev bukása és elmenekülése után - az egész „tulipános forradalom” nem tartott tovább pár óránál - az addigi ellenzéki vezér, Kurmanbek Bakiev vette át államfőként az ország irányítását, a börtöncellából egyenest a miniszterelnöki székbe távozó Felix Kulowal egyetemben. Az ország gazdasági helyzetét orvosló reformok ígéretével.

Ahogy az lenni szokott, az eltelt három év alatt az egykori ellenzékiek vajmi keveset valósítottak meg ígéreteikből. Sőt, a Bakiev-Kulov duó tagjai - ellentétben a várakozásokkal - szépen megegyeztek saját pozíciójuk bebetonozásában. Ahogy az a régi jó „komiszároknál” szokás (így hívták az egykori szovjet kommunista párt magas rangú funkcionáriusait), személyes érdek vált államérdekké és mindenki, aki ezzel nem értett egyet ellenséggé. A Nyugaton tanult fiatal technokraták helyett a szovjet érában szocializált öreg káderek maradhattak az állam- igazgatás vezető pozícióiban. A szegénység így még tovább növekedett, s a titkosszolgálatok ellenzéki politikusok lejáratásában látták hirtelen a legfontosabb nemzetbiztonsági feladatot. Rendszeressé váltak a politikai gyilkosságok, és a parlament a jelenlegi politikai elit hatalmának alkotmányos megszilárdításával múlatja az időt.

És mégis mozog a föld. Elsősorban a Közép-Ázsiához képest szokatlanul erős és jól szervezett civil szervezeteknek köszönhetően a kirgiz társadalom ismét hallatta a hangját. A kirgiz társadalmi szervezetek ugyanis nem rendelték alá magukat automatikusan az új kormánynak, hanem jobbára megtartották független „ellenőr” szerepüket az új demokráciában. A „Reformokért” civil mozgalom, amely a múlt heti békés megmozdulásokat szervezte, arra figyelmeztet, hogy Kirgizsztánban létezik olyan független politikai erő, amely képes az aktuális pártpolitikán továbblépve gondolkodni és cselekedni. A hatalmon lévő „kumiszároknak” nincs is nagyobb ellensége ennél. Ezért is érdemes manapság Biskekre figyelni...

JEGYZET

Nem extrém...

NÉMETH ZOLTÁN

Van belül egy szavam hetek óta. Nem, nem olyan szép szavakra gondolok, mint „selyemgyár”, „nyúlbunda” vagy „Kispárizs”, ez egy otromba, nehéz, végzetes szó, amelytől hetek óta képtelen vagyok szabadulni. Várom, hátha valaki leszedi rólam ezt a szót, pontosabban kioperálja belőlem, fog egy tollat, lassan írni kezd vele, belemártja a húsom közé, és a toll végével lassan lefejti, legombolyítja rólam, belőlem. Olyan, mint az a bizonyos galandféreg, amely szép, sima, tekergő: de nagyon csúnya és agresszív feje van, és mindig visszacsúszik a bélbe, mintha ott jó helyen lenne.

Hetek óta gondolok a „tisztavérű” szóra. Hol volt, hol nem volt, van egy ember ugyanis, akinek „tisztavérű” felesége volt, sőt „tisztavérű magyar nő” volt a felesége, mint azt megtudhattuk az esti meséből. Szép; nehéz szavak ezek. „Magyar”, „nő”, „tisztavérű”. Az első kettő érdekel ugyan, szinte napi szinten foglalkozom mindkettővel, de az a harmadik, az nálam újdonság. „Tisztavérű”, ízlelgetem. Rozsdás, szárazvér-íze van, csíp is, keserű is, összehúzza az ember nyelvét, hogy köpni szeretne. „Tisztavérű”. „Tisztavérű magyar nő”. Hetvenéves száraz vér, most fölbuggyan valami belőle. Harmadik Birodalom, tiszta vérű szőke emberek, köpni kell. Tenyésztik őket, a magas, kékszemű, szőke nők magas, szőke, kékszemű tisztektől fogannak meg, gépszalagon szülnek a nők tisztavérű szőke gyerekeket a tisztavérű nemzetnek. A gyerekek, néhány közülük, még élnek talán, de én azt hittem, ezek a szavak, „tisztavérű”, ezek hatvan éve meghaltak, örökre. De nem. A tévében jön egy bácsi, és arról beszél, neki „tisztavérű” felesége volt. Komoly, méltóság- teljes bácsi, aki fizetést kap azért, hogy a tévében emberek ezrei előtt beszéljen. Például olyanokat, hogy neki „tisztavérű” felesége van. Mennyi vér tapad az ilyen szavakhoz, „tisztavérű”! El sem tudjátok képzelni, gyerekek. Mennyi szenvedés, lefagyott lábak, érzéstelenítés nélkül felnyitott koponyák és agyvelő, véres vizelés a hóban, csontsovány éhezés, fojtógázban vonagló gyerekek, rothadó hullahegyek. Mi, emberek nem tudunk beszélni róla, összeszorul a torok, kiszárad a nyelv. De mégis. Most van egy bácsi, aki szereti használni ezeket a szavakat. És ha nem figyelünk, akkor már föl sem figyelünk arra, milyen szavakat használ, és ha nem figyelünk, akkor egy idő múlva mi is használni fogjuk ezeket a szavakat, és ha nem figyelünk...