Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-28 / 249. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 28. Családikor 13 Bevezeti a gyerekeket a szülők kusza világába, s ez megingathatja a felnőttekbe vetett hitüket A televízió káros hatásai A televízió felelős a gyermekekről alkotott kép megváltozásáért, és az is nyilvánvaló, hogy döntő szerepe van az egykor gyermekkorként ismert, védett életszakasz fölszámolásában. De nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbb szülő hiszi. MARKÓ EMIL Ha valaki úgy gondolja, hogy a televízió a sugárzott programok tartalmával befolyásolja a gyerekek életét, az félreérti annak tényleges hatását. Számít persze, hogy mit néznek meg a gyerekek, hiszen a tévé bevezeti őket a szüleik kusza világába, s ez megingathatja a felnőttekbe vetett hitüket. Önmagában azonban a készülék nem képes teljesen lerombolni a gyerekek bizalmát. A gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy még a legvitatottabb műsorok (pl. a pomófilmek) sem hagynak maradandó nyomot azokban a gyerekekben, akik rendezett körülmények között nevelkednek. A televízióban látottak csak akkor fejthetnek ki mély és romboló hatást, ha valóban minden összezavarodik a gyerek életében. A televízió többféleképpen is megváltoztatta a gyermekek életét: a szülők például nevelési segédeszközként használják azt. Régen bevált gyermeknevelési mintákat változtat meg a tévé azzal, hogy azonnal rendelkezésre álló eszköz a gyerekek szórakoztatásában, a felügyeletben és a problémák levezetésében, s így lehetővé válik a szülők számára, hogy mellőzzék azokat a korlátokat, amelyek korábban a mindennapi együttélés elengedhetetlen feltételeihez tartoztak. A készülék kényelmes alternatívát kínál a hagyományos szülői fegyelmezéssel szemben. Szülők nélkül a képernyő előtt A legtöbb gyermek egyedül dönti el, mit néz a tévében - derül ki egy német felmérésből. A 3 és 13 év közötti gyermekek körében végzett vizsgálat kimutatta: több különböző felhasználói csoport létezik. A legnagyobb csoportot (34%) azok a „lábtartó” gyerekek alkotják, akik fő műsoridőben felnőttekkel együtt nézik a tévét, és nem kezelik a távirányítót. A vizsgált gyermekek 29%-a a mazsolázható csoportba, 13% a hedonista gyerekek csoportjába sorolható. Ok igen gyakran ülnek a képernyő előtt, elsősorban rajzfilmeket néznek, és a szülőknek szinte semmilyen befolyásuk nincs a programválasztásukra. A kis felnőttek az alapsokaság 11%-át teszik ki. (m) Ez is kényelmes alternatíva (TASR-felvéteľ A televízió békességet is hozott, ennek azonban nagy ára van. Egyértelmű szabályok lefektetése és a viselkedési határok megvonása nélkül a szülőknek és a gyerekeknek a családban betöltött szerepét nem lehet precízen meghatározni. És ha a kezdet kezdetén a szülők elmulasztják, hogy tekintélyt szerezzenek a gyerek előtt, akkor a nevelés kicsúszik az ellenőrzésük alól. Ez az oka annak, hogy mára újfajta egyenlőség alakult ki a két generáció tagjai között. SZÓ Ml SZÓ Az igazoltan hiányzók PÉTERFl SZONYA Hiányoztatok. Igazoltan ugyan, de mégis. Persze mint minden osztálytalálkozón, most is emlegettünk benneteket, de ez nem pótolta személyes jelenléteteket. Gondolom, Ti hárman ott fönt égi összejövetelt tartottatok, és figyeltétek a földi történéseket. Ugye, meglepett benneteket is, hogy a 40. érettségi találkozóra eljött Tomi és Tiborka, áld ugyan Tiborrá komolyodott, de talán, ha gyakrabban jön, képes lesz felengedni. Györgyi és Lici, a találkozók két szervezője ugyanis Sherlock Holmes-i módszerekkel kutatta fel a két külföldön élőt, s az ő titkuk marad, mivel bírták rá őket arra, hogy sok-sok év után kiálljanak a banda elé, és számoljanak be életük alakulásáról. Gondolom, ti is kuncogtatok azon, hogy úgy, mint amikor együtt koptattuk az iskolapadot, szinte semmit sem árultak el magukról. Pedig régen is és most érezniük kellett a feléjük áradó szeretetet. Az osztály összes sráca - nyolcán voltak a 39 fős csapatban - megkülönböztetett figyelemben részesült még akkor is, ha udvarlásukat nem fogadtuk el. Ugye emlékeztek arra, amikor 1966-ban kezünkben a bizonyítvánnyal kiléptünk az iskola kapuján, s azon ujjongtunk, hogy nem lesz több rettegés a dolgozatok miatt, hiszen egyetemistaként, de pénzkeresőként is egyszerűbb lesz az élet. A mi generációnk aligha mondható szerencsésnek, a 68-as enyhülés után szárnyainkat szegte a rendszer, majd a normalizáció éveiben több osztálytársunk külföldön kereste a boldogulást. Miközben valamennyien visszasírtuk az alma materben töltött éveket. Ma pedig, szülőként, nagyszülőként, ősz fejjel és kissé fájó derékkal egyre jobban értékeljük mindazt, amit ott kaptunk. És ahogy szálltak felettünk az évek, egyre jobban tudatosítottuk, hogy pedagógusaink nem hegyi beszédekkel, nem erőszakos nevelési módszerekkel faragtak belőlünk értelmes és érző embereket. Ahogy az lenni szokott, az éjszakába nyúló osztálytalálkozón előkerültek a régi fényképek. Megállapítottuk, nemcsak fiatalok és szépek voltunk, hanem bátrak is, hiszen ballagáskor nem csak az iskolától búcsúztunk. Lelkesen és büszkén, az ősrégi magyar diákdalokat énekelve vonultunk a Mihály kapu felé, majd a belvárosi magyar könyvesbolttól a színház elé, fittyet hányva azokra, akiknek nem tetszett a magyar szó. A 39 fős osztályból 31-en jelentünk meg a találkozón. Hárman igazolatlanul hiányoztak, de a Kanadában, illetve az Új-Zélandon élők és ti hárman, akik túl korán költöztetek a túlsó partra, igazoltan. De míg élünk, és találkozunk, velünk lesztek. A szívünkben. SZÓ Ml SZÓ A gyertyák lángja mellett GYENGE ISTVÁN Amikor a fel-feltámadó őszi szél mint játékos kobold örvénylőn kávaija a kupacba gyűlt rozsdás leveleket, és a hűvös reggeleken borzongva dugjuk zsebre ökölbe zárt ujjainkat, megérkezik hozzánk az elmélkedés és emlékezés szép ünnepe, a halottak napja. Ahogy hosszú láncot alkotva hátunk mögött sorjáznak az éveink, mindinkább nyilvánvalóvá téve saját elkerülhetetlen sorsunkat, valahogy egyre fontosabbnak tartjuk, hogy foglalkozzunk az előttünk elmenőkkel. Gyermekkoromban, amikor ez az ünnep számomra a halott falomb földet borító, zizegő szőnyegét, a temetőt átjáró kesernyés füstöt, a remegve imbolygó ezernyi apró gyertyalángot jelentette, nem érintett mélyebben, alig figyeltem rá. Természetesen kijártunk a közelben lévő csendes, lombokkal árnyékolt temetőbe, melynek elmúlásszaga volt. Nem volt riasztó vagy félelmetes, egyszerűen csak létezett, része volt az életünknek. A felnőttek halkan váltottak néhány szót, a távolabbról jött rokonok üdvözölték egymást, és a családról érdeklődtek. Fojtott hangú beszélgetés az elhunytakról, régmúlt történetek, családi históriák merengő, befelé forduló arckifejezéssel. Barátok, szomszédok, rég látott ismerősök léptek el lassan a családi sírok mellett, odabólintva és újabb történeteket keltve megjelenésükkel. Mit tudsz róla? És a felesége? Már tavaly meghalt? S mi gyerekek egyáltalán nem tartottuk furcsának, hogy ezen a napon szinte minden a halálról szólt. Ez a nap valóban a halottaknak szentelt ünnep volt. Nem a halált ünnepeltük, amiről nekünk korunknál fogva csupán valami sejtelmes, meghatározhatatlan fogalmunk volt, hanem családunk elhunyt tagjaira emlékeztünk, melyek közül néhányat személyesen már nem is ismerhettünk. De ismertük helyüket a családban, ismertük a róluk szóló, generációról generációra szálló történeteket, szállóigévé váló mondásaikat, amelyek unos-unta- lan felröppentek a beszélgetésekben. Hazaérve azután körülültük az asztalt, és gyertyákat gyújtottunk a család távol lévő halottai- ért, akik nem a helyi temetőkben nyugodtak. Elsősorban az apai nagyapámért, akit én csupán képről ismertem, s aki valahol Galíciában nyugodhatott, ha egyáltalán elföldelte valaki. A családi legendárium őrzi a kenyerespajtása által elbeszélt történetet. Az első világháború északi frontján, az orosz offenzíva elől visszavonulóban a sebesült nagyapám nem bírta már a marsot. Nem akarván tovább terhére lenni bajtársainak, kérte, hagyják csak magára. Pajtásának az az utolsó képe róla, hogy puskáját megfordítja, szuronyát a földbe döfi, és rátámaszkodik. Ottmaradt végleg a galíciai hómezőn. (Talán annyi idős lehettem, mint ő, amikor azon a vidéken jártam turistaként. Néztem az akkor nyárban fürdő dombokat, és elképzeltem, amint az elcsigázott, félig megfagyott katona pillantását az ég felé emeli, s az utolsó sóhaj hagyja el kicserepesedett ajkait. Nyugodj békében, nagyapa - mondtam, s néhány szál vadvirágot tettem a limanowai emléktábla tövébe.) Az értelmes emberben - kiben előbb, kiben később - felmerül a lét nagy titkainak keresése. Mi végre is vagyunk? Mi értelme van ennek az egésznek, amit életnek neveznek? És persze mindenki szeretné, hogy ne múljon el nyomtalanul, mint egy kósza bárányfelhő. Nyomot kell hát hagynunk magunk után a világban, hogy emlékezzenek ránk. Amint jó emlékű ferences oktatóim tanították: „Fényt hagyni, mint a Messiás...” Számomra ma már ennek a megőrző-megtartó emlékezésnek ünnepe a halottak napja, amikor fejet hajtunk a sokféle sorsú előd előtt, s mosolyogva bólintunk: Kedveseim, nem múltatok el nyom nélkül, bennünk és az utánunk jövőkben éltek tovább! A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Tej és tejbegríz A legyzsírosabb tartalmú tej mindig az, amelyet utoljára fejnek. A tejet tiszta tejesedényben odatesszük főni. Legfeljebb félig legyen az edény. A darát vízzel teli tálba szóljuk, azután leöntjük róla a vizet, így mossuk meg. Mikor a tej forrni kezd, lassan beleszóljuk a darát, másik kezünkben a fakanállal folyton keverjük. Pillanatok alatt megfő, amilyen sűrűre akarjuk. Tejjel hígíthatjuk. Cukrot forrón keverünk bele. Keverhetünk hozzá vajat is. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Jelölje meg a helyes válaszokat kvízkérdéseinkre, és nyelje meg az Új Szó ajándékát! A megfejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör címére! A beküldési határidő: november 1. 1. A pomána és a lokma: a) részvét és sírhely b) alamizsna és édesség c) váltóruha és halotti ima. 2. A Sokan voltunk c. novella: a) Sánta Ferenc b) Márai Sándor c) Polcz Alaine alkotása. •Ufe* F. Ach Meztelen lovagok 3. Milyen célra használják a szüAz október 21-i Családi kvíz lök a tévét? helyes megfejtése: a) kommunikációs le, 2c, 3b. in eszközként b) virágtartóként Az Új Szó könyvajándékát a c) nevelési segédeszközként nyírágói Veress Vilmos nyerte. CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469
