Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-28 / 249. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 28. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ POLITIKEN Irakban ma rosszabb a helyzet, mint ha hatalmon maradt volna Szaddám Húszéin - ezt a véleményét közölte egy dán lapnak, a Politi- kennek adott interjújában Hans Blix, aki az amerikai támadás előtt az Irakban tömegpusztító fegyvereket kereső ENSZ-ellenőröknek volt a vezetője. A svéd diplomata kijelentette: „Irak színtiszta kudarc. Ha az amerikaiak visszavonulnak onnan, fennáll a kockázata, hogy egy polgárháborúban álló országot hagynak majd maguk után. Ugyanakkor nem úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok az ottmaradással segíthetné a helyzet stabilizálását. Amerikai beavatkozás nélkül Szaddám még mindig hatalmon lenne. Rendben van, ez negatív dolog, s nem lenne kellemes az iraki népnek. De amit elértünk, az kétségkívül még rosszabb.” LE S01R A belga napilap is ismerteti a svéd diplomatával készült interjút, s szavaihoz kommentárt is fűz. Emlékeztet rá, hogy Blix az elmúlt években, az iraki beavatkozás óta többször is élesen bírálta az amerikai intervenciót. S ennek hátterében az a vita állt, hogy az ENSZ-ellenőröket a támadás előtt néhány nappal azért hívták vissza az iraki helyszínekről, mert nem találták meg azokat a tömeg- pusztító fegyvereket, amelyekre hivatkozva Washington a beavatkozást indokolta- miközben ma már közismert, hogy az amerikai vádak rendkívül rosszhi- szeműek voltak. Végül is ma már számos megfigyelő állítja, hogy az iraki invázió súlyos kudarc, s Blix is ezek sorát szaporítja. „Ám azt állítani, hogy a mostani helyzet rosszabb, mint Szaddám Húszéin alatt, egy olyan lépés, amit eddig kevesen mertek megtenni” - szögezi le a belga lap, hozzátéve: egyébként nyilvánvaló, hogy ezt az álláspontot nem minden iraki osztaná. Nem értenének egyet vele például a kurdok, akik szép lassan építik ki „majdnem függetlenségüket” Irak északi részén, illetve a síiták jó része sem, akik kezdenek ugyanerről álmodni a déli területeken. „Ám a többiek? A szunniták, s a vegyes körzetekben élők számára nem lehet elégséges az, hogy immár szavazhatnak, hogy a sajtó szabadabb, mint korábban, s hogy egykori diktátoruk bíróság előtt felel bűneiért. Ezek az emberek gyakran apokaliptikus viszonyok között élnek, kiszolgáltatva különböző bűnöző bandáknak, vagy fanatikus csoportoknak, barbár milíciáknak, akik nagy hévvel és kegyetlenül gyilkolnak. A központi állam szinte teljesen megszűnt, s az amerikai segítség ellenére sem sikerült neki az alapvető szolgáltatásokat, mint a víz-, az áram-,-vagy az üzemanyag-szolgáltatás visszahozni a Szaddám-kor- szak szintjére. Blix egyébként még udvariasan fogalmazott: sokan ugyanis azt mondják, hogy a polgárháború már meg is kezdődött”- írja a belga lap. (mti) (Gyenes Gábor karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Fő a káosz Ezt az amerikai vígjátékot tűzte műsorára a TV2 hétfőn este. Csak gratulálni tudunk. Október 23-án, a nemzeti ünnepen, így aztán a műsor címét nem kellett megváltoztatni, csak a műsort. HOLOP ZSOLT Az RTL Klub végig Herkulest erőltette, bámulatos az az elszántság, amellyel a kereskedelmi csatornák igyekeznek közkinccsé tenni az amerikai görög mitológiát. Az Eldorádó elmaradt az ml-en. Szokás szerint. Nem lesz eldorádó, csak ígérgetik. A tévék az elmaradhatatlan zavargásokat közvetítették. Kapcsoljuk a Deák teret. Kapcsoljuk az Astoriát. Ki nyer ma? Félő volt, hogy a nagy kapcsolgatás közben Herkules átlép egy másik csatornára és el kell végre döntenie, jobboldali-e vagy baloldali. Vagy kitakarítja az egész istállót, ahhoz nagyon ért. Ha valamit biztosan lehetett tudni, az az volt, hogy hétfőn vér fog folyni Budapest utcáin és tömegoszlatás lesz. És hogy mindkét oldal szerint a másik tehet róla. A Fidesz híveit semmi sem tántorítja el attól, hogy az egész meg volt rendezve és arra ment ki a játék, hogy elverjék a Fidesz- nagygyűlés résztvevőit. A szocialista tábor szerint a Fidesz éppen ezért tartott nagygyűlést, hogy elverjék a résztvevőket és Viktor mártírrá legyen. Cinizmus és pofátlanság mindkét oldalon. A legfőbb cinizmus, hogy Gyurcsány még mindig miniszterelnök. Áki úgy gondolja, hogy Fletónak nem kell mennie, gondolja el, nem teljes joggal kö- vetelné-e Orbántól, hogy húzzon el, ha tőle kerülne ki egy „őszödi” beszéd. Ficótól nem követelnénk, hogy mondjon le, ha kikerülne egy ilyen kazetta? A tévé ostroma után a Fidesz azt kérdezte, miért nem támadtak a rendőrök a tüntetőkre? Most azt kérdi, miért támadtak a rendőrök a tüntetőkre? Miért várták meg, míg szétverik a székházat, és most miért nem várták meg, míg szétverik Budapestet? Szétverték, egyébként. Tömegoszlatásnál a bámészkodókat is oszlatják, akiknek a felszólítások után is joguk van ottmaradni és bámészkodni. De mindemellett igenis ki kell vizsgálni az összes rendőri túlkapást és indokolatlan bántalmazást. A Fidesznek természetesen elidegeníthetetlen joga október 23-án politikai nagygyűlést tartani, amikor a vüág eljön Budapestre emlékezni. Joga van nem 56-ra emlékezni, hanem bejelenteni, hogy népszavazás lesz. Már megint. Alig ért véget az önkormányzati népszavazás. A csőcselékről, amely elvette az egész országtól az 56-os megemlékezést, pedig mit írjunk? Elbukott az ellenforradalom, nem sikerült megdönteni a demokráciát? Slota nézi a tévében a tankot és röhög, ezúttal nem kell semmit mondania. A kommunista titkosszolgálattal való együttműködéssel vádolják Vosganiant Támadásáradat a román jelölt ellen MTI A román kommunista titkosszolgálattal együttműködött Varujan Vosganian, akit szerdán nevezett ki Bukarest Románia jelöltjének az Európai Bizottságba - ezt a vádat fogalmazta meg a román külügyi hírszerzés egyik volt vezetője. Hatalmas belpolitikai botrányt kavart Romániában az az írás, amely Liviu Turcu nevével jelent meg a Jumalul National című nagy példányszámú országos napüap pénteki számában. A román külügyi hírszerzés egyik osztályának volt vezetője, aki még a kommunista diktatúra ideje alatt elmenekült az Egyesült Államokba, azzal vádolta meg a liberális Vosganiant, hogy a múltja nem tiszta. Turcu szerint a frissen megnevezett biztosjelöltet a Securitate egyik közvetíen beosztottja révén szervezte be az 1980-as évek elején. Ezt a hírt az Evenimentul Züei is első oldalon közli meg nem nevezett hírszerzési forrásokra hivatkozva. Vosganian személyével kapcsolatban azonban egyéb kételyek is felmerültek. Ezért a tegnapi román sajtó élesen bírálja Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, akit - mint írják - a jelölésért felelősség terhel. A kormányfőt bírálók emlékeztetnek rá, hogy míg Jósé Manuel Du- rao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke a bolgár Meglena Kune- vát már kinevezte biztosnak, addig Vosganian bevonását az EB-testület- be elhalasztotta. A Financial Times szerint Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke egyelőre nem erősíti meg biztosjelöltként Vosgani- ant. A liberális szenátort Brüsszelben sokan túlságosan ismeretlen- nek tartják uniós szinten, ráadásul kritikusai szerint elkötelezett egyes üzleti körök mellett. Barroso azt mondta, hogy a bizottság további vizsgálatokat folytat a politikus hátterének feltérképezésére. A román sajtó szerint Brüsszelben az is elégededenséget váltott ki, hogy az örmény nemzetiségű politikus soha nem töltött be miniszteri vagy miniszterelnöki tisztséget, a legmagasabb funkció, amelyet eddig elért a román politikában, az a szenátus pénzügyi szakbizottságának az elnöki posztja volt. Vosganianról a csütörtöki román sajtóban olyan információk is megjelentek, amelyek szerint 2000-ben a Jobboldali Erők (UFD) nevű pártját a kétes hírű Sorin Ovidiu Vintu üzletember finanszírozta. E párt támogatását maga az üzletember is elismerte egy júniusi lapinteijú- ban. Vintu korábban piramisjátékszerű befektetési alapot hozott létre (FNI), amely később összeomlott, több százezer ember ment tönkre emiatt. Vosganian foltosnak vélt múltját egyelőre az illetékes román szervek nem erősítették meg. Mi több, a Securitate Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) elnöke kijelentette, hogy az átvilágító bizottságnak nincs semmüyen terhelő bizonyítéka Vosganian múltjáról. A CNSAS-tól azt a sajtóértesülést is cáfolták, hogy Vosganian dossziéjáról mikrofilmes másolat létezne a külügyi hírszerzés egyik vidéki raktárában. Ennek ellenére tegnap reggel Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök felkérte az átvüágító bizottságot és a Külügyi Hírszerző Szolgálat vezetőjét, hogy ellenőrizzék a két országos napilapban közölt információ valóságalapját, és hozzák nyilvánosságra vizsgálódásuk eredményét. KOMMENTÁR Egy jó jel és sok rossz NAGY IVÁN ZSOLT Néhány hónapja írtam e hasábokon arról, milyen remek lehetőséget kapott Magyarország arra, hogy Közép-Európa volt szocialista országai között ismét a Nyugat egyeden kiszámítható, és mint üyen megbízható partnere legyen. Kevésbé saját jogán, mint inkább térségbeli sorstársai - Fico, Slota és Mečiar Szlovákiája, a Kaczynski ikrek Lengyelországa, illetve a ki tudja éppen kinek a Csehországa - félrelépései miatt lehetett volna így. Volna. A The Washington Post azonban e héten már azt írta: Közép-Európában Magyarországon a legnagyobb a zűr. Az. Pontosabban: talán az. Miközben ugyanis lassan már mindenkinek elege lesz többé vagy kevésbé az agresszív utcai tüntetőkből, illetve a részmomentumok megismerésével mind brutálisabbnak tűnő (és parancsnokai nyüatkozatainak hangulatából ítélve semmiképpen sem a jogszerűség, sokkal inkább az újabb megfélemlítések és a durvaságok felé terelt) rendőrségből, és elege lesz szellemi mélységrekordokat naponta döntögető kormánypárti és ellenzéki politikusokból, szóval ebben a meganeurotikus állapotban, a piaccal nincs semmi gond, a forint erősebb mint az utóbbi hónapokban bármikor, a befektetők pedig legfeljebb az adókedvezmények miatt aggódnak. Ami nyüván azt jelenti, hogy a tőke egyelőre nem látja drámainak a helyzetet. Talán abban bízik, hogy Európa uniós részén kormányt dönteni az utcáról nem illik, meg igazából a Fidesz sem akarja megtenni, mert nem lesz hülye ebben a helyzetben átvállalni a felelősséget (még akár az is kiderülhetne, hogy nem mondtak igazat arról, mit tennének ők Gyurcsány helyett), aztán meg ránéz a befektető a naptárra is, látja, hogy már október vége van, üyerikor pedig csak illik azért ha későn is, de befutnia a hidegnek, esőnek, hónak, az meg közismerten enyhíti a forradalmi hevületet. Ez azonban még mindig csak egy biztató jel. Ttilajdonképpen az egyeden. Illetve, ha nagylelkűek vagyunk, ide sorolhatjuk azt is, hogy a nemzetközi elemzők rendre kedvezően nyüatkoznak a jövő évi magyar költségvetés sarokszámairól, és ez szintén jó. Itt azonban vége mindennek, amibe kapaszkodni lehetne, az ország amúgy folytatja a politikusai diktálta utat - lefelé a számon tartani érdemes államok listájáról. Már ott tartunk, hogy a magyar politikusok áldásos sárdobálása nyomán európai politikai klubokban (nem különösen jókban, csak mondjuk olyan Európai Parlament kategóri- ájúakban az embereknek csalánkiütésük és heves allergiás köhögő rohamaik lesznek, ha meghallják a Magyarország szót). Ezt pedig idővel sajnos észre fogják venni üzleti körökben is. Valamit tenni kéne tehát a kedélyek lenyugtatására, de túl sok esély nincs. Igazából egy van, ugyanaz, mint volt egy vagy másfél hónapja is: távozzon a politikából Gyurcsány is, Orbán is. De erre sajnos tényleg kevés a remény. A szerző a Magyar Hírlap publicisztikai rovatának vezetője JEGYZET Manipulált gyertyák TALLÓSl BÉLA Gyertyamániás vagyok. Ez a furcsa függőség gyerekkorban alakult ki nálam. Akkor még nem csak dísztárgy volt a gyertya, esténként sokszor azzal világítottunk, mert kiesett az áram. Az volt ám az igazi jó dolog nekünk, gyereknek, olyankor ugyanis, ha megvakult a plafonról lógó huszonötös égő, és hiába tekergettük ide-oda a bakelitkapcsoló gombját, nem gyúlt fény, nem kellett tanulni, lehetett viháncolni. Dobtuk is félre ujjongva az irkát, könyvet, s elvoltunk a semmittevéssel, amíg vártunk a villanyra. Amikor Halottak Napján először vittek ki a temetőbe, furcsállottam, hogy gyertyát gyújtanak a síron, hiszen napközben volt, nem volt sötét. Azt mondták, azért kell gyertyát gyújtani a sírhanton, hogy lássanak a halottak, mert nekik odalent mindig sötét van. Aztán az is hozzájárult a gyertyamániámhoz, hogy valamelyik szülőm elsőáldozói gyertyáját ereklyeként őriztük hosszú éveken át, s mély tiszteletet alakított ki bennem. Gyűjtöttem is a gyertyákat, a színeseket, a különféle formájúakat, az illatosítottakat. Különös meghatottság, áhítat fog el, amikor egy illatboltban állok, amelynek polcain ezerféle gyertya között lehet válogatni. Valamelyik olasz város templomában láttam először, hogy hosszú vékony gyertyát lehetett elvenni egy kupacból pár líráért, s egy hatalmas gyertyatartóra lehetett elhelyezni és meggyújtani. Volt abban valami magasztos, ahogy az ember ott ált a boltív alatt, a hűvös félhomályban, és nézett bele a fehér fénnyel pislákoló lángocskákba. Aztán jött valaki, biztosan a templomszolga, és gyakorlott mozdulattal kapkodta össze a félig se elégett, faggyúval befolyt, lángoló gyertyaszálakat, s dobta a szemétbe. A magasztosság és emelkedettség abban a pillanatban szétfoszlott. Megdöbbentett, hogy a gyertyák, amelyeket valakiért gyújtottak, nem éghetnek csonkig. Akkor tört bennem össze az illúzió először. Hogy már a gyertyákat se övezi a régi tisztelet. Nem beszélve azokról, akikért égnek. Nejlonszatyorszám viszik az emberek akciós áron az aranyozott lappal fedett piros üvegtégelyekbe zárt gyertyákat. Nem kellene ingyen sem, mert nem rajongok a zárt gyertyalángért, bár tudom, hogy így nem fújja el a szél. S már vannak olyan elemes készülékek is, amelyek a sötétség beálltakor automatikusan bekapcsolnak, és akár hónapokig világítanak éjszaka. Aztán van egy olyan, ugyancsak elemre működő változat is, amelyben egy selyemdarabka „lángol“. Nem vagyok híve az üyen manipulált vackoknak. Mert nem szeretném neongyertyába fojtani az illúziót, s kioltani a legmagasztosabb fényt, amely odalentre is világít.
