Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-03 / 227. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 3. Vélemény és háttér 7- Hát te itt? Azt hittem, ti mérgesek már mind a politikában vagytok. (Peter Gossányi karikatúrája Az őszödi beszéd rég nem tapasztalt erkölcsi sokkot okozott Magyarországon Ami elkerülhetetlen HCYEIŐ Kijev és Moszkva csúsztat Julija Timosenko ukrán ellenzéki vezető azzal vádolta meg az ukrán és orosz tisztségviselőket, hogy politikai tőke kovácsolása céljából félrevezetik a közvéleményt, amikor azt állítják, hogy Ukrajna az év végéig változatlan áron kapja a földgázt Oroszországtól. Az orosz Gazprom állami gázipari monopólium a múlt héten közölte, december 31-ig 95 dollárért adja Ukrajnának a földgáz ezer köbméterét. „Ez egy politikai célú félrevezetés ... a tényleges gázárat már megemelték” - mondta Timosenko. Szerinte Moszkva belement abba, hogy Kijev csak jövőre fizesse ki az idei áremelésből adódó különbözetet. Timosenko szerint a lépéssel Viktor Janukovics miniszterelnöknek próbálnak támogatást szerezni, .akit Viktor Juscsenko államfővel szemben inkább oroszbarát politikusnak tartanak. Ukrajna 2006 januátjá- ban a gázárak közel megduplázódását volt kénytelen elszenvedni, egy Moszkvával folytatott elkeseredett árvita nyomán. Az orosz gáztársaság a tél közepén rövid időre el is zárta az Ukrajnába menő gázvezetékeket, ellátási gondokat okozva ezzel más európai államoknak is. A Gazprom múlt heti üzenete igen jóindulatúnak tűnt ahhoz képest, hogy az orosz monopólium a hozzá kötődő RosUkrEnergo kereskedőcégnek ezer köbméterenként 230 dollárért adja a földgázt. Ebből eddig úgy lett 95 dollár Ukrajna számára, hogy a RosUkrEnergo jóval olcsóbb, Közép-Ázsiából vásárolt földgázzal egészítette ki az orosz gázt. Csakhogy Türkmenisztán, az orosz-ukrán gázmegállapodás fő beszállítója, az idei utolsó negyedévre ezer köbméterenként 65-ről 100 dollárra emelte az általa szállított földgáz árát. (MTI) Lengyel kazettabotrány A lengyel média vezető képviselői nyüvánosan elhatárolódtak a Lengyel Újságíró-szövetségtől (SDP), amely közleményben ítélte el a kormány egy politikai megvesztegetési kísérletét leleplező titkos videofelvételt. A TVN lengyel televízió két újságírója a kormány- koalíció felbomlása után rejtettkamerás felvételt készített, amelyen Jaroslaw Kaczynski kormányfő pártbeli helyettese államtitkári tárcát kínált a kormányból egy héttel ezelőtt kivált Önvédelem párt egyik képviselőjének azért, hogy a kabinet többségét erősítse a törvényhozásban. Az SDP a felvételt propagandacélokat szolgáló akcióként ítélte el, és azzal vádolta a készítő újságírókat, hogy megsértették az újságírásra vonatkozó etikai szabályokat. A vezető újságírók a Gazeta Wyborcza nevű lapban megjelent közleményükben azt írják: a szövetség pont azokat támadja, akiket meg kellene védenie. Mint írták, az újságíró-szövetség az elmúlt évben néma maradt, amikor a kormány újságírókat és médiumokat támadott. Véleményünk szerint az újságírószövetség vezetői arra kaptak felhatalmazást, hogy az újságírók érdekeit védjék, (m) A köztársasági elnök vasárnap este drámai hangú beszédben szólította meg az ország polgárait és az Országgyűlést. Megállapította, hogy a miniszterelnök őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése „mélységesen megrázta Magyarországot”. KIS JÁNOS „A felháborodás jogos volt”, tette hozzá. Szemére vetette a miniszterelnöknek, hogy „folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhe- teden eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez.” Végül cselekvésre szólította föl a parlamenti többséget:, A kormány az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés dönt a miniszter- elnök személyéről. Az Ország- gyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van.” A koalíciós pártok első reagálása elutasító. Az önkormányzati választások eddig megismert eredményei nem igazolják a magabiztos hangot. Ideje észrevenni, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése rég nem tapasztalt erkölcsi sokkot okozott Magyarországon. Döbbenet, harag, felháborodás, csalódottság, kiábrándulás, elkeseredés volt a válasz, és nem csak azok körében, akik áprilisban az ellenzékre szavaztak. Sokakat megrendített az őszödi beszéd azok közül is, akik ma is az MSZP vagy az SZDSZ eltökélt hívei, s akiknek a megmaradt ön- kormányzati pozíciók köszönhetők. Ha a koalíció nem érzékeli a miniszterelnök erkölcsi helyzetének megingását, képtelenné válhat a kormányzásra. Az államfő véleményem szerint pontosan írta le, mi derült ki az ország számára az őszödi beszédből. Gyurcsány Ferenc tudta, hogy az államháztartás állapota nem bír ki egy újabb költekezési rohamot, ezért 2005 nyarán megígérte, hogy nem lesz választási költség- vetés. Aztán úgy ítélte meg, hogy választási költségvetés nélkül nem győzhet. A bejelentett és a tényleges kiadások közti különbséget számviteli ügyeskedésekkel leplezte el a magyar állampolgárok, az Európai Bizottság és a befektetők elől. Ezzel a magyar gazdaság rövid távú stabilitását is kockára tette, amivel maga is tisztában volt. Minden kormány vállalhat kockázatot, de nem megbízóinak, az állampolgároknak a háta mögött. A kormányokat mi választjuk, hibáikért viselnünk kell a következményeket. Ám éppen ezért jogunk van tudni, hogy mit tesznek a mi nevünkben, a mi kontónkra. A miniszterelnök megfosztotta polgártársait ettől a lehetőségtől. Erre nem lehet azt válaszolni, hogy Gyurcsány Ferenc az egész politikai vezető réteg hazugságairól beszélt. Nem lehet azt válaszolni, hogy ő csupán részesévé vált egy ígérgetési versenynek, melyből azonban - épp most mondta el - ezennel kiszállt. Kétségtelen, a 2006. évi választás ígérgetési licitjében a Fidesz mérföldekkel körözte le a kormánypártokat. A választások tárgya azonban soha nem pusztán az, hogy mit ajánlanak a riválisok az országnak a következő négy évre. Minden választás egyben alkalom az állampolgárok számára, hogy ítéletet alkossanak a kormány előző négy évben nyújtott teljesítményéről. Az ellenzéknek csak az ígéreteiért kell helytállnia, a kormánynak azért is, amit az állampolgároktól kapott felhatalmazással tett és tesz, amíg megbízatása le nem jár. Véleményem szerint az államfő megszólalása után nem kerülhető el, hogy a miniszterelnök fölvesse a bizalmi kérdést a parlamentben. A kormánypártok két ésszerű lehetőség közt választhatnak. Az egyik lehetőség az, hogy megvonják Gyurcsánytól a bizalmat, és új kormányfőjelöltet állítanak. Ha van ilyen jelölt, akkor a kormányfőváltás segíthetne lecsillapítani a bizalmi válságot, és újrakezdeni a kormányzást. Ha nincs ilyen jelölt, akkor sem zárható le a krízis azzal, hogy a koalíció egyszerűen bizalmat szavaz a miniszterelnöknek. Ez azt fejezné ki, hogy a kormánypártok nem látnak kivetnivalót a történtekben, és elmélyítené, ahelyett, hogy csillapítaná a krízist. A kormányfőnek nem ahhoz kell bizalmat kérnie, hogy tovább folytassa a korábbi gyakorlatot. Államférfiként kell megszólalnia, akinek szavaiból kitűnik, hogy rálát cselekedeteinek aggályos voltára. Beszélnie kell arról, hogyan látta tetteit akkor, és hogyan látja őket most; ki kell mondania, hogy átgondolta és sajnálja a történteket. Ha ezután kapja meg a kért támogatást, akkor megerősítése, hogy úgy mondjam, feltételes lesz. Ahhoz kötődik, hogy bizonyos dolgok nem ismétlődhetnek meg. A választónak persze ennél többre van szüksége. Garanciákra, hogy a sajnálkozás és a változtatási szándék komolyan vehető. Az őszödi beszéd sok fonáksága közül az egyik abban rejlik, hogy Gyurcsány elmondta, elege van a hazugságokból és trükközésekből, ezt nem folytatja tovább - majd nem sokkal később ismét Veres Jánost tette meg pénzügy- miniszternek. Ez demokráciában - mondjuk így - nem szokás. Sokan szavaztunk a koalícióra azért, mert nem akarjuk kormányon látni Orbán Viktort. Azért nem akarjuk kormányon látni, mert meggyőződhettünk róla, amikor kormányon volt, és meggyőződhettünk most, amikor ellenzékben van, hogy nem demokrata. De a kormánypártoknak csak addig van erkölcsi joguk azzal az igénnyel fellépni, hogy a demokráciát védik a reá leselkedő veszélyekkel szemben, amíg ők maguk tartják magukat a demokrácia írott és íratlan szabályaihoz. Ezt írtam ezeken a hasábokon a D-209-es botrány ügyében, és nem írhatok mást a hangszalagbotrány ügyében sem. Lengyelországban a baloldal összeomlott erkölcsi válságának súlya alatt. A magyar - szocialista és liberális - baloldalnak még van rá esélye, hogy talpon maradjon. Ha megteszi azt, ami elkerülhetetlen. (Ez a cikk, mely a Magyar Hírlapban jelent meg, egy hosszabb írás politikai konklúzióit foglalja össze. A teljes szöveg az Élet és Irodalom október 6-i számában jelenik meg.) ________ KOMMENTÁR Észhez térni MOLNÁR NORBERT Alaposan elpáholta az ellenzék a magyar kormánypártokat a vasárnapi önkormányzati választáson. Gyurcsányék akkorát kaptak, hogy a fal adta a másikat. Szerencséjükre gumifal, ami csak annak köszönhető, hogy Demszky Gábor hozta formáját. A mindig balra és a liberálisokhoz húzó magyar főváros kiegyenlítődött, de a kormánypártok fogcsikorgatva megőrizték többségüket. Ez az egyetlen szépségtapasz a koalíció eredményén. Egyébként pedig: bukás. S ha a Fidesz nem annyira mafla, hogy a finoman szólva is kétes múltú és még kétségesebb tehetségű Tarlós Istvánt indítja az immáron ötszörös főpolgármester ellen, ezt az ajándékot sem kapta volna meg a koalíció. De mi vezetett ehhez a bukáshoz, és hogyan kell értelmeznünk a hétvégi eredményeket? Magyarország évek óta felelőtlenül politizál. Aki ezt nem tudta, esetleg nem vette észre, az vagy vak, vagy nem akarta látni. Magyarországon a hazugság a napi politika mozgatórugójává vált. Mindenki szemet hunyt felette, mert jobban esett azt hallani, ami kellemesnek hatott, mint azt, ami van, és főleg, ami lesz. Magyarországon egyszer csak ki kellett buknia a hazugságnak. Hogy éppenséggel egy hazug miniszterelnök leplezte le, mit sem változtat a tényen: a hazugság létezett. A magyar miniszterelnököt azért büntette meg a választópolgár, mert leleplezte a hazugságot, amit egy hazugsághoz szokott társadalom nem szokott tolerálni. Gyurcsány nem az intézkedéscsomag miatt kapott az arcára. Azt elviselte volna a nép, mert a megszorítások nem lettek volna annyira szigorúak, mint amennyire lenniük kellett volna. Az aktuális kedvencnek amúgy is sok mindent is elnéznek. Szlovákia sokkal nagyobbat szívott, igaz, a kormány bukott is. De csak négy év múlva, nem az intézkedések bejelentése idején. Orbán Viktornak most csendben kellene lennie, s hagynia, hogy Gyurcsányék kicsinálják magukat, mert a szocialisták még egy ciklust nem kapnak, az biztos. Hagynia kellene, hogy húzzák ki az országot a slamasztikából, mert ha most a Fidesz kerülne hatalomra, maga sem csinálhatna mást, mint megszorításokat. Tudatosítania kellene, hogy Magyarországon parlamenti demokrácia van, vagyis ha a koalíciónak többsége van az Országgyűlésben, akkor kormányozni tud. Nem kellene kivinni a politikát az utcára, mert nem odavaló. Nem kellene felelőtlenül népszavazásról beszélnie, amikor önkormányzati választások vannak. Orbán Viktornak észhez kellene térnie. Meg Gyurcsány Ferencnek is. Meg Magyarországnak is. Kaukázusi kakaskodás JARÁB1K BALÁZS Igazi kaukázusi dráma kerekedett a grúz kormány múlt heti akciója után, amikor is grúz rendőrök négy orosz tisztet tartóztattak le kémkedés gyanújával. Moszkva azonnali reakciója hatalmas dühről árulkodott: visszahívták az orosz nagykövetet Tbilisziből, készültségbe helyezték a Grúzia területén lévő orosz katonákat, akik az orosz törvények szerint saját területként védenék a grúziai bázisokat. Ráadásnak leállították az orosz vízumok kiadását grúz állampolgároknak. Bár a grúz kormány rejtett kamerával felvett videóval próbálta bizonyítani, hogy a négy orosz valóban kémkedéssel gyanúsítható, az orosz reakció valószínűleg meglepte a helyhatósági választásokra készülő grúz kormányt. A 2003-as rózsás forradalom által hatatomra jutott új elitnek a novemberi helyhatósági választásokon lesz az első megmérettetése. Szaakasvili nyilván úgy gondolja, hogy a grúz nacionalizmus - amely két és fél éve is segített neki a forradalomban - most sem hagyja cserben. Kérdés, elég lesz-e, hiszen a grúz „felkelést” nem annyira a nacionalizmus, mint éppen az orszjig tarthatatlan gazdasági helyzete robbantotta ki. Pontosan tudja ezt Moszkva is, és igyekszik erre alaposan rájátszani: a vízumkényszer, valamint a grúz ásványvíz és bor behozatalának tiltása hatalmas érvágás a grúzoknak. Ha a Szaakasvili vezette csapat a gazdasági reformokkal elmaradt is, az új politikai paradigma megvalósításában jelentős az előrehaladás. Éppen a múlt héten jelentették be, hogy a NATO ún. intenzív párbeszédet kezd Grúziával, amely a csatlakozási folyamat újabb lépcsőfoka. Moszkva dühös reakciója ezért inkább köszönhető ennek a bejelentésnek, illetve a grúz kormánynak a Moszkva által támogatott és ellenőrzött két szakadár grúziai régió, Abházia és Dél-Oszétia visszacsatolására tett folyamatos próbálkozásainak. Szaakasvili tisztában van vele, hogy Moszkva - mint a Mol- dovától „elszakadt” transzdnyisztriai régió esetében is - csak Koszovó végleges (értsd független) státuszára vár, hogy ezeket az ún. „befagyasztott konflitusokat” a saját javára olvassza ki. Ezért tudatosan provokálja az orosz medvét, amely természetesen nem megy a szomszédba sem kémekért, sem a kormányellenes csoportok támogatásáért. Oroszország egyre nyíltabban jelzi mind a grúz kormány, mind a Nyugat felé, hogy a volt Szovjetunió területét sajátjának tekinti. Amennyiben azonban a kakaskodás állandósul a Kaukázusban, a jócskán elpuhult EU valószínűleg magára hagyja az Egyesült Államokat, amelynek - az oroszokon kívül - szinte utolsóként van valamiféle elképzelése a térségben. Az (energiával) felszívott Oroszországgal szemben viszont az amerikaiak által támogatott grúz vezetés könnyen találtathat könnyűnek, véget vetve az egyetlen demokratikus kísérletnek a Kaukázusban.
