Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-27 / 248. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 27. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Budapest orosz szemmel Egy orosz elemző szerint az 1956-os magyar forradalom sikeres lehetett volna, ha vezetősége meg tudta volna gátolni a túlzott vérontást, a legfrissebb budapesti zavargások azt mutatják, a politikai erőszak sztálini öröksége mindmáig nem tűnt el Budapestről. „A felkelés tanulságait sem a magyar, sem az orosz társadalom nem vonta le teljes mértékben, az erőszak nem került a történelem szemétdombjára, amint azt a mostani budapesti események mutatják, még ha ezek nem is olyan véresek”, mint az ötven évvel ezelőttiek voltak mindkét oldalon - állapította meg Viktor Litovkin, a RIA Novosztyi katonai elemzője, aki az 1970-es években Budapesten dolgozott tudósítóként, (mti) Slotai idill (Gyenes Gábor karikatúrája) Politikai alku született Bukarestben az európaibiztos-jelölt és az új védelmi miniszter ügyében Örmény lesz a román EU-biztos Demokrata-liberális egyezség, illetve a Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök által kötött politikai alku eredménye, hogy a román védelmi tárca élére demokrata párti miniszter került, s hogy az örmény nemzetiségű Varujan Vosganiant jelölik európai biztosnak - úja egyöntetűen a román sajtó. GARZÓ FERENC - MTI A 44 nappal korábban felfüggesztett Teodor Atanasiu liberális védelmi miniszter szerdán beadta lemondását, helyét pedig Sorin Frunzaverde demokrata párti al- elnök veszi át. Ugyancsak szerdán derült ki, hogy Varujan Vosganian liberális szenátort jelölte Románia EU-biztosi posztjára a liberális Tariceanu. A román sajtó egyértelműen politikai alkut lát e két fejlemény között. Szinte köztudott volt, hogy a demokrata színekben államfői székbejutott Basescu inkább Anca Boagiu integrációs vagy Mihai- Razvan Ungureanu külügyminiszter jelölését támogatta a biztosi posztra. Mint az erdélyi Krónika emlékeztet, Basescu nemrég arról próbálta meggyőzni Jósé Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, hogy a román alkotmány értelmében az államfő hatásköre az EU-biztos kijelölése. Miután Barroso egyértelművé tette, hogy a kérdésről kizárólag Tariceanuval hajlandó tárgyalni, Bukarestben az a kompromisszum született, hogy a liberálisok megkapják az EU-biztosi posztot, a demokraták pedig cserében átveszik a Teodor Atanasiu lemondása nyomán miniszter nélkül maradt védelmi tárca vezetését. A Tariceanu-Basescu, illetve a demokrata-liberális „paktum” tényét a román lapok is alaposan körüljárják. A Romania Libera úgy fogalmaz, „vérig menő” küzdelem folyt a kormányfő és az államelnök között, a Cotidianul azt írja, az alku lényege a „hadsereget egy biztosért” jegyében köttetett. „Basescu átvette a parancsnokságot” - áll az Adevarul címlapján, amelyen az államfő terepszínű egyenruhás, sisakos fotója látható. A Krónika vezércikke szerint e politikai „üzleten” nem egyformán nyertek a felek. Az ugyanis közismert - írja a szerző, Balogh Levente hogy az EU Bizottságába a régebbi tagok általában olyan politikusokat delegálnak, akik otthon valamilyen ok miatt kényelmeüenné vagy fölöslegessé váltak (Kovács László esetét említi példaként). Ráadásul, amíg az uniós alkotmányt nem fogadják el, addig a bizottság hatásköre meglehetősen korlátozott, így aztán a liberálisok inkább presztízsnyereségként könyvelhetik el a mostani „sikert” - véli a cikkíró. Tart attól, hogy az egyezség inkább csak arra szolgál majd, hogy a felek erőt gyűjtsenek a további összecsapásokhoz. Az ugyanis már most egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy jövőre előrehozott választásokat tartanak az országban. Mint ahogy az is hiú ábránd, hogy Basescu megelégedne a félmunkával, és „miután sikeresen megkezdte a liberálisok fölszalá- mizását, egy nyomorult védelmi miniszteri posztért cserében fölhagyna tervével, azzal, hogy saját kézi vezérlése alá rendelje a hazai politikai élet jelentősebb tényezőit”. A bukaresti Új Magyar Szónak adott nyilatkozatában Varujan Vosganian rendkívüli gesztusnak nevezte, hogy a kormányfő egy nemzeti kisebbség soraiból javasolt biztosjelöltet. „Előzmény nélküli választás volt, ami nemcsak a román toleranciát fejezi ki, hanem azt is jelzi, hogy az országban fejlett a demokrácia” - vélekedett az örmény nemzetiségű jövendő EU-biztos. A lap emlékeztet arra is, hogy korábban felmerült: a román vagy a bolgár biztos hatáskörébe az európai kisebbségügyek kerüljenek, vagyis újonnan létrehozott „tárcát” kapjanak. Vosganian azt mondta: leginkább adóügyekben és kulturális témában mozog otthonosan. Árpi bácsi, hol vagy? PUHA JÓZSEF Ha az ember a tüntetők, pontosabban a randalírozó csőcselék miatt Budapesten reked - merthogy autója a lezárt utca mélygarázsában parkol -, néhány percre az ideg lesz rajta úrrá, majd miután lehiggad, beszélgetésbe elegyedik a környezetével. Legalábbis velem ez történt. Hétfőn éjszaka a Nyugati pályaudvar környékén a nép csoportokba verődve vitatta meg az eseményeket. Egy, főleg egyetemisták alkotta csoporthoz csatlakoztam. Sokan voltak, így sokféle vélemény fogalmazódott meg. Valaki megjegyezte, ne csodálkozzunk azon, hogy egyre több a randalírozó, a kilátástalan helyzet, a bizonytalan jövőkép vezényli legtöbbjüket, vagyis nagyrészt a szegénység a felelős. Páran másképp vélekedtek. Egy-két dologban azonban egyetértés volt. Például abban, hogy addig nem lesz rend odakinn, amíg a parlamentre is a káosz a legjellemzőbb. Amíg legalább a legalapvetőbb kérdésekben nem jön létre ötpárti konszenzus, és folytatódik az egymásra mutogatás, addig kint is marad minden a régiben. S úgy néz ki, egy ideig biztosan marad minden a régiben. A fiatalok szerint Magyarországnak tényleg új kormányra volna szüksége, vagy legalább új kormányfőre. Csakhogy nincsenek elfogadható potenciálisjelöltek, mert a normális (szimpatikus) emberek kihaltak, eltűntek a politikából. Napjaink magyar politikusai hiteltelenek. Képtelenség tisztelni őket, mivel ők sem tisztelik sem ellenfeleiket, sem a népet. Nincs egyetlenegy, akiben a nép (mindenki) a saját emberét látná. Mint régebben Árpi bácsiban (Göncz Árpád), aki mindenki Árpi bácsija volt, az egész ország így szólította, és mindmáig mélyen tiszteli. Ilyen ember kellene, aki egyesíthetné a kettészakadt társadalmat, a jobbszélen álló Sólyom és a pökhendi, beképzelt Gyurcsány helyett. Az a kormányfő ne kántáljon együttérzésről, aki nem tudja, mi az: hónapról hónapra élni, odahaza - akárcsak Dagobert bácsi - milliókban fürdik. Egy lány megjegyezte, őt pár nap után elbocsátanák a munkahelyéről, ha rosszul végezné a dolgát, ne adj isten, „nem csinálna semmid’, ahogy azt a vezér tette. Őt nem tűrnék meg két évig, és főleg nem felfelé bukna. Szó esett Gyusziról is (Horn Gyula), aki állítólag valahol 56-ot méltatta. Bizonyára időközben arról megfeledkezett, hogy ő akkortájt melyik oldalon állt. Később a jobboldal is megkapta - Orbánnal az élen ami kijár neki, vagyis annak csak egy részét, ami abba az egy-kétórás eszmecserébe belefért. Ha már saját hülyeségeik miatt elveszítették az idei parlamenti választásokat, legalább tanulhatnának belőle, csendben kéne maradniuk, az országnak is ez használna, meg önmaguknak maguknak is. Ölükbe pottyanhatna a hőn várt hatalom. Az egyik már dolgozó fiatal azt mondta, épp a várost járta élettársával, amikor az önkormányzati választások kampányának keretében hirtelen ott termett a Fidesz-vezér. Váltottak egymással egy mondatot. Megkérdezte, van-e gyermekük. Nincs - hangzott a válasz. Sajnos csak ennyire futotta. Arra már nem volt lehetőségük, hogy megosszák vele: kettejük nettó keresete alig éri el a 200 ezer forintot, amelynek fele elmegy az albérletre, saját lakásuk valószínűleg sosem lesz, ezért inkább nem vállalnak gyermeket, nem akarják, hogy szegénységben, bizonytalanságban nőjön fel. Ez süket, demagóg duma - hangzott hátulról, de a többiek nem osztották a véleményt. Az volt az érzésem, ezeknek a fiataloknak volna okuk a lázadásra. Látszólag mindent megtesznek a jobb élet érdekében, mégsem jutnak egyről kettőre. A legtöbbjük beledöglik, ha saját erejéből, tisztességes munkával az egyre vékonyodó középréteghez akar tartozni. Elkeseredettek, kiábrándultak, vezéreiket vesztettek. Kár, hogy a randalírozó csőcselék árnyékában rájuk nem igazán vetül fény. ; KOMMENTÁR Sztráda, te drága MOLNÁR IVÁN Végre az Európai Bizottság is felfigyelt arra, amit mi itt Szlovákiában már rég tudunk, vagyis hogy az összes eddigi szlovák kormány szívügyének tekintett északi autópálya nemcsak egy feneketlen pénznyelő, hanem az építésénél nem egyszer az elemi gazdasági szabályokat is megszegik. Az EU ezúttal a zsolnai KIA autógyárhoz vezető 7,5 kilométeres, összesen 5,3 milliárd koronába kerülő autópálya-szakasz építésére kiírt pályázatot vette górcső alá. Ezt is csak azért, mivel Szlovákia az említett szakaszra az EU Kohéziós Alapjából kért támogatást. Brüsszel elsősorban azt kifogásolja, hogy az építkezési vállalatra kiírt pályázatban az áron kívül a cég referenciáit is figyelembe vették, holott az uniós szabályok szerint egyedüli kritériumnak az árnak kellene lennie. Az EU-nak nem tetszik az sem, hogy a pályázat meghirdetését követően változtattak a szabályokon, ami egyébként Szlovákiában mindennapos gyakorlat, és már csak akkor csodálkozunk rá, ha valakinek ez nem számít természetes dolognak. Ugyanilyen „természetes”, hogy az állami hivatalnokok igyekeznek az utolsó pillanatig úgy tenni, mintha misem történne. Marián Jánošík, a közlekedési tárca szóvivője például szerdán a lapoknak azt nyilatkozta, hogy a Doprastav által nyert pályázattal kapcsolatban hozzájuk semmilyen figyelmeztetés nem érkezett Brüsszelből, és az egész ügyről nem tud, ugyanakkor a közlekedési tárca ugyanazon a napon már a brüsszeli nyilatkozattal együtt nyújtotta be információs anyagát a kormányülésre. Szlovákia - mondhatnánk, mindezt azonban még a jéghegy csúcsának sem nevezhetjük igazán, hiszen sokkal nagyobb probléma, hogy az északi autópálya építése során az összes előző és a mostani kormány is úgy gondolja, felelőtlenül szórhatja a pénzt, miközben a déli gyorsforgalmi utakra csak morzsák maradnak. A kilencven kilométernyi alagúttal megtervezett északi vonalhoz képest a déli gyorsforgalmi utakon az egy kilométerre számított építési költségek az előbbinek csupán a negyedét teszik ki. Hogy javítsanak a statisztikán, és jobb fényben tüntessék fel az északi vonalat, a kormány legutóbbi számításai alapján azonban már a Nagyszombat és Besztercebánya közötti gyorsforgalmi út még hiányzó 60 kilométeres szakaszára is 24 milliárd koronás költségekkel számolnak. A közlekedési tárca korábbi, 2003-as költségvetése ugyanakkor még csak 17,6 milliárd koronát jelzett. Azóta természetesen enyhén nőttek az árak, ilyen mértékű drágulást azonban józanésszel nem lehet megmagyarázni. Jogosan merül fel így a kérdés, hogy a kormány esetleg nem vette-e már előre figyelembe a hozzá közel álló cégek túlhajszolt igényeit. Mindezt nyugodtan megteheti, hiszen nem a saját, hanem az adófizetők pénztárcájából veszi ki a milliárdokat, hogy minőségi szempontból átlagon aluli, ugyanakkor Európa legdrágább autópályáit építhesse. JEGYZET Vadászjelenet a villamoson JUHÁSZ KATALIN A Kontroll című film és a Klára című regény óta tudjuk, hogy jegyellenőrnek Budapesten és Pozsonyban is csak olyanok szegődnek el, akiknek minden mindegy, erős idegzetűek, nincs más választásuk, vagy kifejezetten utálják az utazóközönséget. (Ez utóbbi érzést a bájos Belga zenekar szedte rímekbe, a rájuk jellemző szókimondó stílben). De vajon milyenek a kassai ellenőrök? Jogos a kérdés, ezzel mindezidáig senki sem foglalkozott a tudományos szakirodalomban. Vizsgáljuk hát meg a problematikát, dolgozatunk elején a közös, mindhárom város ellenőreire jellemző Jegyekre” fókuszálva. Magyar és szlovák fővárosi kollégáikhoz hasonlóan a kassai közlekedési vállalat alkalmazottai sem népszerűek városukban. Egy emberként utálja őket bliccelő és bérletes, mert foglalkozásuk az utazóközönség molesz- tálása. Ha érvényes jeggyel- bérlettel találkoznak, legalább olyan csalódottan konstatálják e tényt, mint a fővárosiak, és ugyanazzal az elszánt arckifejezéssel vizslatnak tovább a kocsiban. Azon utasok, akik a megszokottnál tovább keresgélnek kézitáskájuk és kabátjuk megannyi zsebében, körbevételnek, diszkréten menekülésképtelenné tétetnek az összeszokott tandem által. Ám míg a pozsonyi revizorok csendben teszik ezt, a kassaiak általában kommentálják is a jelenetet o.lyan megjegyzésekkel, hogy „Na, vajon meg- lesz-e, ami meg se volt?”, vagy „De drága lesz ez az út!” A fővároshoz hasonlóan a keleti metropoliszban is megfigyelhető, hogy az ellenőrök a vasárnap esti, vasútállomásról induló járatokat, azokon belül is a kollégiumba igyekvő diákokat pécézik ki. Mindig akad, akinek lejárt a bérlete, elfelejtett lyukasztani, vagy egyszerűen csak meg akarta takarítani az aprót. Kassán viszont olyannyira górcső alatt van a hátizsákos-sporttáskás tanuló ifjúság, hogy csakis őket ellenőrzik, ügyet se vetve a kocsiban ülő idősebb, illetve hátizsák nélküli populációra. A dolog meglehetősen feltűnő, ám hiába érdeklődtem a minap a miértekről, csak azt értem el, hogy tüzetesen megvizsgálják bérletemet, négyszer is szemügyre véve elfuserált fotómat, amelyre hajszolt állapotomnak köszönhetően aznap szerencsére hasonlítottam. Ekkor két srác a kelleténél gyorsabban készülődött leszálláshoz, és mihelyt megállt a jármű, fürgén le is ugrottak róla. Nosza, a cég emberei utánuk eredtek, és már a zebrán ellenőrizték őket. Mielőtt elkanyarodtunk, még láttam, hogy a fiúknál volt bérlet. Épp mutatták. Megvető grimasszal.
