Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-25 / 246. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 25. Kultúra 11 A HÉT HÍRE Filmet forgatnak Missy Elliott magánéletéről Missy Misdemeanor Elliott a filmvásznon is próbára teszi magát. Eminemhez, valamint 50 Centhez hasonlóan önéletrajzi ihletésű filmben vállalt főszerepet. Az alkotás egyelőre tervezési stádiumban van, de a Universal már megvásárolta a jogokat, és az is biztos, hogy Robert De Niro cége, a Tribeca Films végzi a produkciós munkálatokat. A forgatókönyv a Missy Elliottról szóló biográfián alapul, amelyet a rapper- producer és menedzsere dolgozott át. A jelek szerint kiváló munkát végeztek, mert a Tribeca azonnal lecsapott a sztorira, a gyártási munkálatok hamarosan megkezdődhetnek. (z, p) Missy Elliott (ČTK/AP-felvétel) RANGSOR A Black Sabbath nyert a tévés szavazáson A VH1 zenei csatorna a Black Sabbath Iron Man című 1971-es slágerét választotta minden idők legjobb metál- szerzeményének. A 40 legnagyobb metáldal című műsorban - amelynek házigazdája az egykori Skid Row frontember, Sebastian Bach - lejátsz- szák a zenetörténet legnagyobbra tartott hardrock és metálklasszikusait. A show főcímzenéjét az Anthrax- gitáros, Scott lan szerezte, amire eddig nem volt példa a VH1 történetében, (z, p) A negyvenes lista első tíz helyezettje 1. Black Sabbath: Iron Man 2. Guns N’ Roses: Welcome To The Jungle 3. Metallica: Master Of Puppets 4. AC/DC: Back In Black 5. Judas Priest: You’ve Got Another Thing Coming 6. Kiss: Detroit Rock City 7. Iron Maiden: The Number Of The Beast 8. Slayer: Raining Blood 9. Ozzy Osbourne -Crazy Train 10. Motörhead: Ace Of Spades Az egyszerű dzsesszrajongó hovatovább megtűrt vendégnek érzi magát Stíluskavalkád A fesztivál első napjának legnagyobb meglepetését a Balázs Elemér Croup aratta népzenei alapokon nyugvó dzsesszkísérletével (Kiss Gábor felvételei) A dzsesszműfaj úgy újult meg, mintha láthatatlan ollóval vagdosták volna csíkokra, melyeket aztán láthatatlan ragasztószalaggal illesztettek össze, nagyjából tetszőlegesen. Manapság idős dzsesszisták szövetkeznek DJ-kel, New Orleans-i szakik csapnak át salsába, az egész műfaj forr és pulzál. JUHÁSZ KATALIN Szerencsés vagyok, a 32. Pozsonyi Dzsessznapok kapcsán írhatnék breakbeatről, magyar népzenéről, szenegáli tradíciókról, saplerekről, loopokról vagy latin fflingről anélkül, hogy eltérnék a tárgytól, a 21. század dzsesszzenéjétől. A fesztivál programjának összeállítói kitettek magukért a keresztmetszet tekintetében, csupán pár szigorú dzsesz- szista fanyalgott a kínálat láttán, ám a legvégén ők is kalapot emeltek a No Jazz, vagy a Matt Bianco előtt, amely formációk csak inspirációnak használják a tradicionális dzsesszt. Előbb azonban essünk tűi a negatívumokon. Az utolsó éveit élő Kultúra és Pihenés Parkjában (PKO) ez utóbbira nincs lehetőség, a fesztiválon való részvétel folyamatos küzdés. A gondok ott kezdődnek, hogy a fő szervező Rock and Pop ügynökség sokkal több jegyet ad el, mint amennyi ülőhely biztosított a teremben. Aki nem érkezik legalább félórás fórral, ácso- roghat hat órán keresztül, ülhet a földön, vagy vívhat közelharcot az őrizetlenül hagyott székekért. Az sem érthető, miből gondolták a szervezők, hogy kb. ezerötszáz hölgyvendégnek elegendő lesz négy mellékhelyiség. A férfiak részlegében természetesen jóval gyorsabb volt az ügymenet, a nők viszont alkalmanként fél órát is sorakoztak ügyes-bajos dolgaik elvégzése céljából. A második napon a mezei dzsessz-rajongók már úgy gyűlölték a VIP-jegyeseket, mint a lakodalmas rockot. A támogató cégek képviselőinek fenntartott széksorok ugyanis többnyire üresen tátongtak. Arról, hogy ez lehetőleg egész este így maradjon, különlegesen kiképzett, sokéves gyakorlattal rendelkező öltönyös, kopasz fiatalemberek gondoskodtak. Az erkélyre szintén csak nagyon fontos embereket engedtek fel, pedig simán elfértek volna százötvenen odafent, és megszűnt volna a lenti tumultus. Hát hol itt a logika, a józan ész és a demokrácia, szegeztem a szervezőknek a kérdést, mire ők a vállukat vonogatták, mondván, nem tehetnek róla, hogy a szabadjegyesek fele el se jön, vagy a büfében töltik az egész estét. Az ülőhely azért természetesen jár nekik, hátha mégis benéznek. No comment. De vissza a programhoz, amely ellen nem lehet kifogásunk. Az első nap meglepetése sokak szerint a magyarországi Balázs Elemér Group volt, akik legfrissebb lemezükön a népzenét vegyítik a dzsesszel, és mellesleg a műfaj egyik Európa-hírű énekesét, Winand Gábort „foglalkoztatják”. Az utánuk következő Kenny Garrett alt-szaxofonost valószínűleg mindenki ismerte a teremben, és mindenki azt várta tőle, amit végül meg is kapott: változatos stílusbemutatót, friss és rendhagyó improvizációkat, John Coltrane szellemének megidézését. Az estét záró, kamreuni származású Richard Bona szerzeményeit a rádiók is nyugodtan játszhatnék, de persze nem fogják, hiába van félúton a vüágze- ne és a dzsessz között, és hiába tud felállítani a székről háromezer megfáradt vájtfülűt. Ugyanez a helyzet a második este fénypontjával, sőt szerintem az egész fesztivál legérdekesebb formációjával is. A francia NO JAZZ zenekar csupán ugródeszkaként használja a dzsesszt, melyet eletronikus alapokra pakolnak, hozzáöntve egy kis rockot, reggae-t, hip-hopot, és flamencót. A derék franciák egy techno-parti közönségét is meg tudták volna tornáztatni, élvezet volt nézni, ahogy az ötvenes dzseszszisták önfeledten rázzák magukat, a színpad szélén trónoló Peter Lipa pedig önfeledten veri térdén a ritmust. Az átszerelések alatt a B- teremben kevésbé ismert formációk szórakoztatták a publikumot, közülük számomra egyértelműen a Longital (ex-Dlhé Diely) koncertje volt a legizgalmasabb. A techno, a folk, a pszichedelikus rock és a dzsessz izgalmas hibridjével kísérletező pozsonyi duó hatodik lemezét jelentette meg nemrég, a korong mostanában végtelenítve forog a lejátszómban, és újra hiszek a hazai könnyűzene megújulásának lehetőségében. A harmadik nap piciny csalódással indult, a harmincas nemzedék három legkiválóbb zongoristájának koncertje ugyanis meglehetősen haloványra sikeredett. Ľubo Šrámek később elárulta, hogy a szervezők kifejezett kérésére társult Klaudius Kováč-csal és Ondrej Krajňákkal, és bár ő maga is kíváncsi volt, mi sül ki ebből, nem számított csodára, hiszen mindhárman a saját útjukat járják. Sokan nem tudták hová tenni a lengyel Anna Maria Jopek orgánumát sem, aki félúton van Dolores O'Riordan és Björk között, ráadásul újabban afrikai ihletésű számokkal próbálkozik. Az ő koncertjének fénypontja Minő Cinelli, a francia dobosfe- nomén volt, aki egyedül is jól el lett volna a színpadon kongóival, tamtamjaival és különböző alakú zajkeltő eszközeivel. A fesztivált a Matt Bianco zárta, akik persze inkább a fősodorhoz állnak, illetve álltak közel fénykorukban, a nyolcvanas években, amikor izgalmas, rendhagyó stílust találtak ki maguknak. Húsz éve nem hallottam róluk, ám azonnal levettek a lábamról, mert a színpadon álló tíz (!) zenész olyan remekbe szabott szólókkal dúsította az egyszerű dallamokat, hogy a végeredmény ellenállhatatlan lett. Tony Remy gitáros többek szerint kenterbe verte az előttük fellépő Matt Marshak „gitárvirtuózt”, (akinek teljesítményétől csak a smooth-jazz elszántabb rajongói voltak oda-vissza), a trombitás Simon Finch pedig akár egész éjjel játszhatna az erkélyem előtt, ha lenne erkélyem. Kár, hogy a rendezvény egyre inkább protokolljelleget kezd ölteni, helyi celebritások pofavizitjévé kezd átalakulni, az egyszerű dzsesszrajongó pedig hovatovább megtűrt vendégnek kezdi érezni magát az ország legfontosabb dzsesszeseményén. Nagy siker volt a magyarországi Balázs Elemér Group koncertje ZENEZÓNA Az Imagine még mindig kedvenc John Lennon legendás Imagine-je ma is a legnépszerűbb dalok egyike. A felvételt a briteknél talán még a többi országnál is jobban kedvelik, a szám a Virgin Radio által felállított lista alapján minden idők legjobb dala lett. A hallgatói szavazatok figyelembe vételével összeállított sorrend különlegessége, hogy a másik két dobogós helyet is a The Beatles uralja: a Hey Jude és a Let it be szintén az angol közönség nagy kedvencei. A két slágert a U2 One-ja követi, az első tíz között van még Robbie Williams, Queen és Led Zeppelin dal is. (z, p) Készül Kelly Clarkson új albuma A 24 éves amerikai énekesnő, Kelly Clarkson egy ásványvízreklám felvételeinek szüneteiben is készülő lemezének demóanyagát elemezgeti, ami előreláthatólag 2007-ben első felében jelenik meg. A félkész számok nagyrészt soul és rock and roll alapúak, kicsit Prince-esek, kicsit Janis Joplinosak, és persze nagyon Kelly Clarksonosak - legalábbis azok szerint, akik már belehallgattak. Az énekesnő első lemeze, a Thankful dupla platina lett, majd a folytatás, a Breakaway már sokszoros platina, sőt, két Grammy-díjat is hozott neki. (z, p) Kelly Clarkson (ČTK/AP-felvétel) HETI7 ♦ Novemberben Jay Kay zenekara, a Jamiroquai összegzi a pályafutását - a High Times: Singles 1992-2006 című albumon tizenhét klasszikus dal mellett két új felvétel is helyet kap: a Runaway és a Radio, a High Times: Videos 1992-2006 című DVD-n pedig huszonnégy klip lesz látható. ♦ Legendás előadók uralják a magyar lemezeladási lista élmezőnyét: az összesítést Presser Gábor albuma, a Tizenkettő vezeti, megelőzve az Omega korongját, az Égi jel címűt, a bronzérmes pozíciót Charlie foglalja el Másképp ugyanúgy című lemezével. ♦ Beyoncé második B’Day szólóalbumáról másodikként az USA- ban a Ring The Alarm című dal jelent meg, Európában pedig az Irreplaceable, Nagy-Britanniá- ban maxi CD-n hétfőn került a boltokba. ♦ Shakira világkörüli turnén mutatja be az utóbbi két, spanyol és angol nyelvű lemezeit - a koncertsorozat Budapestet is érinti, a kolumbiai énekesnő március 5-én lép fel a Papp László Budapest Sportarénában. ♦ A The Killers frontembere, Brandon Flowers kikelt a Green Day ellen - a punkzenekart anti amerikanizmussal vádolja, amiért a tavaly ősszel megjelent Bullet In A Bible című DVD-t Angliában rögzítette, szerinte rossz fényt vet az amerikaiakra, hogy egy sereg brit kölyök ordítja: I Don’t Want To Be An American Idiot. ♦ Az Atlanti-óceán mindkét partján hatalmas siker a Snow Patrol negyedik stúdióalbuma - Nagy-Britanniában harmadikként november 13-án a Martha Wainwright közreműködésével készült Set The Fire To The Third Bar című dalt másolják ki róla kislemezre. ♦ Whitney Houston felkérte Premiert - aki legutóbb Christina Aguilera új albumán segédkezett -, hogy legyen készülő, visszatérő lemezének producere, és ő elvállalta, elmondása szerint tudása legjavát fogja adni a munkához, (p)
