Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-25 / 246. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Örkény 56-os Noteszlapjai oroszul Moszkva. Örkény Istvánnak ötven év múltán is van mondanivaló­ja a forradalomról, Budapestről, a magyarokról - mutatta be a No­teszlapok 56-ból új, orosz kiadását a fordító, Tatyjana Voronkina hét­fő este a moszkvai magyar kulturális központ közönségének. Örkény tőle szokadan lelkesedéssel üdvözölte a forradalmat, követte végig rövid életének jeleneteit a budapesti utcán, s elfojtása után soha nem ereszkedett le odáig, hogy másképpen, ellenforradalomnak vagy ese­ményeknek nevezze - emlékeztetett Voronkina, felidézve az írónak a szabad magyar rádióban a pártállami szócsőről mondott, szállóigévé vált szavait is: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk min­den hullámhosszon.” Örkényt, aki nem volt hajlandó önkritikát gya­korolni, öt évi szilenciummal sújtották, s ezalatt gyógyszerészként dolgozott. A valóban jegyzettömb formájú Noteszlapokat az orosz Enigma Kiadó közreműködéséveljelentette meg a moszkvai magyar kulturális intézet az évforduló alkalmából. (MTI) A Bartók útjain című táncjáték egyik jelenete (Fotó: Honvéd Táncszínház) A helység kalapácsával és a Bartók útjainnal Jön a Honvéd Táncszínház TAKÁCS ANDRÁS Szlovákiai turnéra érkezik jövő hónapban a Honvéd Együttes Tánc­színháza. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támoga­tásával a négynapos turné során november 13-án Komáromban, 14- én Pozsonyban, 15-én Somoiján, 16-án Galántán lép fel. A helység kalapácsa - avagy botrány a falu­ban címmel naponta egy diákelő­adást tartanak, esti előadásként pe­dig az említett művet és a Bartók útjain című táncjátékot láthatja a közönség. A Kossuth-díjjal, valamint sok más jelentős állami és művészeti díjjal kitüntetett Novák Ferenc ve­zette világhírű együttesről elmond­hatjuk, hogy rendszeresen vendég­szerepei Szlovákiában, főleg a ma­gyarlakta területeken. Többször voltak Gombaszögön az országos kulturális ünnepélyen, és évente- kétévente egy-egy három-négy na­pos turnét valósítanak meg a Csal­lóköztől a Bodrogközig. Több alka­lommal vendégszerepeitek már a východnái szlovák országos nép- művészeti fesztiválon is. Minden fellépésük alkalmával óriási sikert aratnak. Reméljük, most is így lesz, hiszen a Petőfi Sándor „hőskölte­ményére” épült néptánc-bohózat és a Bartók népdalgyűjtéseinek tá- jait-falvait bemutató táncjáték iga­zi kulturális élményt jelent. Bemutatót tartottak a pozsonyi Aréna Színházban Gustáv Husák is színpadon ÚJ SZÓ-HÍR A pozsonyi Aréna Színház a ma­ga sajátos eszközeivel szeremé fel­térképezni a múltat. Két éve hatal­mas sikerrel játssza Tiso című elő­adását, Marián Labudával a cím­szerepben, Rastislav Ballek rende­zésében. Most az igazgató, Juraj Kukura ötlete alapján a szlovák tör­ténelem újabb ellentmondásos egyéniségét, a korban hozzánk sok­kal közelebb álló, történelmi fél­múltunkat meghatározó Gustáv Husák egykori pártfőtitkárt, köz- társasági elnököt mutatja be törté­nelmi tényeknek, dokumentumok­nak és beszédeinek megidézésével. Az alkotók reménykednek ben­ne, hogy olyan tények és összefüg­gések is felbukkannak az előadás­ban, amelyek közelebb hozzák Hu­sák ellentmondásos személyiségét. Magyarországon néhány évvel ez­előtt Kádár Jánosról készült szín­darab, amelyet a Pesti Színházban játszottak (Szigethy András: Ke­gyelem), sőt a Budapesti Kamara- színház a napokban mutatja be Komis Mihály Kádámé balladája dmű darabját. Gustáv Husák élet- történetét Viliam Klimáček álmod­ta színpadra, az előadást Martin Čičvák rendezte. Husákot három színész, Emil Horváth, Ján Gallovič és Marián Prevendarčík személye­síti meg. A darab premierjét hétfőn tartották. (jdj) (Képarchívum) Gustáv Husák Emil Horváth alakításában Karlovy Vary idei fesztiválján a zsűri különdíját kapta Jan Hŕebejk friss alkotása A lét elviselhető nehézsége Aňa Geislerová és Jana Brejchová (Képarchívum) Élet mindenáron című, Oscar-közelben vetített filmje után Jan Hŕebejk, az elmúlt évek megkérdőjelez­hetetlenül legsikeresebb cseh rendezője, ismét olyan alkotással állt a közönség elé, amely nem fog elveszni a műló időben. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Szép nő, durva helyzet (a szlo­vákiai mozik Kráska v neznázích címmel vetítik) mondanivalója ugyanis idő feletti, tehát nem a má­nak szól, bár a történet itt és ma ját­szódik. Az alkotók szerint - sorrend Jan Hŕebejk - a szex, a pénz és a rendes ember mozgatja a cselek­mény rugóit. Nézzük hát, miből mennyi van a filmben. Szexből egyetlen (nagyjjelenet. A történet főhőse, egy érzéki, szökés-vörös kis bestia, bizonyos Marcela (Aňa Geislerová) két férfi között kell hogy döntsön. Kicsit tahó, de mégis szerethető férje (Roman Luknár) és nagyúri eleganciával közlekedő, fi­nom ízlésű és finom lelkű barátja között. Eget-földet rázó, szenvedé­lyes szerelemről egyelőre szó sincs, mint ahogy a házasság alapjai sem repedeznek a kiszemelt párnál. Al­kalmi vitáik-veszekedéseik nem lé­pik túl azt a bizonyos határvonalat, amely után már csak a szétköltözés következhet, a két anyósnak (Emí­lia Vášáryová és Jana Brejchová) azonban így is van dolga elég, hogy a hirtelen fellobbanó tüzeket idő­ben eloltsák. De mondom: ez még mind belefér. Félj és feleség ugyan­is csak a mindennapok mókuskere­kében ütközik, ágybéli együttléteik olyan szenvedélyesek, hogy ha nem jön az a bizonyos harmadik (aki majd épp a párnák közt marad adósa), akkor a végtelenségig megy minden a régiben. Átokkal és gyönyörrel, mézzel és méreggel. Konfliktusokat ugyanis csak a félj zűrös ügyei visznek a házasságba. A ház melletti szerviz ugyanis nem más, mint egy titkos kocsibontó, drága autók gyors értékesítőhelye. A félj pedig - bár a feleség sem az Akadémia tudományos munkatár­sa - a hétköznapok minden hájjal megkent, csavaros eszű, művelt­ségből azonban nem sokat szakí­tott hőse. Az állandó „vészhelyzeti’ pedig még egy jól működő házas­ság alapjaiban is képes repedéseket okozni. „A messziről jött ember” pedig a legjobbkor hozza a nyugal­mat, a kiegyensúlyozottságot, az anyagi biztonságot. A szenvedély ugyan már csak takaréklángon ég benne, de ad helyette valami mást, ami Marcela életéből mindig is hi­ányzott. Önfegyelmet, belső ele­ganciát, távoli ragyogást. Toszkána festői szépségét. Az őszülő „őran­gyal” ugyanis egy Prágából elszár­mazott, Olaszországba költözött úriember, aki hazalátogatása során belebotlik a mi kis bestiánkba, ő pe­dig pillanatok alatt, minden erőfe­szítés nélkül az ujjai köré csavarja. Két gyerkőcével együtt magába bo- londítja. A lavina szépen, lassan in­dul be, nem söpör el maga előtt mindent, ami az útjában áll. Mar­cela ösztönei pontos „kijelzők”. Amikor a zavarosban halászó férjet bekasznizzák, átköltözik anyjához, ahol annak örökké kéjes élvezettel kekeckedő páija (Jirí Schmitzer) rágja majd az idegeit. Egy anya persze (előbb-utóbb) mindenbe beletörődik, főleg, ha a jóból neki is csöppen. Az örökös zűrből, a „ma egy kicsit fent, de holnap már megint nagyon lent” állapotából nem nehéz kiszállni. Korunk Ha­mupipőkéje gyorsan le tud szokni a papírdobozos borról, ha a másik asztalon sushi van a tányéron. Hŕebejk és udvari forgatókönyv­írója, Petr Jarchovský remekül me­sélnek, nem bogoznak össze egyet­len szálat sem a történetben, min­den világos és érthető, ez az emberi jellemek filmje. Még csak nem is a változó jellemeké, hanem az egy­mást kiegészítő vagy éppen zavaró karaktereké. Van persze társada­lomkritikai éle is a filmnek, hiszen itt és ma játszódik a történet, meg­mutatja, hol élünk, milyen helyze­tekbe kényszerülünk, de elsődleges célja az, hogy magatartásokat, gondolkodásmódokat, különböző érzelmi világokat mutasson meg. Jellemeket ütköztet - mesterien. Különböző függőségeket láttat - kristálytisztán. Nem ítélkezik, csak a figyelmünket kéri. Arra int, amire a jó anya inti gyerekét: „Ne csak ön­magadra gondolj, figyelj másokra is!” Élni és együtt élni ugyanis nem ugyanazt jelenti. A nagylelkű emig­ráns, a Toszkánában élő prágai mellett megjelenik a született ör­dög is, a minden kétes ügyre kap­ható ügyvéd (Jirí Macháček), aki a tisztességtelenség láthatatlan kis­kapuit hivatott megmutatni. S hogy még egyértelműbb legyen a jelen: Václav Havel is feltűnik a filmben, amint végigsétál az árvíz sújtotta városon. Nosztalgikus komédiái után Jan Hŕebejk eljutott a mába. Termékeny rendező. Tehetős producerek áll­nak mögötte, akik tudják: vele nem kell kockáztatniuk. A tuti siker so­sem marad el. És ez történik most is: Karlovy Vary idei fesztiválján, ahol a zsűri különdíját kapta a film, a bemutató után hosszú percekig tombolva tapsolt a közönség. A for­galmazó feje sem fáj. Hetek óta ez a film a sláger a csehországi mozik­ban. Geislerová most is remekel. Ha francia színésznő, már egész Euró­pa az ő nevét skandálja. Brejchová az „archívumból” jött vissza. Neki már a puszta arca is beszél, nincs szüksége szövegre. Vášáryová is úgy hiteles, ahogy a kamera előtt lé­tezik. Abrhám az őszülő sármőr vonzerejét bevetve a tenyeréből ete­ti a nézőt. Luknár lekörözhetetlen. Az a típusú színész, aki még az erekdóját is képes odavetni a vá­szonra a hitelesség érdekében. A nagy „felfedezés” Jirí Schmitzer, akiről eddig is tudhattuk, hogy zse­niális színész, de amit ebben a tör­ténetben nyújt, az valóban nagy horderejű játék. Egy ilyen csapat csodákra képes. Főleg egy csiszolt tehetségű rendezővel és egy nagy­szerű forgatókönyvíróval az élen. írók vallanak az 1956-os forradalomról az Irodalmi Szemle októberi számában A filmszezon első gálája Lesz magyar újjászületés!? LAPAJÁNLÓ A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából az Irodal­mi Szemle legújabb száma Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? címmel terjedelmes ankétot közöl 1956 magyar októ­beréről. A válaszadók nemcsak emlékeiket, olvasmány-élményei­ket idézik fel, hanem válaszolnak arra a kérdésre is, vajon „az 1956- os eseményekben a »polgári« ér­tékrend megnyilvánulásait látják”, s azokkal értenek egyet, akik pol­gári forradalomként próbálják meghatározni, vagy azt vallják, „1956 egyszerre képviselte a »szocialista« forradalom és a »polgári« forradalom elvárásait”, netán nem vitatják el a „harmadik utas” eszmék, elképzelések jelen­létét sem. A kérdésekre ismert szlovákiai magyar írók és közéleti személyiségek - Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József - válaszoltak. Az ankétot Fonod Zol­tán az alábbi sorokkal zárja: „Ma­gyarként szívdobogva éltük meg 1956 drámáját... Most már arra van szükségünk, hogy lakhatóvá tegyük a magunk számára a vilá­got, ... felismerjük a költőfejede­lem üzenetét, aki az egy mondat a zsarnokságról igazsága mellett azt is vallotta: „Az a jó nemzet, amely­ben jól érzem magam”. A Magyar október 1956 című ju­bileumi emlékezést a folyóirat Márai Sándor Mennyből az angyal versével indítja, közli Pomogáts Béla Öt évtized múltán című esszé­jét, és olvashatjuk Illyés Gyula döbbenetes erejű versét: Egy mon­dat a zsarnokságról. Helyet kapott a lapban Fábry Zoltán: Nagyon fáj, és Tőzsér Árpád: Őszi világ - őszi szemmel című korabeli írása, illet­ve verse. Szellemi körkép feleimmel ol­vashatjuk Csoóri Sándor Fölébred- het-e az író? című esszéjét, mely­ben a Kossuth-díjas író a magyar irodalmat és történetét keresztül- kasul bejárva keresi az író helyét, s a választ arra a kérdésre: „Milyen történelmi változást hozott ne­künk a demokrácia, ha a gazdagok elérték, hogy ne kelljen félniük a szegényektől?” Választ napjaink iz­gató kérdéseire nemcsak Csoóri XUX.F.VF. n 10. S7,\M/2006. OKTÓBER ti ÁRA Jft.- SK Kortárs magvar költők versei Á»h !<»M. Ai-Ara* N«y «wfc <’qram! P*rt! N*jíy tetmi Srsatt ivar október 1956 Murvai T.wr irpádt vlUtf - mai szrinmW Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a m«8y»r fon«d»k>m SO. évfordulóiéra Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? IRODALMI SZEMLE 2006 10 IRODALOM ~! KRITIKA ~l TÁRSADALOMIT-DOMANY Sándortól kaphatunk, hanem azoktól a kortárs magyar költőktől is, akiknek versét közli a folyóirat. Búcsúzik a lap a közelmúltban elhunyt nagy magyar írótól, Sütő Andrástól, s közli Grendel Lajos ta­nulmányát a magyar líra és epika helyzetéről a huszadik században. Szalay Zoltán tollából - novelláján kívül - könyvkritikát is olvasha­tunk, Ardamica Zorán legújabb verseskötetéről, (zsolt) Kiosztották a Hollywood díjakat Los Angeles. Helyi idő szerint hétfőn este 10. alkalommal kiosz­tották a Hollywood díjakat az egy­hetes filmfesztivál megkoronázá­saként. Az év legjobb színésznőjé­nek odaítélt díjat Penelope Cruz vehette át a Volver című filmben nyújtott alakításáért. A férfiak kö­zül Forest Whitaker nyerte el a leg­jobb alakításért járó díjat Idi Amin ugandai diktátor megszemélyesí­téséért a The Last King of Scotland című filmben. Sandra Bullock és Ben Affleck a legjobb melléksze­replői teljesítményért kapott díjat. A legjobb rendezőnek szánt díjat a zsűri Oliver Stone-nak, a Worlds Trade Center című filmdráma megalkotójának ítélte oda. Robin Wilhams, a népszerű komikus élet­műdíjban részesült. A Hollywood díjakat filmkritikusokból, produce­rekből és fesztiváligazgatókból álló zsűri ítéli oda, s bár nem olyan fe­szülten várják, mint például a négy hónappal későbbi Oscarokat, a filmszezon első fontos gálashow- jának tekintik. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents