Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-23 / 244. szám, hétfő

Ötvenhat 15 ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. www.ujszo.com tizennégy nap eseménykrónikája mi Bizottmány a katonatanácsok küldötteiből és a felkelőcsoportok képviselőiből. 8 óra 55 perckor Mindszenty József hercegprímás megérkezik a budai érseki palotá­ba. Nagy Imre Király Bélát a Nem­zetőrség főparancsnokává, vala­mint a főváros katonai parancsno­kává, Maiéter Pál ezredest a honvé­delmi miniszter első helyettesévé, Kovács István vezérőrnagyot a ve­zérkar főnökévé nevezi ki. A Forra­dalmi Karhatalmi Bizottság gyűlé- sezik a Kilián laktanyában a Corvin közi felkelők, a Műegyetemi Forra­dalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága részvételével. Bejelentik, hogy a Forradalmi Karhatalmi Bizottság egységes parancsnokság alá vonja a hagyományos fegyveres erőket. Nagy Imre kora délután beszédet mond a Kossuth téren. A szűkebb kabinet aznapi döntése alapján be­jelenti, hogy tárgyalások kezdőd­tek az országnak a Varsói Szerző­désből való kilépéséről, a szovjet csapatok kivonulásáról, továbbá hogy október 23-a nemzeti ünnep lesz. A hivatalos megegyezés és be­jelentés ellenére még mindig tar­tózkodnak szovjet alakulatok a fő­város belterületén, sőt az éjszaka folyamán új szovjet csapatok érkez­nek az országba és nyomulnak Bu­dapest felé. A Magyar Forradalmá­rok Pártja a Rákóczi téren rende­zett tüntetésen Mindszenty- kormányt követel. Az MDP elnök­sége kimondja a párt feloszlatását, és Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven új pártot hoz lét­re. Intézőbizottságában helyet kap többek között Donáth Ferenc, Ká­dár János, Lukács György, Nagy Imre és Losonczy Géza is. Az új párt lapja, a Népszabadság, ennek fő- szerkesztője: Haraszti Sándor. Új­jáalakul a Keresztény Demokrata Néppárt és a Magyar Parasztszö­vetség. Eisenhower amerikai elnök televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának ad hangot, ugyanakkor biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy az USA sem az új lengyel, sem az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének. A szovjet pártve­zetésen belül a magyarországi ka­tonai beavatkozás hívei kereked­nek felül. November 1., csütörtök A szovjet csapatok lezáiják a ma­gyar repülőtereket. A magyar kor­mány megtiltja a magyar hadsereg­nek az ellenállást. Nagy Imre visz- szautasítja a menekülés gondola­tát. Losonczy Géza államminiszter sajtótájékoztatón bejelenti, hogy Nagy Imre, aki aznap átvette a Kül­ügyminisztérium vezetését, magá­hoz kérette Jurij Andropovot, a Szovjetunió nagykövetét, és a szű­kebb kabinet (Tildy Zoltán, Kádár János, Erdei Ferenc, Losonczy Gé­za, valamint Dobi István) jelenlété­ben és jóváhagyásával követelte az országba újonnan érkező szovjet alakulatok azonnali kivonását. Ki­jelentette, hogy az ország azonnal felmondja a Varsói Szerződést, és kihirdeti az ország semlegességét, amelynek szavatolásáért az ENSZ- hez, a négy nagyhatalomhoz for­dul. 19 óra 50 perckor Nagy Imre miniszterelnök beszédet mond a rádióban. Kinyüvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét, s kijelenti, hogy az ország igaz barát­ságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ vala­mennyi népével. 20 óra 24 perckor a Szabad Kossuth Rádióban el­hangzik Mindszenty József bíboros első rádióüzenete. Késő este An­dropov szovjet nagykövet kezde­ményezésére Münnich Ferenc, majd az ő közvetítésével Kádár Já­nos is a szovjet nagykövetségre, majd Tökölre megy, ahonnan a Szovjetunióba repülnek. Kádárt a következő két nap folyamán az MSZMP’vezetősége, a kormány és felesége is eltűntnek tekinti. 22 óra körül közvetíti a rádió Kádár János beszédét felvételről, amelyben di­csőséges felkelésnek nevezi a tör­ténteket. Bejelenti, hogy a kommu­nisták új pártjaként megalakul a Magyar Szocialista Munkáspárt. A szovjet vezetés (Hruscsov, Molotov, Malenkov) a magyarországi fegy­veres beavatkozást előkészítendő a szovjet-lengyel határon lengyel ve­zetőkkel (Gomulka, Cyrankiewicz, Ochab) konzultál. November 2., péntek Az összetűzések gyakorlatilag az egész országban megszűnnek. A kormánykabinet ülésén kormány- delegációt neveznek ki, hogy a len­gyel fővárosban tárgyaljon a Szov­jetunió képviselőivel a Varsói Szer­ződés felmondásának végrehajtá­sáról, valamint a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivo­násáról. A delegáció vezetője Lo­sonczy Géza államminiszter, tagjai: id. Antall József volt kisgazdapárti miniszter, Márton András ezredes, Farkas Ferenc parasztpárti politi­kus és egy később kijelölendő mun­kástanácstag. Kinevezik az ENSZ Közgyűlésére utazó delegációt is, melynek vezetője Nagy Imre. Meg­jelenik a Népszabadság, az MSZMP központi lapjának első száma. Donáth Ferenc irányításával meg­kezdődik az MSZMP szervezése. Nagy Imre a nap folyamán több­ször tiltakozik Andropov szovjet nagyköveméi a szovjet csapatok beözönlése és Budapest körülzárá- sa ellen. Kádár János Tökölről megérkezik a vnukovói repülőtér­re. A nap folyamán az SZKP KB El­nöksége kibővített ülésén - Münnich Ferenc, Bata István és Nagy Imre beszédét minden világnyelven sugározta a Magyar Rádió Horváth Imre társaságában - be­számol a magyarországi helyzet­ről. Értékelése szerint a helyzet „óráról órára jobbra tolódik”. A szovjet fegyveres beavatkozást el­lenzi, míg Münnich azt támogatja, Bata pedig katonai diktatúra beve­zetését javasolja. A szovjet vezetés nem hoz érdemi döntést. A szovjet kormány Malinyin hadseregtábor­nokot jelöli ki a szovjet csapatkivo­nási tárgyalások folytatására. Dél­után Apró Antal, Kiss Károly, Maro­sán György és Nógrádi Sándor el­hagyja Budapestet, és a tököli szov­jet parancsnokságra távozik. A Ma­gyar írók Szövetsége rendkívüli közgyűlést tart. Az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa megvitatja a magyaror­szági helyzetet, de a halogató ame­rikai magatartás miatt határozati javaslat benyújtására nem kerül sor. A szovjet vezetők (Hruscsov és Malenkov) Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyalnak a szovjet fegyveres be­avatkozást előkészítendő. 19 órától Hruscsov Brioni szigetén tárgyal Titóval, s a jugoszláv vezetés hoz­zájárul a szovjet beavatkozáshoz. November 3., szombat Átalakul a kormány: miniszterel­nök és külügyminiszter Nagy Imre; államminiszterek: Tüdy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János, Lo­sonczy Géza (MSZMP), Fischer Jó­zsef, Kelemen Gyula, Kéthly Anna (Szociáldemokrata Párt), valamint Maiéter Pál mint honvédelmi mi­niszter. A parlamentben délelőtt megkezdődnek a magyar-szovjet katonai tárgyalások a csapatkivo­nás részleteiről. Megállapodnak abban, hogy a megbeszélések a tö­köli szovjet parancsnokságon foly­tatódnak 22 órakor. A szovjet csa­patok lezáiják az osztrák határt. 20 órakor Mindszenty József herceg- prímás rádiószózatot intéz a nem­zethez: a lefolytatott harcot nem forradalomnak, hanem szabadság- harcnak minősíti. 22 órakor a ma­gyar kormány katonai küldöttsége Érdéi Ferenc és Maiéter Pál vezeté­sével Tökölön, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnoksá­gán folytatja a délelőtti tárgyaláso­kat a Malinyin tábornok vezette szovjet katonai küldöttséggel. Éj­féltájt Szeröv tábornok, a KGB ve­zetője a tárgyalóteremben letartóz­tatja a magyar katonai küldöttsé­get. Az akcióban Piros László volt belügyminiszter és magyar ÁVH- sok is részt vesznek. (Néhány hét múlva Maiétert, Kovácsot és Szű­csöt átadják a magyar hatóságok­nak, Erdeit szabadon bocsátják.) Az SZKP KB Elnöksége kibővített ülésén Kádár Jánost jelölik a ma­gyarországi ellenkormány vezető­jének. Az ENSZ BT ülésén Henry Cabot Lodge amerikai delegátus határozati javaslatot nyújt be, amely felszólítja a Szovjetuniót csapatainak Magyarországról tör­ténő kivonására. November 4., vasárnap Hajnalban Románia felől újabb szovjet csapatok lépik át a magyar határt. A kora hajnali órákban Soldatic jugoszláv nagykövet meg­keresi Szántó Zoltánt, és tájékoz­tatja Tito és Rankovic üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biz­tosít Nagy Imrének és társainak. Hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indul Budapest, a (SITA/AP-archívum) nagyobb városok és a fontosabb ka­tonai objektumok ellen. A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek- felveszik a harcot a támadókkal. 5 óra 5 perckor az ungvári rádió köz­leményt sugároz, melyben Apró Antal, Kádár János, Kossá István és Münnich Ferenc, a Nagy Imre-kor- mány volt miniszterei bejelentik, hogy 1956. november 1-jén min­den kapcsolatot megszakítottak ez­zel a kormánnyal, s kezdeményez­ték a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével. 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mond: „Itt Nagy Im­re beszél, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok tá­madást indítottak fővárosunk el­len, azzal a nyilvánvaló szándék­kal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a he­lyén van. Ezt közlöm az ország né­pével és a világ közvéleményével.” 5 óra 35 perctől Nagy Imre beszé­dét valamennyi világnyelven is su­gározza a Magyar Rádió. 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezik Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán (az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai), valamint Fa­zekas György, Haraszti Sándor, Já­nosi Ferenc, Rajk Lászlóné, Szilágyi József, Tánczos Gábor, Újhelyi Szi­lárd, Vas Zoltán és családtagjaik. Összesen negyvenhárom személy kap menedékjogot a követségen. Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes (a légierők parancsnoka) és Erdős Péter egy jugoszláv diplo­mata lakásán kapnak menedéket. Nagy Imre és Donáth Ferenc távo­Budapesti utcarészlet a forradalom napjaiban - és most (TASR/AFP-archívum) zása után a parlamentben marad­iakhoz csatlakozik Bibó István, va­lamint Mindszenty bíboros, aki ha­marosan átmegy az amerikai kö­vetségre, és ott menedékjogot kap. Bibó István, mint a törvényes ma­gyar kormány egyetlen, az Ország- gyűlés épületében maradt képvise­lője, kiáltványt fogalmaz. Megálla­pítja: Magyarországnak nincs szán­déka szovjetellenes politikát foly­tatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett vol­na. Felszólítja a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsere­get vagy az esetleg felállított báb­kormányt ne ismeije el. A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetés nem kísérli meg a fegyveres ellenállást. A szovjet csa­patok - helyenként fegyveres harc után - a Magyar Néphadsereg vala­mennyi alakulatát lefegyverzik. Vi­déken több helyen komolyabb el­lenállás bontakozik ki, amelybe ka­tonai egységek is bekapcsolódnak (Békéscsaba, Dunapentele, Szeged stb.) 7 óra 14 perckor a rádió a kor­mány felhívását közvetíti magyar és orosz nyelven, melyben a szovjet hadsereget a vérontás elkerülésére szólítja fel. 8 óra 7, perckor a Sza­bad Kossuth Rádió adása megsza­kad. Rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugároz­zák. Budapesten a fegyveres ellen­állást a megnövekedett létszámú felkelő csoportok folytatják. A szovjet csapatok délig elfoglalják a Honvédelmi Minisztériumot, a Bel­ügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. A Kádár­kormány táviratot küld az ENSZ fő­titkárának, kéri a magyar kérdés le­vételét a napirendről. Soldatic ju­goszláv nagykövet közli Nagy Imré­vel Titóék üzenetét, hogy híveivel együtt ismeije el a Kádár-kor­mányt. Az MSZMP Intéző Bizottsá­gának a követségen tartózkodó öt tagja ezt egyhangúlag elutasítja. Eisenhower amerikai elnök tiltako­zik a szovjet intervenció ellen. A magyarországi szovjet katonai in­vázió hírére New Yorkban össze­hívják a BT ülését, és szavazásra bocsátják az előző napi amerikai határozati javaslat némileg módo­sított változatát. Ez felszólítja a Szovjetuniót, tartózkodjon Magya­rországon bárminemű katonai ak­ciótól és haladéktalanul vonja ki csapatait az országból. A javaslat elismeri a magyar nép jogát arra, hogy szabadon választott kormá­nya legyen. A javaslatot a Szovjet­unió megvétózza (9 igen szavazat, Jugoszlávia tartózkodik), majd a kérdést rendkívüli közgyűlés elé utalják. Délután az ENSZ rendkívü­li közgyűlése 50:8 arányban, 15 tartózkodás mellett elfogadja a to­vább bővített amerikai javaslatot, amely felkéri az ENSZ főtitkárát: jelöljön ki bizottságot a magyaror­szági helyzet megvizsgálására. Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 fő. A KSH 1957. ja­nuári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti esemé­nyek embervesztesége országos vi­szonylatban 2652 halott (Budapes­ten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700) sebesült meg. A szovjet veszteségekről 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51-en eltűntek. A forradalom leverését követő meg­torlásban az ENSZ bizalmas adatai alapján 453 főt végeztek ki. Az 56- os Intézet szerint több mint 340 embert végeztek ki 1956-os ügyből kifolyólag (Rainer M. János, 2006.10.16.). 1958-ban bírósági ítélet nyomán életükkel fizettek a vezető személyiségek: Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szüágyi József. (Az MTI alapján)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents