Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-23 / 244. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ DER TAGESSPIEGEL Gyurcsány Ferenccel közölt interjút az 1956-os évforduló kapcsán a német lap. A forradalom csak az 1989-es fordulattal teljesedett be. A Kádár alatti világ - emlékeztetett a kormányfő - kompromisz- szumra épült, pontosabban: egy hazugságra. A hatalom és az emberek között megállapodás jött létre, „te nem követeled a szabadságodat, én pedig bizonyos biztonságot nyújtok. S büszke lehetsz, hogy a táboron belül itt mennek a legjobban a dolgok.” Azzal kapcsolatban, hogy hazudott, úgy vélekedett: „Önkritikusan kell viselkednünk. Ugyanis illúziókat tápláltunk mind magunk, mind a választók számára. Nem voltunk elég bátrak, hogy megmondjuk, mindenkinek megvan a saját felelőssége.” (Gyenes Gábor karikatúrája) Korbuly Pált és Feszty Istvánt csak 1959-ben leplezte le a Csehszlovák állambiztonság Két emberi sors 1956-ból Sztálin halálát követően, majd az SzKP XX. kongresz- szusán elhangzott emlékezetes Chruscsov-beszéd után a szovjet tömb országaiban megindult egyfajta társadalmi enyhülési folyamat. A korabeli Csehszlovákiában sem volt az másként. BUKOVSZKY LÁSZLÓ 1956 tavaszán főleg Prágában, de Pozsonyban az egyetemista, főiskolás diákok és egy szűk értelmiségi réteg egyre nyíltabban, hangosabban kezdett beszélni a pártállam társadalmi és politikai hiányosságairól. A kialakult helyzetet azonban a pártelit saját hatalmi helyzetét kihasználva minden eszközzel ellenőrzése alatt tartotta. Az október 23-i budapesti események ismeretében szigorú biztonsági intézkedések léptek érvénybe az ország egész területén. Készültségben voltak a belügyi szervek fegyveres testületéi, de a hadsereg is - társadalmi megmozdulások esetén készen álltak a fegyveres beavatkozásra. A párt csúcsvezetése, a sajtó és a rádió, de az állambiztonsági szervek félretájékoztatása ellenére az ország lakosságának jelentős része másmás forrásból, de reális ismeretanyaggal rendelkezett a magyarországi forradalom eseményeiről. Ezek után nem csoda, hogy az október 23-i és az azt követő magyarországi események visszhangra találtak a szlovákiai magyarság, de a szlovákok között is. A forradalom és szabadságharc ideje alatt több ezren nyüt, vagy burkolt formában fejezték ki szimpátiájukat a magyarországi eseményekkel és mondták el véleményüket a kommunista ideológia és a szocialista társadalmi berendezés kríziséről, hiányosságairól. De sem a cseh országrészben, sem Szlovákia területén nem alakult ki a magyarországihoz hasonló szervezett, polgári ellenállási tömegmozgalom, amely a rendszer megdöntésére irányult volna. Szervezettség hiányában az egyéni szervezkedések, egyéni ellenállási formák alkották a kommunistaellenes mozgalom eseménysorozatát Szlovákiában. Az állambiztonsági szervek a széles ügynökhálózatnak is köszönhetően ezeket a személyeket még október-december folyamán leleplezték és vizsgálatot indítottak ellenük. Az ügyészségi, majd bírósági eljárás során a mintegy 400 gyanúsítottat kisebb-nagyobb büntetésre ítélték. Korbuly Pál és Feszty István azon kevesek közé tartozott, akiket az állambiztonság 1956-os tevékenységük kapcsán csak jóval később, 1959-ben leplezett le. Az értelmiségi családból származó pozsonyi Korbuly Pál a forradalom kitörése idején már kényszernyugalmazott törvényszéki bíró volt. Az október 23-i és az azt követő események kapcsán úgy gondolta, Magyarország a szovjet befolyás alól megszabadulva elnyeri nemzeti függetlenségét. Személyes érzéseinek a pozsonyi diplomáciai külképviseleteknek címzett rövid leveleiben adott hangot. Október 25-én az Egyesült Államok pozsonyi nagy- követségének címzett levelében a „Pozsonyi Harangok és Pozsonyi Magyarok” nevében kérte Amerika segítségét a szabadságért harcoló Magyarország számára. Korbuly, aki hallgatta az osztrák rádió híreit is, két nappal később, október 27- én újabb két levelet címzett, immár az osztrák konzulátusnak. Mindkét levélben megköszönte Ausztriának a „szenvedő Magyarország részére nyújtott segítséget.” Közben névtelen röplapokat küldött ismerőseinek, akik közül néhányan, hogy igazolják ártatlanságukat, a küldeményeket egyenesen az állambiztonság területi szerveinek adták át. Korbulyra már ekkor gyanakodott az állambiztonság, de nem tudták bizonyítani „felforgató” tevékenységét. Mivel széleskörű levelezést folytatott Nyugaton élő ismerőseivel, felfigyeltek rá, több alkalommal visszatartották külföldre címzett leveleit. 1956 márciusában - kis cinizmussal - egyenesen a távközlési megbízotthoz fordult magyarázatért, hogy a hatályos jogszabályok tiltják-e a külföldre szóló levelek küldését. Jogban járatos személyként úgy gondolta, nem eshet bántódása. A forradalom eszményének tisztelete Korbulyban annak leverése után is tovább élt. Emlékiratos akcióját a forradalom évfordulója alkalmából 1957-ben és 1958-ban is folytatta. További leveleket küldött ismerőseinek és néhány nyugati ország prágai, illetve pozsonyi diplomáciai képviseletének. 1958 januárjában Finnország prágai nagykövetének sajnálkozva írta, hogy országa az ENSZ-ben nem állt ki a magyar forradalom ügye mellet. Hasonló, vagy köszönő jellegű leveleket küldött India, Svájc, Jugoszlávia és Ausztria diplomáciai képviseleteire a szlovákiai magyarok nevében. Az állambiztonság továbbra is éberen figyelte és ellenőrizte nemcsak az ő, de felesége levelezését is. Korbuly sejtette, hogy a leveleket a belügyi szervek visszatartják. Ausztriában, Innsbruckban élő ismerősének 1959 májusának elején újra jelezte: „ha nem vezet eredményre a kézbesítés, akkor panasszal fog élni a legfőbb szerveknél”. Az állambiztonság a visszatartott leveleket ekkor már írásszakértővel elemeztette. Az összehasonlító elemzés eredménye alapján Korbuly Pált 1959. július 30-án pozsonyi lakásán őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték. A házkutatás során talált terhelő bizonyítékok alapján az állambiztonság a következő napon megindította ellene a vizsgálatot. A Kerületi Főügyész határozata alapján még aznap az 1. sz. pozsonyi fegyházba zárták. A vizsgálati fogság csaknem két hónapig, szeptember 24-ig tartott. Ezalatt a gyanúsítottat tizenöt alkalommal hallgatta ki az állambiztonság. 1959. szeptember 4-én beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy saját írógépén Az október 23-i magyar- országi események visszhangra találtak a szlovákiai magyarság, de a szlovákok között is. írta a névtelen leveleket, röplapokat. A terhelő bizonyítékokat az a Štefan Danáš főhadnagy fordította szlovák nyelvre, aki később az állambiztonság Pozsonyi Kerületi Parancsnokságának 2. főosztályán a „magyar nacionalizmus problematikájával” foglalkozott. Korbuly Pál tevékenységéről nagyon kevesen tudtak. Ismerősei közül Feszty István volt az, akivel kendőzés nélkül véleményt cserélhetett az éppen aktuális társadalmi problémákról. A Korbuly lakásán talált terhelő bizonyítékok alapján Štefan Danáš 1959. augusztus 25- én az ógyallai Feszty Istvánt is előzetes letartóztatásba helyezte. Lefoglalták Feszty levelezését és írógépét. Az ellene felhozott vád - államellenes felforgató tevékenység - abból indult ki, hogy 1956 és 1959 között többször megfordult Korbulyéknál, ahol találkozásuk során együtt éltették a magyarországi forradalmat és ahol izgató beszélgetéseket folytattak, aminek levelezésükben is hangot adtak. A vizsgálat során kiderült továbbá, hogy Feszty a szovjet befolyás alá került közép-európai leigázott nemzetek jövőjét egy „európai föderációban” látta garantálva. Nyíltan eh'télte, kritikusan értelmezte a pártállam burkolt sovén politikáját. Az előzetes letartóztatás után 1959. augusztus 28-án őt is vizsgálati fogságba helyezték. Szintén a pozsonyi 1. sz. fegyházba került. A vizsgálati fogság alatt hat alkalommal hallgatták ki. Az állambiztonság a két személy 1956-os tevékenységét közösen vizsgálta, mindkét ügyet 1959. szeptember 24-én zárták le. A vizsgálótiszt javaslatából kiindulva a kerületi főügyész Korbuly Pál és Feszty István gyanúsítottak ellen szeptember 30-án emelt vádat. A vádirat alapján a két nevezett személyt a Btk. 79.§-a szerint a népi demokratikus államrendszer felforgatásával vádolták. A vádemelés után a két gyanúsított átmenetileg továbbra is a pozsonyi fogházban raboskodott. Fesztyt november elején a nyitrai fogházba szállították, mivel a vád tárgyalását a Nyitrai Kerületi Bírósághoz utalták. Korbuly esetét a Pozsonyi Kerületi Bíróságnak eredetileg 1959. november 19-én kellett volna megtárgyalnia, a tárgyalás viszont altkor elmaradt. Elsőként Feszty István felett hozott döntést a Nyitrai Kerületi Bíróság 1960. január 22-én. A vádirat alapján bűnösnek találták és első fokon két és fél éves szabadságvesztésre ítélték, amihez teljes vagyonelkobzás társult. Mellék- büntetésként megvonták tőle pol- gátjogai gyakorlásának lehetőségét. Feszty a büntetés-végrehajtás során megfellebbezte a kerületi bíróság döntését, de beadványát a Prágai Legfelső Bíróság 1960. március 22-én elutasította. A bíróság Fesztyt újra bűnösnek találta és megerősítette az eredeti súlyos ítéletet. 1963-ban a Pozsonyi Kerületi Bíróságnál kérte a perújrafelvételt, amit szintén elutasítottak. Korbuly Pál felett a kerületi bíróság 1960. április 14-én ítélkezett. A zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyaláson a bíróság az ügyész által megadott vádpont alapján bűnösnek talált a Korbuly Pált első fokon három és fél év börtönbüntetésre, valamint a büntetés letöltése utáni három évben általános pol- gáijogainak megvonására ítélte. Mellékbüntetésként elkobozták írógépét és pecsétszettjét. A bíróság az ítéletek súlyosságát azzal indokolta, hogy a büntetés nagysága nevelő hatással lesz az elítéltekre, de az egész társadalomra is. KOMMENTÁR A hazafiság álcája BARAK LÁSZLÓ Nem Ján Slota a jelenlegi szlovák politikai porond egyetlen, politikusi karrieijét az idült hazafiaskodás fundamentumára építő szereplője. Hiszen éppen hogy az aktuális keresztapja, Robert Fico az a politikus, aki őt és az általa fémjelzett nacionalista kurzust kormányzati rangra emelte. Nem beszélve a másik hasonszőrű kedvezményezettről, V. Mečiarról, akinek annak idején igencsak jól irányzott hazafias jelszavakkal operálva sikerült „lebontania” egy jobb sorsra érdemes országot... Ezért is hiteltelen az az állítása, amely szerint azt ajánlotta a minap Slotának, hogy a kormány külföldi megítélését javítandó, mondjon le a Szlovák Nemzeti Párt elnöki posztjáról. Nem mentes azonban a markáns hazafiaskodás jegyeitől a Magyar Koalíció Pártja sem. Számtalan olyan helyi érdekeltségű és csúcspolitikus terepéül szolgál ugyanis, aídk csak annyiban különböznek a „szlovák hazafiaskodás” intézményével bűvészkedő ellenfeleiktől, hogy repertoárjukban az ún. magyar irányultságú hazafiaskodás dominál. Ezért is oktalanság abban reménykedni, hogy belátható időn belül felszámoltatnak a mostanság kétségkívül egyre markánsabbnak tetsző etnikai feszültségek, konfliktusok Szlovákiában. Hiszen a politikusok tulajdonképpen művileg, önérdekből tartják ébren az etnikai ellentéteket, a járulékos gyűlölködéssel egyetemben. Csakis azért, mert az efféle állapotokból hasznot húznak. Hogy ez mennyire így van, azt leginkább a hazai közvélemény-kutatók aktuális népszerűségi listái bizonyítják...! Belföldön tehát egyelőre tökéletesen működik az a hatalmi gépezet, amely maradéktalanul képes politikai, nem utolsósorban pedig gazdasági érdekeket érvényesíteni a nacionalizmussal kokettáló ideológiák ébren tartása által. Egyébként azért is lehet ilyen egyszerű e képlet, mert köztudott, hogy a hazafiaskodó gyalogok többsége általában nem feltétlenül okos ember. Sőt! A hazafiassághoz untig elég csupán büszkének lenni. Következésképpen a hazafiságával kérkedő ember minden (másként) gondolkodót ellenfélként, mi több, ellenségként kezel. így aztán könnyedén félrevezethető, manipulálható. Nem csoda az sem, hogy Ján Šlota számtalanszor bizonyított már a szóban forgó műfajban. Szélsőséges hazafiaskodása, bárdolatlan kardcsörtetése különben is a vele született hajlamból táplálkozik. No és, állítólag, volt egy magyar nemzetiségű felesége... Ennyit arról a hírről, hogy az általa fémjelezett pártot továbbra is a szélsőségek, vagy éppen csak a szolid hazafiasság jellemzik-e majd. Meg az, hogy akkora szálka a szemében az MKP. Amely, lásd, mint fent, tényleg egy olyan politikai csoportosulás, amelynek politikai elitje teljesen, szavazói pedig majdnem kizárólag etnikai alapon szerveződnek. Mindent összevetve, csupán egy furmányos mézesmadzag az a hétvégi kongresszusi bejelentés, amely szerint az SNS vezetői eddigi szélsőséges nacionalista kurzusukat immár a szalonképes hazafiasságra váltják. Nem több e mutatvány, mint a keresztapjuknak, Robert Ficónak szánt pótmegoldás. Annál is inkább, mivel Slotának eszébe sem jutott távozni a pártelnöki posztról. Annyira ugyanis azért nem hülye, hogy önszántából ellépjen a koalíciós tanács által kezelt húsosfazéktól... JEGYZET iMMťiíffiiOTwnnTTrTTmii^^ Relikviák innen-onnan PUHA JÓZSEF Olvasom, hogy szendvicsből is szert tehetünk nagy summára. Mármint Britney Spears szendvicséből! A kisasszonynak állítólag nem ízlett a kaja, csak egyet harapott belé, és a maradékot egy élelmes pincér árverésre bocsátotta az interneten. Olvasom, közben jókat kuncogok. Biztos nem igaz (...), de bennem ott bujkál a kisördög, aki egyfolytában mondja, hogy a pincér Brit- neyt csak fotón látta... Két éve az énekesnő rágójára lehetett licitálni, amit közvetlenül fellépése előtt köpött ki. Hatalmas volt iránta a kereslet, és néhány nap múlva már britneys rágok tucatjait kínálták... Olvasom, hogy Magyarországon is próbálkoznak hasonló internetes aukcióval, „sztátjaink” legkülönbözőbb személyes tárgyai kaphatók, de a vártnál jóval visszafogottabb az érdeklődés, pedig itt nem egy-két hazug léhűtő akaija megszedni magát, a bevétel leukémiás gyermekek megsegítésére megy. Ami odakinn működik, az tájainkon nem. Egyszerűen nem működhet, halva született kezdeményezés ez. Tévében még csak-csak elmenne, a világhálón viszont nem. Magyarországon nincsenek (élő) sztárok: elismert szakemberek vannak (ők ritkán bukkannak fel a bulvármédiában, így bugyijuk, ga- tyájuk fabatkát sem ér), meg hírhedtek (ők tiszavirág-életű tündöklésük során egyfolytában a középpontban állnak, miközben mindvégig elérhetőek, olyan emberek, mint mi, bármikor összefuthatunk velük, ezért nem igazán vágyunk az alsóneműjükre) és van a Kiszel Tünde (ő a besorolhatatlan jelenség, és nem csak azért, mert a bugyiját nem adja, ugyanis gyűjti azokat). A közelmúltban a Megasztár második szériájának egyik „sztáija” előttem fizetett egy budapesti közértben. Beleláttam a kosarába, megtudtam, hogy az olcsó felvágottat szereti, és a fogkrém tekintetében sem túl igényes. Aztán kíváncsiságból 10-15 méter távolságból követtem őt vagy fél kilométeren át, ahol beült az autójába, egy ütött-kopott, legalább tízéves Skodába, és elhajtott. Senki sem kért tőle autogramot, senki sem köszönt neki, még csak az anyukájába sem küldték el, észrevétlenül elvegyült a tömegben. Hát Magyarországnak ilyen sztárjai vannak, így ne csodálkozzunk, hogy alkalmatlanok a pénzgyűjtésre, amely ráadásul látatlanban zajlik. Ha mondjuk Ruttkai Éva olvasószemüvegét kínálnák, bizonyára sokan hcitálnának. A sztárság, mint fogalom, ugyanis ilyen magaslatokban keresendő.
