Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-23 / 244. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ DER TAGESSPIEGEL Gyurcsány Ferenccel közölt in­terjút az 1956-os évforduló kapcsán a német lap. A forra­dalom csak az 1989-es fordu­lattal teljesedett be. A Kádár alatti világ - emlékeztetett a kormányfő - kompromisz- szumra épült, pontosabban: egy hazugságra. A hatalom és az emberek között megállapo­dás jött létre, „te nem követe­led a szabadságodat, én pedig bizonyos biztonságot nyújtok. S büszke lehetsz, hogy a tábo­ron belül itt mennek a legjob­ban a dolgok.” Azzal kapcso­latban, hogy hazudott, úgy vé­lekedett: „Önkritikusan kell vi­selkednünk. Ugyanis illúzió­kat tápláltunk mind magunk, mind a választók számára. Nem voltunk elég bátrak, hogy megmondjuk, mindenkinek megvan a saját felelőssége.” (Gyenes Gábor karikatúrája) Korbuly Pált és Feszty Istvánt csak 1959-ben leplezte le a Csehszlovák állambiztonság Két emberi sors 1956-ból Sztálin halálát követően, majd az SzKP XX. kongresz- szusán elhangzott emléke­zetes Chruscsov-beszéd után a szovjet tömb orszá­gaiban megindult egyfajta társadalmi enyhülési folya­mat. A korabeli Csehszlová­kiában sem volt az másként. BUKOVSZKY LÁSZLÓ 1956 tavaszán főleg Prágában, de Pozsonyban az egyetemista, főiskolás diákok és egy szűk értel­miségi réteg egyre nyíltabban, hangosabban kezdett beszélni a pártállam társadalmi és politikai hiányosságairól. A kialakult hely­zetet azonban a pártelit saját ha­talmi helyzetét kihasználva min­den eszközzel ellenőrzése alatt tar­totta. Az október 23-i budapesti események ismeretében szigorú biztonsági intézkedések léptek ér­vénybe az ország egész területén. Készültségben voltak a belügyi szervek fegyveres testületéi, de a hadsereg is - társadalmi megmoz­dulások esetén készen álltak a fegyveres beavatkozásra. A párt csúcsvezetése, a sajtó és a rádió, de az állambiztonsági szervek félretá­jékoztatása ellenére az ország la­kosságának jelentős része más­más forrásból, de reális ismereta­nyaggal rendelkezett a magyaror­szági forradalom eseményeiről. Ezek után nem csoda, hogy az október 23-i és az azt követő ma­gyarországi események visszhang­ra találtak a szlovákiai magyarság, de a szlovákok között is. A forrada­lom és szabadságharc ideje alatt több ezren nyüt, vagy burkolt for­mában fejezték ki szimpátiájukat a magyarországi eseményekkel és mondták el véleményüket a kom­munista ideológia és a szocialista társadalmi berendezés kríziséről, hiányosságairól. De sem a cseh or­szágrészben, sem Szlovákia terüle­tén nem alakult ki a magyarorszá­gihoz hasonló szervezett, polgári ellenállási tömegmozgalom, amely a rendszer megdöntésére irányult volna. Szervezettség hiányában az egyéni szervezkedések, egyéni el­lenállási formák alkották a kom­munistaellenes mozgalom ese­ménysorozatát Szlovákiában. Az állambiztonsági szervek a széles ügynökhálózatnak is köszön­hetően ezeket a személyeket még október-december folyamán lelep­lezték és vizsgálatot indítottak elle­nük. Az ügyészségi, majd bírósági eljárás során a mintegy 400 gyanú­sítottat kisebb-nagyobb büntetésre ítélték. Korbuly Pál és Feszty István azon kevesek közé tartozott, akiket az ál­lambiztonság 1956-os tevékenysé­gük kapcsán csak jóval később, 1959-ben leplezett le. Az értelmisé­gi családból származó pozsonyi Korbuly Pál a forradalom kitörése idején már kényszernyugalmazott törvényszéki bíró volt. Az október 23-i és az azt követő események kapcsán úgy gondolta, Magyaror­szág a szovjet befolyás alól megsza­badulva elnyeri nemzeti független­ségét. Személyes érzéseinek a po­zsonyi diplomáciai külképvisele­teknek címzett rövid leveleiben adott hangot. Október 25-én az Egyesült Államok pozsonyi nagy- követségének címzett levelében a „Pozsonyi Harangok és Pozsonyi Magyarok” nevében kérte Amerika segítségét a szabadságért harcoló Magyarország számára. Korbuly, aki hallgatta az osztrák rádió híreit is, két nappal később, október 27- én újabb két levelet címzett, immár az osztrák konzulátusnak. Mindkét levélben megköszönte Ausztriának a „szenvedő Magyarország részére nyújtott segítséget.” Közben névte­len röplapokat küldött ismerősei­nek, akik közül néhányan, hogy igazolják ártatlanságukat, a külde­ményeket egyenesen az állambiz­tonság területi szerveinek adták át. Korbulyra már ekkor gyanakodott az állambiztonság, de nem tudták bizonyítani „felforgató” tevékeny­ségét. Mivel széleskörű levelezést folytatott Nyugaton élő ismerősei­vel, felfigyeltek rá, több alkalom­mal visszatartották külföldre cím­zett leveleit. 1956 márciusában - kis cinizmussal - egyenesen a táv­közlési megbízotthoz fordult ma­gyarázatért, hogy a hatályos jog­szabályok tiltják-e a külföldre szóló levelek küldését. Jogban járatos személyként úgy gondolta, nem es­het bántódása. A forradalom eszményének tisz­telete Korbulyban annak leverése után is tovább élt. Emlékiratos akci­óját a forradalom évfordulója al­kalmából 1957-ben és 1958-ban is folytatta. További leveleket küldött ismerőseinek és néhány nyugati or­szág prágai, illetve pozsonyi diplo­máciai képviseletének. 1958 janu­árjában Finnország prágai nagykö­vetének sajnálkozva írta, hogy or­szága az ENSZ-ben nem állt ki a magyar forradalom ügye mellet. Hasonló, vagy köszönő jellegű le­veleket küldött India, Svájc, Jugo­szlávia és Ausztria diplomáciai képviseleteire a szlovákiai magya­rok nevében. Az állambiztonság to­vábbra is éberen figyelte és el­lenőrizte nemcsak az ő, de felesége levelezését is. Korbuly sejtette, hogy a leveleket a belügyi szervek visszatartják. Ausztriában, Innsb­ruckban élő ismerősének 1959 má­jusának elején újra jelezte: „ha nem vezet eredményre a kézbesítés, ak­kor panasszal fog élni a legfőbb szerveknél”. Az állambiztonság a visszatartott leveleket ekkor már írásszakértővel elemeztette. Az összehasonlító elemzés eredménye alapján Korbuly Pált 1959. július 30-án pozsonyi lakásán őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték. A házkutatás során ta­lált terhelő bizonyítékok alapján az állambiztonság a következő napon megindította ellene a vizsgálatot. A Kerületi Főügyész határozata alap­ján még aznap az 1. sz. pozsonyi fegyházba zárták. A vizsgálati fog­ság csaknem két hónapig, szeptem­ber 24-ig tartott. Ezalatt a gyanúsí­tottat tizenöt alkalommal hallgatta ki az állambiztonság. 1959. szep­tember 4-én beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy saját írógépén Az október 23-i magyar- országi események visszhangra találtak a szlovákiai magyarság, de a szlovákok között is. írta a névtelen leveleket, röplapo­kat. A terhelő bizonyítékokat az a Štefan Danáš főhadnagy fordította szlovák nyelvre, aki később az ál­lambiztonság Pozsonyi Kerületi Pa­rancsnokságának 2. főosztályán a „magyar nacionalizmus problema­tikájával” foglalkozott. Korbuly Pál tevékenységéről na­gyon kevesen tudtak. Ismerősei kö­zül Feszty István volt az, akivel kendőzés nélkül véleményt cserél­hetett az éppen aktuális társadalmi problémákról. A Korbuly lakásán talált terhelő bizonyítékok alapján Štefan Danáš 1959. augusztus 25- én az ógyallai Feszty Istvánt is előzetes letartóztatásba helyezte. Lefoglalták Feszty levelezését és írógépét. Az ellene felhozott vád - államellenes felforgató tevékeny­ség - abból indult ki, hogy 1956 és 1959 között többször megfordult Korbulyéknál, ahol találkozásuk során együtt éltették a magyaror­szági forradalmat és ahol izgató be­szélgetéseket folytattak, aminek le­velezésükben is hangot adtak. A vizsgálat során kiderült továbbá, hogy Feszty a szovjet befolyás alá került közép-európai leigázott nemzetek jövőjét egy „európai fö­derációban” látta garantálva. Nyíl­tan eh'télte, kritikusan értelmezte a pártállam burkolt sovén politikáját. Az előzetes letartóztatás után 1959. augusztus 28-án őt is vizsgá­lati fogságba helyezték. Szintén a pozsonyi 1. sz. fegyházba került. A vizsgálati fogság alatt hat alkalom­mal hallgatták ki. Az állambiztonság a két személy 1956-os tevékenységét közösen vizsgálta, mindkét ügyet 1959. szeptember 24-én zárták le. A vizs­gálótiszt javaslatából kiindulva a kerületi főügyész Korbuly Pál és Feszty István gyanúsítottak ellen szeptember 30-án emelt vádat. A vádirat alapján a két nevezett sze­mélyt a Btk. 79.§-a szerint a népi demokratikus államrendszer fel­forgatásával vádolták. A vádeme­lés után a két gyanúsított átmeneti­leg továbbra is a pozsonyi fogház­ban raboskodott. Fesztyt november elején a nyitrai fogházba szállítot­ták, mivel a vád tárgyalását a Nyit­rai Kerületi Bírósághoz utalták. Korbuly esetét a Pozsonyi Kerületi Bíróságnak eredetileg 1959. no­vember 19-én kellett volna megtár­gyalnia, a tárgyalás viszont altkor elmaradt. Elsőként Feszty István felett hozott döntést a Nyitrai Kerü­leti Bíróság 1960. január 22-én. A vádirat alapján bűnösnek találták és első fokon két és fél éves szabad­ságvesztésre ítélték, amihez teljes vagyonelkobzás társult. Mellék- büntetésként megvonták tőle pol- gátjogai gyakorlásának lehetősé­gét. Feszty a büntetés-végrehajtás során megfellebbezte a kerületi bí­róság döntését, de beadványát a Prágai Legfelső Bíróság 1960. már­cius 22-én elutasította. A bíróság Fesztyt újra bűnösnek találta és megerősítette az eredeti súlyos íté­letet. 1963-ban a Pozsonyi Kerületi Bíróságnál kérte a perújrafelvételt, amit szintén elutasítottak. Korbuly Pál felett a kerületi bíró­ság 1960. április 14-én ítélkezett. A zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyaláson a bíróság az ügyész ál­tal megadott vádpont alapján bű­nösnek talált a Korbuly Pált első fo­kon három és fél év börtönbünte­tésre, valamint a büntetés letöltése utáni három évben általános pol- gáijogainak megvonására ítélte. Mellékbüntetésként elkobozták írógépét és pecsétszettjét. A bíróság az ítéletek súlyosságát azzal indo­kolta, hogy a büntetés nagysága nevelő hatással lesz az elítéltekre, de az egész társadalomra is. KOMMENTÁR A hazafiság álcája BARAK LÁSZLÓ Nem Ján Slota a jelenlegi szlovák politikai porond egyetlen, politiku­si karrieijét az idült hazafiaskodás fundamentumára építő szereplő­je. Hiszen éppen hogy az aktuális keresztapja, Robert Fico az a poli­tikus, aki őt és az általa fémjelzett nacionalista kurzust kormányzati rangra emelte. Nem beszélve a másik hasonszőrű kedvezményezett­ről, V. Mečiarról, akinek annak idején igencsak jól irányzott hazafias jelszavakkal operálva sikerült „lebontania” egy jobb sorsra érdemes országot... Ezért is hiteltelen az az állítása, amely szerint azt ajánlot­ta a minap Slotának, hogy a kormány külföldi megítélését javítandó, mondjon le a Szlovák Nemzeti Párt elnöki posztjáról. Nem mentes azonban a markáns hazafiaskodás jegyeitől a Magyar Koalíció Pártja sem. Számtalan olyan helyi érdekeltségű és csúcspo­litikus terepéül szolgál ugyanis, aídk csak annyiban különböznek a „szlovák hazafiaskodás” intézményével bűvészkedő ellenfeleiktől, hogy repertoárjukban az ún. magyar irányultságú hazafiaskodás do­minál. Ezért is oktalanság abban reménykedni, hogy belátható időn belül felszámoltatnak a mostanság kétségkívül egyre markánsabb­nak tetsző etnikai feszültségek, konfliktusok Szlovákiában. Hiszen a politikusok tulajdonképpen művileg, önérdekből tartják ébren az et­nikai ellentéteket, a járulékos gyűlölködéssel egyetemben. Csakis azért, mert az efféle állapotokból hasznot húznak. Hogy ez mennyi­re így van, azt leginkább a hazai közvélemény-kutatók aktuális népszerűségi listái bizonyítják...! Belföldön tehát egyelőre tökéletesen működik az a hatalmi gépezet, amely maradéktalanul képes politikai, nem utolsósorban pedig gaz­dasági érdekeket érvényesíteni a nacionalizmussal kokettáló ideoló­giák ébren tartása által. Egyébként azért is lehet ilyen egyszerű e képlet, mert köztudott, hogy a hazafiaskodó gyalogok többsége álta­lában nem feltétlenül okos ember. Sőt! A hazafiassághoz untig elég csupán büszkének lenni. Következésképpen a hazafiságával kérkedő ember minden (másként) gondolkodót ellenfélként, mi több, ellen­ségként kezel. így aztán könnyedén félrevezethető, manipulálható. Nem csoda az sem, hogy Ján Šlota számtalanszor bizonyított már a szóban forgó műfajban. Szélsőséges hazafiaskodása, bárdolatlan kardcsörtetése különben is a vele született hajlamból táplálkozik. No és, állítólag, volt egy magyar nemzetiségű felesége... Ennyit arról a hírről, hogy az általa fémjelezett pártot továbbra is a szélsőségek, vagy éppen csak a szolid hazafiasság jellemzik-e majd. Meg az, hogy akkora szálka a szemében az MKP. Amely, lásd, mint fent, tényleg egy olyan politikai csoportosulás, amelynek politikai elitje teljesen, szavazói pedig majdnem kizárólag etnikai alapon szerveződnek. Mindent összevetve, csupán egy furmányos mézesmadzag az a hét­végi kongresszusi bejelentés, amely szerint az SNS vezetői eddigi szélsőséges nacionalista kurzusukat immár a szalonképes hazafias­ságra váltják. Nem több e mutatvány, mint a keresztapjuknak, Robert Ficónak szánt pótmegoldás. Annál is inkább, mivel Slotának eszébe sem jutott távozni a pártelnöki posztról. Annyira ugyanis azért nem hülye, hogy önszántából ellépjen a koalíciós tanács által kezelt húsosfazéktól... JEGYZET iMMťiíffiiOTwnnTTrTTmii^^ Relikviák innen-onnan PUHA JÓZSEF Olvasom, hogy szendvicsből is szert tehetünk nagy summára. Mármint Britney Spears szend­vicséből! A kisasszonynak állító­lag nem ízlett a kaja, csak egyet harapott belé, és a maradékot egy élelmes pincér árverésre bo­csátotta az interneten. Olvasom, közben jókat kuncogok. Biztos nem igaz (...), de bennem ott bujkál a kisördög, aki egyfolytá­ban mondja, hogy a pincér Brit- neyt csak fotón látta... Két éve az énekesnő rágójára lehetett lici­tálni, amit közvetlenül fellépése előtt köpött ki. Hatalmas volt iránta a kereslet, és néhány nap múlva már britneys rágok tucat­jait kínálták... Olvasom, hogy Magyarországon is próbálkoz­nak hasonló internetes aukció­val, „sztátjaink” legkülönbözőbb személyes tárgyai kaphatók, de a vártnál jóval visszafogottabb az érdeklődés, pedig itt nem egy-két hazug léhűtő akaija megszedni magát, a bevétel leu­kémiás gyermekek megsegítésé­re megy. Ami odakinn működik, az tájainkon nem. Egyszerűen nem működhet, halva született kezdeményezés ez. Tévében még csak-csak elmenne, a világ­hálón viszont nem. Magyaror­szágon nincsenek (élő) sztárok: elismert szakemberek vannak (ők ritkán bukkannak fel a bul­vármédiában, így bugyijuk, ga- tyájuk fabatkát sem ér), meg hírhedtek (ők tiszavirág-életű tündöklésük során egyfolytában a középpontban állnak, miköz­ben mindvégig elérhetőek, olyan emberek, mint mi, bármi­kor összefuthatunk velük, ezért nem igazán vágyunk az alsó­neműjükre) és van a Kiszel Tün­de (ő a besorolhatatlan jelenség, és nem csak azért, mert a bugyi­ját nem adja, ugyanis gyűjti azo­kat). A közelmúltban a Mega­sztár második szériájának egyik „sztáija” előttem fizetett egy bu­dapesti közértben. Beleláttam a kosarába, megtudtam, hogy az olcsó felvágottat szereti, és a fogkrém tekintetében sem túl igényes. Aztán kíváncsiságból 10-15 méter távolságból követ­tem őt vagy fél kilométeren át, ahol beült az autójába, egy ütött-kopott, legalább tízéves Skodába, és elhajtott. Senki sem kért tőle autogramot, senki sem köszönt neki, még csak az anyu­kájába sem küldték el, észrevét­lenül elvegyült a tömegben. Hát Magyarországnak ilyen sztárjai vannak, így ne csodálkozzunk, hogy alkalmatlanok a pénzgyűjtésre, amely ráadásul látatlanban zajlik. Ha mondjuk Ruttkai Éva olvasószemüvegét kínálnák, bizonyára sokan hci­tálnának. A sztárság, mint foga­lom, ugyanis ilyen magaslatok­ban keresendő.

Next

/
Thumbnails
Contents