Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-23 / 244. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 23. www.ujszo.com Vajdasági mintára létrejött a Felvidéki Tanyaszínház Tanyaszínház már nálunk is JUHASZ DÓSA JANOS „Ez egy nőtörténet is, hiszen rávilágít arra, hogy a forradalom felborítja a nemek közötti korábbi hierarchiát" Sponga Jutka, a forradalom hőse (Képarchívum) Hosszú évek óta működik Vajdaságban a Tanyaszínház, s pár évvel ezelőtt intézményesült is, ugyanis Kavillóban saját házat vettek, s itt zajlanak nyáron a próbák, innen indul a csapat is nyári kőrútjára. A társulat tagjai többnyire profik, főleg színművészeti- sek, s hozzájuk csatlakozik egykét tehetséges amatőr. Az elmúlt években Kisvárdán, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján is bemutatkoztak. A társulat célja eljutni olyan helyekre, ahová a szabadkai és az újvidéki társulat több oknál fogva is (nem megfelelő méretű a kultúrház, ha van egyáltalán, nincs olyan előadás, amely a falusi közönséget is megérintené) nem tud eljutni. Komáromban a Csemadok ottani területi választmányának az elnöke, Petheő Attila (akinek a felesége vajdasági, így volt alkalma látni a Tanyaszínház előadását) találta ki, hogy nálunk is érdemes lenne elindítani a színjátszásnak ezt a formáját, hiszen a komáromi Jókai Színház lemondott a tájolásról, s a régió kisebb falvaiban, bár többségükben megfelelő nagyságú kultúrház is létezik, nem láthatták a társulat színészeit. (Néhány éve ezért jött létre a SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az Új Szóban már nemegyszer említettük, hogy a Magyar értelmező kéziszótár új kiadásába szlovákiai magyar szókészleti elemek is bekerültek. A szlovák nyelv hatását mutató „regionalizmusoknak” az értelmező kéziszótárba való felvételét bíráló szakmabeliek és laikusok példaként rendszerint olyan közveden kölcsönelemeket említenek, mint pl. a csinzsák vagy a párki. Az <a szí. m-ban:> (azaz: a szlovákiai magyarban) jelzés azonban nagyrészt olyan általános magyar lexikális elemek mellett fordul elő, amelyek nálunk valamilyen új jelentést is felvettek, sőt az ilyen jelzéssel ellátott szavak, kifejezések közül némelyik más határon túli régióból, illetve Magyarországról is adatolható. Ilyen például a szabadság címszó 5. jelentésében a példák között szereplő fizetetten szabadság kifejezés:,fizetés nélküli, ill. <a szí. m-ban:> fizetetten szabadság: különleges ok miatt kiadott vagy kért, bér nélküli szabadság”. A fizetetten szabadság internetes előfordulását megvizsgálva láthatjuk, hogy Szlovákián kívül romániai és jugoszláviai szövegekben is megtalálható. Magyarországon a hivatalosnak számító fizetés nélküli szabadság a tipikus, a fizetetten szabadság elsősorban nem hivatalos szövegkörnyezetben - például internetes fórumokon - szokott előfordulni. A fizetetten szabadság beszéltnyelvi jellegét mutatja a szabadság szó szabi-ként való említése is, pl. „Sose menj el úgy fizetetten szabira, hogy előtte nem számolod ki a napi béredet". Érdekes módon a fizetetten szabadság magyarországi szakszövegekből is adatolható, mégpedig általában valamilyen külföldi államra vonatkoztatva, sőt több európai uniós jogszabály magyar fordításában is felbukkan ez a kifejezés. Mivel ez a szabadságfajta angolul unpaid leave, németül pedig unbezahlter Urlaub, a fizetetDráfi Mátyás által vezetett Teátrum Színházi Társulás is). De ő nem profikat keresett hozzá, hanem az egyik legjobb, Szabó Csilla által irányított amatőr társulatot, az őrsújfalusi ÉS? Színházat, amely immár 13 éve szórakoztatja a falu és a környék lakóit. Az ödetet gyorsan tett is követte, s négy francia vásári bohózatból összeállt az első tanyaszínházi produkció, a Hétköznapi komédiák. A csapathoz csatiakoztak a nemesó- csaiak, nyáron egy közös tréningen is részt vettek, ahol Arany János A bajusz c. költeményével dolgoztak. A Hétköznapi komédiák az élet apró-cseprő visszásságairól tudósít, a házasság elviselhe- tetienül eltéphetetlen kötelékeiről, mindennapi csalásainkról, megélhetési praktikáinkról s mindezt pikáns humorral megfűszerezve. Szabó Csillától megtudtuk, hogy a társulatnak hosszú távú tervei vannak, s amíg a vajdasági hasonlójellegű csapat profik közé invitál amatőröket, addig ők az amatőrök közé szeretnének meghívni majd egy-két profit, hogy a jövő nyáron útnak induljon a szekér, a Csallóköz legkisebb falvaiba is eljuttatva a színházi kultúrát. Ha lesz rá igény, játszanak kultúr- házban, tereken, de akár a kukoricásban is. len melléknév választása a fizetés nélküli helyett az angol (esedeg a német) nyelvű szöveg hatásának tudható be: az un- előtagú angol vagy német szavak magyar megfelelői ugyanis rendszerint -ta- lan/-telen képzősek, akárcsak a szlovák ne- előtagúakéi. Az említett európai uniós jogszabályok magyarra fordítói tehát ugyanúgy idegen nyelvi befolyás alá kerültek, mint a szlovákiai magyarok. A fizetetten szabadság magyar- országi és a szlovákiai használata között jelentős különbségek vannak: Magyarországon ritka előfordulású (valamivel több, mint 200 adat van rá, a fizetés nélküli szabadság kifejezésre viszont több mint 17 000), rendszerint személyes jellegű, köznyelvi szövegekből, ületve fordításokból adatolható. Ezzel szemben a szlovákiai magyarban mind a beszélt nyelvben, mind az írott szövegekben tipikusnak mondható, évek óta folyamatosan előfordul, ezt mutatják alábbi, 1999-2006 közötti, a sajtóból származó példáim is: „Egyetlen jogi rendelkezés sem szól arról, hogy önnekjogigénye keletkezne arra, hogy a gyermeke ötödik életévének betöltéséig járna fi- zeteden szabadság”; A rádió valamennyi munkatársa fizeteden szabadságon van"; „Más a helyzet a köztisztviselőkkel. [...] Egy időre elküldhetik őket fizeteden szabadságra is”; stb. A fizetetten melléknév szabályosan képzett alak, s más szavakkal kapcsolódva előfordul az egész magyar nyelvterületen. A hivatalos terminusban ugyan nem ennek, hanem a fizetés nélküli szókapcsolatnak a használata állandósult, nem elképzelhetetien viszont, hogy az angolból vagy a németből készült fordítások hatására a fizetés nélküli szabadság mellett a fizetetten szabadság is elterjed majd Magyarországon. Ha ez így lesz, akkor az értelmező kéziszótár jövőbeli kiadásaiban a szabadság címszó példái mellől elhagyható lesz az <a szí. m-ban: > jelzés. Ez a fotó az 1956-os budapesti forradalom egyik legismertebb képe lett, bejárta a világot. A két fiatalról azonban évtizedekig semmit sem lehetett tudni. Egészen addig, amíg Balázs Eszter magyar történész és Phil Casoar francia újságíró fejükbe nem vették, hogy felkutatják őket. A fiú életét vesztette a harcokban, a lánynak viszont a teljes életútja ismertté vált. JUHÁSZ KATALIN Az 1999-ben indult kutatásról a napokban könyv jelent meg francia nyelven. Remélhetőleg hamarosan elkészül a magyar verzió is. Sponga Jutkával ismerkedhetünk meg belőle, aki a felvétel pillanatában 19 éves volt, és szinte mindenben különbözött a pátosszal teli politikusi beszédek sugallta forradalmár típustól. Miért fog bele egy francia egy ekkora munkába? Ennyire érdekelte önt az 56-os forradalom? Phil Casoar: Még a 70-es években találkoztam ezzel a fotóval egy könyv borítóján, amely a munkás- osztály forradalmakban vállalt szerepéről szólt. Már akkor megtetszett, szépnek, jól komponáltnak és kifejezőnek tartottam. Később egy budapesti könyvesbolt kirakatában ismét megláttam, egy másik könyv borítóján. Azonnal megvettem a könyvet (Varga László: Az elhagyott tömeg. A szerk.), mert úgy éreztem, ez a kép üldöz engem. Nem sokkal később véletlenül találkoztam Eszterrel, aki az 56-os forradalommal foglalkozott. Legközelebb már azzal a határozott szándékkal érkeztem Budapestre, hogy Eszterrel együtt a két fiatal nyomába eredjek. Balázs Eszter: Ebben az időben sokat jártam Párizsba a tanulmányaim miatt, jó barátok lettünk. 1956 akkoriban nagyon érdekelt, mert frissen kibontott tabu volt a magyar közbeszédben. Mondhatjuk tehát, hogy két rokoniélek, két kíváncsi ember fantáziáját egyszerre mozgatta meg ez a fotó? Ph. C.. Tulajdonképpen igen, bár ennek az éremnek is két oldala van. Lázadó típus vagyok, vüágéletem- ben érdekeltek a forradalmak, de a 68-as párizsi események idején csak 12 éves voltam. Az iskolában később sokat foglalkoztunk a témával, és sok mindenben egyet is értettem az akkori lázadókkal. A párizsi forradalom azonban szerintem elsősorban kulturális szempontból volt fontos, manapság indokolatlanul felnagyítják a politikai aspektusait. Inkább a haladó fiatal nemzedék lázadása volt az ódivatú dolgok ellen. Az 56-os budapesti felkelés viszont más, hiszen ott valóban egy társadalmi rendszer ellen lázadtak az emberek. Ez volt az igazi forradalom, tragikus véggel. Hogyan kezdtek hozzá a kutatáshoz? B. E.: Fel kellett fednünk a kép keletkezésének történetét. Sokáig azt hitte a világ, hogy a felvételt az a Jean-Pierre Pedrazzini készítette, aki aznap esett el, amikor a fotó készült. Kiderítettük, a fotó készítője valójában az egykor a Paris Match- nál szabadúszó fotósként tevékenykedő, ma Dél-Franciaországban élő amerikai származású Russ Melcher, aki halott kollégája előtt kívánt tisztelegni, ezért hagyta, hogy Pedrazzini nevét írják a fotó alá. Sponga Jutka Ausztráliában Tőle tudtuk meg, hogy az olasz Epoca is lefotózta a lányt Ausztriában, egy menekülttáborban, ahová a felkelők közül sokan kerültek. Kiderült tehát, hogy Jutkának a forradalom bukása után el kellett hagynia hazáját. A könyv szerint Ausztriából Svájcba került, aztán egy szál egyedül Ausztráliába emigrált. B. E.: Évekbe telt, amíg mindezt sikerült megtudnunk. Az elején az érdemi megközelítés dominált, később azonban alapos tudományos kutatómunkává vált a nyomozás. Az állambiztonsági hivatal történeti levéltárában, ahol az egykori államrendőrség dokumentációját őrzik, érdekes módon még csak nem is furcsállták, hogy egy fotóval kívánunk foglalkozni. Talán azért, mert akkorra már ők maguk is eljutottak abba a stádiumba, hogy felismerjék, a fotó is lehet fontos történelmi forrásanyag. Az ő levéltárukban jó pár olyan rendőrségi albumot találtunk, amelyekben annak idején a megtorláshoz szükséges fotókat gyűjtögették nyugati lapokból. Ezek alapján azonosították a fegyveres felkelőket. A Nyugat-Európából érkező riporterek nem is tudatosították, hogy rendőrségi bizonyítékokat szolgáltatnak azzal, ha megjelentetik a felvételeket? Ph. C.: Ez az, amire a mi amerikai fotósunk, Russ azt szokta mondani, hogy nem tehet arról, milyen interpretációi vannak egy fotónak. Ebben igaza van, az már más kérdés, hogy a nyomdai átfutás miatt ez a téma a forradalom bukása után „esett le” a külföldi sajtóban. Amikor a fotók kezdtek megjelenni, már világossá vált, hogy ez egy bukott forradalom, ám amikor Russ ott volt, nem gondolkodott ezen. Meg akarta mutatni a vüág- nak, mi történik Budapesten. Az akkori francia közvélemény tudott róla, mi történik Magyarországon? Ph. C.: Igen, de a sajtó háromnapos csodaként kezelte a dolgot. Épp abban az időben tört ki a szuezi válság, amelyben Franciaország érdekelt volt. Ezért a budapesti felkelés hamar lekerült a címlapokról. Albert Camus híres beszédével, amelyben Guernicával hasonlította össze a magyar forradalmat, persze foglalkoztak a lapok, ám aztán végleg lecsengett a téma. Mennyiben tipikus és mennyiben egyedi Jutka, a forradalmár szövőlány története? B. E.: Vannak részletei, amelyek általánosnak mondhatók, egészében véve azonban nagyon egyedi, hiszen az általunk feltárt események egy személy életét határozták meg. Tulajdonképpen szerencsénk volt Jutkával, hiszen érdekes élettörténete volt. Ezért is írtuk a könyvet. Ph. C.: A lány igazi rebellis, vagány alkat volt. Tele volt tetoválásokkal, háromszor is börtönbe csukták csavargásért és közveszélyes munkakerülésért. Szövőnőként dolgozott, de nyüván nem ez volt a szíve vágya. Alkoholista apja gyakran elpáholta, ezért inkább az utcán lógott a haverokkal. A felkelésbe is a srácok sodorták bele. Valószínűleg összemosódott benne az apa elleni lázadás a rendszer elleni lázadással. Egyszerűen elége- deden volt az őt körülvevő világgal. Ami akár tipikus is lehet erre a nemzedékre. A svájci emigrációban aztán felfedezte magának Elv- vist, élt-halt a rock and rollért, bőrcuccokban járt. De semmiféle politikai tudatosság nem volt benne, hiszen egyszerű szövőlányról van szó. Persze az, hogy az öccsét a szovjetek lelőtték, nyilván olaj volt a tűzre. A bátyja viszont rendőr volt, a rendszer szolgája. Ha azon gondolkodsz, mi a tipikus az életedben, azt kell nézned, hányán gondolkodnak a nemzedékedből ugyanúgy, mint te. Szóval ugyanaz a tekintélyelvűség elleni tiltakozás munkált benne, mint mondjuk később a hippikben? Ph. C.: Igen. Vagy mint még később a punkokban. A forradalom remek lehetőség volt mindezek kifejezésére, legalábbis a srácok többségénél. Ha úgy tetszik, Jutka volt a kor punkja. Ausztráliában aztán „lecsillapodott”, féijhez ment egy magyar emigránshoz, két fiuk született Hogyan, mikor halt meg? B. E.: Tragikusan fiatalon, 54 évesen vitte el a gégerák 1990-ben. Láncdohányos volt, a fotókon szinte mindenütt cigarettával a kezében látjuk. Találkoztunk a férjével, elég rideg, barátságtalan ember. A két fiú közül az idősebbik viszont nagyon kedves volt velünk. Egyszerű munkásember, szintén tele van tetoválásokkal. Érdekes adalék, hogy Ausztráliában Jutka még egyszer bekerült az újságokba, mint a lottó-főnyeremény boldog nyertese. Ez talán elégtétel volt számára a sorstól. Mennyire keresték a női aspektust ebben a történetben? B. E.: Ez egy nőtarténet is, hiszen rávilágít arra, hogy a forradalom felborítja a nemek közötti korábbi hierarchiát. Itt a nők hirtelen egyenértékűek lettek a férfiakkal. Az már más kérdés, hogy a forradalom után a régi rend hamar helyreállt. A felkelés viszont sok nő számára kitörési lehetőség is volt a hagyományos szerepekből. A többi fiatal lány is így érezhetett, mert később sokan egyedül indultak útnak a világba. Jutka bátor és kalandvágyó volt, nem félt tovább menni Ausztráliába, ami akkor az ígéret földjének számított. A Budapesti hősök című könyv borítóján mindketten szerzőként szerepelnek, mégis Phil az elbeszélő. Mi ennek az oka? B. E.: Az esedeges magyar verziónál is ketten leszünk szerzők, de ott én írnám meg a történetet, azaz más lenne a narráció nézőpontja. Nem lehet szó egyszerű fordításról, mert a franciák alig tudnak valamit erről az időszakról, sok háttérinformációra van szükségük, míg a magyaroknak sok mindent nem kell külön elmagyarázni. A könyvvel emléket szerettünk volna állítani a forradalom névtelen szereplőinek. A kötet képanyagából készült kiállítás egyébként szeptember folyamán Szlovákiában is látható volt, a rimaszombati Gö- mör-kishonti Múzeumban. Jelenleg Brüsszelben látható az anyag. Phil Casoar és Balázs Eszter (A szerző felvétele) OTTHONUNK A NYELV Fizetetlen szabadság és fizetés nélküli szabadság (Képarchívum) A fotó, amely bejárta a világot
