Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-20 / 242. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bush 56-ról George Bush az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából nyilatkozatban köszöntötte a magyarokat, akik szabadságukért harcolva szembeszálltak a szovjet birodalommal. Az elnök az évforduló tiszteletére az elismerés napjává nyilvánította október 23-át. Bush szerint bár a szovjet harckocsik eltiporták a magyar felkelést, a szabadság vágya tovább élt, és 1989-ben Magyarország lett az első olyan kommunista állam Európában, amely végrehajtotta a demokratikus átmenetet. Bush az évforduló kapcsán köszönetét mondott azért is, milyen sokféleképpen gazdagították az USA-t az amerikai magyarok, (m)- Ha polgármester akarsz lenni, most már lassan agyra is gyúrhatnál... (Peter Gossányi karikatúrája) A leköszönő szakszervezeti vezető sokáig nem vállalta fel a Smerhez kapcsolódó politikai kötődését A kapitány elhagyja a hajót Szerdán őrségváltás történt a KOZ (Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja) élén, a szervezet vezetését Ivan Saktor helyett Miroslav Gazdík vette át. Saktor besztercebányai polgármesterijelölése miatt adta fel idő előtt funkcióját és végérvényesen pohtikai pályára lépett. TOKÁR GÉZA A személyi változásokkal egyetemben várhatóan megváltozik a KOZ stratégiája is. Míg Saktor előszeretettel alkalmazta a radikálisabb megoldásokat - sztrájkok, figyelemfelkeltő demonstrációk, utódja a kompromisszumok és a tárgyalóasztalok mögötti megegyezés híve. A vezetőváltással párhuzamosan érdemes megvonni a leköszönő elnök tíz éves tevékenységének mérlegét és áttekinteni, hogy milyen új kihívások várhatnak a jövőben-a szakszervezetékre. Az 1990-ben alakult KOZ összesen harmincnégy különféle érdekvédelmi csoportot tömörít és a legjelentősebbnek (bár korántsem az egyetlen) számít a hasonló szövetségek között. Az utóbbi évek eseményei is mutatják, hogy a Saktor-féle szervezet léte mélyen beleivódott a köztudatba. A leköszönő KOZ-elnök tíz évig volt hivatalában, a funkcióban eltöltött idejének nagy része az akkori kormány ellen vívott folyamatos küzdelemmel telt el. Saktor az 1998-as választások előtt a Dzurinda vezette Mečiar-ellenes erőkkel állapodott meg, a politikai egyezség részeként a KÔZ támogatásáért cserébe törvénnyel garantálták az ún. érdekegyeztető tanács jogköreit. A munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány részvételével megalakult fórum állásfoglalására a szociális- és munkaügyi szférát érintő kérdésben is szükség van. A szakszervezetek szövetségének álláspontja a második Dzurin- da-kormány hivatalba lépésével radikalizálódott, a jobboldali reformokra válaszul a KOZ több alkalommal is sztrájkot hirdetett. Saktor azonban ismét politikai útra terelte az eseményeket, és a reformokkal kapcsolatos kritikákat felvállalva személyes hasznot próbált húzni az eseményekből. A szakszervezetek nyílt politizálódására bőven akad példa Európában, a KOZ azonban eleinte nem vállalta fel politikai orientációját. Saktor ennek ellenére egyre határozottabban a magát baloldali pártként meghatározó Smer irányába vitte el a szervezetet A leköszönő elnök jutalma nem is maradt el. A Smer Saktor mögé állt a besztercebányai polgármesteri székért folytatott küzdelemben, az érintett pedig megbízatási időszakának lejárta előtt otthagyta vállalt posztját. Megjegyzendő, pont abban az időszakban, mikor a KOZ-nak új kihívásokkal kell megküzdenie. Ami a legnagyobb szakszervezeti szövetség és a kormány jövőbeli kapcsolatát illeti, kezdetben biztosan kevesebb konfliktusra számíthatunk ezen a téren. A minimálbér emelése jelzi, hogy Fico inkább a szakszervezetek, mint a munkáltatók érdekeit veszi figyelembe a kulcsfontosságú kérdésekben. A hirtelen engedékenység ugyanakkor nem biztos, hogy az ország hasznára válik. A szak- szervezetekkel való kibékülés könnyen eredményezheti a munkáltatók érdekeinek folyamatos figyelmen kívül hagyását. Az aránytalan intézkedések végső soron az ország gazdaságán is meglátszanak majd. Komoly változások várhatóak a KOZ belső struktúrájában. Gazdik helyesen mérte fel, hogy a szakszervezetek legégetőbb problémája a szervezeteken belüli szolidaritás növelése, a jövőben pedig több kisebb tagszervezetet is szeretne egyesíteni. Az utóbbi hat évben negyedmillió tag távozott az érdekvédelmi szervezetekből, a taglétszám rohamos zsugorodása egyaránt köszönhető az előző vezetés munkájának és az új kor megváltozott követelményeinek. Hiába váltak országos szinten láthatóvá a munkások, a helyi szervezetek idővel egyre többet veszítettek jelentőségükből. A szlovák munka- vállalóknak érdeke az erős helyi szakszervezetek jelenléte, ezért csak reménykedhetünk benne, hogy Gazdik sikerrel jár. Helyhatósági és részleges szenátusi választásokat tartanak a hét végén Csehországban A polgári demokraták lehetnek a nagy vesztesek KOKES JÁNOS Helyhatósági és részleges szenátusi választás lesz ma és holnap Csehországban. Míg a helyhatósági voksolás ezúttal a városi és a falusi önkormányzatokról szól, a szenátusi választás alkalmával megújul a cseh parlament 81 tagú felsőházának az egyharmada, tehát 27 mandátum. Ezekért az idén 204 jelölt versenyez. A helyhatósági választáson a jelöltek száma 208 935, akik a legkülönfélébb pártokat és koalíciókat képviselik. A rendszerváltás után első ízben most magyar szenátorjelölt is versenybe szállt. Bugár Imre, egykori diszkoszvető világbajnok a szociáldemokraták színeiben indul a Jablonecko-Semilsko régióban. Bár a helyhatósági és a részleges szenátusi választást Csehországban senki sem keveri össze a képviselőházi választással, s an- nakjelentőségével, a prágai médiák meggyőződése, hogy eredményük sokat elárul az országban uralkodó politikai hangulatról is. Ugyanakkor a szenátus összetételében bekövetkező cserék új 'erőviszonyokat teremthetnek a 2008 elején sorra kerülő államfőválasztáshoz is. A hatályos szabályok szerint a köztársasági elnököt a parlament két háza közös ülésen választja meg, így a kialakult erőviszonyok alapvetően meghatározzák, hogy melyik jelöltnek van esélye a sikerre. A 81 tagú szenátust jelenleg a júniusi képviselőházi választás győztese, a Polgári Demokratikus Párt (ODS) uralja, amelynek 37 szenátora van. A Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) 14, a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) 7, míg Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) két szenátori mandátummal rendelkezik. A további 21 szenátor kisebb pártokat, mozgalmakat képvisel. A mostani voksoláson 10 ODS, 7 KDU-ČSL, egy-egy ČSSD és KSČM, valamint 8 kisebb pártok kezében lévő mandátum fog megújulni. A legnehezebb helyzetben a polgári demokraták vannak, mert nekik 10 mandátumot kell úgymond megvédeniük, míg például a szociáldemokratáknál két mandátum megszerzése már siker lenne, hiszen plusz mandátumhoz jutnának. Míg a képviselőházi választás az arányos, a szenátusi választás a többségi választási rendszer szerint zajlik le. A képviselői mandátum négy-, a szenátori mandátum hatéves. A szenátusi választáson már hagyományosan jobban szerepel a jobboldal, mint a baloldal, s az utóbbi időben előretörtek a kisebb pártok színeiben induló egyéniségek is. Egy múlt héten készült országos felmérés szerint a helyhatósági választáson a megkérdezettek mintegy 50-55 százaléka kíván részt venni, a szenátusi választáson pedig alacsonyabb, 30-35 százalék körüli részvétel várható. A lakosság egy része ugyanis mind a mai napig vitatja, hogy Csehor- szágnak szüksége lenne a parlamenti felsőházra. Míg a helyhatósági választás eredménye már a hét végén ismert lesz, a szenátusi választás szinte mindenütt kétfordulós. Az első fordulóban ugyanis csak az a jelölt jut szenátori mandátumhoz, aki megszerzi a leadott szavazatok több mint ötven százalékát. Ilyenre mindig csak egy-két példa van, s a küzdelem a második fordulóban dől el, ahová a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut. A második fordulóra egy hét múlva, október 27-én és 28-án kerül sor. A helyhatósági választáson ezúttal a falvak és a városok önkormányzatainak tagjait választják meg. A 14 regionális közgyűlésbe két éve voltak választások, így ezen a szinten az újabb megmérettetésre csak két év múlva került sor. A választóhelyiségek a csehországi hagyományoknak megfelelően ma délután kettőtől este tízig, holnap reggel nyolctól délután kettőig lesznek nyitva. Kampánycsend nincs, csupán a közvélemény-kutatási adatok közlése tilos. KOMMEHTÁR A bűn felelőssége SERES LÁSZLÓ Lapom, a Hírszerző szavazásán („Ön szerint etnikai ügy az olaszlisz- kai lincselés?”) a legfrissebb adatok szerint az olvasók 66 százaléka úgy gondolja: „Egyértelműen. A romák sokkal agresszívebbek, mint mi”, és csak 12 százalék vélelmezi, hogy „semmi köze hozzá. Eggyel több tragikus bűntény történd’; az olvasók 10 százaléka szerint pedig „már a kérdés felvetése is politikailag inkorrekt.” Egy megyei napilapnak, az Új Néplapnak az online szavazásán arra a kérdésre, hogy „Ön mit tenne, hogy az olaszliszkai tragédia még egyszer ne történjen meg?”, az olvasóknak csak 14 százaléka válaszolta azt, hogy „még nagyobb hangsúlyt fektetnék a romák társadalmi beilleszkedésére”, míg elsöprő többség, 77 százalék azt mondja: „Végre már nyíltan kellene beszélni a cigányok és magyarok közötti kulturális különbségekről.” Nyíltan beszélni - miről is? Az északkelet-magyarországi Olaszliszka községben néhány nappal ezelőtt egy 44 éves tanárember elsodort a kocsijával egy kislányt, kiszállt segíteni, de mielőtt bármit lépni tudott volna, a kislány több rokona és ismerőse körbevette a férfit, majd gyermekei szeme láttára halálra verték és rugdosták. Az elkövetők cigányok voltak, az áldozat nem. Nehéz fellelni már azt a tudományágat, azt a szakterületet is, amelynek reprezentánsát ilyen esetben meg lehet szólaltatni. Ki illetékes és miben? A kriminálpszichológus a bűn elkövetőjének lelkivüágáról fog beszélni, de nyilván nem ért a romákhoz, ergo azt sugalljuk, hogy a tett független kulturális csoportháttértől; a szociológus csak a nehéz sorsot, a hardcore hátteret, az évtizedes intézményes diszkriminációt fogja előadni. A jogvédő a romákat ért számtalan atrocitással jön, kulturális antropológushoz pedig senkinek nincs telefonszáma. Aniiyit tudunk, hogy össznépi empirikus vizsgálat szerint a romák szörnyen agresszívek bírnak lenni, s Olaszliszka után egy sor, feltehetően romák által elkövetett lincselésre és brutalitásra derült fény. A tragédia az, hogy Magyarországot is egyre inkább a kettős beszéd kezdi jellemezni: az egyik oldalon a Nyugatról importált pohtikai korrektség, a másik oldalon a mainstream lapokba is beáramló nyíltszíni rasszizmus. Igen, létezik olyan típusú egyéni/társadalmi agresszivitás, norma-nem-követés, ami számos okból főként romákhoz köthető - ennek elismerése nem jelenti azt, hogy ne kellene tenni a közösségeiket érintő folyamatos megkülönböztetés ellen. Ráadásul magyarok is követtek el lincselést 56-ban - ezt viszont ma magyar nádk megvédik, mondván, nem ártatlan áldozatok, hanem gyilkos ávósok voltak. Igen, roma fiatalok és rokonaik egész közösségeket terrorizálnak számos faluban, városban, és nem relativizáló mentség, csak ezzel együtt érvényes tény, hogy gyerekkoruk óta primitív elszigeteltségben, szegregált iskolai körülmények között nőnek fel. A kollektív gettónyomor, a magántulajdon hiánya, az államilag szervezett szegregáció nem mentő körülmény - de aki (nagyon helyesen) tesz a politikai korrektségre, és nem akaija elhallgatni az elkövetők kulturális hovatartozását, az beszéljen erről is. A bűn felelőssége mindig egyéni - sohasem közös. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője Elszállóban a felemelkedés SZABÓ LÁSZLÓ Robert Fico ismét populista döntést hozott akkor, amikor leállította a pozsonyi reptér privatizációját. Érvelése szerint azért, mert ha a TwoOne konzorcium, vagyis áttételesen a bécsi repülőtér üzemeltetője kezébe került volna a légikikötő, akkor azzal megszűnt volna a pozsonyi olcsósága, és a szlovákiai utasok csak a bécsi, megfizethetetlen árakon utazhatnának. Persze, mint ahogy Fico sok más kijelentése, ez is jól hangzik, de a valósággal köszönőviszonyban sincs. A kormányfő ugyanis úgy gondolja, a reptér egy aranytojást tojó tyúk, ezért saját kotlóját ülteti rá, ahelyett, hogy a privatizációban második helyen végzett Abertis cégnek adná át a terepet, hogy egy valóban fejlődő, modem reptere legyen Szlovákiának. Ezzel a döntéssel ugyanis az alacsony beruházás miatt lemarad a repülőtér, és a régióban harmadosztályú lesz belőle - az épületét szemlélve már most ott tart. Tetszetősek ugyan a számok, melyek arról szólnak, hogy egy év leforgása alatt majdnem megkétszereződött a pozsonyi reptér forgalma, de ez a kép csalóka. Nem szabad elfelejtem, hogy az utasforgalom több mint felét egy olyan fapados társaság tudhatja magáénak, amely jelentős anyagi gondokkal küszködik. És ezzel csaknem monopolhelyzetet teremt, hiszen Pozsonyból csak oda repülhetünk, ahová a SkyEurope járatai szállnak. Ezen kívül csupán kilenc olyan város van, ahová el lehet jutni más társasággal - közvetlenjárattal. Márpedig ez az igazi monopólium. Arról már nem is beszélve, ha esetleg még nagyobb bajba kerülne a SkyEurope, akkor a szlovákiai utasoknak nem volna más lehetősége, mint Bécsből vagy Budapestről utazni. Ahogy már most is jobb megoldás az osztrák vagy a magyar reptér, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem az osztrák fővárosban, hanem Pozsonyban van a régió legdrágább légikikötője. A bécsiek, a budapestiek és a prágaiak szinte mindig és minden városba olcsóbban jutnak el, mint ahogy azt mi megtehetjük. Nálunk csak akkor van alacsonyabb árú repülőjegy, ha sikerül elcsípni egy-egy akciót. Hiszen az említett szomszédos fővárosokban sokkal nagyobb a konkurencia, százat meghaladó város érhető el közvetlen, és csaknem kétszáz város közvetett járattal, így a jegyek is olcsóbbak, nagyobb a rugalmasság, lehet választani az indulások között. Ha valaki például egy napon belül kénytelen Londonba utazni, akkor Bécsből és Budapestről 8 ezer koronáért is eljuthat, míg Pozsonyból legkevesebb 14 ezer koronát kell leperkálnia. Ez a helyzet érvényes az összes többi uticélra is. így nem marad más hátra, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy az országnak nem lesz verseny- képes reptere. Az elszalasztott lehetőség miatt pedig Fico mind több szlovák utassal lesz kénytelen találkozni, amikor a kormánygép helyett a Bécsből induló menetrendszerinti járatra száll fel.
