Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-18 / 240. szám, szerda
6 Fókuszban: charleroi kontra fifa ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 18. www.ujszo.com Egy játékos, aki megcibálta a FIFA bajszát A Bosman-effektus ÖSSZEÁLLÍTÁS Hogy ki volt minden idők legjobb futballistája, Pelé, Puskás vagy Maradona, arról megoszlanak a vélemények (az angolok ráadásul Geroge Bestre szavaznának). De hogy melyik játékos volt a legnagyobb hatással a futballpi- ac szabályaira, az egyértelműen megállapítható. Az alapkonfliktus A belga Jean-Marc Bosman nem volt ismert labdarúgó, pályafutása során csupán a korosztályos válogatottságig vitte. Bos- mannak, az RC Liége játékosának 1990. június 30-án lejárt a szerződése, és nem akarta meghosszabbítani azt. Klubja nem engedte el, hanem csupán ún. átadólistára helyezte, és 11 743 000 belga frank átigazolási díjat kért érte. Ilyen összeget azonban Bosma- nért egyetlen klub sem volt hajlandó fizetni. Pert indított A huzavonának végül az lett a vége, hogy Bosman perre vitte az ügyet, azzal érvelve, hogy egy éven át nem gyakorolhatta hivatását, a labdarúgást, ez alatt az idő alatt bevétele sem volt. A Belga Legfelsőbb Bíróság kérésére az üggyel az Európa Unió legfelsőbb bírósága, a luxemburgi székhelyű Európai Közösségek Bírósága (EKB) kezdett foglalkozni. Bosman ugyanis az Európai Unió alapokmányaként számon tartott Római Szerződés 48. cikkelyére hivatkozott, amely a munkaerő szabad áramlásáról szól. Pert nyert Az EKB 1995. december 15-én hozott ítéletet, amelyben Bosmannak adott igazat az RC Liége és a belga szövetség (s ezáltal közvetve a FIFA) ellenében. Az ítélet következtében a FIFA kénytelen volt eltörölni a lejárt szerződésű labdarúgókért kérhető transzferdíjakat (az egyesületek csak ún. nevelési költséget kérhettek távozó labdarúgójukért, ami nagyságrendekkel alacsonyabb összeg, mint volt a vételi díj). Balog és a „3+2 megoldás” Az EKB ezenkívül foglalkozott az UEFA és az Európai Unió közötti, szintén a kilencvenes évek legelejétől érvényben lévő „gentleman’s agreement”-tel, amelynek értelmében egy csapatban három külföldi játékos léphetett pályára (ületve további két olyan „asszimilált futballista”, akik legalább öt éve az adott országban játszottak). Ez volt az idegenlégiósokra vonatkozó „3+2 megoldás”, amelyet az EKB szintén eltörölt. Nem sokkal később Balog Tibor, a belga Charleroi magyar légiósa is bírósághoz fordult, azt kérve, a Bos- man-ügyben hozott ítéletet terjesszék ki nem uniós állampolgárságú futballistákra is. A bíróság helyt adott Balog keresetének. Tönkrement házasság A futballtársadalom, vagy legalábbis a játékosok zöme Bos- mant ünnepelte, aki azonban egymaga volt kénytelen megvívni harcát a FIFA-val. Igazságát bebizonyítania nem volt könnyű, s elmondása szerint csupán Hollandiából kapott hivatalos segítséget: egy barátságos válogatott mérkőzés bevételét ajánlották fel a futballista-fizetésétől eleső Bosman javára, akinek ráadásul a házassága is tönkrement a pereskedés alatt, (gj) A Bosman-ügy következményei: ♦ felszabadult a munkaerőpiac a labdarúgásban; ♦ a tehetősebb klubok azt is megengedhetik maguknak, hogy - mint a Chelsea példája mutatja - összevásároljanak egy világválo- gatottnyi jó futballistát; ♦ a játékosok fizetése az egekbe szökött: szerződésük lejárta után a futballisták ingyen igazolhatók, viszont jóval magasabb fizetést kérnek, mondván, új egyesületük még így is jobban jár, mint ha csillagászati összeget kellene fizetnie érte régi klubjának; a Chelsea például ingyen igazolta le a nyáron Michael Ballackot, akinek lejárt a szerződése a Bayern Münchennél, viszont heti 90 ezer font fizetést kért - és kapott - a londoni klubtól; ♦ a transzferdíj kiesése leginkább a kisebb klubokat érinti, akik így fontos bevételi forrástól estek el, s ezáltal is tovább mélyült a szakadék a gazdag és a szegény klubok között. Sepp Blatter (Reuters-felvétel) (Illusztrációs felvétel) Forradalmi változásokra számíthatunk, ha a Charleroi pert nyer a FIFA ellen - megszűnhetnek a válogatottak Futballvihar a láthatáron Ha egy pillangó a szárnya rebbenésével megmozdítja a levegőt Pekingben, abból hetekkel később pusztító erejű vihar lehet a földteke másik oldalán. Ezt nevezik a káoszelméletben pillangó-hatásnak. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Hasonló hatással lehet a futballvilágra egy kis belga klub, az RSC Charleroi is, ha megnyeri a FIFA ellen indított perét. Egy sérülés utóhatásai Az ügy 2004 novemberében kezdődött, amikor a Marok- kó-Burkina Faso mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett a marokkói Abdelmajid Oulmers. A belga RSC Charleroi futballklub alkalmazásában álló bal oldali középpályás felépülése nyolc hónapot vett igénybe. A Charleroi kártérítést követelve előbb egy helyi munkaügyi bírósághoz fordult, ők azonban idén májusban az Európai Közösségek Bíróságához irányították az ügyet. Panaszáradat A klub érvei világosak: mivel abban a szezonban a bajnokság hátra lévő részében már nem számíthattak Oulmers játékára, ez nagyban befolyásolta az eredményességüket. A marokkói légiós hiánya miatt nem értek el dobogós helyezést a szezon végén, így kevesebb szponzori pénzhez jutottak, ráadásul nem indulhattak a nemzetközi kupákban sem, ami újabb bevételkiesést jelentett számukra. Ráadásul - érvel tovább a Charleroi - a játékos fizetését az ominózus nyolc hónap alatt is folyósítaniuk kellett, jóllehet Oulmers egyeden mérkőzést sem játszott, s emellett még a gyógykezelés költségeit is ők állták. Kard ki kard! A kis belga klub, amely a tavalyi idényben a belga első osztály (Ju- piler League) 11. helyén végzett, a Bosman-ügyön (lásd A Bosman-effektus című cikkünket) felbuzdulva a legfelsőbb európai bíróság elé vitte az ügyet, mivel a FIFA hajtha- tadannak mutatkozott. A nemzetközi szövetség tárgyalni sem volt hajlandó a Charleroi-nak fizetendő, 615 ezer eurós (közel huszonöt millió koronás) kártérítésről. G14 a háttérben De míg Bosman egyedül vívta meg harcát a FIFA-val, addig a Charleroi erős szövetségesre talált. Mögé állt ugyanis a leggazdagabb európai klubokat tömörítő társulás, a G14 is, amely többek között az Olympique Lyonnak is segítő kezet nyújtott peres eljárása során, a francia bajnokcsapat ugyanis szintén kártérítést követel a FIFA-tól, miután egy Franciaország-Costa Rica mérkőzésen megsérült válogatott hátvédjük, Eric Abidal. Kié a játékos? Legújabban pedig a spanyol At- lético Madrid fontolgatja azt, hogy bírósági úton védi meg érdekeit a nemzetközi szövetséggel és a válogatottakkal szemben. Egy hete ugyanis a Spanyolország-Árgentí- na válogatott mérkőzésen súlyos térdsérülést (keresztszalag-szak- adást) szenvedett az Adétíco 25 esztendős középpályása, Maxi Rodriguez, és legalább hat hónapig nem léphet pályára. Az Adétíco többségi tulajdonosa, Miguel Angel Gil Marin azonnal heves szóbeli kirohanást intézett a FIFA ellen: „Ebben a rendszerben nincs logika: mi vesszük meg a játékost, mi adunk neki fizetést, és akkor egyszer csak jön egy harmadik fél, a válogatott meg a FIFA, elviszik őt a válogatott meccseire, természetesen ingyen, majd amikor a játékos az ő meccsükön megsérül, egy fillér kárpódás nélkül visszadobják.” A tét óriási A G14 nem elégszik meg a kár- pótiással: törvénymódosítást szeremének elérni, amelynek értelmében a FIFA hatáskörébe tartozó nemzeti szövetségek minden alkalommal tizemének a kluboknak a válogatott meccsekre meghívott játékosokért. Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen hatással lenne a futballvilágra: a szegényebb országok futballszövetségei még azt sem engedhetnék meg maguknak, hogy biztosítást kössenek a játékosaikra (így például a brazüok Ronaldinhó- ra, Kakára, Adrianóra, Robinhóra stb.). Ez egyelőre szélsőséges forgatókönyv, de ha a Charleroi megnyeri a pert, könnyen valósággá válhat. Márpedig akkor a nemzeti válogatottaknak befellegzett. (gj) Arséne Wenger, az Arsenal edzője is szabálymódosítást követel, Sepp Blatter, a FIFA elnöke hajthatatlan Arséne Wenger „Ha harc, hát legyen harc!” „Háborút akarnak? Rendben. Megkapják. Ha harc, hát legyen harc” - nyilatkozta Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke a Charleroi és a Lyon esete kapcsán. A belga klub 615 ezer, a francia pedig egymillió eurót követel a FIFA-tól kártérítésként, mivel játékosaik válogatott meccseken sérültek meg. Az európai élklubokat tömörítő G14 szabálymódosítást követel, a FIFA és az UEFA azonban hallani sem akar erről. A Charleroi által indított per mindenesetre precedens értékű lehet, s ezzel tisztában vannak az illetékesek is. „A nemzetközi futball teljesen átalakulhat” - nyilatkozta a BBC-nek az UEFA kommunikációs igazgatója, William Galliard, aki korábban „agyaglábú pénzügyi óriásoknak” nevezte a G 14-be tartozó klubokat. Michel Piatini, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, aki januártól UEFA-elnök szeretne lenni, szintén elfogadhatatlannak tartja a G14 követeléseit. „Nem a bíróságnak kellene döntenie a futball jövőjéről, hanem azoknak, akik naponta tesznek is valamit a futballért” - védte meg Sepp Blattért az egykori háromszoros aranylabdás játékos. Más véleményen vannak azonban az európai topcsapatok edzői. A francia Arséne Wenger tíz éve irányítja az Arsenalt, nyert már angol bajnokságot és angol kupát is csapatával, tavaly pedig döntőt játszhatott a Bajnokok Ligájában. A FIFA jelenlegi szabályzatával azonban nem tud kiegyezni. „Minden válogatott mérkőzés idején úgy érzem magam, mint aki leadja a kocsikulcsát valakinek. Az a valaki meg sem köszöni, csupán elviszi a kocsit a garázsból, tíz napig használja, majd leamortizálva, benzin nélkül otthagyja. Nekem kell ismét rendbe hozni. De aztán újabb egy hónap múltán megint jön ez a valaki, és megint elviszi a kocsit a garázsból. És ez így megy évről évre, nekünk pedig még mosolyogva áldásunkat is kell adnunk az egészre” - hallatta hangját Wenger a BBC-nek adott interjújában. (bbc, gj, reu)
