Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-16 / 238. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 16. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Készületlenül érte 1956 Az Egyesült Államokat teljesen készületlenül érte 1956- ban a magyar forradalom híre, a CIA téves képet alkotott a kommunista táborról - írta a US News and World Report. Az amerikai kémszervezetnek, amelynek akkoriban egyeden magyarul beszélő ügynöke működött Budapesten, lényegében nem volt terve arra az esetre, ha erőszakos események robbannának ki - olvasható az amerikai hetilapban, amely legújabb számában - Forradalom! címmel - ötoldalas írást közölt az ötvenedik évforduló alkalmából. A hetilap az információs szabadságról szóló törvénynek köszönhetően hozzájutott a Központi Hírszerző Ügynökség régi feljegyzéseihez, amelyekből kiderült: a CIA tévesen ítélte meg a Kremlhez hű kommunistaként elkönyvelt, de a forradalom vezetőjévé vált Nagy Imrét. Washington hibásan úgy fogta fel, hogy a kommunizmus a gonosz monolitikus tömbje, amelyen belül nincsenek lényegi különbségek országonként. Ross Johnson történész, a Szabad Európa Rádió (SZER) egykori ügyvezetője a lapnak elmondta: a forradalom bukása után kollektív nyugati bűntudat alakult ki, bűnbakokat kerestek. Köztük volt a CIA által finanszírozott rádió is, amely az akkori pszichológiai fegyverviselés eszköze volt. Bár a forradalmat nem a SZER lobbantotta lángra, harcra buzdította a felkelőket a közelgő nyugati segítség hamis ígéretével. A US News and World Report szerint Moszkva először a békés rendezést támogatta, állítólag arról egyeztetett Nagy Imrével, hogy a megszálló csapatokat is kivonnák egy későbbi időpontban. Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető volt az, aki hirtelen úgy döntött, nem tehetnek engedményt a Nyugatnak, az imperialistáknak, a rendet katonai úton helyre kell állítani Magyarországon. A hetilap megjegyzi: a forradalom megértésével máig birkózik Magyarország, ahol a bal- és a jobboldal is Nagy Imre örökösének vallja magát, aki hűséges kommunistából és vonakodó reformerből vált vonakodó forradalmárrá. A US News and World Report más írásokban is foglalkozik honlapján az ötven évvel ezelőtti forradalommal. Az egyik cikk szerint a forradalom bukása után az Allen Dulles vezette CIA több ügynököt küldött a Szovjetunióba annak kiderítésére, mi a szovjet társadalom véleménye 1956-ról. A szovjetek tudtak a felkelésről, sokan a hazatért katonák elmesélése alapján, de többnyire a hivatalos álláspontot mondták fel. Többen úgy vélték, a magyarok még hálásak is lehetnek a szovjeteknek, amiért segítettek a lázadás elfojtásában. (MTI) Nagy Imrét tévesen ítélte meg a CIA (Képarchívum)- Ebben a nagy ködben nem látom a választási ígéretek teljesítése felé vezető utat... (Peter Gossányi rajza) Partneri terjeszkedéssel folytatódik a helykeresés az új nemzetközi rendszerben Öt világrész egy NATO-ja Öt kontinensre kiterjesztett együttműködői hálózatban látszik megtalálni XXI. századi új szerepét az egykoron csupán néhány európai országot, valamint Kanadát és az Egyesült Államokat magában foglaló katonaipolitikai szervezet, a NATO. VERES BÉLA A november végén Rigában tartandó következő csúcstalálkozó közeledtével az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének brüsszeli központjában és tagországaiban egyre több szó esik arról, hogy szorosabbra kell vonni az együttműködést nem csupán a hivatalosan már partnerré nyüvánított országokkal, de még olyan távoli államokkal is, mmt például Új-Zé- land vagy Japán. A „tetszhalott” és az új kihívások Lassan már a szövetség tevékenységét szorosabban figyelőknek is nehézséget okoz fejben tartaniuk, hányféle szinten miféle viszonyrendszert tart fenn vagy épít ki a NATO, amely mindig is roppant pontosan meghatározott keretek között mozgott. A hivatalos tagjelölti státustól kezdve vannak már a szövetségnek békepartnerei, párbeszédet folytató társai, körvonalazódik egy különleges együttműködési fóruma a már említett távoli országokkal, és van stratégiai partnerszervezete is, az Európai Unió. A NATO útkeresése a hidegháború vége, a szovjet tömb felbomlása óta tart; volt olyan szakasza is, amikor egyes vélemények szerint a szervezet nem volt több tetszhalottnál. A hidegháború idején a szövetség legfőbb erénye egyértelműen az elrettentés képessége volt, ám a kevésbé azonosítható újabb ellenfelekkel - mint például a terrorizmussal - szemben a régi keretek között ez már nem tűnik annyira hatékonynak. „A régi NATO, amely csak a szövetség területét védi, már a múlté - fogalmazott a legutóbbi müncheni biztonsági fórumon Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter, s hozzátette: - Az új NATO felismerte, hogy a sok új kihívás, mindenekelőtt a nemzetközi terrorizmus globális probléma.” Amikor a keleti tömb szétesése után a 16 tagú NATO megkezdte meglepően viharos gyorsaságú bővülését (Csehország, Lengyelország és Magyarország az első új felvettek közé tartozott), egyesek úgy ítélték meg, a létszám gyarapodása a szervezet fellazulásához, a kifelé mutatott erő csökkenéséhez vezethet. A szövetségben azonban felülkerekedett az a nézet, hogy a bővítés egyfelől segíti az új demokráciák kiteljesedését, másfelől alkalmasabbá teszi a NATO-t az új kihívások elleni fellépésre. Az új kihívások között elemzők szívesen emlegetnek egyfajta világcsendőri szerepet a szövetség számára. A NATO ettől még messze van, de egyre érzékelhetőbben megtalálja új szerepkörét, egyebek között a terrorizmus elleni fellépésben, a globális biztonságpolitika egyik megbízható pilléreként, valamint a terjedő együttműködési hálózat révén a nemzetközi feszültség csökkentésével problematikusabb régiókban is. Földrajzi terjeszkedés és globális biztonság Az észak-atlanti térségből a NATO réges-régen kilépett: az első lépcsőfok ehhez tulajdonképpen már a békepartneri hálózat létrehozása volt a kilencvenes években. A szövetség 2003 óta már jelen van Afganisztánban, tavaly megkezdte első afrikai akcióját, segítve a szu- dáni békefenntartást, továbbá A nemzetközi akciók révén az atlanti szövetség kapcsolatai még a távolabb fekvő országokkal is szorosabbá váltak. megjelent Irakban is, egy kiképző missziót irányítva. A legbefolyásosabb NATO-tag, az Egyesült Államok már régóta sürgeti, hogy a szervezet építsen ki szorosabb kapcsolatokat a világ más tájain lévő demokráciákkal, így erősítve a globális biztonságot. Á közelgő csúcs- értekezleten alighanem megerősítik ezt a törekvést (elfedve egyúttal, hogy a további tagfelvételekről egyelőre nem kívánnak dönteni), és az eddigieknél konkrétabb formát adnak a szóban forgó együttműködési hálózatnak is. A nemzetközi akciók révén a szövetség kapcsolatai még a távolabb fekvő or- ' szágokkal is szorosabbá váltak. Ausztrália és Új-Zéland például kész szerepet vállalni a NATO irányította afganisztáni misszióban. A japán külügyminiszter nemrég a brüsszeli központban járva azt fejtegette, hogy országa és a szövetség között strukturált, jó viszonyt kellene kiépíteni. Washington már régóta külön kategóriát tart fenn a NATO-n kívüli legfőbb szövetségeseinek - nyilván szeremé ezeket az országokat a lehető legszorosabb együttműködésben látni a szervezettel is. Olyan államokról van szó, mint Marokkó, Argentína, Ausztrália, Bahrein, Dél-Korea, Egyiptom, Izrael, Japán, Jordánia, Kuvait, Új- Zéland, a Fülöp-szigetek, Thaiföld. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a NATO-n belül sem minden ország ért egyet a szövetség globaüzálá- sával. Franciaország például nem támogatja azt, attól tartva, hogy a szervezet ezzel „elaprózná” magát. Akár történelmet is írhatnak Rigában Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon nem tartható a jelenlegi nehezen áttekinthető, sokszintes együttműködési rendszer, amely a szinteken belül is egyre tovább bonyolódik. A tagjelöltség és a békepartnerség mellett például speciális partnerséget tart fenn a szövetség Oroszországgal és Ukrajnával; különleges stratégiai kapcsolatokra törekszik az EU-val, azon belül elsősorban Svédországgal és Finnországgal; úgynevezett mediterrán párbeszédet folytat a Földközi-tenger déli részének államaival; szorosabb párbeszéd kezdődött az Araböböl menti államokkal. Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Korea és Japán együttműködési fórumban gondolkodhat, s még mindig nincs semmilyen besorolás több, az USA-val különleges viszonyban álló államra. A partneri kapcsolatrendszert ráadásul be kell illesztem az egyéb napirenden lévő törekvések megvalósításának rendszerébe, mint a lehetőség szerinti közös fellépés, a gyors reagálású NATO-erő működésének tökéletessé tétele, az új típusú feladatokra eseti alapon adandó pontos válaszok megtalálása, vagy éppen a közös finanszírozás hatékonyabbá tétele. A világ csendőrének szerepét a szövetség még hosszú távon is aligha fogja betölteni, egyelőre nem is szeretné. Helykeresésében azonban jelentős előrelépést jelenthet, ha sikerül jobban rendszereznie szerteágazó partneri kapcsolatait, és megtalálnia azok helyét a jövendő feladatok megszervezésében. E tekintetben a rigai NATO-csúcs résztvevői akár történelmet is írhatnak. A szerző az MTI brüsszeli tudósítója KOMMENTÁR Álomgyár szlovák módra BARAK LÁSZLÓ Tény, hogy Robert Ficónak a múlt héten tessék-lássék beszóltak az európai szocialisták, mert nem tetszik nekik az általa prezentált nacionalista repertoár. Egyértelmű, hogy az ilyesmi mindig némi elszigetelődéssel jár. Mind a jelenlegi szlovák kormányfő, mind pedig Szlovákia számára. Fico vonatkozó reakciója azonban arra enged következtetni, egyelőre eszébe sincs megbánást tanúsítani. Véleménye szerint ugyanis csak azért neheztelnek rá a brüsszeli szocialisták, mert, úgymond, a monopóliumok ellenében szolidáris az elesett szlovák köznéppel. Továbbá, mert nem a Magyar Koalírió Pártjával szövetkezett a kormányalakításkor... Természetesen nem kell ahhoz avatott politológusnak lenni, hogy szimpla hülyeségként könyveljük el az efféle bizonyítványmagyarázatot. Az Európai Szocialisták Pártja politikusairól ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy néppárti irányultságú, vagyis jobboldali politikai csoportosulás, nevezetesen az MKP érdekeit képviseljék. .. Az ún. monopóliumok elleni verbális harc pedig egy olyan fenomén, amellyel csak addig ajánlatos operálni, amíg e monopóliumok, magyarán, a működő piacgazdaságok motorjai komolyan nem veszik azt. Amint ugyanis konkrét fenyegetettséget szimatolnak, általában pillanatok alatt olajra lépnek - oszt jó napot... Fico egyébként is sokkal jobban tudja ezt, mint a mindenkor kizárólag a mának élő, s általában a minél gondtalanabb túlélésre utazó posztkommunista köznép, amely a legkevésbé sem fogékony az efféle, számára igencsak elvont fenyegetettségről szóló sóderolásra... Az igazi gond, hogy egyelőre a jelenlegi szlovákiai parlamenti ellenzék politikusai is csak néznek, mint a moziban. Pontosan úgy, ahogyan a szóban forgó ostobaságokkal táplált köznép. Míg a jelképes filmvásznon nyakló nélkül pörögnek a Fico-féle álomgyár produktumai. Amelyek épp annyira sziruposak meg nyálasak, amilyenekre a méla célközönség általában vágyakozni szokott. Pedig volt már ebben az országban precedens, hogy kivénhedt filmcsillagok is csak zsíros gázsikért voltak hajlandók együtt mutatkozni azzal a politikussal, aki olyan értékrendet képviselt, amely, enyhén szólva, távol állt a civilizált európaitól. Bár talán épp ezért sikerült neki haszonnal alkalmazni ebben az országban azt a hatalomgyakorlási technikát, amely kizárólag a nacionalista irányultságú ellenségkép-gyártásra, nem kevésbé pedig a tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígérő népbutításra épült. Hiszen gyakorlatilag „zárt ajtók mögött” nyúlhatta le magának és osztogathatta sleppjének az akkor bizony még igencsak szaftos, szinte országnyi koncot. A különbség annyi volt a mostani állapotokhoz képest, hogy Mečiarékat közben sokkal életre valóbban szorongatta az akkori ellenzék. Fájdalom, s a bűnös amaterizmus csimborasszója, hogy tulajdonképpen ugyanazokról a politikusokról van szó, akik most Ficóval szemben olyan tehetetlenek, mintha valami kóbor turistacsoport szájtáti tagjaiként tévedtek volna be a parlamentbe. Nyilván ennek az össznépi sötétségnek, egyelőre sajnos idültnek tűnő politikusi bénultságnak tulajdonítható, hogy csupán Fico országlásának századik napján voltak képesek végre egymással tárgyalóasztalhoz ülni a kormányzó pozícióból ellenzékbe szorult pártok tétova vezérei... JEGYZET Ha elkapnának... PUHA JÓZSEF Minden ember megpróbálja felhasználni munkahelye előnyeit: a szakács már a munkában jóllakik, és bizonyára az erdész sem költ tűzifára. Mi, újságírók ilyen szempontból elég szerencsétlenek vagyunk; én például évekkel ezelőtt a főnök asztaláról elemeit jegyzettömböt leszámítva most először hívom segítségül munkahelyemet. Ráadásul muszájból teszem. Ha a kedves olvasó azt olvasná az Új Szó hasábjain, hogy betöréssel gyanúsítják munkatársunkat, R Józsefet, ne higgyenek a szemüknek. Azt hallottam, hogy minden embernek él egy mása a nagyvilágban, akivel külsőleg megtévesztően hasonlítanak egymásra. Nem hittem el, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy saját alteregómat a közelemben pottyantotta le a gólya, igaz, én még nem találkoztam vele. A kilencvenes évek végén történt: az utcán egy rossz küllemű fickó barátságosan üdvözölt, mondta, hogy már régen nem találkoztunk, pedig micsoda triumvirátus volt a miénk, együtt jártunk betörni. Először azt hittem szórakozik, vagy el akarja tereim a figyelmemet, hogy közben kirabolhasson, de nem. Pár hétre rá ismerősöm azt újságolta, csak akkor vette észre, hogy nem engem szólított le, amikor „furcsán néztem rá”. Ezt követően évekig semmi sem történt. Néhány hónapja minden kezdődött elölről, megállított állítólagos triónk harmadik tagja, és hiába mondtam neki, hogy nem az extársa vagyok, nem hitte el. Kiderült, hogy miután ismét összejött a rossz külleművel, lefülelték őket, majd rájuk húzták a vizes lepedőt, öt évet ültek a sitten, végezetül megjegyezte, mekkora mázlista vagyok, hogy akkor nem voltam velük, és hálával tartozom nekik, amiért nem adtak fel. Azóta már többször találkoztunk, mindig messziről üdvözöl, és értetlenül fogadja, miután menetrendszerűen visszautasítom a kocsmai invitálását, mondván, a szép időkben kétnaponta leittam magam a sárga földig. A történet a közelmúltig vicces volt. A minap azonban tuti biznisszel állt elő: tud egy sokmilliós értékekkel teli házat, álljunk ismét össze, gyerekjáték kirabolni, és vevő is van a cuccra. Mostanában, ha rendőrrel találkozom, vagy szirénázón rendőrautó közeledik, hevesebben ver a szívem. Mert mi van, ha a hasonmásom nem tudott nemet mondani az ajánlatra? Remélem, jegyzetem a legrosszabb esetben jó magyarázat lesz az ártatlanságomra. Be is kereteztetem.
