Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-14 / 237. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Politkovszkaja utolsó cikke Moszkvában a független sajtó köreiben még most sem tud­nak napirendre térni a rend­szert bátran bíráló újságírónő szombati meggyilkolása fö­lött. Igaz, már senki sem meri felvetni, kinek az érdeke lehe­tett a gyilkosság, de a halála után publikált korábbi írásai egyértelműen utalnak rá, ki­nek állt útjában a sajtómun­kás. A Novaja Gazeta csütör­töki számában közölte Anna Politkovszkaja utolsó cikkét, amelyet az ellenzéki újság­írónő már nem tudott befejez­ni. A pontos adatokkal, fény­képekkel dokumentált cikktö­redékben megdöbbentő rész­letek olvashatók arról, ho­gyan bírnak embertelen kín­zásokkal hamis vallomások­ra, soha el nem követett bűnök beismerésére egyszerű csecseneket az ottani hatósá­gok, milyen viszonyok ural­kodnak a grozniji börtönben, és hogyan születnek a terror- cselekmények felderítéséről szóló statisztikák. A lap közli egy. Politovszkaja kezébe ke­rült videó néhány képét, és a videón hallatszó szöveget. Itt két fiatal férfit kínoznak, a Novaja Gazeta szerint a cse- csenföldi kormányzat bizton­sági emberei. Az újság egyéb­ként egy másik érdekes doku­mentumról is beszámolt. A beszláni iskola tragédiáját vizsgáló duma-bizottság tagja ebben saját kutatásai alapján határozottan azt állítja, hogy az iskola elfoglalásában nem 32, hanem minimum 56 ter­rorista vett részt. Ezek szerint még legalább 24-en szabadlá­bon vannak közülük. A nagy botrányt kavart szakértői je­lentést a bizottság hivatalo­san megalapozadannak mi­nősítette. (mr) A bevándorlástól nő a népesség Ausztriában csak a bevándor­lásnak köszönhetően növek­szik a lélekszám a legfrissebb demográfiai összesítések sze­rint, amelyeket a Die Presse című bécsi napilap ismerte­tett. Eszerint jelenleg 8,23 millióra tehető Ausztria la­kossága. A születések és a ha­lálozások közötti különbség hosszabb távon a természetes szaporulat csökkenését mu­tatja. A növekményt minde­nekelőtt az biztosítja, hogy évente többen települnek be az alpesi országba, mint amennyien kivándorolnak onnan. Egyes becslések sze­rint körülbelül egymillió oszt­rák állampolgárnak nem Ausztria a szülőhazája. A lé­lekszám növekedésével pár­huzamosan az idősebbek ará­nya nő, a munkaképes komá­ké folyamatosan csökken. Az osztrák kormány már a 90-es évek végén felismerte ezek­nek a tendenciáknak a je­lentőségét, ezért olyan ösz­tönzőket vezetett be, amelyek premizálták a minél későbbi nyugdíjba vonulást. Ausztria zárva tartja munkaerőpiacát az új EU-tagországok munka- vállalói előtt, azonban janu­ártól kénytelen feloldani ezt a zárlatot az otthoni betegellá­tás és -ápolás terén, ami azt mutatja, hogy a demográfiai problémák máris hatást gya­korolnak a munkaerő-piaci helyzetre. (MTI)- Egy szlovák kidobott a munkahelyemről, egy ukrán ellopta a pénzemet, az asszony meg egy némettel szökött meg. Hogy dögölne meg az összes magyar! (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉG(R)E Sárga lap a vörösöktől Durva egy hét volt. Ficóék 100 napja vannak hatal­mon, fel is függesztették tagságukat az európai szoci­alisták. Gyurcsány meg nem tárgyalt Ficóval. Bejelentet­ték a polgármester-jelölése­ket, a magyarok kikaptak Máltától. Nem inflációban, fociban, jegyzem meg. Teg­nap péntek 13-a volt. MOLNÁR NORBERT Rohadt egy hét volt. Kikaptak a magyarok Máltától. Pontosabban, lemosták a máltaiak a magyarokat a pályáról. Ez egyébként teljesen normális, ha egy erősebb csapat gyengébbel játszik. Rúg a kutya­ütőknek pár kapufát, néhányszor egyedül vezeti a labdát a kapusra, de megengedheti magának a könnyelműsködést, mert a béna - na jó, ne legyünk rosszmájúak, a kis szerencséden, a focival éppen csak ismerkedő - ellenfél úgysem tud semmit sem kezdeni a labdá­val. Nem baj, a kiscsapatoknak ma­rad azért még legyőzhető ellenfél. Például a FIFA ranglistája alapján 197. Cook-szigetek jó eséllyel pá­lyázik arra, hogy megverje a 198. Dzisbutit vagy Sao Tómé és Princi­pe csapatát. Tehát nincs gond, a fo­cival éppen ismerkedő magyarok minden bizonnyal meg tudnák ver­ni Guam válogatottját. Papíron. Minden a helyére került, minden rendben van. Illetve mégsem. En­nek a papírvékony magyar váloga­tottnak van egy edzője, meg egy se­gédedzője. Utóbbi, bizonyos Détári Lajos azt találta mondani, hogy Ro- naldinho nem a világ legjobb fut­ballistája, mert nem elég gólokat rúgni, nem tud egy csapatot elci­pelni a vállán. Na, ekkor már lehe­tett tudni, nagy bajok vannak. Az­tán az edző, aldt Koplárovics Béla rúgott a világhírnév felé, de csak fe­lé, bizonyos Bozsik Péter azt mond­ta, jól játszottunk az elején Málta ellen. Az elején konkrétan a 10. percet jelenthette, mert a 14.-ben már l:0-ra vezettek a világverő máltaiak. Igaz, egy kis csapattól ez is nagy teljesítmény volt: majd egy negyed órán át irányíthatta a játé­kot Málta ellen! Belebukott egy vereségbe a szlo­vák szövetségi is, pedig a németek nem Málta, de mégis belebukott. Nem baj, marad neki még egy-két funkció, kell idő a regionális képvi­selői tisztségre, a parlamentet se kellene elhanyagolni, na meg a kormánybiztosi tiszt is... Hát meg­szabadult az egyetlen tisztségtől, amelyben teljesítem kellett. 100 napja rontják a levegőt az országban Robert Fico és árnyékai. Azon kívül, hogy a külföld folyama­tos nyomásával harcolnak, nem sok mindent látni munkájukból. Éppen ezért érthetetlen Mikuláš Dzurinda exfő bírálata, hogy Ficó­ék nem csinálnak semmit, nem tel­jesítik ígéreteiket, s hagyják a refor­mokat ugyanabban a mederben folyni, amelyet még Dzurindáék ás­tak. Csendben köszönetét kellene mondania. Ha egyszer jó az a me­der... Egy kicsit száműzték köre­ikből az európai szocialisták a Smert. Noha Fico még napokkal a döntés előtt is arról papolt, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint azt az újságírók gondolják. Megint tévedett, emberi dolog. Csak egyszer hallanánk már, hogy tévedtem, hatszáz, majd máskor nem fogok. Téved abban is, ha azt hiszi, nem jutnak el Brüsszelig azok a mondatai, hogy a monopóliumok megleckéztetése és az MKP miatt kapott taslit a Smer. Micsoda hü­lyeség azt hinni, hogy az európai szodknak jót tenne, ha egy konzer­vatív párt lenne a kormányban? És most itt idézzük Rafael Rafaj csúcs­nemzeti szavait: „a szocialisták döntése igazságtalan, nem szokvá­nyos és nem európai.” Tegyük hoz­zá, ugyanez mondható el az SNS- ről. Csak az éppen joggal. Meg azt is mondja RR, hogy: „a Smer tettei­vel a szocialista ágendát teljesíti.” Ha én igazi nemzeti vadállat len­nék, kikérném magamnak, hogy választott pártom azon lelkende­zik, hogy a kormány szocialista programot teljesít. Jó nagy zavar lehet arrafelé a fejekben. Ha tudták volna, hogy ez sem segít, biztosan nem ítélik el a Smer kedvéért a na­cionalizmust. De meg kell őket nyugtatnom: ami Szlovákiában papíron van, még nem jelenti, hogy a gyakorlatban is létezik. Persze, tudják ők ezt maguktól is. VISSZATEKINTŐ A Nobel-békedíj kitüntetettjei MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Oslóban bejelentették, hogy a Nobel-békedíjat idén fele-fele arányban a bangladesi Muham- med Junusz közgazdász és az álta­la vezetett, mikrohitelező Grame- en Bank kapta. A kitüntetést „a bé­kekonferenciák előmozdítói, a le­szerelési tárgyalások főbb sze­replői és a népek közötti testvéri­ség élharcosai”, valamint az alapí­tó szándékait figyelembe véve már az emberi jogokért küzdők is meg­kaphatják. Az elmúlt tíz év Nobel- békedíjasai: 1996 - Carlos Belo püspök és Jósé Ramos Horta ellenállási ve­zető a kelet-timori konfliktus igaz­ságos és békés rendezése érdeké­ben tett erőfeszítéseikért. 1997 - A Nemzetközi Mozga­lom a Gyalogsági Aknák Betiltásá­ért (ICBL) és Jody Williams, az ICBL koordinátora, a taposóak­nák betiltását célzó nemzetközi erőfeszítéseikért. 1998 - John Hume és David Trimble északír politikusok az 1998. április 10-én Belfastban alá­írt északír békemegállapodás lét­rejöttében játszott szerepükért. 1999 - Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet a Föld több kontinensén folytatott huma­nitárius tevékenységért. 2000 - Kim De Dzsung dél-ko­reai elnök a demokrácia és az em­beri jogok melletti elkötelezettsé­géért, kiváltképpen pedig az Eszak-Koreával való megbékélés érdekében kifejtett állhatatos erőfeszítéseiért. 2001 - Az Egyesült Nemzetek Szervezete és Kofi Annan ENSZ- főtítkár az emberi jogokért és a glo­bális konfliktusok rendezése érde­kében kifejtett erőfeszítésekért. 2002 - Jimmy Carter volt ameri­kai elnök a nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrá­cia és az emberi jogok előmozdítá­sát, a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítését szolgáló több évtizedes erőfeszítéseiért. 2003 - Sirin Ebadi iráni jo­gásznő, emberi jogi aktivista a nők és a gyermekek jogaiért folytatott harcáért. 2004 - Wangari Maathai kenyai környezetvédő a tartós fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért. 2005 - A Nemzetközi Atom­energia-ügynökség (NAÜ) és a szervezet főigazgatója, Mohamed el-Baradei az atomenergia katonai célú fölhasználásának megakadá­lyozását célzó erőfeszítéseiért. ' TÁRCA Pillangópolitika BALIA D. KÁROLY Felteszem, az olvasók többsége ugyanúgy nem tudja, mi fán terem a keresőmarketing, mint ahogy három hónappal ezelőtt nekem sem volt fogalmam róla. A mélységes tudadanság sötétjében tengettem volna hátralévő éveimet, ha nem kényszerít megvüágosodásra egy internetes verseny. A meghirdetés napján a Google keresőbe hiába gépelte be az ember a „pillangószív” szót, a program egyeüen ilyen kifejezést sem talált a világhálón. A versenyben indulók feladata ép­pen az volt, hogy év végére a saját honlapjuk ne csak felkerüljön erre a találati listára, hanem első is legyen rajta. A magyar cybersztrádán száguldozó profi honlapkészítők és amatőr bloggerek szakmánybán használni kezdték a kulcsszót, kitették weboldalukra, beleírták cik­keikbe, megpróbálták értelmezni, tartalmat tulajdonítani neki. Igen sokan külön oldalakat, portálokat indítottak ezen a címen. A ke­resőprogram sorra megtalálta mindet, most, október közepén a Google már két és fél millió (!) pillangószíves találatot regisztrál. A verseny persze öncélú, ám a keresőmarketing komoly dolog. Ha ugyanis valamilyen szolgáltatás vagy termékféleség után kutatunk az interneten, akkor nagy eséllyel a legkönnyebben fellelhetőt vá­lasztjuk, vagyis azt, amelyiket az élre sorolják a keresőprogramok. Ennek állítólag manapság, az online-kereskedelem elterjedésével, óriási az üzleti jelentősége. így külön szakemberek foglalkoznak az­zal, hogyan lehet egy bizonyos honlapot minél jobb helyezéshez jut­tatni, miként lehet úgy optimalizálni, hogy a keresőszoftverek „sze­ressék”. Nos, ha valakinek pillangószívre szottyanna kedve, most ná­lam is találhat! Hogy milyen formában? Ehhez a képtelen szóhoz én bizony csak humoros tartalmakat tudtam rendelni weboldaláimon. Alkottam például „népi” bölcsességeket: „Pillangó szívének lárva a pitvara”, „Pillangószívnek nem kell pészmékeť’, „Gőzkalapáccsal nem lehet pillangószívet gyógyítani”. Utóbb internetes barátaimat is bevontam a játékba, most éppen Petőfi Sándor pillangószíves verseit írjuk... Ennél is jobb mulatságnak bizonyult politikusok szájába adni a kifejezést. Kell-e mondanom, hogy a Fidesz Jó reggelt, Pillangószív címmel hirdetett mozgalmat és a nemzeti összefogást szorgalmazta: „Dobogjon pillangószív tizenötmillió magyar kebelben!”. Tehetett-e mást az SZDSZ, mint hogy tiltakozott a fogalom kisajátítása ellen, amely szerintük liberális értékeket hordoz? Be is jelentették a villa­mos pillangószívet, ennek persze a pillangószív-villamos, azaz a Pil- langino lett a szimbóluma. Az MDF a normális pillangószívért szállt síkra. Mi maradt a szocialistáknak? Hát igen, csupán az elkúrt pil­langószív. .. Innen egyenes út vezetett az ukrán pillangószívhez. Mostanság minden hírben szerepel: „A Nasa Ukrajina párttömörü­lést egyetlen érv sem készteti arra, hogy folytassa a széles pillangó­szívről folyó tárgyalásokat”. Naponta kerül előtérbe hol a válságke­zelő, hol a konstruktív pillangószív, a minap pedig Ukrajna cáfolta az Iránba irányuló titkos pülangószív-szálh'tásokat. De átreppenhe- tünk Pozsony fölé is: „Száz nap alatt többet dobbant a pillangószí­vünk, műit a két előző kabineté az elmúlt nyolc év során összesen” - dicsekszik Robert Fico. Bugár Béla pedig megkontrázza: „Száz nap - száz lepkefing!” JEGYZET Sz, mint szörnyszülött RÁCZ VINCE Figyelték, milyen élvezettel je­gyezte meg a minap a díszes szlovák kormánykoalíció feje, hogy a szlovák kormány az egyetlen a térségben, mely ké­pes volt stabil politikai légkört teremteni maga körül!? Fico leplezetlen elégtétellel veszi tu­domásul, hogy a közép-európai társadalmakat válságok gyöt­rik, Magyarországon és Len­gyelországban egymást követik a kormányellenes tüntetések, hogy Csehországban alig pár hét után kénytelen lemondani a kabinet, és bizony egyedül Szlovákiában van minden rendben. Lám-lám elülhet az egész visegrádi bagázs, hiába támadják Mečiarral és Slotával alkotott triumvirátusát, az em­berek az utca helyett otthona­ikban, a rasszisták rács mögött, mi kell még? Nos, aligha helyt­álló a kormányfő logikája; a nacionalisták kormányzati sze­repvállalása, ráadásul szoba­tisztaként való beállításuk az igazi válságtünet. Ebből a szempontból a visegrádi né­gyek körében nálunk a leg­rosszabb a helyzet, semmi sem gátolja ugyanis a kormánypár­tok által képviselt populizmus, demagógia és nacionalizmus elharapódzását. Higgyük el Slotának, hogy elítéli a szélsőséges megnyilvánuláso­kat, csak, mert megmondta? Ugyan már!? Nem ide tartozik, de nem állom meg szó nélkül: meglepődve hallottam szintén a minap, hogy a három SZ or­szága lettünk, hála a száz napja kormányzó, gázos összetételű koalíciónak. Az észrevételt a nemzetiek egyik képviselője tette; szerinte a három SZ úgy jön össze, hogy Szlovákiának nagy sokára szlovák kormánya lett, mely szociálisan szolidáris rendszert teremtett, és az or­szág végre szabadon rendelke­zik önmagával, értsd: tovább már nem privatizál. Szóval az jutott az eszembe, hogy ha már mindenáron SZ betűs szavak­kal akarnánk jellemezni a kor­mánykoalíciót, nekem bizony egészen más jelzők ugranak be, olyanok például, hogy szörny- szülött, szélhámos, a harmadi­kat meg úgyis kitalálják, rövid egy szótagos. Az SZ egyébként más szempontból is stimmel, mert az ember leginkább szi­szegne egy ilyen koalíció lát­tán. A balsejtelmű képzettársí­tások miatt azonban talán mégsem helyes dolog tréfál­kozni az SZ betűk halmozásá­val; elég ha csak egy is elmarad a háromból, máris felidéztük a huszadik század leggonoszabb hatalmi gépezetét szolgált ha­derőnek, a második világhábo­rú leghatékonyabb katonai ala­kulatának a múltra sötét árnyat vető emlékét.

Next

/
Thumbnails
Contents