Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-10 / 233. szám, kedd
30 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 11. www.ujszo.com A beruházás értéke több 33 millió korona (Matej Krivulka felvétele) Lesz tiszta ivóvíz a két rimaszombati városrészben Épül a vízvezeték SZÁSZl ZOLTÁN Dúsa/Mezőtelkes. Két újabb rimaszombati városrészben biztosítható hamarosan a tiszta és egészséges ivóvíz, Dúsa és Mezőtelkes (más néven Majom) városrészek irányában is építik a vízvezetéket. Hét és fél kilométeres szakasznak kell elkészülnie, a Közép-szlovákiai Vízművek Részvénytársaság dolgozói az ilyenkor kötelező régészeti terepbejárás és szondázás után már meg is kezdték a munkát. A beruházás értéke több 33 millió korona, ennek nagy részét, 31,6 milliót a környezetvédelmi minisztérium biztosítja, a fennmaradó összeget pedig Rimaszombat. A munkálatokkal egy éven belül kellene elkészülni, a beruházás révén 125 háztartás kapcsolható a vízvezeték-hálózathoz. Dúsán és Mezőtelkesen eddig csak saját kutakból tudtak vízhez jutni. Szemétgyűjtés közben (Szekeres Éva felvétele) Gyakorlatnak indult, nagytakarítás lett belőle Olajfolt a Sajón SZASZl ZOLTÁN Pelsőc. Olajszennyeződés a Sajón, gátat vízre helyezni, katasztrófa elhárítását megkezdeni! E felszólítás szerencsére csak egy bemutatón hangzott el Pelsőc határában a közelmúltbeli környezetvédelmi napon. Mintegy háromszáz gyerek, diák és fiatal, valamint félszáz felnőtt kísérte figyelemmel a Sajó folyó pelsőci szakaszán azt a környezetvédelmi gyakorlatot, amely a feltételezett olajszennyeződés eltávolításának módszerét mutatta be. A példamutató kezdeményezést a település polgármestere, Broda László indította el, az ENSZ Fejlesztési Programja szakembereivel, Nagy Izabellával és Daniel Pito- nakkal, valamint a térség legnagyobb munkáltatója, a gömörhor- kai SCA Hygiene Products segítségével. Céljuk elsősorban a települések, a vállalkozók és az üzemek, valamint az oktatási intézmények közti kapcsolatépítés, a környezetvédelmi oktatás és a környezetvédelem gyakorlati megismertetése. A szakmai bemutatón kívül - a gyerekeket is bevonva - a Sajónak mintegy másfél kilométeres szakaszát sikerült megtisztítani. A parttakarításba bekapcsolódó fiatalok két óra leforgása alatt több száz zsák hulladékot gyűjtöttek össze. A Sajó vízügyi felügyelőségének dolgozói példaértékűnek ítélték a kezdeményezést, amelyet - elmondásuk szerint - akár mindegyik Sajó-parti településen meg lehetne szervezni. A Sajó e szakaszán a Szlovák Karszton - az ország egyik leglátványosabb természetvédelmi területén - folyik át. A Szlovák Karsztot egyedülálló természeti érdekességei ellenére máig illegális szemétlerakatok csúfítják, a természetvédelmi szakemberek napi szinten dokumentálják a környezetszennyezési adatokat. „A rendezvénysorozat sikerét főként a helyiek hozzáállása befolyásolta, a polgármester, Broda László nagyon fontosnak tartotta ezt a környezetvédelmi napot. Azt tapasztaltuk, az itt élők nagy része komolyan és felelősséggel gondolkodik a környezetvédelmi problémák megoldását illetően” - mondta lapunknak Daniel Pitonak. A leglelkesebb takarítóknak a legkisebbek bizonyultak, a pelsőci óvodások szinte versengtek, ki gyűjt össze több szemetet a Sajó partján. Védőeszközökkel felszerelkezve, felnőttek felügyelete mellett végezték a munkát. Molnár János: „Az archívumom közel 40 év fotóanyagát rejti, kár lenne, ha ez az anyag veszendőbe menne" A Bodrogköz fotókrónikása Molnár János Tájak, emberek című önálló fotókiállítását az idei Bodrogközi Kulturális Fesztivál keretében rendezték meg a Királyhelmeci Művelődési Központban. Az alkotóval beszélgetünk. LECZO ZOLTÁN A szeptemberi tárlatán hány képet állított ki? Most 56 kép került bemutatásra, melyet Kopasz Viktor, a Prágában élő, ám helmed születésű fotóművész segítségével végül 177 kép közül választottam ki. Egyébként az archívumom közel 40 év fotóanyagát rejti. Azt, hogy összesen hány fényképfelvételből áll, még meg- saccolni sem tudom. Az említett 177 képből legalább még két kiállítás anyagát össze lehetne állítani. . Miért pont Kopasz Viktor segítségét vette igénybe? Ő régebben, mint kezdő fotós sokszor kért tanácsot tőlem, sőt időnként gépeket is kölcsön adtam neki. Később Viktor elvégezte a Prágai Filmművészeti Főiskola fotográfia szakát, majd ugyanott és egy művészeti középiskolában kezdett tanítani. Több kiállítás az ösz- szeállításánál működött már közre, így bíztam az értékítéletében. A tárlat költségeit ki fedezte? A megrendezésére a Pro Patria Polgári Társulás pályázott, és a kulturális tárcától sikerült támogatást szerezniük. A bemutatott fotók 5 kép kivételével a régió valamelyik településén készültek, ezért is kapta a tárlat a Tájak, emberek címet. Hosszú évek óta nem jelentkezett önálló kiállítással, ám nem ez volt az első bemutatója. Az első kiállításomat 1966-ban, a csehországi Táborban rendezték, ennek anyagát később Királyhelmecen is bemutatták. 1973-ban az Ezerarcú Moszkva címűt megint csak Helmecen rendezték meg, s ezt több szlovákiai városban is láthatta a közönség. Egyébként én fényképeztem és szerkesztettem a Királyhelmec 700 éve című kiadvány anygát, valamint társszerzője voltam a Pro Patria által kiadott Királyhelmec és környéke régi képekben című könyvnek.Évtizede- kig dolgoztam külsősként hazai lapoknak: az Új Szónak, a Szabad Földművesnek, a Nőnek, a Pravdának és az Irodalmi Szemlének. Mikor kezdett el fotózni? Középiskolásként már tudósítottam az Új Szót az itteni eseményekről. Ez idő tájt kezdtem el fotózni, az első gépemet, egy Flexaretet a bolyi plébános segítségével vettem. Ha jól emlékszem több mint 800 koronába került, ez hatalmas pénz volt akkoriban. Az összeget úgy spóroltam össze, hogy nyaranta segítettem édesapámnak, aki postás volt. Az első fotókat a lakóhelyem környékén Bolyban, Szolnocskán, Vékén készítettem, jártamban-kel- temben. A mostani kiállításon bemutatott Tüózás című kép is akkoriban készült. Megjegyzem, a Fle- xaret a mai napig megvan és működőképes. Később újabb és újabb műszaki berendezéseket vásároltam, folyamatosan bővítettem, tökéletesítettem a felszerelésemet. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola elvégzése után a királyhelmeci gimnáziumban dolgozott a két évvel ezelőtti nyugdíjazásáig. Nem akart profi fotós lenni? Úgy képzeltem, Pozsonyban, a Duna utcai iskolában vállalok munkát, hogy dolgozhassak a magyar lapoknak is. Különböző okok miatt ez nem sikerült, így hazajöttem, ám a fényképezést nem hagytam abba. A feleségem gyakran mondta, az elmúlt évtizedekben minden jelentős vagy kevésbé jelentős eseményen részt vettem. Ahogy ő fogalmazott: „Mindenütt Mindenütt ott voltam, ahol ösz- szekondult két cintányér (Szabó Bernadett felvétele) ott voltál, ahol összekondult két cintányér”. Hosszú évekig Ön volt Királyhelmec „hivatalos fotósa”. Ez konkrétan mit jelentett? Azt, hogy minden fontosabb társadalmi vagy kulturális eseményen fényképeket készítettem. Mondanom sem kell, hogy ezért a munkáért pénzt nem kaptam, csak egy garzonlakást a várostól, ahol berendezhettem a műtermemet. Időközben létrejött egy hatalmas archívum, amelynek évek és események szerint rendeztem az anyagát. Szeretném digitalizálni, tematikusán rendszerezni a képeimet. Azt, hogy ezekkel később mi történik, nem tudom. Kár lenne, ha mindez veszendőbe menne... Csak hogy egy-két dolgot említsek: ott voltam a szövetkezetesítésekkor, az 1968-as szovjet megszálláskor (ekkor egyébként majdem lelőttek), valamint Hruscsov királyhelmeci látogatásakor. Tiszacsernyőben, amikor Brezsnyev jött el oda, szintén fotóztam. Megjegyzem akkor sikerült lencsevégre kapnom a főtitkár alteregóját is. Láthatja a képeit a közönség más helyszíneken is? Tudtommal a most bemutatott anyagot néhány helyszínre elviszik. Tervezgetem egy újabb sorozat összeállítását, ezek olyan régióbeli eseményeken készült képek, melyek valami miatt egyedinek, érdekesnek számítanak, s így joggal tarthatnak számot az érdeklődésre. Hogy milyen formában mutatom be ezeket a nyilvánosságnak, ez még a jövő titka. Két éve nyugdíjba vonult, ám régóta vállalkozó is. Jut ideje manapság fotózni? Mostanság újra kezembe vettem a fényképezőgépet. Bár igazából soha sem hagytam abba a fotózást, csak ez az egyéb elfoglaltságok miatt időnként háttérbe szorult. Őszintén szólva az is elkedvetlení- tett, amikor az automata gépek megjelenésekor egyszerre mindenki fotózni kezdett. Akárki elő- vehette a gépét, egyet kattintott vele, s máris kész volt a kép. Én nem így dolgozom. Nekem mindig fontosak voltak a részletek, a megfelelő műszaki feltételek, a szakmai tudás. Ha az ember fekete-fehér képet készít, később már nem sok lehetősége van az esetleges hibák kiküszöbölésére. Ezért is törekedtem mindig a precizitásra, a technikai tökéletességre. Jó hatást gyakorolt rám a kiállítás pozitív fogadtatása. Egyesek feltették nekem a kérdést, miért csak 30-40 év elteltével kerültek elő ezek a fotók a fiókok aljából? Mostanság jöttem rá arra is, hogy az összes régi, jól bevált objektívemet használni tudom egy digitális gépen, így időt és rengeteg felesleges kiadást spórolhatok meg. Eldöntöttem, veszek egy tükörreflexes, digitális gépet és azzal újra elindulok „vadászni”. Azokra a pillanatokra, amelyek talán másokat is'elgondolkodtatnak vagy megörvendeztetnek. Fotózáskor mindig ezt csináltam, egyszerűen megörökítettem dolgokat, embereket, eseményeket, történéseket körülöttem úgy, ahogyan azokat én láttam. Nebulók Mezgerélők (Molnár János felvételei) MOLNÁR JÁNOS ALBUMÁBÓL Tél a Ticcén Megfáradva, töretlenül - Dorkó Mihály bácsi, Zétény
