Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-10 / 233. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 11. Szülőföldünk 31 Szeptember 27-29. közt nemzetközi dzsesszfesztivál volt Kassán, a műfaj a GeS klubban igazi otthonra lelt A vonzás szabályai stílust a dzsessz színes palettájáról, a régi vágású szwingtől a latin dzsesszen át a modern irányzato­kig. Egy szava se lehet senkinek, beleértve a nagypapa korúakat és unokáikat is. Az első estén a keményebb, rockosabb hang­zást előnyben részesítők kedvébe jártak a szervezők, a Stage Meri­dian nevű cseh-szlovák formáció ugyanis jazz-rockot prezentált, kis­sé kiszámítható, biztonsági kűr- szerű kivitelezésben, de minden­képp profi módon. A rejtélyes név mögött Palo Habéra kísérőzeneka­rának tagjai bújnak meg, akik a frontember nélkül egészen más utakon járnak, viszont gyakran a hatásvadászat csapdájába esnek. Ez főleg Dušan Antalík gitáros „ér­deme”, aki reflektorfénybe kerül­vén azonnal mindent be akar mu­tatni, ami csak kihozható ebből a hathúros hangszerből. A rockzené­ből van kiút, de a 21. században ta­lán már nem ez az. Másodiknak két Európa-szerte ismert zenész, Ľuboš Šrámek zon­gorista és Milo Suchomel szaxofo­nos következik egy kvintet élén. Šrámekkel kapcsolatban elfogult vagyok, évek óta nagy kedvencem, szerintem bármit el tud mondani a zongora mögött, olyan, mintha be­szélne hozzám. Ezzel mások is így lehetnek, mert szó szerint mara­kodnak érte idehaza és küldöldön. A fiatalembert egyébként oktató­ként is magasan jegyzik, zeneelmé­letet és dzsessz-zongorázást tanít, bár saját bevallása szerint ez utób­bit lehetetlen tanítani. Aki zavaros­nak találja eme eszmefuttatást, ránduljon el az októberi pozsonyi dzsessznapokra, ahol hősünk két, nem kevésbé kiváló társával mutat be egy zongora-trió koncertet. A trió másik tagja, Ondro Krajňák a kassai dzsembori második napján lépett színpadra. Játéka leírhatat­lan, nem is kísérletezem vele, le­gyen elég annyi, hogy az avangárd dzsesszt szépen mixeli a hagyomá­nyos stílusokkal, egyaránt otthono­Tizenkét év kellett hozzá, hogy a kassai nemzetközi dzsessz-fesztivál fogalom­má váljék a városban és környékén. Idén történt meg először, hogy a három­napos rendezvény két nap­ján ki kellett tenni a „Meg­telt!” táblát a GeS klub bejá­rati ajtajára, sőt - ha hinni lehet (és miért ne lehetne) Szabados Géza főszervező­nek - az utolsó napon egy sportcsarnokot is megtölt­hettek volna nézőkkel. JUHÁSZ KATALIN A dzsesszista azonban érzékeny fülű élőlény, nem áldozza fel a tö­kéletes hangzást az anyagi haszon oltárán, inkább marad a túlzsúfolt, háromszáz férőhelyes klubban. Kassán ugyanis szinte mindenütt a konzervdoboz-akusztika a jellem­ző, van dolguk a hangmérnökök­nek. Akijárt már koncerten a Moy- zes utcai csarnokban, tudja, miről beszélek. Egyetlen egyszer, a tíz­éves jubileumi fesztivál alkalmával töltött egy napot a kassai filharmó­nia zengő épületében a dzsessz- dzsembori, akkor is csak azért, mert a Benkó Dixiland Band, vala­mint a holland Groove Collective Bigband egyszerűen nem fért vol­na fel a GeS színpadára, a közönség pedig szétfeszítette volna a falakat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a GeS legkényelmesebb és legelitebb, „asztalos-pincérnős” ré­szét idén a szponzorok számára foglalták le a szervezők, a zakós úriemberek és kosztümös hölgyek miatt a farmeros fiúk és kordszok­nyás, batikolt kendős lányok a har­madik napon jobb híján a földön, a színpad előtt kényszerültek tábort verni. Én - mint potyázó sajtos - választhattam e két lehetőség kö­zül, és nem bántam meg, hogy a kemény talaj mellett döntöttem. A hangfalaktól másfél méternyire azért jó ülni, mert az ember szó szerint a bőrével érezheti a zenét, a basszus masszírozását, a dobok döngését - a tökéletes rálátásról nem is beszélve. Sőt, attól sem kell tartanom, hogy megsüketü- lök, a már említett remek akuszti­ka és a míves hangosítás miatt. Megkockáztatom, hogy a GeS klubnak nemzetközi kaliberű hangmestere van, ezzel a tudással bárhol a világon érvényesülhetne a srác, óriási mázlink van, hogy épp Kassán dolgozik. Na, akkor lássuk A magyar Brezo Quartet Pénteken egy magyar zenekar, a Brezo Quartet mutatkozott be Kassán. Őket most hallottam elő­ször, és sikerült alaposan meglep­niük, mivel az internetről „le- guglizott” információknak némi­képp ellentmondóan nem „számos jazz-elemmel operáló, ám ezeket rendhagyóan kezelő” zenét hallot­tam, és nem is „komolyzenét a szó minden értelmében”. Brezovcsik Gábor klasszikus gitátja egyáltalán nem hangzott barokkosán, nem is értem, honnan szedték ezt tanult kollégáim. Annyiban viszont iga­zuk volt, hogy a számokat a tört, páratlan ritmusok és alaposan megkomponált, bonyolult motívu­mok jellemzik. Tiszta, érzékeny, modern dzsesszt hallhattunk, nagy ívű szólókkal és kollektív improvi­zációkkal dúsítva. Okos és szép, ha kell mélázó, ha kell, lüktető, új for­mákat kereső, kísérletező muzsi­kát, sok humorral és meglepetés­sel. Hogy ez a zene a maga nemé­ben páratlan lenne, azt azért nem mondanám, ám érdekes dallamfor­dulatokkal, olykor finoman áttet­sző, máskor erőteljes ritmusokkal, illetve kortárs zenei elemekkel tar­kított, ha úgy tetszik, stüusteremtő muzsikát prezentáltak, és én ezzel már elvagyok egy ideig. Steve Logan és DanBárta A pénteki közönség Steve Logan basszusgitárostól várta a legtöbbet, mi adható, mivel a műsorfüzet sze­rint a derék fekete egyebek mellett A kassai fesztivál állandó fellépő­je, Peter Lipa szuggesztív, profi és pörgős műsort prezentált. Ha­talmas repertoárból válogathat, fiatal zenészekkel veszi körül ma­gát. A Lipa spieva Lasicu című, önmagáért beszélő album mel­lett a sajátos Beatles-feldolgozá- sok aratták. jazzszerkesztői is bátran leadhat­ják este tíz után. A producerek is nyüván kedvelik, mert ha kellően közismert zenészek adják elő, ak­kor (relatíve) sokat el lehet adni belőle, mivel az elegáns vacsorák­hoz háttérzenét kereső szállodatu­lajdonosoktól a megveszekedett Bárta-rajongókig mindenki veszi, mint a cukrot. A sztárénekes zene­kara ráadásul kongeniális zené­szekből áll, talán túl sok is a hang egyszerre, a pátosszal viszont nem spórolnak. A három nap ismételten meg­mutatta, hogy a műfajra a kies Ke- let-Szlovákiában is szükség van, évente legalább egyszer minden­képp. Ha ugyanis „év közben” ne­tán a tavaszi hónapokban szervez­nek egy-egy kósza koncertet a GeS klubban, nos, arra már nehezebb közönséget verbuválni. Talán egy­szerűen azért, mert a dzsessz még mindig elitista műfajnak számít tájainkon. sorban, mit hallottunk szeptem­ber 27-29. közt. Szinte valamennyi A péntek este igazi húzóneve Dán Bárta volt, akit Csehországban öt­ször választott az év énekesének a popszakma (Robert Šándor felvételei) David Sanborn, John Scofield, Michael Franks, Areta Franklin vagy Michael Petrucciani zeneka­rában is játszott hosszú pályafutása alatt. Újabban egy trióval járja Eu­rópát, amelynek gitárosa egy pesti srác, Bírta Miklós, dobosa pedig Krysztof Zawadzki, a lengyel dzsessz-szcéna élő legendája. Nos, Szerettem volna ráérezni a New York-i basszer zsenialitására, ám ez sehogy sem sikerült, gyaníthatóan azért, mert Bírta Miki „szétgitároz­ta” a produkciót hipertorzítós, szu­pertechnikás, már-már headban- gelősen hatásvadász szólóival. Nyilván megbeszélték előtte, hogy ez tulajdonképpen az ő zenekara, nem pedig Logané, aki néhány kó­sza futam erejéig kapott teret, ám ilyenkor azért érezhető volt, hogy a kisujjában van az egész basszer- szakma a fűnktől a free-dzsesszig. A péntek este igazi húzóneve azonban nem Steve Logan, hanem paradox módon Dán Bárta volt, akit Csehországban ötször válasz­tott az év énekesének a popszak- ma. Ezúttal ő is új oldaláról mutat­kozott be egy dzsessz-trió élén. Bárta stúdióviszonyok közepette korántsem bírna olyan hatásfok­kal gyújtogatni, mint koncerten, ahol a nagy swing-fílingtől a rockandroll megidézéséig az egész palettát szé­pen felrakhatta. A produkció nem sarkos, nehéz beleakadni, és a rádiók Illedelmes, kissé kimért közönség Egy ideje nem négy, hanem csupán három zenekar követi egy­mást egy-egy estén, mivel a kassai publikum még nem szokott hoz­zá az éjszakázáshoz, szeretnek ágyba kerülni éjfélre, sőt vannak, akik az utolsó villamosokat szándékoznak elérni, ezért minden fellépőnek szigorúan egy óra jut a dicsőségből. Érdekes módon a nézők a tapsolást sem viszik túlzásba, a kilenc koncert egyikén sem fordult elő, hogy ráadásra „kényszerült” volna valaki. Inkább üledelmes, mint szűnni nem akaró köszönetnyilvánítás jellemezte a három napot, mintha a közönség azt akarná jelezni, hogy jók voltatok, srácok, köszönjük az élményt, de most már menjetek Is­ten hírével, mert kíváncsiak vagyunk a következő zenekarra. Ez a hűvös kimértség kissé furcsa, bár lehet, hogy csak nekem, telhetet­len élvezkedőnek. (juk) san mozog a mainstream és a kísér­leti jazz világában, de a kortárs ko­molyzene sem áll távol tőle. A csütörtöki nap meglepetése mégsem ő, hanem egy popsztár, Robo Opatovský volt számomra. A hazai slágerlisták bájgúnátját ed­dig nem sokra tartottam, ám ezen a fesztiválon sikerült legalább annyi­ra meglepnie engem, mint a hazai szakmát. Nemrég ugyanis kiadott egy swinges hangulatú, rendkívül jól hangzó albumot - talán Robbie Williams ihletésére. A kassai kon­certen a kilenc tagú bigband mellé egy vonósnégyest is felpréseltek a színpadra, a telt hangzás karna­gya pedig az a Matúš Jakubčic volt, aki már-már élő legendának számít a hazai dzsesszéletben. Opatovský láthatóan élvezte a dolgot, a fellépést követően pedig elárulta, hogy ez az az út, amelyen to vább kíván haladni, úgy érzi, megtalálta, amit keresett. Remél­jük, és szurkolunk! A kassai fesztivál ál­landó fellépője, Peter Lipa a Lipa spieva Lasicu című, önma­gáért beszélő albuma mellett a sajátos Beat- les-feldolgozásokkal aratott sikert. A mintegy 130 lelket számláló gömöri Dobfeneken eddig nem volt hely, ahol megemlékezhettek volna a magyar történelem évfordulóiról. Most már kettő is van: nyáron avatták fel a katolikus templom falán elhelye­zett, a két világháborúban elesettek emléktábláját, a héten pedig kopja­fát állítottak az aradi vértanúk tiszteletére. Farkas Jenő munkáját Majo­ros Gábor plébános szentelte meg. (fo) (Farkas Öttó felvétele) Kincskeresők verseny - nevezetességek bemutatása Regionális értékeket kutatnak fel a diákok PÁLYÁZAT Az SZMPSZ, a Csemadok és a Pro Pátria Honismereti Társulás a Szülőföld Alap támogatásával Kincskeresők - Regionális értéke­ket felkutató diákok címmel pá­lyázatot hirdet. A pályázat célja a szülőföldhöz, a szlovákiai ma­gyarság tájegységeihez, települé­seihez és etnikai csoportjaihoz kapcsolódó kulturális, helytörté­neti és tájföldrajzi értékek felku­tatása és bemutatása a diákok pá­lyamunkái által, regionális és or­szágos diákkonferenciákon a kö­vetkező kategóriákban: I. kategória (1—4. évfolyam) Az iskola vagy a település név­adójához vagy a helyi közösség je­les személyiségéhez kapcsolódó al­bum készítése, fényképek, fogal­mazások, rajzok, illusztrációk és szakirodalom felhasználásával. Pá­lyázhatnak kisiskolák, évfolyamok, napközis csoportok és osztálykö­zösségek. Jelentkezni a pályamun­ka beküldésével lehet. Ezzel egy időben kell elküldeni a felelős pe­dagógus által írt 1-2 oldalas bemu­tatkozó levelet az album témájáról, az album készítésében részt vevő csapatról ill. diákközösségről, vala­mint a megvalósítás folyamatáról. n. kategória (az alapiskolák 5-9. évfolyama és a nyolcosztályos gimnáziumok 1-4. évfolyama) ♦ A település kulturális életének története (Csemadok, dalárdák, színjátszás stb.) a 20. sz. elejétől napjainkig - beleértve akár a mai falunapok, és egyéb kulturális ren­dezvények hagyományokra épülő leírását is. ♦ 1956 - ahogy a helybeliek meg­élték. Helyi emlékek felkutatása 1956-ról. ♦ Tetszés szerint választható téma­kör: Egy település vagy egy tájegy­ség története, mese- és mondavilá­ga, hírességeinek, kulturális- és ter­mészeti kincseinek, vallásos hagyo­mányainak, néprajzi értékeinek, épített örökségének, táji, földrajzi jellemzőinek, növény- és állatvüá- gának stb. regionális (a továbbju­tók országos) konferencián Power Point segítségével tíz perces elő­adás keretében történő bemutatá­sa. Az előadáshoz tárgyi emlékek bemutatása is kapcsolódhat. Pályázhatnak egyének, vagy csapatok (legfeljebb 2 fő), bár­mely szabadon választott témá­val. A jelentkezéssel egyszerre kell beküldeni a választott téma 1-2 oldalas számítógéppel írt összefoglalását és a forrásanyag (irodalom, adatközlők) megjelö­lését. III. kategória (középiskolások) Szlovákia tájaihoz és községei­hez kapcsolódó, a téma iránt a pályázó személyes kötődését is nyilvánvalóvá tevő pályamunkák készítése, a következő témakö­rökben: ♦ A település kulturális életének története (Csemadok, dalárdák, színjátszás stb.) a 20. sz. elejétől napjainkig - beleértve akár a mai falunapok, és egyéb kulturális ren­dezvények hagyományokra épülő leírását is. ♦ 1956 - ahogy a helybeliek meg­élték. Helyi emlékek felkutatása 1956-ról. ♦ Tetszés szerint választható té­makör (kultúrtörténet, helytörté­net, néprajz, vallástörténet, isko­latörténet, művészet, irodalom, földrajz, természetvédelem, gaz­daságtörténet, építészet stb.). Egy település vagy egy tájegység története, mese- és mondavilága, hírességeinek, kulturális- és ter­mészeti kincseinek, vallásos ha­gyományainak, néprajzi értékei­nek, épített örökségének, táji, földrajzi jellemzőinek, növény- és állatvilágának stb. Az előadáshoz tárgyi emlékek bemutatása is kapcsolódhat. A pályamunkát esszé formában, nyomtatásban és CD-n, legalább 5, legfeljebb 20 oldal terjedelemben kell elkészíteni, mellékletekkel el­látni, és a pályázathoz kapcsolódó regionális és országos konferenci­án digitális feldolgozásban, vetí­tettképes, 10 perces előadás kere­tében bemutatni. Az előadáshoz tárgyi emlékek, filmrészlet, egyéb mellékletek bemutatása is kapcso­lódhat. A pályamunkákat és a jelentke­zési lapokat (iskolánként legfeljebb 2 csapatét) postán és e-mailben kell elküldeni a következő címekre: SZMPSZ - RPK ul. Z. Kodálya 777, 924 01 Galanta, rpk.ga@szm- psz.sk . Jelentkezési határidő: 2006. október 31. További informá­ciók: rpk.ga@szmpsz.sk , m.sza- nyi@centrum.sk , tel.: 031/780 7935, 031/780 4864, mobil: 0911/ 471024. (ú)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents