Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-10 / 233. szám, kedd

SZÜLŐFÖLDÜNK BETLERI KÉPESLAPOK Kormányülés - kastély helyett kultúrház Minőség pedig létezik LOVAS TIBOR Minőség pedig létezik - még ha nem is mérhető. Legalábbis nem fizikai eszközökkel. De hogy létezik, azt általában nem tagadják. Ha valaki mégis ta­gadná, hadd érveljek Robert M. Pirsig gondolataival. A Zen és a motorkerékpár-ápolás művé­szete dmű könyvében úja: „Egy dolog akkor létezik, ha nélküle a világ nem forog rendje sze­rint. Ha bebizonyítjuk, akár telik tőlünk meghatáro­zásra, akár nem.” A minőség ilyetén kivonása a világ dolgai közül nagy fejetlenséghez ve­zetne. Hogy tovább, szabadon idézzek Pirsigtől: aminőségte- len világ első áldozatai a művé­szetek lennének. Eltűnnének egy csapásra. Minek vajon a kép, ha a fal látványától nem különb, minek a zene, ha a zaj is kellemes fülünknek. De ugyanígy járnánk az ízekkel, il­latokkal. Csak az maradna meg, ami eddig is minőség nél­kül teremtődött... Minőség te­hát létezik. És a minőség nem jószándék, igyekezet, direktíva, magyarázat vagy érdemek elis­merése. Legalábbis ezek egyike sem helyettesítheti. Nevetséges, ha valaki azt mondja, ez szép, mert sokat dolgozott rajta, vagy tartalmas, mert a főnök megparancsolta... Ilyen egysze­rű volna ez? Tényleg nem befo­lyásolja semmi az érzékelésün­ket, értékelésünket? Rábízhat­juk-e magunkat a megfoghatat­lan, mégis létező minőségre a dolgok megítélésénél? Mennyi­re vagyunk befolyásolhatók fel­sőbb érdekekkel vagy érdemek­kel? Csak mások befolyásolnak minket? Vagy mi is befolyáso­lunk másokat? Az értékrend másokra való rákényszerítésé- nek nálunk komoly tradíciói vannak. Hogy hogyan reagál az „értékdömping” tárgya, az em­ber a minőségirányításnak erre a formájára? Rögtön kiderül, ha anonimitást biztosítunk szá­mára, mondjuk a választáso­kon. Vagy ha mondandónkat inkább lenjük, és rábízzuk, el­olvassa-e mondjuk otthon, ahol nem látjuk. Egy folyóirat ezt az anonimitást biztosítja. Az olva­só az újságosbódé névtelensé­gében dönt. A folyóirat mellett, vagy nem mellette. Ha minden­ki- vagy a vásárlók nagy része - nem dönt az újság mellett, az azt bizonyítja: az híján van a minőségnek. Annak a minőség­nek, amit nem helyettesíthet sem régióhűség, sem nemzeti­ségi összetartozás, sem szimpá­tia, ahogy makuládan múlt és kristálytiszta jelen sem. Minő­ség nélkül az az újság akár el is tűnhet - nem volna érte kár. A világ nélküle is rendje szerint forog majd tovább. Mennyire elégedett a bíróságok munkájával? Előre be nem jelentett, szúrópró­baszerű látogatásokat tesz a kerületi és járásbíróságokon Štefan Harabin igazságügyi miniszter. Múlt szerdán a Rimaszombati Járásbíróságot ke­reste fel hogy ott ismerkedjen az in­tézmény felszereltségével valamint azzal hogy mennyire felkészülten mennek a bírák egy-egy tárgyalásra. Harabin elégedett volt a látottakkal és hallottakkal egyedül a munkakö­rülmények nem tetszettek neki. Rimaszombatban ugyanis - miután a városba költöztették a megszünte­tett nagyrőcei bíróságot is-az intéz­mény három épületben kénytelen működni. Éva Schwardyová, biológus, Kassa: Úgy érzem, nálunk kisebb az születik. Több esetben hasznos len­ne a peren kívüli megegyezést szor­galmazni, főként olyan összeférhe- teden emberek esetében, akik csak az alkalmat lesik, hogy valakivel pereskedhessenek, és ez tölti ki az életüket. Matus Tamás hivatalnok, Kassa: Két éve az egyik rokonomnak kezeskedtem 120 ezer korona köl­csönnél. Miután ő tönkrement és nem törlesztette a részleteket, a bíróság engem kötelezett fizetés­re, persze kamatostól, perköltsé­gekkel együtt. Az adósság így 200 ezer korona körül mozog. A bíró­ság hozzáállásával kapcsolatban nagyon negatív tapasztalataim vannak, ugyanis csak akkor sze­reztem tudomást az egészről, amikor a munkaadómtól hivata­los értesítést kaptam, hogy ha­vonta egy bizonyos összeget le fognak vonni a fizetésemből mindaddig, amíg nem törlesztem az egész adósságot. Fellebbez­tem, de a bíróságot egyáltalán nem érdekelte, hogy 12 ezer koro­nát keresek tisztán, a feleségem pedig munkanélküli. Nem két­lem, hogy törvényes módon szü­letett a döntés, a körülményeket viszont szerintem egyáltalán nem vizsgálták meg, ráadásul nem is értesítettek arról, hogy kitűzték az ügyem tárgyalását. Jelenleg havi hétezer korona körüli össze­get kapok kézhez a fizetésemből. Kíváncsi vagyok, melyik bíró tud­na megélni ennyiből, (kozs, juk) Betlér. Eredetileg az An- drássy család csodálatos szépségű betléri kastélyába tervezték, az utolsó pilla­natban azonban mégis a község csodálatosan egyenszocialista kultúrházában végezték a munkájukat a szlovák kor­mány miniszterei. S2ÁSZ1 ZOLTÁN A kastélymúzeum alkalmazotta­inak így három napi munkája ve­szett kárba; hogy mennyi idegesség és egyéb kellemedenség szárma­zott még ezen túl a hirtelen áthe­lyezésből, azt meg sem lehet mon­dani. A betiériek azonban tudnak szá­molni. A település mintegy 350 ki­lométernyire van Pozsonytól, oda- vissza tehát körülbelül hétszáz ki­lométer. Más is tud számolni. Még­pedig a helyszínen megjelent kor­mányzati gépjárművek számából és azok típusából például az is ki­kalkulálható, hogy durván 50 ezer korona lehetett csak a benzinkölt­ség. Ehhez számoljuk hozzá a kas­tély átrendezésnek költségeit, amely így is, úgy is 50 ezer korona. Ezenkívül az Rozsnyói járás déli ré­szére kirendelt közlekedési rend­őrök költségeit is beszámíthatjuk - az ebéd és egyéb műszaki költsé­gek mellett. Végül kapnak egy százezer korona feletti összeget. Innetől fogva pedig már mindegy, hogy szocreál kultúrházban vagy reneszánsz kastélyban zajlott-e a kihelyezett kormányülés, amely­nek mindössze egyetlen pontja szólt a térség szociális és gazdasági helyzetéről. Meg az ígéretekről. Lesz még bányászat, lesz még lágy kenyér, meg ipari park, meg útfel­újítás Méhészkétől Gombaszögig. Ha lesz rá pénz. Marad a kérdés: megéri-e kiutazni ennyi embernek ilyen költségek mellett? Mert szá­molni a betiériek is tudnak. Szociá­lis érzékenységgel. Gondolatok a könyvtárban - ez volt a terv A választott szocreál kultúrház a miniszteri szolgálati kocsikkal (Szekeres Éva felvételei) emberek jogtudata, jogi műveltsé­ge, ezért kevesebben fordulnak a bírósághoz, kevésbé harcolnak jo­gaikért. Ez a tradíciókból, nevelte­tésből, kultúrából adódik. Másrészt a rendőrségtől a bíróságig sok kor­rupcióval találkozunk mindenütt. Egyes jogi ügyek megítélésénél akár az is szerepet játszhat a dön­tésben, hogy a bíró a saját vagy csa­ládja életét félti. Valójában minden emberi tevékenységet törvényekkel szabályozunk, de elég megtalálni a kiskapukat. Ami nem tiltott, az sza­bad, az emberek gyakran gátlásta­lanok. Kantnak van egy gyönyörű mondása: „Két dolog létezik, ami csodálattal tölt el, a csillagos ég fö­löttem és az erkölcsi törvény ben­nem.” Éppen ennek jelenlétét nem érzem én az emberekben. Bartko Zoltán, mérnök, Kassa: A búóság jobban is dolgozhatna, ha valahogy ki lehetne szűrni, mi tyúkper és mi fontos ügy, és az utóbbiakra több időt lehetne fordí­tani. Az is nehezíti az intézmény munkáját, ha a felek nem jelennek meg a tárgyaláson, és a pert több­ször is elnapolják, mielőtt döntés 2006. október 11., szerda 3. évfolyam, 39. szám MIT SZOL HOZZA? A Bodrogköz Molnár Jánosnak, aki korábban lapunkat is tudósította, Királyhelmecen kiállítása nyílt 30. oldal A vonzás szabályai Tizenkettedszer rendeztek nemzetközi dzsessznapokat a kassai GeS klubban 31. oldal Mit ne mutassunk meg Kassán? Antilátvány-kalauzunk a városközpont legcsúnyabb helyeire hívja fel a figyelmet 32. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents