Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-10 / 233. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 10. Vélemény és háttér 7 ÉVFORDULÓ A Halálbüntetés Elleni Harc Október 10. a Halálbüntetés Elleni Harc Világnapja. A világnap arra emlékeztet, hogy a halálos ítélet a legalapvetőbb emberi jogot - az élethez való jogot - sérti, és hogy alkalmazása helyrehozhatatlan, mert egyetlen büntetőjogi rendszer sem képes kizárni annak kockázatát, hogy ártatlanokat ítéljenek el. A világon először 1786. november 30- án, az itáliai Toscanai Köztársaságban törölték el a halál- büntetést. Bár mára a világ államainak több mint felében eltörölték a halálbüntetést, jelenleg is mintegy húszezer elítélt „várja“ kivégzését világszerte. Az elmúlt év során több mmt kétezer embert végeztek ki 22 országban, döntő többségüket Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Államokban, (mti)- Asszony, azt mondtam, gyújts be, nem azt, hogy gyújtsd fel! (Peter Gossónyi rajza) Ma hivatalosan öt államnak van atomfegyvere, a reális szám ennél jóval magasabb Atomhatalmak a világban Hivatalos bejelentés szerint Észak-Korea tegnap sikeres föld alatti kísérleti atom- robbantást hajtott végre. A világon jelenleg öt deklarált atomhatalom létezik: az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britan- nia, Kína és Franciaország. MTl-HÁTTÉR Ezen országok státusát hivatalosan is rögzítette az atomsorom- pó-szerződés, amelyet 1968-ban kötött az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, s amelyhez 1992-ben csatlakozott Kína és Franciaország. A megállapodásban az atomhatalmak kötelezték magukat arra, hogy nem adnak át nukleáris fegyvereket az azzal nem rendelkező államoknak, akiknek az egyezmény megtiltja az ilyen fegyverek előállítását vagy megszerzését. Garantálja ugyanakkor a nukleáris technológiához való hozzáférés jogát békés célú atomenergia-szükségletük kielégítésére, feltéve, hogy atomiparukat alávetik a bécsi központú Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrzésének. Az atomsorompó-egyezményhez napjainkig 190 ország csatlakozott, viszont három „de facto“ atomhatalom: India, Izrael és Pakisztán nem tette ezt, Észak-Ko- rea pedig 2003-ban felmondta a szerződést. Számos államról tudható vagy gyanítható, hogy atomfegyverrel rendelkezik. Igazoltan atomfegyver birtokában van India, Izrael és Pakisztán, illetve most már Észak-Korea. Volt „de facto“ atomhatalom a Dél-afrikai Köztársaság, amely 1974-ben kezdte meg és 1990-ben fejezte be atomfegyverkezési programját, ekkor azonban megsemmisítette hat kész és egy félig kész nukleáris robbanószerkezetét, majd egy évvel később csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez. Az atomhatalmak közé törekszik Irán, illetve különböző időszakokban ilyen ambíciókat mutatott Argentína, Brazília, Egyiptom, Dél-Korea, Svédország, Tajvan és Irak, gyakorlatilag azonban bármelyik fejlett ipari állam képes volna néhány éven belül atomfegyver előállítására. Az első kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án hajtotta végre az Egyesült Államok, amely - eddig egyetlenként - a második világháború végén két atombombáját élesben is bevetette Hirosima (1945. augusztus 6.) és Nagaszaki (1945. augusztus 9.) japán városok ellen. Az első hidrogénbombát 1952. október 31-én robbantották fel Enewetak csendes-óceáni atollon. A Szovjetunió 1949. augusztus 29-én hajtotta végre első kísérleti atomrobbantását (a hivatalos bejelentésre szeptember 25-én került sor), első kísérleti hidrogénbombáját 1953. augusztus 12-én sütötte el. A Szovjetunió felbomlása után az atomfegyvereket Oroszország „örökölte”. A brit atombombát 1952. augusztus 1-jén próbálták ki Észak- nyugat-Ausztrália közelében, az Irán aláírta ugyan az atomsorompó egyezményt, ám ennek ellenére nemzetközi vitákat kiváltó atomprogramot indított első brit hidrogénbombát 1957. május 15-én robbantották fel a Csendes-óceán egyik atollján. Franciaország 1960. február 13- án lépett be az „atomklubba“, amikor a Szaharában sikeresen kipróbálta első atomfegyverét. Az első francia kísérleti hidrogénbombát 1968. augusztus 24-én robbantották fel. Kína 1964. október 14-én sütötte el első atombombáját, majd három évvel később, 1967. június 17-én első hidrogénbombáját. India 1974. május 18-án hajtott végre először kísérleti föld alatti atomrobbantást, ezt követően 1998 május közepén két alkalommal is ismét föld alatti kísérleti atomrobbantásokat végzett. Mintegy erre válaszul 1998 május végén (28-án és 30-án) Pakisztán is sikeres kísérleti föld alatti atomrobbantásokat vitt véghez. Izraelnek szakértői becslések szerint 100-200 nukleáris robbanótöltet lehet a birtokában, de hivatalosan soha nem ismerte el, hogy atomfegyverrel rendelkezi, és elutasította, hogy csatlakozzon az atomsorompó- szerződéshez. Irán aláírta ugyan az atomsorompó egyezményt, ám ennek ellenére heves nemzetközi vitákat kiváltó atomprogramot indított. Bár saját állítása szerint az atomenergiát kizárólag békés célokra kívánja felhasználni, azonban több nyugati hatalom véli úgy, Irán tömegpusztító fegyver előállításán dolgozik. Az újságíró halála mögött csecsen erők, de orosz nacionalisták is állhatnak A Politkovszkaja-gyilkosság háttere MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Harmadik hivatali időszak vállalására akarják rákényszeríteni Vlagyimir Putyin elnököt azok, akik Anna Politkovszkaja megölésének hátterében állnak - vélte az orosz újságírónő egy szintén rendszerbíráló kolléganője egy moszkvai lap hétfői száma szerint. „Ez kemény csapás azok részéről, akik hozzászoktak ahhoz, különleges akciókkal oldják meg a problémákat“ - mondta Julija Latinyina a Komszomolszkaja Pravda című lapnak Politkovszkaja meggyilkolásáról, amelyet Putyin 54. születésnapján, s két nappal pártfogoltja, Ramzan Kadirov csecsen miniszterelnök 30. születésnapja után vittek véghez. Latinyina szerint „két legyet akar ütni egy csapásra az a valaki“, aki szándékosan hozta kínos helyzetbe Putyint és Kadirovot az őket a legélesebben bíráló Politkovszkaja születésnapjukhoz időzített meggyilkolásával. Az egyik cél: megakadályozni Kadirov megválasztását csecsen elnökké, azt üzenve a Kremlnek: „na tessék, üyen elnököt akartok Csecsenföld számára?!“. A másik cél: rákényszeríteni Putyint harmadik elnöki időszak vállalására. „A számítás abban áll, hogy néhány ilyen szégyenletes gyilkosság után Oroszország elszigetelődhet a nemzetközi színtéren, és így Putyin rászánja magát erre a lépésre.“ Putyin korábban többször hangoztatta, hogy nem kívánja az alkotmány olyan módosítását, ami lehetővé tenné újraválasztását. tott nyomozás most, a csecsének bűnrészességétől függetlenül, felhatalmazást kap a szövetségi hatóságoktól az észak-kaukázusi tagköztársaság politikai és katonai vezetőinek széles körű vizsgálatára. Akárki is ölette meg Polit- kovszkaját, elérte a célját: Kadirov miniszterelnök és a csecsen- földi fegyveres szervezetek vezetői gyanúba keveredtek - vélte alap. Alekszej Venegyiktov, az Eho Moszkvi rádió főszerkesztője azt a lehetőséget is megszellőztette, hogy Politkovszkaja ultranacionalisták áldozatául eshetett, hiszen szélsőséges portálok „az orosz nép ellenségei“ közé sorolták az újságírót. Meggyilkolása tehát akár „tébolyult születésnapi ajándék” is lehetett Putyin számára. Ami a „csecsen nyomot“ illeti, orosz liberális lapok szerint Politkovszkaja meggyilkolását éppúgy megszervezhették Kadirov hívei, akiknek nem tetszettek az újságírónő leleplezései a csecsen erős ember (volt felkelőkből álló) milíciájának emberrablásairól, mint ahogy megszervezhették az ellenfelei is, akik a lejáratására és meggyengítésére törekednek. A gyilkossághoz Politkovszkaja írásainak szereplői közül bárkinek lehet köze, beleértve a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (volt KGB) vagy a katonai felderítő főnökség (GRU) embereit is - jegyezte meg Politkovszkaja lapjának, a Novaja Gazetá- nak a katonai kommentátora. A szintén független Kommer- szant szerint a Jurij Csajka főügyész által közvetlenül irányíKOMMENTÁR Fico hatalmi játszmája BARAK LÁSZLÓ A hírek szerint Robert Fico kevesebb pártot szeretne látni a parlamentben. Hogyne, hiszen pártja, a Smer tetszési indexe még mindig szokatlanul magas a lehetséges választók körében. Holott a mindenkori kormánypártok országlásuk századik napja után már általában elindulnak lefelé a lejtőn. Az efféle tendencia - mármint a mindenkori kormánypártok törvényszerű népszerűségvesztése - e tájakon ez idáig csak egyetlen egyszer nem jött be. Mégpedig anno a híres-hírhedt magyarországi Me- gyesi-kabinet esetében, amikor a jelenleg olyannyira kárhozatott Magyar Szocialista Párt az önkormányzati voksoláskor a parlamenti választásoknál is nagyobbat kaszált. Persze egy olyan, ugyancsak példátlan, s amint utólag kiderült, elképesztően oktalan, heveny osztogatási rohamnak köszönhetően, amelynek következményeit épp most szenvedik meg odaát, méghozzá igencsak látványosan... A ficói adminisztráció egyelőre ugyan korántsem engedte el magát a népesség ilyetén megvásárlása tekintetében, ám választási „ígéretpiruláik” látni valóan még mindig elég jól hatnak. Nem beszélve arról, hogy a Smerhez képest két olyan marginális politikai gruppot sikerült beemelniük a kormánykoalícióba, amelyek híveinek tábora bizony igencsak behatárolt. Sőt, tulajdonképpen egy húroais pendülnek Fico seregeivel, mind a szociális demagógia, mind pedig a nacionalista, sőt soviniszta irányultság tekintetében. Vagyis könnyűszerrel lenyúlhatóak a legcsekélyebb politikai és erkölcsi fenntartások nélkül...! Erre megy ki most Fico játszmája. Ezért vizionál ő, úgymond, kevesebb pártot a szlovák parlamentbe. Víziója pedig oly módon lenne valóra válható, ha a jelenlegi kormánykoalíció - a rendelkezésére álló egyszerű parlamenti többség birtokában - az eddigi választási törvény módosítása által ún. többségi választási rendszert vezetne be. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a választók eztán nem országos pártlistákra szavaznának, hanem sok-sok kis körzetben, régióban kellene egyéni pártjelölteket s esetleg függetlenként induló képviselőket választaniuk. Ez a rendszer azonban csak a nagyon erős, vagyis az eleve elsöprő támogatottsággal bíró pártoknak kedvez. Amilyennek éppen a Smer mutatkozik jelenleg, no meg talán az exkormányfő, Mikuláš Dzurinda pártja, az SDKÚ. Éppen ezért korántsem biztos, sőt, hogy a „kicsik“ hanyatt-homlok bedőlnek majd Robert Ficónak. Beleértve szövetségeseit, Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártját, s a valaha bizony szebb időket is megért, ám jó ideje már folyamatosan „fölszívódóban lévő” mečiari HZDS-t is. Az SDKÚ árnyékában vegetáló további parlamenti ellenlábasokról, az ugyancsak erős fogyókúrára fogott, meglehetősen sekrestye- szagú KDH, és az egyelőre enyhén szólva is csak a szűkös szlovákiai magyar akolban szervezkedő és vitézkedő Magyar Koalíció Pártja politikusairól nem is beszélve. A szóban forgó többségi választási rendszer esetén az SNS-szel és a HZDS-szel egyetemben úgy „elmúlnának” ez utóbbi „kicsinyek” is, amint egy másnapos legényember heveny hajnali migrénje szokott volt... Alapos hát a gyanú, hogy füstbe megy majd ez az ugyan nagy ívűnek tetsző, ám könnyedén átlátható hadműveleti terv is. Amely vélhetően hatalomtól mámoros megálmodóját is csak addig kecsegteti győzelemmel, amíg ki nem ismeri őt a méla köznép, a legutolsó választóval egyetemben... Grúz bomba JARÁB1K BALÁZS Aznap éjjel, amikor az orosz hatóságok mintegy 143 grúz állampolgárt repítettek haza sebtében, interneten bejelentkezett az egyik grúz barátom. Rögvest letolta Európát (hmm, rajtam keresztül), amely szemet huny Oroszország Grúzia-ellenes lépései felett. Fiatal grúz barátom szerint azért kellene az EU- nak már most erélyesen fellépnie, mert Oroszország az év végéig hivatalosan elismerheti és ténylegesen elfoglalhatja Abháziét és Dél-Oszétiát (a két grúz szakadár területet, amelyeket de facto orosz békefenntartók választanak el Grúziától). Akkor pedig háború lesz. Bevallom, kissé meglepett a radikális gondolat. Igaz, Grúziában a túlzások a politizálás szerves részét képezik, különböző gyanúsítgatások vagy kémhistóriák formájában. Márpedig Grúziában most választási szezon van, és sokan gondolkodnak úgy a Kaukázusban (is), mint Orbán Viktor, tudniillik, hogy a novemberben sorra kerülő helyhatósági választások egyfajta népszavazásként szolgálnak majd a Mihail Szaakasvili vezette Nyugat-barát kormány legitimitásáról. Elsősorban Oroszország gondolkodik így, számára csakis a jelenlegi kormány leváltása a cél. A valóban túlzott orosz reakciók azonban pont Szaakasvili választási malmára hajtják a vizet. A szokásos választási kampánynál azért több lehet az orosz-grúz kapcsolatok jelenlegi állapota mögött. Tény, hogy a pillanatnyilag befagyasztott területi konfliktusok helyszíneinek (Abházia és Dél-Oszétia Grúziában, Transzdnyisztria Moldáviában és Hegyi Karabah Azerbajdzsánban) mindegyikében orosz offenzíva kezdődött, amely valóban könnyen elvezethet ezen területek annektálásához. Ahogyan az is tény, hogy az EU egyáltalán nincs felkészülve arra az eshetőségre, hogy Moszkva esetleg nekilát, és sorra kiélezi a felsorolt konfliktusokat, persze a maga javára. Mert minél több a háborús konfliktus, annál magasabb az olajár - ez az új orosz külpolitikai doktrína sarkköve. Érdemes tehát Európának jobban odafigyelnie a régióra, még mielőtt a háta mögött valódi háborús konfliktusra kerülne sor...
