Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-09 / 232. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar képek a régi világról Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének rendez­vényén holnap 20 órától Magyar képek a régi világról címmel rö­vidfilmeket mutatnak be. A vetítés helyszíne: A4 nullás tere, Sznf tér 12. Az érdeklődők a következő filmeket tekinthetik meg: Mozi zongorára (rendező: Silló Sándor), Gubera (rendező Oláh Lehel), Papagáj (rendező: Nemes Gyula), A múlandóság gátja (rendező: Nemes Gyula). A rendezvény vendége Nemes Gyula rendező, (ú) Befejeződött a pécsi filmünnep Pécs. Nagyszabású gála keretében adták át a II. Pécsi Nemzetközi Filmünnep díjait szombaton este. A zsűri a fesztivál nagydíját, az Arany Benjámint Kocsis Ágnes Friss levegő című filmjének ítélte oda. A szlovén versenyfilm, a Síugrók nyerte el a legjobb operatőr díját, amit Simon Tansek, valamint a legjobb színésznek járót, amit Gregor Bakovic vehetett át, emellett a közönségdíjat is hazavihette. A legjobb női alakításért járó díjjal a román versenyfilmben nyújtott színészi játékáért Ioana Barbut tüntették ki. A Nemzetközi Filmkritikusok díját a horvát Ognjen Sivilicic Bocs a Kung fűért című filmje kapta. A Duna TV különdíját a bolgár Radoslav Spassov Ellopott szemek című alkotása nyerte el. A diákzsűri a lengyel Jan Hryniak Harmadik című filmjét találta a legjobbnak. (MTI) Eredményes magyar részvétel Frankfurtban Véget ért a könyvvásár MTI-TUDÓSÍTÁS Tálamon Alfonzra emlékeztek Diószegen, ahol első ízben adták át a róla elnevezett irodalmi díjat Van-e út vissza az Édenkertbe? Antal Ottó, Buják Andor és Tóth Rita a kivetítőn egymást követő Talamon-portrék egyike alatt (Hizsnyai András felvételei) Frankfurt. „Gyakorlatilag min­den számottevő magyar kiadó kép­viseltette magát a frankfurti könyvvásáron, képviselőik bemu­tatkoztak, tárgyaltak, jogokat vá­sároltak, s döntöttek megjele­nésről, fordításokról. Mindennek alapján joggal mondható, hogy mindaz, ami ezen a téren az elkö­vetkező időszakban Magyarorszá­gon történik, csírájában itt Frank­furtban született” - tájékoztatott a világ legnagyobb nemzetközi könyvseregszemléjének zárónap­ján, vasárnap Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyv­terjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója. Két dolog azonban - mint fogalmazott - mindenképp megerősítést nyert. Mindenekelőtt az, hogy a magyar könyvkiadás­nak, a magyar irodalomnak óriási tekintélye van a német könyvpia­con. Az ötnapos, immár ötvennyol- cadik vásár idején - s nem csak a magyar standon szervezett progra­mok keretében - a Németország­ban ismert és rendszeresen megje­lenő magyar szerzők kiemelkedő figyelmet kaptak. Az itdévő ma­gyar írók közül ez alkalommal a legnagyobb név Nádas Péter volt, annak ellenére, hogy az ő sikere már másfél évtizedes a német könyvpiacon. Kiadója, a Berliner Verlag az elmúlt napokban számos rendezvény keretében mutatta be őt, a pódiumbeszélgetések állandó vendége volt, noha a világ minden tájáról több mint ezer tekintélyes író érkezett a Majna-parti városba. A magyar standon a hangsúly az ötvenedik évforduló kapcsán az 1956-os forradalom irodal­mának bemutatásán volt. A stand összegyűjtötte és megjele­nítette az 1956-ról szóló könyve­ket, s számos beszélgetés zajlott a magyarországi forradalomról. Az 56-os program egyik csúcs­pontját jelentette annak a doku­mentumfilmnek a bemutatása, amelyet az 1956-os Intézet Igaz­gatója, Rainer M. János állított össze Forró ősz-hidegháború címmel, s amely a forradalom nemzetközi vonatkozásait tár­gyalja. 1956 irodalmának és a kortárs magyar irodalomnak a bemutat­kozásán kívül további cél volt az is, hogy olyan írókat is megis­merjen a német közönség, akik „újszülöttnek” számítanak a né­met piacon. Az MKKE igazgatója szerint ezt a célkitűzést is sike­rült teljesíteni, példaként említ­ve Závada Pál, illetve nagy si­kerű regényének a Jadwiga pár­nájának a bemutatkozását. Zentai Péter László hangsú­lyozta, hogy az idei frankfurti könyvvásár iránti érdeklődés mindent felülmúló volt. A 80-as, 90-es évek magyar irodalmának egyik legígére­tesebb prózaírójára, a tíz esztendővel ezelőtt fiatalon elhunyt, mégis jelentős életművet hátrahagyó Tála­mon Alfonzra emlékeztek pénteken este Diószegen, az író szülővárosában. SZABÓ VIKTOR A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága és a Diószegi Polgármeste­ri Hivatal által szervezett megem­lékezés koszorúzással kezdődött a diószegi temetőben. A hozzátar­tozók, barátok, ismerősök és a magyar irodalmi kánonban ran­gos helyen jegyzett literátor tisz­telői ezt követően az emlékest helyszínére, a helyi kultúrházba vonultak át, ahol Szabó Antal pol­gármester köszöntötte az egy­begyűlteket. A tartalmas és jól szervezett műsorban külön egységet képe­zett az az irodalmi összeállítás, amelyben Tálamon Alfonz legé­rettebb műveiből hallhattunk szövegrészieteket. Tóth Rita szuggesztív, a művek legmé­lyebb rétegeit is kristálytisztán megszólaltató szövegmondása, valamint a Buják Andor (szaxo­fon), Bohus Zoltán (zongora) és Antal Ottó (gitár) képezte alkal­mi zenekar kitűnő, a szövegrész­Grendel Lajos a díj átvétele után letek hangulatát jól kiemelő, maradandó élményt nyújtó játé­ka olyan magas művészi színvo­nalat képviselt, amely a legran­gosabb színhelyeken is sikert aratott volna. Hizsnyai Zoltán költő emlék­beszédének elején a tragikus ese­mény ötödik évfordulójára írott sorait idézte fel: „Ez a happy enddel kecsegtető történet itt, Diószegen kezdődött mintegy harmincöt éve, és itt is zárult le öt esztendeje egy teljesen elfuse­rált dramaturgia szerint. Héthavi szörnyű szenvedést komponálni egy ilyen rendkívül sikeresnek ígérkező, de még félig sem meg­írt életregény végére, bizony, az arányérzék teljes hiányára vall. Csapnivaló munka. Egy szadista zugíró műve: a sorsé.” Majd hoz­zátette: „Ma sincs okom másképp fogalmazni. Hiszen részemről azóta valójában csak annyi válto­zott, hogy - ha lehet - még rosszabb véleménnyel vagyok a fönti citátumban hírbe hozott szadista zugíró munkásságáról. És persze az idézetben szereplő számokat is felül kell írnunk. Bi­zony, időközben szegény Fonzi is betöltötte a negyvenet. Mert hát - ha neki nem is - nekünk azóta az ő korai, méltánytalan halálá­nak tudatával, a halál viselt dol­gainak mélyebb tudásával kellett egy újabb fél évtizedet megér­nünk.” Hizsnyai Tálamon Alfonz hosszú mondatait és írásainak jó pár motívumát felidézve, kérdé­sek formájában fogalmazta meg, szerinte mely dilemmák állnak a pályája elején tragikus hirtelen­séggel távozott író legjelentő­sebb műveinek fókuszában: „Az emberi psziché mélyén egymás­ba nyíló, névtelen szörnyektől hemzsegő, baljós sejtelmekkel bélelt, ablaktalan, éjsötét szobák labirintusából lehetséges-e még a visszatérés az édenkertbe, a Trianon előtti kocsmák kedélyes, nagy egyéniségekkel és humánus különcökkel teli, ártatlan csí­nyektől sem mentes, de alap­vetően lovagias, bensőséges, em­beri léptékű világába? Van-e út végletesen széttöredezett, las­sacskán széthulló világunkból a nagy történetekbe, a napraké­szen megélhető történelembe?” Az emlékest záróaktusaként annak az irodalmi díjnak az át­adására került sor, amelyet a Szlovákiai Magyar írók Társa­sága idén, Tálamon Alfonz halá­lának tizedik évfordulóján alapí­tott, s amellyel majd minden év­ben az arra legérdemesebbnek tartott szlovákiai magyar prózaí­rót díjazza. A Tálamon Alfonz-díjat - amelynek emlékplakettjét Mag Gyula szobrászművész készítette - első ízben Tálamon Alfonz felfe­dezőjének, irodalmi pályája e- gyengetőjének, Európa-szerte is­mert prózaírónknak, Grendel La­josnak ítélte óda az SZMÍT hétta­gú választmánya. A díjazott irodalmi munkássá­gát Csanda Gábor irodalomkriti­kus méltatta, kiemelve, hogy „Grendel Lajos már első regényé­vel, az Éleslövészettel olyan ön­törvényű irodalmat teremtett, mely nem (nem csak) a hovatar­tozás és a kollektív emlékezet, hanem az ízlés alapján volt képes összetartani híveinek az évek so­rán egyre szélesedő, népes tábo­rát.” Grendel - ahogy Csanda Gá­bor fogalmazott - „ott állt a díj­nak nevet adó Tálamon Alfonz pályájának kezdetén, irodalmi és életrajzi értelemben végig közel állt hozzá és ahhoz a talamoni műhöz, mely a kilencvenes évek derekán esztétikailag nem múló érvénnyel írta bele magát a ma­gyar prózairodalomba.” A rendszerváltás utáni irodalmunk jelenségei Somorjai disputa hetedszer ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS OTTHONUNK A NYELV Predaj és eladás, árusítás, értékesítés Somotja. Hetedeik alkalommal tartottak a hétvégén Somoijai dis­puta címmel irodalomtudományi szimpóziumot Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézet székhá­zában. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának főszervezésében megrendezett konferencia most először foglalkozott kifejezetten csak a szlovákiai magyar iroda­lommal: az előadó irodalomtörté­nészek (Dusík Anikó, Polgár Ani­kó, H. Nagy Péter, Keserű József és Sánta Szilárd) a szlovákiai ma­gyar irodalom rendszerváltozás­tól számított időszakának főbb je­lenségeit taglalták. A konferencia jórészt a szakma érdeklődése je­gyében zajlott, a vitában felszóla­lók (Benyovszky Krisztián, Cselé- nyi László, Fonod Zoltán, Mészá­ros Sándor, Németh Zoltán, Szi­geti László, Tóth Károly) az iroda­lomkutatás- és értés intézményi és személyes érdekeltségű kérdé­seit járták körül. (cs) SZABÓMIHÁLY GIZELLA Előző cikkemben arról írtam, hogy a szlovákiai magyar szöve­gekben a javadalmazás szó szinte ismeretlen, helyét ugyanis a szlo­vák odmeňovanie hatására a ’fize­tés, fizetség’ jelentéssel is bővült jutalmazás szó „foglalta el”. A mai írás témája is hasonló, most azon­ban arra hozok példákat, hogyan befolyásolja egy szlovák szó a szi­nonimák közötti választást. ' A magyar szinonimaszótárak az eladás, értékesítés, árusítás főneve­ket szinonimáknak tekintik. Az ér­telmező kéziszótár e származék­szavak alapigéjének jelentését az alábbi módon adja meg: elad ’vmit ellenértékért vkinek a tulajdoná­ba átenged’; értékesít ’Kér. hiv. el­ad, ritk. elcserél’; árusít ’rendsze­resen árul vmiť. A magyarországi szövegeket megvizsgálva még pontosabban meghatározható, miben különböznek egymástól ezek a hasonló jelentésű szavak. Az árusítás szót tipikusan akkor használjuk, ha valamüyen termék­nek mint típusnak (üzlet)helyi- ségben való áruba bocsátásáról van szó: Színházjegyek árusítása a könyvtárban; Licenc megvásárlásá­hoz kötné a dohányáruk árusítását a Népegészségügyi Kormánymegbí­zotti Iroda; A nem vényköteles gyógyszerek árusításáról (cím­ként); stb. Az értékesítés a hivata­los műfajokban, valamint egy-egy cég tevékenységi körét bemutató szövegekben fordul elő, pl.: Spa­nyolországi, tengerparti ingatlanok értékesítése; Cégünk festő-, bar- kács-, és háztartási termékek im­portálásával és Magyarországi ér­tékesítésével foglalkozik; 150 ezer Suzuki értékesítését tervezi a gyár idén. Most nézzünk néhány ma­gyarországi példát az eladás-ra: Évekbe telik egy budai luxusvilla el­adása; Használt műszaki cikkek vé­tele és eladása; Az átalakulását élő Fiat konszern az idén 1,9 millió gépjármű eladását tervezi. Az el­adás jelentése az értékesítés főné­véhez áll közelebb, stílusértékük viszont eltérő: a hivatalosabb, for­málisabb értékesítés-sei szemben az eladás köznyelvi. Az eladás és az árusítás között a fő különbség abban áll, hogy az előző rendsze­rint konkrét áru, termék értékesí­tésére vonatkozik, az utóbbi vi­szont bizonyos típusú termék rendszeres értékesítését jelenti. Amint említettük, a fenti pél­dák magyarországi szövegekből származnak. A szlovákiai eredetű szövegekben ezzel szemben meg­figyelhető, hogy az eladás szó olyan szövegkörnyezetekben is megjelenik, amelyekre magyaror­szági szövegekből szinte nincs is példa. Lássunk most néhány szlo­vákiai példát: Autóalkatrészek el­adása verhetetlen áron!; A Duna- szerdáhelyi VMK felhívja a szín­házlátogatók figyelmét, hogy folya­matban van a 2003/2004-es szín­házi évad bérleteinek eladása; Mo­biltelefonok eladása és szervizelése. A fenti példák alapján nyüvánva- ló, hogy itt az eladás az árusítás helyett áll, s ennek oka az, hogy a szlovákban ilyenkor a predaj főnév használatos, alapszavának, a predať igének „szó szerinti” ma­gyar megfelelője pedig az elad. Az egyetlen szlovák predaj-jal szem­ben a magyarban három szinoni­ma között kell választanunk, ezt azonban erőteljesen befolyásolja a szlovák szó: azt a magyar meg­felelőt részesítjük előnyben, amely a szlovák szó tipikus ma­gyar „párjának” számít, s amely­nek szerkezete és a szerkezeti ele­mek jelentése a szlovákéhoz illik. A fent idézett példákban az eladás az árusítás szó helyébe lépett, más szövegkörnyezetben viszont az értékesítés előfordulását befo­lyásolja. A szlovákiai magyar szö­vegekből adatolt értékesítés legin­kább valamilyen magyarországi vonatkozású szövegkörnyezetben fordul elő, pl. magyarországi vál­lalat hirdetésében, a magyaror­szági sajtótermékből átvett cikk­ben. A szlovákból fordított szöve­gekben ezzel szemben egyér­telműen az eladás a gyakoribb. (Haraszti Mária felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents