Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-07 / 231. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 7. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A bányász felesége HAĽKO JÓZSEF Bányaszerencsétlenség történt 2002. július végén az amerikai Pennsylvania állam Som- merset városában. Kilenc bányászt zárt el a víz 73 méter mélyen a külvilágtól egy 1,3 méter magas és 5,5 méter széles üregben. A mentőalakulatoknak csak nyolcvan óra elteltével sikerült vájatot fúrniuk a mélybe, így mindannyian megmenekülhettek. Egyiküktől megkérdezték, mi járt a fejében a föld alatt. „A családomra és a feleségemre gondoltam - felelte a bányász, kaijában az örömtől zokogó nejével. - És arra, hogy aznap reggel nem csókoltam meg őt, műit egyébként máskor mindig.” Banálisnak tűnhet, hogy a férfi az életveszélyben egy reggeli csókhoz hasonló apró részletet idéz fel. Vagy ez nem is olyan apróság? Hiszen az élet - a házasélet is - csupa apróságból, mindennapi figyelmességből áll össze. Meglehet, hogy éppen ezek az apró mozzanatok jelentik a lényeget, így ha elmaradnak, ha elhanyagoljuk őket, a kapcsolat lassan kihűl, hogy aztán végleg elhi- degülés váltsa fel. Megkértek egy ismert humoristát, idézze fel a legszebb esküvői ajándékát, amelyet a feleségével máig őriz. A humorista gondolkodás nélkül rávágta: a lakodalomról készült videofelvétel bizonyult a legjobb ajándéknak. De még véledenül sem azért, hogy időről-időre nosztalgiázhassanak a romantikus kezdetekről. „Ha felforr körülöttünk a levegő, és összezörre- nünk valamin - ékelődött a viccmester berakom a lejátszóba a videokazettát, és megnézem visszapörgetve a filmet. Látom, ahogy kitörlöm az aláírásomat a jegyzőkönyvből, arám arcára hajtom a fátylát, lehúzom az ujjúról a gyűrűt, és ügyesen kihátrálok a templomból. És ismét szabad vagyok...” Amíg ezt egy humorista mondja, nevetünk rajta. De a valóságban ez teljesen másként működik: az időt nem fordíthatjuk, nem pörgethetjük vissza, nem törölhetjük ki belőle az egyszer már kimondott szavakat, ígéreteket. A házassági fogadalom kimondása és megerősítése az élet legfontosabb pillanatai közé tartozik. Az egyébként derűs jegyesek az eskü megtételekor elvékonyodott, remegő hangon közük, hogy tudatában vannak az életre szóló döntés jelentőségének. Mindez persze nem pusztán emberi találmány: a hűség- és odaadási nyilatkozattal egybekötött, az élet minden napjára szóló házasság az idők kezdete óta szerepelt Isten tervei között. Amikor a farizeusok Jézussal vitatkoznak a feleség elhagyásáról, így válaszol nekik: „Amit Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mk 10, 9) Ha az ember mégis megkísérü ezt, magával együtt az egész családjának okoz egy életre szóló traumát. Ezt bizonyítja Linda Waitnek, a chicagói egyetem szociológusának 5232, házasságban élő felnőtt bevonásával öt éven át készített felmérése is, melyben arra az eredményre jutott, hogy nagyjából megegyezik azok aránya, akik szerencsétlen házasságukból nem menekültek a válásba - és öt év elteltével újra kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek -, és azoké, akik a válást választották. A szociológus szerint nem érdemes elválnunk; a válás számos olyan folyamatot indít el, amelyet az egyén képtelen irányítani - beleértve a partner és a gyerekek reakcióit, illetve az új kapcsolatok bizonytalanságát is. Egy kevésbé megbízható felméréssel egy biztosító szolgált: ennek alapján azok a férfiak, akik reggelente megcsókolják feleségüket, állítólag öt évvel hosz- szabbítják meg az életüket, kevesebb közlekedési balesetet okoznak, ritkábban betegszenek meg, és harminc százalékkal keresnek többet, mint azok a társaik, akik ezt a gesztust nem gyakorolják minden áldott reggel. Noha mindenképpen túlzottnak hatnak ezen következmények, elmélá- zásra ösztökélnek bennünket. Lehetséges, hogy a mindennapi, kölcsönös figyelmet gyakorló párok - akik így építik saját kapcsolatukat - nem dicsekedhetnek öt évvel hosszabb élettel, de éveiket bizonyosan teljesebben élik meg. Az is lehet, hogy az odafigyelésnek nincs akkora hatása az okozott közúti balesetek számát illetően, viszont nagyban befolyásolja a kapcsolatban időnként előforduló összeütközéseket. Sőt kérdéses az is, vajon mennyire függ össze mindez a 30%-kal magasabb fizetéssel... Bárhogy legyen is, azáltal nyerünk a legtöbbet, ha az életet tartós és hűséges szeretetben élhetjük le. A szerző római katolikus pap Az agresszió a kis kedvenc egész további életére kihat - később gyenge idegzetűvé, bizalmatlanná válik Állataink is stresszben élnek Világnapot szentelünk minden évben a környező élővilág hozzánk érzelmüeg legközelebb álló egyedeinek, az állatoknak. Ők azonban többre mennének, ha az emberek az egynapos ünneplés helyett megértőbben gondoskodnának róluk. Akár stresszhelyzetükben is. ÖSSZEFOGLALÓ Sok stressznek vagyunk kitéve napjainkban. A gyerekek az iskolában, a felnőttek a munkahelyen, de bármily különösen hangzik: állataink is stresszhelyzeteket élnek át. A legegyszerűbben akkor győződhetünk meg erről, ha kedvencünket elvisszük az állatorvoshoz az éppen aktuális oltásra vagy kezelésre. Meglehet, hogy szülte egész testében reszketni kezd, amikor rájön, hogy mi lehet az úti cél, esetleg elkezd nyáladzani, bevizel, hány. A félelem és a stressz nemcsak az állat viselkedésében nyilvánul meg - vérvétel esetén például jelentősen módosíthatja az eredményt is. Stressz hatására állataink ugyanúgy viselkednek, mint mi a fogorvosnál: a rendelő bejáratánál már Szinte egész testében reszket nem is fáj a fogunk. Ők is ugyanígy vannak ezzel: még a kezelő állatorvost is becsaphatják azzal, hogy egy kisebb ütés vagy rossz lépés, ugrás hatására kialakuló fájdalmat sem jelzik a vizsgálat során, annyira meg vannak ijedve. Az állatok világnapja jó alkalom arra, hogy átgondoljuk: vajon mi műidig igazságosan bánunk-e az állatokkal? Hiszen a stressz hatása a mi viselkedésünkben is megnyilvánul: idegesek vagyunk, agresszívebben reagálunk egyébként normális ingerekre, nem megfelelően viselkedünk hozzátartozóinkkal, esedeg éppen rajtuk toroljuk meg a minket ért sérelmeket. Vannak, (SITA/AP-felvétel) akik dühüket áüataikon vezetik le, fizikailag bántalmazva őket. Ne felejtsük el, hogy ez az agresszió az állat egész további életére kihat, és egy minden ízében reszkető, gyenge idegzetű, esedeg félelmében harapó, karmoló, ellenszegülő, alapvetően bizalmadan állat válhat belőle. (sütő) Nagyon szeretjük kis házi kedvenceinket, sok esetben azonban nem ismerjük őket eléggé Állati tévhitek (SITA/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Macskák, tengerimalacok, papagájok, aranyhalak... Imádjuk házi kedvenceinket, ám talán nem eléggé ismeijük őket. A számtalan tévhit legalábbis erre utal. Ne higy- gyünk ezeknek, inkább tanulmányozzuk gondosan kiválasztott kedvenc állataink ősi ösztönökön alapuló szokásait! A macskák élettartamára és mozgékonyságára nincs hatással, de az elcsavar- gás és a kéretíen szaporulat esélyét csökkend, ha kedvenc cicánkat ivartalanítjuk. Maguk a tenyésztők is javasolják. Tévhit ugyanis, hogy a cica megbolondul, ha legalább egyszer nem szült. Tévhit az is, hogy el- kövéredik, vagy ellustul. A legnagyobb tévhit pedig, hogy rövidebb lesz az élete. A tengerimalac egyedül nem érzi jól magát, ezért jobb párosán tartam. Tévhit azonban, hogy két hímet nem lehet összerakni, mert verekednek, marakodnak. Az azonos korúaknái valóban előfordulhat ilyen, azonban csak addig, amíg a rangsor közöttük ki nem alakul. Az is tévhit, hogy az ivartalamtott hím kevésbé agresszív, és könnyebben társítható másik hímmel. Sokan azt hiszik, a zöldségekkel, gyümölcsökkel elegendő folyadékot kap a tengerimalac. Ez is tévhit. Nekik is kell friss ivóvízről gondoskodni. Beszélő papagájt is sokan szeretnének, de az a tévhit él, hogy csak a hímek taníthatók meg erre. Valójában a madár fajtájától, hangutánzásra való hajlamától függ elsősorban, hogy megtanítható-e beszélni. Van, amelyik dallamokat tud megtanulni, van, amelyik egy-két szót tud megtanulni, de van, amelyik zseni. A beó az egyeden olyan madár, amelyik produkálja magát. Ő akkor beszél, amikor elváljak tőle, a többi madár pedig akkor, amikor ő akar. Ha jó- kedvűek, akkor beszélnek. A halaknak a közhiedelem szerint igen rossz a memóriája, és mindössze három másodpercig képesek észben tartani az információkat. Egy kutatás szerint a butának tartott állatok akár három hónappal korábbi eseményekre is visszaemlékeznek, sőt időérzékük is fejlett. A kutató bebizonyította, hogy a halak pontosan tudják, hánykor kapnak enni. Agyi képességeik nagyjából megegyeznek a madarakéval, (éf) < ( i i < < ( I I I I I ( ZÖLD OTTHONUNK A hálás árvácska Nemcsak szép az árvácska, számos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkezik, melyeket érdemes kihasználni. Az egyik az életmódjából fakad. Az árvácska kétnyári növény: a szeptemberben elültetett virágzó palánták a novemberi fagyokig díszítik a kertet, majd dacolva a hideggel márciusban ismét szirmot bontanak. A felhasználásuk változatos: ültethetők balkonládába, kőedénybe, cserépbe és a kertbe is. A napos vagy enyhén árnyékos helyet és a tápanyagban gazdag laza szerkezetű talajt nagyon kedvelik. Őszszel tarka együttest alakíthatunk ki belőlük az örökzöld cserjék előterében. Az edényben nevelt növények késő őszig üde színfoltjai a terasznak. (méri) Találkozó - emlékező NAGY ERIKA Jó volt megérkezni. Örülni, emlékezni, ismerős arcokat felfedezni. Látni volt tanítóinkat, s megáüapítani, semmit sem változtak, csak mi lettünk ráncosabbak. Harminc éve búcsúztattak el bennünket attól az iskolától, amely kerek kilenc esztendeig volt a második otthonunk. Csak Pista bácsi hiányzott. Készült, de nem érkezett meg. Közöttünk volt, beszéltünk róla. Na ki vagyok? - meghatódottságot tükröző szempár türelmetlenül leste ajkaimat, hogy kimondjam azt a ÍRÓ OLVASÓK nevet, mely nyolc esztendeig volt dísze az osztálynaplónak. Emlékeztem arra is, hogy korkedvezménnyel kilépett az utolsó évfolyambók s áthelyezte székhelyét Somoijára. Csak a neve nem jut eszembe. Hasztálan volt minden kísérlet. Giziké végül megkegyelmezett, s kimondta azt a nevet, amit nekem illett volna. Nem láttam senkit, aki erőltetett örömöt, meghatódottságot álcázott volna. Örültünk egymás sikerének, együtt éreztünk mások balsorsával, csodálva a hősies küzdelmet, mellyel naponta kénytelenek szembesülni. Ennek ellenére eljöttek, velünk voltak, s bízom benne, hogy velünk örültek, még akkor is, ha csak haügatták Árpi kellemes zenéjét, mely remélhetőleg kizökkentette őket a betegség okozta depressziójukból. Klárikám, te mókamesterek királynője! Köszönjük, hogy vagy, hogy anyait-apait beleadva arra törekedtél, hogy a hangulat, az emlékezés a legmagasabb szintre emelkedjék. Maradj ilyennek, s tíz év múlva ismét szervezkedj! Piroska, Tibi, rátok is gondoltunk. Rátok, a két fiatalra, kik korán itt hagytátok e földi életet, s hagytatok magatok után egy betölthetet- len, mély űrt szívünkben. S ti többiek, akik velem együtt jól érezté- tek magatokat, s akiket az ünnepség lassan elülő hangja ráébresztett arra, hogy szétszéledjetek, tettetek-e fogadalmat, hogy tíz év múlva ugyanitt, legalább ugyan- ennyien, még több ránccal, de annál nagyobb lelkesedéssel újra találkozzunk? { I I
