Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)

2006-10-07 / 231. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 7. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK A bányász felesége HAĽKO JÓZSEF Bányaszerencsétlenség tör­tént 2002. július végén az ameri­kai Pennsylvania állam Som- merset városában. Kilenc bá­nyászt zárt el a víz 73 méter mé­lyen a külvilágtól egy 1,3 méter magas és 5,5 méter széles üreg­ben. A mentőalakulatoknak csak nyolcvan óra elteltével sikerült vájatot fúrniuk a mélybe, így mindannyian megmenekülhet­tek. Egyiküktől megkérdezték, mi járt a fejében a föld alatt. „A családomra és a feleségemre gondoltam - felelte a bányász, kaijában az örömtől zokogó ne­jével. - És arra, hogy aznap reg­gel nem csókoltam meg őt, műit egyébként máskor mindig.” Banálisnak tűnhet, hogy a férfi az életveszélyben egy reg­geli csókhoz hasonló apró rész­letet idéz fel. Vagy ez nem is olyan apróság? Hiszen az élet - a házasélet is - csupa apróság­ból, mindennapi figyelmesség­ből áll össze. Meglehet, hogy éppen ezek az apró moz­zanatok jelentik a lénye­get, így ha elmaradnak, ha elhanyagoljuk őket, a kapcsolat lassan kihűl, hogy aztán végleg elhi- degülés váltsa fel. Megkértek egy ismert humo­ristát, idézze fel a legszebb eskü­vői ajándékát, amelyet a felesé­gével máig őriz. A humorista gondolkodás nélkül rávágta: a lakodalomról készült videofel­vétel bizonyult a legjobb aján­déknak. De még véledenül sem azért, hogy időről-időre nosztal­giázhassanak a romantikus kez­detekről. „Ha felforr körülöt­tünk a levegő, és összezörre- nünk valamin - ékelődött a viccmester berakom a leját­szóba a videokazettát, és meg­nézem visszapörgetve a filmet. Látom, ahogy kitörlöm az aláírá­somat a jegyzőkönyvből, arám arcára hajtom a fátylát, lehúzom az ujjúról a gyűrűt, és ügyesen kihátrálok a templomból. És is­mét szabad vagyok...” Amíg ezt egy humorista mondja, nevetünk rajta. De a va­lóságban ez teljesen másként működik: az időt nem fordíthat­juk, nem pörgethetjük vissza, nem törölhetjük ki belőle az egy­szer már kimondott szavakat, ígéreteket. A házassági fogada­lom kimondása és megerősítése az élet legfontosabb pillanatai közé tartozik. Az egyébként de­rűs jegyesek az eskü megtétele­kor elvékonyodott, remegő han­gon közük, hogy tudatában van­nak az életre szóló döntés jelen­tőségének. Mindez persze nem pusztán emberi találmány: a hű­ség- és odaadási nyilatkozattal egybekötött, az élet minden nap­jára szóló házasság az idők kez­dete óta szerepelt Isten tervei kö­zött. Amikor a farizeusok Jézus­sal vitatkoznak a feleség elha­gyásáról, így válaszol nekik: „Amit Isten összekötött, azt em­ber ne válassza szét.” (Mk 10, 9) Ha az ember mégis megkísérü ezt, magával együtt az egész csa­ládjának okoz egy életre szóló traumát. Ezt bizonyítja Linda Waitnek, a chicagói egyetem szociológu­sának 5232, házasságban élő fel­nőtt bevonásával öt éven át ké­szített felmérése is, melyben arra az eredményre jutott, hogy nagy­jából megegyezik azok aránya, akik szerencsétlen házasságuk­ból nem menekültek a válásba - és öt év elteltével újra kiegyensú­lyozott kapcsolatban élnek -, és azoké, akik a válást választották. A szociológus szerint nem érde­mes elválnunk; a válás számos olyan folyamatot indít el, amelyet az egyén képtelen irányítani - be­leértve a partner és a gye­rekek reakcióit, illetve az új kapcsolatok bizonyta­lanságát is. Egy kevésbé megbízható fel­méréssel egy biztosító szolgált: ennek alapján azok a férfiak, akik reggelente megcsókolják fe­leségüket, állítólag öt évvel hosz- szabbítják meg az életüket, keve­sebb közlekedési balesetet okoz­nak, ritkábban betegszenek meg, és harminc százalékkal keresnek többet, mint azok a társaik, akik ezt a gesztust nem gyakorolják minden áldott reggel. Noha min­denképpen túlzottnak hatnak ezen következmények, elmélá- zásra ösztökélnek bennünket. Lehetséges, hogy a mindennapi, kölcsönös figyelmet gyakorló pá­rok - akik így építik saját kapcso­latukat - nem dicsekedhetnek öt évvel hosszabb élettel, de éveiket bizonyosan teljesebben élik meg. Az is lehet, hogy az odafigyelés­nek nincs akkora hatása az oko­zott közúti balesetek számát ille­tően, viszont nagyban befolyá­solja a kapcsolatban időnként előforduló összeütközéseket. Sőt kérdéses az is, vajon mennyire függ össze mindez a 30%-kal magasabb fizetéssel... Bárhogy legyen is, azáltal nyerünk a leg­többet, ha az életet tartós és hű­séges szeretetben élhetjük le. A szerző római katolikus pap Az agresszió a kis kedvenc egész további életére kihat - később gyenge idegzetűvé, bizalmatlanná válik Állataink is stresszben élnek Világnapot szentelünk min­den évben a környező élővi­lág hozzánk érzelmüeg leg­közelebb álló egyedeinek, az állatoknak. Ők azonban többre mennének, ha az emberek az egynapos ün­neplés helyett megértőbben gondoskodnának róluk. Akár stresszhelyzetükben is. ÖSSZEFOGLALÓ Sok stressznek vagyunk kitéve napjainkban. A gyerekek az iskolá­ban, a felnőttek a munkahelyen, de bármily különösen hangzik: állata­ink is stresszhelyzeteket élnek át. A legegyszerűbben akkor győ­ződhetünk meg erről, ha kedven­cünket elvisszük az állatorvoshoz az éppen aktuális oltásra vagy ke­zelésre. Meglehet, hogy szülte egész testében reszketni kezd, amikor rájön, hogy mi lehet az úti cél, esetleg elkezd nyáladzani, be­vizel, hány. A félelem és a stressz nemcsak az állat viselkedésében nyilvánul meg - vérvétel esetén például jelentősen módosíthatja az eredményt is. Stressz hatására állataink ugyan­úgy viselkednek, mint mi a fogor­vosnál: a rendelő bejáratánál már Szinte egész testében reszket nem is fáj a fogunk. Ők is ugyanígy vannak ezzel: még a kezelő állator­vost is becsaphatják azzal, hogy egy kisebb ütés vagy rossz lépés, ugrás hatására kialakuló fájdalmat sem jelzik a vizsgálat során, annyi­ra meg vannak ijedve. Az állatok világnapja jó alkalom arra, hogy átgondoljuk: vajon mi műidig igazságosan bánunk-e az állatokkal? Hiszen a stressz hatása a mi viselkedésünkben is megnyil­vánul: idegesek vagyunk, agresszí­vebben reagálunk egyébként nor­mális ingerekre, nem megfelelően viselkedünk hozzátartozóinkkal, esedeg éppen rajtuk toroljuk meg a minket ért sérelmeket. Vannak, (SITA/AP-felvétel) akik dühüket áüataikon vezetik le, fizikailag bántalmazva őket. Ne fe­lejtsük el, hogy ez az agresszió az állat egész további életére kihat, és egy minden ízében reszkető, gyen­ge idegzetű, esedeg félelmében ha­rapó, karmoló, ellenszegülő, alap­vetően bizalmadan állat válhat be­lőle. (sütő) Nagyon szeretjük kis házi kedvenceinket, sok esetben azonban nem ismerjük őket eléggé Állati tévhitek (SITA/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Macskák, tengerimalacok, papa­gájok, aranyhalak... Imádjuk házi kedvenceinket, ám talán nem elég­gé ismeijük őket. A számtalan tév­hit legalábbis erre utal. Ne higy- gyünk ezeknek, inkább tanulmá­nyozzuk gondosan kiválasztott kedvenc állataink ősi ösztönökön alapuló szokásait! A macskák élettartamára és mozgékonysá­gára nincs hatással, de az elcsavar- gás és a kéretíen szaporulat esélyét csökkend, ha kedvenc cicánkat ivartalanítjuk. Maguk a tenyésztők is javasolják. Tévhit ugyanis, hogy a cica megbolondul, ha legalább egy­szer nem szült. Tévhit az is, hogy el- kövéredik, vagy ellustul. A legna­gyobb tévhit pedig, hogy rövidebb lesz az élete. A tengerimalac egyedül nem érzi jól magát, ezért jobb párosán tartam. Tévhit azonban, hogy két hímet nem lehet összerakni, mert verekednek, ma­rakodnak. Az azonos korúaknái va­lóban előfordulhat ilyen, azonban csak addig, amíg a rangsor közöt­tük ki nem alakul. Az is tévhit, hogy az ivartalamtott hím kevésbé ag­resszív, és könnyebben társítható másik hímmel. Sokan azt hiszik, a zöldségekkel, gyümölcsökkel ele­gendő folyadékot kap a tengerima­lac. Ez is tévhit. Nekik is kell friss ivóvízről gondoskodni. Beszélő papagájt is sokan szeretnének, de az a tév­hit él, hogy csak a hímek taníthatók meg erre. Valójában a madár fajtá­jától, hangutánzásra való hajlamá­tól függ elsősorban, hogy megtanít­ható-e beszélni. Van, amelyik dalla­mokat tud megtanulni, van, ame­lyik egy-két szót tud megtanulni, de van, amelyik zseni. A beó az egyeden olyan madár, amelyik pro­dukálja magát. Ő akkor beszél, amikor elváljak tőle, a többi madár pedig akkor, amikor ő akar. Ha jó- kedvűek, akkor beszélnek. A halaknak a közhiedelem szerint igen rossz a memóriája, és mindössze három másodpercig képesek észben tarta­ni az információkat. Egy kutatás szerint a butának tartott állatok akár három hónappal korábbi ese­ményekre is visszaemlékeznek, sőt időérzékük is fejlett. A kutató bebi­zonyította, hogy a halak pontosan tudják, hánykor kapnak enni. Agyi képességeik nagyjából megegyez­nek a madarakéval, (éf) < ( i i < < ( I I I I I ( ZÖLD OTTHONUNK A hálás árvácska Nemcsak szép az árvácska, szá­mos olyan előnyös tulajdonsággal rendelkezik, melyeket érdemes ki­használni. Az egyik az életmódjá­ból fakad. Az árvácska kétnyári nö­vény: a szeptemberben elültetett vi­rágzó palánták a novemberi fagyo­kig díszítik a kertet, majd dacolva a hideggel márciusban ismét szirmot bontanak. A felhasználásuk válto­zatos: ültethetők balkonládába, kő­edénybe, cserépbe és a kertbe is. A napos vagy enyhén árnyékos helyet és a tápanyagban gazdag laza szer­kezetű talajt nagyon kedvelik. Ősz­szel tarka együttest alakíthatunk ki belőlük az örökzöld cserjék előteré­ben. Az edényben nevelt növények késő őszig üde színfoltjai a terasz­nak. (méri) Találkozó - emlékező NAGY ERIKA Jó volt megérkezni. Örülni, emlékezni, ismerős arcokat felfe­dezni. Látni volt tanítóinkat, s megáüapítani, semmit sem vál­toztak, csak mi lettünk ráncosab­bak. Harminc éve búcsúztattak el bennünket attól az iskolától, amely kerek kilenc esztendeig volt a második otthonunk. Csak Pista bácsi hiányzott. Készült, de nem érkezett meg. Közöttünk volt, beszéltünk róla. Na ki va­gyok? - meghatódottságot tükrö­ző szempár türelmetlenül leste aj­kaimat, hogy kimondjam azt a ÍRÓ OLVASÓK nevet, mely nyolc esztendeig volt dísze az osztálynaplónak. Emlé­keztem arra is, hogy korkedvez­ménnyel kilépett az utolsó évfo­lyambók s áthelyezte székhelyét Somoijára. Csak a neve nem jut eszembe. Hasztálan volt minden kísérlet. Giziké végül megkegyel­mezett, s kimondta azt a nevet, amit nekem illett volna. Nem lát­tam senkit, aki erőltetett örömöt, meghatódottságot álcázott volna. Örültünk egymás sikerének, együtt éreztünk mások balsorsá­val, csodálva a hősies küzdelmet, mellyel naponta kénytelenek szembesülni. Ennek ellenére el­jöttek, velünk voltak, s bízom benne, hogy velünk örültek, még akkor is, ha csak haügatták Árpi kellemes zenéjét, mely remélhe­tőleg kizökkentette őket a beteg­ség okozta depressziójukból. Klá­rikám, te mókamesterek király­nője! Köszönjük, hogy vagy, hogy anyait-apait beleadva arra töre­kedtél, hogy a hangulat, az emlé­kezés a legmagasabb szintre emelkedjék. Maradj ilyennek, s tíz év múlva ismét szervezkedj! Piroska, Tibi, rátok is gondoltunk. Rátok, a két fiatalra, kik korán itt hagytátok e földi életet, s hagyta­tok magatok után egy betölthetet- len, mély űrt szívünkben. S ti töb­biek, akik velem együtt jól érezté- tek magatokat, s akiket az ünnep­ség lassan elülő hangja ráébresz­tett arra, hogy szétszéledjetek, tettetek-e fogadalmat, hogy tíz év múlva ugyanitt, legalább ugyan- ennyien, még több ránccal, de an­nál nagyobb lelkesedéssel újra ta­lálkozzunk? { I I

Next

/
Thumbnails
Contents