Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-07 / 231. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 7. Családikor 13 Mind a férfiak, mind a nők körében öt-hat százalék körül van a szenvedélybetegek aránya Nem csak a nők vásárlásfüggők A vásárlásfüggőség szenvedélybetegség, de a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem csak nőket sújt: mind a férfiak, mind a nők körében 5-6 százalék körül van a betegek aránya, de a nők közül többen kezeltetik magukat - derül ki egy amerikai kutatásból. MTl-JELENTÉS A vásárlásfüggőségben szenvedők ellenállhatatlan belső kényszert éreznek, hogy teljesen felesleges dolgokat vásároljanak, és halmozzanak fel, s közben pillanatok alatt képesek teljesen eladósodni, ami más magatartási zavarokhoz, bűntettekhez és depresszióhoz vezethet. A közhiedelemmel Sokan belső kényszert éreznek (TASR/AFP-felvétel) ellentétben ez a kényszeres neurózis egyáltalán nem kizárólag a nőknél fordul elő, hanem ugyanannyi férfit is sújt. Ez a meglehetősen kiegyensúlyozottnak tűnő arány nem tükröződik a klinikai adatokban, ugyanis a kezelés alatt álló vásárlásfiiggő személyek 80-95 százaléka nő. A Stanford Egyetem kutatói szerint ez azzal függhet össze, hogy a nők könnyebben kezeltetik magukat pszichológiai problémáik miatt, mint a férfiak. Ezzel párhuzamosan a játék- szenvedélyekkel is akarnak foglalkozni, hiszen ezek pontosan olyan szenvedélybetegségeket váltanak ki, és ugyanolyan függőséget tudnak okozni, mint a drogok. Összefüggéseket keresnek azzal kapcsolatban is, hogy egy személynél a hajlam mennyire válthat ki egyidejűleg több szenvedélybetegséget. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Pozsony, 2006. szeptember BOLEMANT ÉVA Harcos indián nyár - valahogy így lehetne más szóval megfogalmazni az idei szeptembert. Itt az ősz, szép napsütéses, kellemes, meleg napok váltják egymást. A mezőgazdászok és a kiskertek gazdái is megkezdték a termés betakarítását. A főúton teherautókat előzünk meg, amelyek paradicsomhegyeket szállítanak. Az út menti árusok Pozsonytól Érsekújvár felé már nem görögdiny- nyét kínálnak. A burgonya, a vöröshagyma és az őszi gyümölcsök vették át helyüket, töltik meg a standok ládáit. A borászok értékelik a szőlőtermést, mérik a must fokát. A kísérletező kertészek talán megint egy újabb módszert próbálnak ki az alma elraktározására, mások maradnak a régi, bevált, nagyapáinktól ránk hagyott rendszernél. A hétvégét a szüleimnél töltöttük, élvezve a falusi ház és a kert adta lehetőségeket. Kislányunk, aki már lassan féléves, édesen aludta át a napokat az árnyas fák alatt a babakocsiban. Amikor éppen nem aludt, érdeklődve figyelte a mamát, a papát és a testvéreit, mit is csinálnak a kertben, az udvaron és a kis tó körül, ami tavaly nyártól a család kedvenc pihenőhelyévé vált. Boldogságában kezeivel, lábaival kalimpálva, szinte már futna a gyerekek közé játszani. A két nagyobb egész napra való elfoglaltságot talál magának az udvaron. Ilyenkor átjönnek az unokatestvérek; figyelve őket visszaemlékszem gyerekkorunkra, amikor ezeknek a gyerekeknek a szüleivel és a többiekkel az utcából ugyanezeken a helyszíneken, ugyanígy játszottuk végig a napokat, önfeledten, estére maszato- san, éhesen és fáradtan. A halastavat a falu határában, ahol vasárnap családostul horgászni voltunk, ezernyi betakarításra váró napraforgótányér veszi körül. Egy nagyobb átmérőjűt kerestem. A gyerekekkel együtt tisztítottuk le a szúrós, száraz tüskéket, és leltünk rá a szépen, egymás mellett sorakozó kis fekete magokra, a szotyolára. Nem volt könnyű elhitetnem velük, hogy ezek azok a magok, amit az élelmiszerüzletből, kis zacskókban árusítva olyan jól ismernek. Miután megkóstolták, eltűnt a kétkedés a tekintetükből, és máris szaladtak új kalandot keresni a halastó meredek partjára. Sok volt a látni- és tennivaló. Békát láttak, madarakat. Hatalmas szitakötőket. Aztán meg tanulták a csalit ráfúzni a horogra, bedobni az úszót. Persze az öreg fűzfa néhányszor meg lett mászva, hogy a víz fölé hajló ágai közül kiszabadítsuk a makacsul rátekeredő zsinórt. Örömük határtalan volt, amikor ők maguk kifogtak egy- egy kishalat, amivel később unokatestvérük, aki már nagyfiú és szenvedélyes horgász, egy nagyméretű csukát húzott ki a tóból. Már régen várt erre a fogásra, ma igazán jó napja volt. A kisgyerekek a zsákmányt hazahozva az utca minden házába, ahová csak bejáratosak, hatalmas csatakiáltással törtek be, és mutatták meg a zsákban fickándozó halat. A tóhoz vezető út a nem messze fekvő majoron keresztül, majd egy erdei úton át vezetett. Már régen nem jártam itt benn a major közepén. A régen virágzó kis major mostani látványán elszorult a torkom. A kis központi domb körül visz az út, ahol egy fából készült harangláb és egy kicsiny kegyhely egymással szemben már nagyon régtől figyeli a napok múlását. A romos épületek, hulladék, rozsdás vaskonstrukciók, elöregedett mezőgazdasági gépek tűrik csendesen elmúlásuk lassú beteljesülését. Jobban kellene figyelnünk környezetünkre, úgy érzem nem elég, ha csak a saját telkünkön tartunk rendet, és az árok másik felére szemetet hordunk; vagy a saját kis dísztavunkba tavirózsát telepítünk, az erdőszéli halastóba meg beleengedjük az elrozsdásodott öreg kerékpárt, mert éppen nincs hová tenni. A lassan, komótosan ballagó hétvégi idillből az esti hírek billentenek vissza a realitásba. Körülöttünk mindenhol zajlanak az események. A média a vétkeseket keresi, a politikusok a megoldásokat, miközben próbálják a maguk javára fordítani a történéseket. Határon kívül és belül harcos volt a szeptember. Bízzunk a felelősök józanságában, mindnyájunk józanságában! Abban, hogy többen hiszik azt: jobb békességben élni. Elég az indián nyár, nincs szükség még a harcos jelzőre is. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGÉ Brooklyn, ’06. szeptember MOLNÁR MIRIAM Elkezdődött az iskola, és vele együtt a bébiszitter- kedés is. Nagyon örültem, hogy újra látom majd a lányokat. Pénteken este Juliette-tel kezdődött a felvi- gyázós hétvégém. Nyáron felújították a házuk egy részét, így első utam természetesen a lány új szobájába vezetett. Betettük a pizzát a sütőbe, megtartva tavalyi hagyományunkat. Elmesélte, miféle új tantárgyai vannak, és hogy sokkal, de sokkal jobban szereti az új angol tanárát, mint az előzőt. Megvacsoráztunk, és megvitattunk néhány közéleti témát - például azt, hogy miért probléma az, hogy Afganisztánban sok ópiumnak való mákot termesztenek. Vacsora után Juliette új fényképezőgépét próbáltuk ki, és megmutatta, hogyan lehet a photoshoppal különféle trükköket véghezvinni a digitális fotókon. Később házi feladatként mindketten olvastunk. 11 óra körül Juliette édesapja hazakísért, és közben szomorú arckifejezéssel bejelentette, hogy a lánya úgy véli, ezentúl már nincs szüksége bébiszitterre, mert már elég nagy. Szégyelli osztálytársai előtt, és barátnőihez hasonlóan már ő maga szeretne kisebb gyerekekre vigyázni. „Nem volt szíve személyesen megmondani neked - mondta Nick-, mert nagyon szereti a veled töltött estéket.” Persze sejtettem, hogy ez a történet nem fog sokáig tartani, mert Juhette ezt már tavaly pedzegette. Szomorúan vettem tudomásul a tényt, majd másnap váltottunk néhány e- mailt a történtekről, hogy senkinek se maradjon rossz érzése. Másnap kora este átsétáltam a Kaufman-Henchy családhoz. Előzőleg már kétszer is találkoztam velük az utcán, és örömmel nyugtáztam, hogy a kisebbik lány, a hétéves Niamh (ír név, Nívnek ejtik) - akinek régebben gyakran okozott nehézséget édesanyja nélkül nyugovóra térni - már alig váija, hogy valamelyik este velük legyek. Mi több, már augusztusban megjegyezte a szeptemberi randevúnk dátumát, és nem is felejtette el. Niamh már az ablakban figyelt, és örömmel tudatta családjával, hogy megérkeztem. A két lány egymást túlharsogva mesélte, hogy az iskolában egy kislánynak tetűt találtak a hajában, ezért legalább egy hónapon át csak copfban engedélyezett hosszú hajat viselni. Miután a szülők távoztak, kivittük Grácie ku- tyust sétálni, majd Niamh és Aiofe (ífá) letelepedett a tévé elé. Egy Felicity nevű lányról szóló filmet néztünk meg; a lány Angliában, az 1700-as években egy kereskedő családjában nőtt fel. Felicity módfelett szerette a lovakat és a természetet, ezért sem bírta elviselni, hogy egy goromba öregember a lovát kínozta; éjszakánként rendszeresen látogatta, végül el is lopta az állatot. A félelmetes részeknél Niamh az ölembe ült, de mivel örökmozgó, és egy pillanatra sem nyugszik, nem sokáig bírta. A film alatt végig magyarázott és kérdezősködött, és én nagyon örültem, hogy nem hiányolja az anyját - szemmel láthatóan jól érezte magát. A film után alkotómunkába kezdtünk. Mindkét lány szeret rajzolni és festeni, és természetesen nekem is részt kellett vennem az alkotásban. Többféle fa, kutya, macska, táj- és absztrakt kép került ki a kezünk közül, mire hallottuk a ház kis kapuját megnyílni. Jaj - mondta Niamh -, mindig úgy megijedek, amikor a kaput hallom. Miért ijedsz meg? - kérdeztük Aoife-val. Mert attól tartok, a szüleim jöttek meg, és én még nem akarom, hogy itt legyenek - mondta csalafinta mosollyal Niamh. Kiderült, a szomszéd kapu nyikorgását hallottuk... A kis Niamh is felnőtt ezen a nyáron, gondoltam, és rajzoltam tovább a Magas-Tátrát idéző hegyvidéket. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Teakészítés A teához külön edényt használjunk! Minden háztartásban legyen egy kisebb (két csésze teának való) és egy nagyobb főzőedény! Pontosan ráillő fedő is kell hozzá. Ahány csésze teát akarunk, annyi csésze vizet teszünk fel forralni, mindegyik csészényit egy-két kanálnyi vizzel megtoldva. Ez elforr, elpárolog. Mialatt a fedővel letakart tiszta víz forrni kezd, előkészítjük a teáskannát és a teaszűrőt. A kannát is, a szűrőt is öblítsük le hideg vízzel! A tea leforrázásának több módja is van. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Figyelmesen olvassa el magazinunk írásait, s jelölje meg a helyes válaszokat kérdéseinkre. A megfejtést levelezőlapon küldje el a Családi Kör címére - ne feledje el feltüntetni az elérhetőségét! Az Új Szó ajándékát nyerheti meg. Beküldési határidő: október 11. 1. A Magyarország vármegyéi és városai c. kötet írója: a) Borovszky Samu b) Mailáth István Géza c) Dobrovolni Antal 2. Mire gondolt a bányász a föld alatt? a) az esküvőjére b) a válására c) a reggeli csókra 3. Meddig képesek visszaemlékezni a halak és a madarak? a) 3 másodpercig b) akár 3 hónapig is c) 3 percig Az szeptember 30-i Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b. Az Új Szó ajándékát Merica Zoltán ipolyvarbói olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkesztő: Agszer Krisztina Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 442, fax: 02/59 233 469
